Népszava, 2009. december (136. évfolyam, 281-305. sz.)

2009-12-07 / 286. szám

10 KULTÚRA 2009. DECEMBER 7., HÉTFŐ NÉPSZAVA A Kultúra rovat megjelenését támogatta a gas.hu, Magyarország első szabadon választható gázszolgáltatója Az Albertina története két­ségkívül új korszakába lépett a világ egyik legjelentő‍sebb 19–20. századi gyű‍jteményé­nek, a Batliner kollekciónak a megszerzésével. Korábban grafikai alkotások biztosították a múzeum számára a világhírt, ma azonban a híres képtárak között is helyet követel magá­nak a patinás bécsi intézmény. Az pedig nemzetközi viszony­latban is tanulságos, hogyan nyitja meg a közönségnek ezt a – tartós letétként – hozzákerült anyagot. Azt beszélik, hogy a Madrid fő‍ turisztikai vonzere­jét jelentő‍ Thyssen-Bornemisza gyű‍jteményhez hasonlóan e kollekcióról is folytattak tár­gyalásokat Magyarország és a tulajdonosok között. Úgy tud­juk, a Szépmű‍vészeti Múzeum középtávú kiállítási terveiben szerepel, hogy legalább egy idő‍szaki tárlat keretében Buda­pestre utazzanak a festmények. A Batliner-kollekciót úgy kell elképzelnie az olvasónak, mint egy megelevenedett képző‍mű‍­vészeti tankönyvet. A plein­airtő‍l Francis Baconig alig van olyan korszakos festő‍, aki jelentő‍s mű‍vel ne képviseltetné magát itt, s aligha van olyan izmus, amelynek ne lehetne szentelni egy tágas termet, ha kiállítják a gyű‍jteményt. Ám az Albertina nem sétál bele abba a csapdába, hogy pusztán csak a hírneves képekkel töltse meg termeit, hisz zsúfolt sorokat ki­zárólag a legnépszerű‍bb mű‍tár­gyak csalogathatnak a múzeum bejáratához. Az Albertina rendkívül ötle­tesen bánik a Batliner-gyű‍jte­mény anyagával. Egy-egy te­matikus kiállításon kölcsönzött anyagot válogat a képekhez. Az első‍ 2007-es tárlaton Monet-tő‍l Picassóig címmel a Forberg- gyű‍jtemény anyagával együtt állította ki a mű‍veket, 2008-ban egy újabb válogatást láthatott a közönség ugyanezzel a cím­mel. Most pedig két tárlatra bontották az anyagot. Az egyik részbő‍l az Impresszionizmus – a fény festése címmel építet­tek kiállítást, számos kölcsön­darabbal egészítve ki a gyű‍j­teményt. A posztimpresszio­nizmus utáni idő‍szakot pedig „A modern mű‍vészet mester­mű‍vei” címmel dolgozták fel. S bár a közönség ugyanazt a törzsanyagot látja, mégis tódul a kiállítótermekbe. Igaz, nem csupán a címke változik, hiszen az Impresszionizmus című‍ tár­lat nem pusztán áttekintést ad a korszakról, hanem egy festé­szettörténeti kurzussal is felér, korabeli tárgyakkal, szín- és fénytani installációkkal teszi teljessé a képet. A Belvedere kiállítótermei­ben január 17-ig Franz Anton Maulbertsch mű‍vei állnak a középpontban. Különösen ér­dekes összehasonlítani a nagy barokk festő‍ Magyar Nemzeti Galériában látható kiállításával a tárlatot, az összevetésbő‍l nem jön ki rosszul a hazai múzeum. Az Alsó Belvedere nagyki­állítását egy Herbert Boeckl (1894–1966) retrospektívnak szentelik. A két nagy osztrák expresszionista, Egon Schiele és Oskar Kokoschka mellett ár­nyékba szorult Herbert Boeckl életmű‍vét áttekintő‍ tárlat január 31-ig áll nyitva. Érdekes még a Leopold Mú­zeum legfelső‍ emeletét elfoglaló válogatás, amely az intézmény névadó gyű‍jteményét mutatja be átrendezve, Bécs 1900-ban címmel. A március 31-ig láto­gatható kiállításon nem csak a jól ismert Klimt, Koloman Moser, Josef Hoffman, Egon Schiele, Oskar Kokoschka, Anton Kolig-mű‍vek láthatók, hanem bútorok, plakátok is. Megcsodálhatjuk Otto Wagner épületeinek fényképeit, egy a századfordulós Bécset bemuta­tó térkép szemlélteti azokat a nagyarányú változásokat, ame­lyek a város virágzó korszaká­ban történtek. Hamvay Péter Expresszionista dömping várja a múzeumba járókat a hajdani császárvárosban Századforduló és izmusok – gazdag kínálat Bécsben A legfelső emeleten a Leopold Múzeum Bécs 1900 című kiállítása a császárvárost mutatja be a XIX. század végén FORRÁS: LEOPOLD MÚZEUM Munch és a rettenet Az Edwar Munch és a rettenet című tárlat, a Leopold Múzeum nagy szenzációja január 18-ig látható. Ám aki csak Munch képeire kíváncsi, érdemes átgondolnia a 10 eurós belépő ki zetését, hiszen mindössze 2 terem­nyi festményt és gra kát láthat a norvég mestertől. A többi helyiség a rettegés témakörét járja körül. Elsősorban a művész legközelebbi szellemi rokonai­nak, James Ensor és Alfred Kubin művei láthatóak, de feltűnnek Goya gra kái, és