Népszava, 2009. december (136. évfolyam, 281-305. szám)
2009-12-07 / 286. szám
NÉPSZAVA 2009. DECEMBER 7., HÉTFŐ HÁTTÉR Barack Obama is ott lesz a csúcsértekezlet zárónapján - Az amerikai elnök jelentős hozzájárulásában is bíznak Klímakatasztrófát okozhat a koppenhágai kudarc Javultak az átfogó klímamegállapodás elfogadásának esélyei. Jó előjelnek látszik, hogy Barack Obama bejelentette, a világ több mint száz állam- és kormányfőjével együtt részt vesz a ma nyíló koppenhágai klímakonferencia december 18-i záróülésén. Az amerikai elnök jelenléte sem változtat azonban azon, hogy a dán fővárosban várhatóan csak politikai deklarációt fogadnak el, s később születik meg az ENSZ Éghajlat-változási Egyezményéhez csatolt, 2012-ben lejáró kiotói jegyzőkönyvet felváltó, kötelező erejű nemzetközi egyezmény. Az amerikai elnök - szóvivőjének bejelentése szerint - azért változtatott utazása időpontján, mert a világ valamennyi jelentős hatalma jelezte készségét az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. Első alkalommal konkrét vállalásokkal állt elő Kína és India is. A Fehér Ház korábban attól tartott, Obama otthoni tárgyalási pozícióit veszélyeztetheti, ha kudarccal végződik a 192 ország szakértőinek részvételével ma kezdődő tanácskozás. Eredetileg ezért csak arra tettek ígéretet, hogy az elnök tiszteletét teszi Koppenhágában, egy Riótól Koppenhágáig • 1992. június 3. Föld-csúcs Rióban • 1997. december 11. Kiotói jegyzőkönyv elfogadása • 2001. március Bush visszalép a kiotói megállapodástól • 2007. december 3. Klímakonferencia Bali szigetén • 2009. december 7-18. Klímacsúcs Koppenhágában • 2012. Lejár a kiotói jegyzőkönyv nappal azelőtt, hogy Oslóban átveszi a Nobel-békedíjat. Környezetvédők bírálták, hogy csak látszatvizitre hajlandó. Más vezetőkkel konzultálva végül beadta a derekát és egy tizedik külföldi utazást is beiktatott idei programjába. Lars Lökke Rasmussen dán kormányfő, a klímacsúcs házigazdája reményét fejezte ki, hogy Obama részvétele a konferencia zárónapján kellő politikai lendületet adhat ahhoz, hogy tartalmas klímaalku szülessen. Az amerikai elnök korábban azt nyilatkozta, csak akkor megy el, ha esélyt lát arra, hogy személyes jelenlétével elő tudja mozdítani a klímaegyezmény elfogadását. Az ENSZ klímakonferenciáján az előrejelzések szerint megegyezés születik arról, hogy a fejlett államok 2012-ig évi tízmilliárd dollárral támogatják a fejlődő országokat, hogy teljesíteni tudják környezetvédelmi vállalásaikat. Remények szerint Obama is jelentős hozzájárulásra tesz ígéretet. Yvo de Boer, az ENSZ Klímaváltozási Keretegyezményének (IPCC) végrehajtó titkára a konferencia előtt figyelmeztetett: a világ nem engedheti meg magának a kudarcot Koppenhágában. A Nobel-békedíjjal jutalmazott testület vezetője szerint a siker négy alapfeltétel teljesülésén múlik: 1. a fejlett ipari országok készek-e jelentős mértékben csökkenteni a károsanyag-kibocsátást? 2. a fejlődő országok készek-e mérsékelni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedését? 3. mekkora anyagi támogatást adnak a gazdag országok a fejlődőknek az alacsony karbonintenzitású iparfejlesztéshez? 4. milyen intézményes mechanizmusokat sikerül létrehozni a támogatások elosztására? A klímatárgyalások középpontjában a mágikus kettes szám áll. A földünket fenyegető környezeti katasztrófa elhárításához a globális felmelegedés növekedését 2 Celsius-fokos szint alatt kellene tartani. Ehhez az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását a fejlett országokban 2050-ig 50-80 százalékkal kellene csökkenteni az 1990-es bázisévhez képest. Ez nagyjából megfelelne az ENSZ klímaváltozási testülete, az IPCC ajánlásainak. Ha a világ államai semmit nem tesznek, riadóztatott a testület, a globális hőmérséklet-emelkedés e század végére 1,1-6,4 Celsiusfokot is elérhet. Ha sikerül megegyezésre jutni a ma kezdődő csúcson, az első valóban átfogó klímamegállapodás alapjait teremtik meg. A kiotói jegyzőkönyv ugyanis csak a fejlett országok számára szabott meg csökkentési kötelezettségeket, s kiélezte fejlettek és fejlődők ellentéteit. Mivel a kiotói jegyzőkönyv 2012-ben lejár, s az eddigi rendszert felváltó mechanizmusok kidolgozása még hosszú éveket vehet igénybe, Koppenhágában mindenképpen tovább kell lépni. Elekes Éva 11 Nagyvonalúak lesznek-e a résztvevők? Egyesült Államok Barack Obama már a tavalyi kampány idején jelezte: elődjénél többet akar tenni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának mérsékléséért. A washingtoni kongresszusban azonban lassan haladnak a klímatárgyalások. A képviselőházban nyáron elfogadott klímatörvény a károsanyagkibocsátás 17 százalékos csökkentését ígéri 2020-ig, de nem az 1990-es, hanem a 2005-ös szinthez viszonyítva (az 1990-es szinthez képest ez alig 4 százalékos csökkentést jelent). A szenátusi klímatervezet azonban elakadt, s jövő tavaszig remény sincs elfogadtatására. A két változat „összefésülése" után írhatja majd alá az elnök a klímatörvényt. Obama így csupán szimbolikus kötelezettségvállalással érkezik a koppenhágai csúcsra, s távolról sem biztos, hogy jövőre el tudja fogadtatni a beígért 17 százalékos kibocsátáscsökkentést. Kína Kína átvette az Egyesült Államoktól a vezető szerepet az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásában (egy főre számítva azonban az amerikai szennyezés alig ötödéért felelős). Hu Csin-tao kínai elnök már az ENSZ- közgyűlésén jelezte, hogy Kína kész a károsanyag-kibocsátás mérséklésére. A kínaiak más mérőszámot használnak, a karbonintenzitást: vállalásuk szerint a GDP egy egységére eső szén-dioxid-kibocsátást a 2005-ös szinthez képest 2020-ig 40-45 százalékkal csökkentik, ez tulajdonképpen a növekedési ütem lassítását jelenti. Ha Peking teljesíti vállalásait, 2020-ig a legnagyobb arányban járul hozzá a kibocsátás csökkentéséhez. Kína az egyik fő haszonélvezője volt a kiotói megállapodásnak, a karbonkereskedelemből több mint kétmilliárd dolláros jövedelemre tett szert, 2012-ig ez nyolcmilliárdra nőhet. Pekinget Ven Csia-pao kormányfő képviseli majd a klímacsúcson. Európai Unió Az Európai Unió tette talán a legtöbbet azért, hogy a kiotói folyamat ne törjön derékba. Az EU vezető szerepet vállalt az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében. A tavalyi évzáró csúcsértekezleten elfogadott 20/20/20-as klímacsomagban a Huszonhetek vállalták, hogy 2020-ig húsz százalékkal csökkentik a károsanyag-kibocsátást, az energiafelhasználást és az energiaszükségletük 20 százalékát megújuló forrásokból biztosítják. Az EU akár 30 százalékos csökkentésre is hajlandó, ha más fejlett országok is jelentős vállalásokat tesznek. Az unió kész anyagi támogatást nyújtani a fejlődő országok zöld programjaihoz. Kilenc közép- és kelet-európai EU-tagállam sürgetésére ugyanakkor a legutóbbi uniós csúcson kimondták, hogy közös uniós kötelezettségvállalás esetén tekintettel lesznek a gazdaságilag kevésbé fejlett tagállamok teherbíró képességére. Performansz a minisztérium előtt Nem elégedett a kvótapénzek felhasználásával a Lehet Más a Politika (LMP), hiszen az eddig eladott szén-dioxid-kibocsátási jogból befolyt 36 milliárd forint környezetvédelmi beruházásokra történő visszaforgatása nem elég átlátható - hangzott el az ökopárt performansszal egybekötött hét végi sajtótájékoztatóján a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium előtt, ahol előbb felállítottak, majd meggyújtottak egy 36-os számot ábrázoló jégszobrot az elolvadó támogatásokra utalva. „Eddig pontosan csak annyit lehet tudni, hogy hova került 14 milliárd forint, a több egyelőre rejtély. Az átláthatatlanság kiküszöbölésére szeretnénk, ha a minisztérium létrehozna egy külön klímavédelmi alapot. Ennek érdekében egyeztetéseket kezdeményez az érintettekkel az LMP" - mondta el a Népszavának Jávor Benedek, a párt szóvivője. Szabó Imre környezetvédelmi miniszter szerint ugyanakkor átlátható és hatékony a kvótabevételek felhasználása. G. M. A klímacsúcs kiütése? Koppenhágát, zsurnaliszta stílusban fogalmazva, már Szingapúrban kiütötték. Néhány héttel a több éve tervezett és előkészített koppenhágai klímakonferencia előtt az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) vezetői szingapúri találkozójukon bejelentették, túlságosan rövidnek találják az időt ahhoz, hogy érdemi előrelépés történjen az üvegházhatású gázok kibocsátásának korlátozása terén a dán fővárosban. Három hét kevés egy jogilag is kötelező megállapodás előkészítéséhez, érveltek a kínai és amerikai vezetők, mintha csak Szingapúrba érkezve, a szállodájukban értesültek volna arról, hogy 2009 végén Koppenhágában dönteni kellene a hamarosan lejáró kiotói jegyzőkönyvet felváltó új klímavédelmi megállapodásról. Pedig már a 2007-es, Baliban megrendezett konferencián lefektették azt a forgatókönyvet, amely - politikai egyeztetések és tudományos értékelések sorozatán keresztül - logikusan vezetett volna el a koppenhágai megállapodásig. Bár a klímaváltozás elleni küzdelmet az Egyesült Nemzetek Szervezete hangolja össze, s idén december 7-e és 18-a között százkilencvenkét ország képviselőit várják Koppenhágába, a téma a tudósokon, filozófusokon és a zöld aktivistákon túl elsősorban csak az európai politikusokat izgatja. (Örvendetes, hogy a magyar kormány aktív szerepet játszik az uniós klímapolitikában, s az új tagállamokkal egyeztetve érdemben képes befolyásolni azt.) Az ázsiai térség gazdasági nagyhatalmai egyelőre fejlődni akarnak környezetvédelmi korlátozások nélkül, s többé-kevésbé nyíltan úgy érvelnek, hogy előbb ők is el akarják érni a fejlett nyugati országok technikai és infrastrukturális színvonalát - majd aztán érnek rá ökológiával bajlódni. Ebben jó partnerük az Egyesült Államok. Obama elnök és a demokraták szavakban ugyan elkötelezték magukat a klímaváltozás elleni küzdelem mellett, a Bush-korszak reakciós demagógiája után üdítően környezettudatos módon beszélnek, de az amerikai gazdaságot érdemben korlátozó lépések meghozatalára egyelőre kevésbé hajlandóak. Az új világ legbefolyásosabb vezetői lényegében azt üzenték meg Szingapúrból, hogy az európaiak terveit az üvegházhatású gázok kibocsátásának ötven százalékos csökkentésére 2050-ig irreálisan merésznek ítélik. A keserű üzenetet egyelőre ostyába csomagolták, úgymond, lehetőséget látnak arra, hogy a dán fővárosban politikai megállapodás szülessen egy majdani, végleges döntésről. Mit tehet Magyarország az óriások birkózásában? Az Európai Unió tagjaiként támogatnunk kell a közösség erőfeszítéseit, melynek - mint a legtöbb közös projekt esetében - a francia-német páros az élharcosa. Részint a jövőért való felelősség, részint a hazánkat is érintő káros hatások (elsősorban az Alföld elsivatagosodása) miatt. De tudnunk kell, hogy a negatív következmények egy részét már semmiképpen sem lehet visszafordítani. Vagyis nem csak az üvegházhatású gázok kibocsátását kell csökkenteni, hanem a klímaváltozás visszafordíthatatlan hatásai ellen is védekezni kell. Az előbbi globális célhoz az Európai Unió részeként valamelyest, önmagunkban azonban legfeljebb morzsányit tudunk hozzájárulni. Persze erre is szükség van, a legkisebb erőfeszítésünk is az élhető jövőt szolgálja. A negatív következményekre azonban magunk is fel tudunk készülni, különösen, ha ügyesen kombináljuk a hazai és az uniós forrásokat. Hazánk kivételesen szerencsés a bejövő édesvíz mennyiségét tekintve, de e vizet rosszul, vagy sehogy sem hasznosítjuk. A mezőgazdaság szerepének doktriner lebecsülése, a vízügyi szakemberek elleni boszorkányüldözés, az élelmiszeripar jelentős részének külföldi kézre játszása és a szövetkezetek szétverése egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország az unió 27 tagállama közül az öntözött terület nagyságát tekintve az utolsó előtti helyen áll. A nyugati országokban átlagosan háromszor annyi területet öntöznek, mint nálunk, s ez esetben nem szidhatjuk az „átkos múltat", mert a hajdan jól működő öntözési rendszereket a kilencvenes években verték szét a rózsadombi kisgazdák. Édesvíz, egészséges élelmiszer és itthon megtermelt, nem fosszilis energia - ezek a legközelebbi jövő stratégiai értékei, s Magyarországnak elvben mindháromra kiváló lehetőségei vannak. Azaz inkább csak lennének, ha a politikai gyűlölködés és a sokféle beteges agyrém helyett az élhető jövőről szólna a hazai közélet. Nagyon fontos azt is megérteni, hogy akármilyen divatos téma is a klímavédelem, önmagában nem ad választ az összes környezeti problémára. Az üvegházhatású gáz káros klimatikus viszonyokat (szélsőséges időjárást) okoz, de rajta kívül nagyon sok olyan káros anyag van, amely közvetlenül veszélyezteti a környezetünket és az egészségünket. Súlyos tragédiához vezetne, ha a klímaváltozás elleni küzdelem (vagy csak üres szövegelés) mellett nem jutna pénz és energia olyan alapvető feladatokra, mint a rákkeltő anyagok kiszűrése a növényvédő szerekből, használati tárgyakból és élelmiszerekből, a talaj szennyezésének mérséklése, a víz és a levegő tisztaságának védelme, a hulladék újrahasznosítása és a hulladék lerakásának fokozatos megszüntetése. Egyetlen példával élve Budapesten az elmúlt évtizedekben kilencszeresére nőtt az asztmás megbetegedések aránya, és bizonyos körzetekben a kisgyerekek nagy eséllyel kapnak légúti megbetegedéseket a közlekedéssel járó légszennyezés miatt. Ezen változtatni nem Szingapúr vagy Koppenhága dolga, nem is az Európai Unióé: nekünk itt, Budapesten kell korlátoznunk a gépkocsiforgalmat és mérsékelni a károsanyag-kibocsátást. A levegőt - és vele a tüdőnket - ugyanis nem a széndioxid, hanem a korom, egyes nehézfémek, veszélyes gázok és mikrorészecskék szennyezik. Lesznek, akik számára a várható koppenhágai kudarc újabb ürügyet teremt arra, hogy hangzatos sirámokon túl érdemben ne tegyenek semmit, és Kínát vagy Amerikát kárhoztatva a csak itthon és általunk megtehető lépéseket is elszabotálják. Lesznek, akik húsz évvel ezelőtti dogmákat ismételgetnek, és úgy védenék a környezetet, hogy a fosszilis energiák kiváltását a nem szénalapú forrásokkal ilyen, vagy olyan ürüggyel tovább gáncsolják. De remélhetőleg leszünk olyanok is, akik a magunk életében és a lehetőségünkre álló eszközökkel úgy védjük a klímát, hogy közben a víz, a levegő, a talaj, a mindennapi környezetünk és a természet tisztaságáért is cselekszünk. Ideális esetben - bár ettől a mai Magyarország sajnos nagyon messze áll - akár erről is szólhatna a hazai közélet. Hegyi Gyula A hétvégén több európai országban - így Nagy-Britanniában is - tüntettek a klímavédelemért Fotó:mv