itt van Gustave Moreau egy kiváló képe, sőt még egy Munkácsy is. Bár a koncepció végiggondolt, a képek közül kevés jelentős alkotást találunk, azok inkább a gra kák közül kerülnek ki. Egyre több a perifériára szorult, nevelő‍otthonokban felnövő‍, iskoláskorú fiatal hazánkban, akik számára az érvényesülés jóval nehezebb, mint sorstársa­iknak. Első‍sorban nekik szeret­tünk volna kedveskedni a hónap első‍ hétvégéjén szervezett két jótékonysági színházi elő‍adás­sal december 4-én és 5-én. Két, méltán népszerű‍ remekmű‍vet mutattak be a Vígszínház mű‍­vészei: Molière a Képzelt beteg című‍ darabját a középiskolás korosztálynak, A dzsungel könyve című‍ zenés elő‍adást pedig az általános iskolásoknak játszották. Több mint ezer gyer­meket vártunk a Pesti Színház­ba: vidéki, eldugott települések iskoláiból, budapesti gyermek­otthonokból, civil szerveze­tektő‍l jöttek. Lapunk nevéhez több hasonló karitatív akció is fű‍ző‍dik, mint például a cunami áldozatainak hozzátartozói szá­mára és a hazai árvízkárosultak javára szervezett gyű‍jtés, a kór­házak gyermekosztályain ápolt beteg gyermekek támogatására indított akció, a hajléktalan óvodások karácsonya, vagy a hátrányos helyzetű‍ fiataloknak szóló fantasztikus vígszínházi elő‍adások: a Pán Péter, Shakes­peare: Minden jó, ha vége jó, illetve tavaly Stendhal: Vörös és fekete című‍ darabja Mikulás elő‍estéjén. Népszava-információ Jótékonysági elő‍adáson vártuk a gyerekeket Kútvölgyi Erzsébet a kicsiny nézőkkel FOTÓ: DEMECS ZSOLT A bécsi képtárak az idei téli szezonban is kiváló kiállításokkal várják a látogatókat. Nagy közön­ségsikert arat bizonyára az Albertina impresz­szionistákat bemutató tárlata, az igazi sláger azonban az expresszionizmus. Savoyai Jenő egykori palotájában, a Belvedere-ben a magyar közönség számára kevéssé ismerős Herbert Boeckl életműtárlata látható. A Leopold Múzeum Edward Munch műveivel és a képzőművészetben megjelenő rettegéssel csalogat karácsony táján. Remek vállalkozás a Magyar Távirati Iroda által elindított Film Színház Muzsika könyv­sorozat, melynek harmadik albumaként legutóbb a Kállai Ferencrő‍l szóló kiadvány látott napvilágot. A kötet igazából egy fényképalbum, de abból a fajtából, amelyet szívesen lapoz az ember. Az MTI hatalmas képarchívummal rendelkezik, így adódott a lehető‍ség, hogy ezekbő‍l válogatva tematikus gyű‍jtemények szülessenek. A sorozat első‍ darabja Darvas Ivánnak állított emléket. A második kötet fő‍szereplő‍je Törő‍csik Mari, és ezután jött a Kállairól szóló könyvecske, melyben fő‍ként a távirati iroda képarchívumából származó több mint száz fotó szerepel. Ezek idő‍rendben követik a nemzet színészének pályafutá­sát, leginkább színházi szerepei­re fókuszálva, de néhány civil pillanatot is megragadva Kál­lai Ferenc tartalmas életébő‍l. A kötethez Szakonyi Károly írt bevezető‍ esszét Egy színész úr a Nemzetibő‍l címmel. Nem tudom, az író látta-e a szinte zsebben is elférő‍ könyvbe be­válogatott fényképeket, mielő‍tt papírra vetette az albumban olvasható sorokat, minden­esetre Szakonyi szellemes és szeretetteljes gondolatfüzére igencsak rímel a képekre. Azt írja például: „Kállai belső‍ sugárzású színész. Érzelmes ember. A szerep, amit játszik, szeretettel telítő‍dik meg. Akkor is, ha negatív a figura. Olyan, mint a jó író, aki elképzelhetet­lennek tartja, hogy az ábrázolt alakot valamilyen szinten ne szeresse.” Szakonyi Károly észrevételét igazolják a Keleti Éva által ki­választott és a kötetbe bekerült fotók. Mindegyiken ott van az összehasonlíthatatlan kállais gesztus, legyen az egy szemvil­lanás vagy egy rémült tekintet. Mindegyikbő‍l sugárzik a part­ner, ső‍t az élet szeretete. Engedjék meg, hogy meg­osszam önökkel, melyik há­rom felvétel tetszik nekem a legjobban. A fotók többségét egyébként a válogató Keleti Éva maga jegyzi. Azt az 1969­ben készült képet is, ami Vészi Endre Üvegcsapda című‍ da­rabjából a Katona József Szín­házban készült elő‍adásának egy mozzanatát örökítette meg. A képen Kállai Ferenc öleli ma­gához Törő‍csik Marit. Szakonyi azt írja: „A szerelem éltető‍ erő‍ volt mindig is Kállai életében. Égett és égetett.” Egy másik képen, Domonkos Sándor felvételén ugyancsak 1969-bő‍l Kállai Ferencet Bacsó Péter A tanú című‍ filmjének egyik jelentében láthatjuk. Szakonyi azt írja errő‍l az ala­kításról: „A gátő‍r alakja feled­hetetlen. Az elkötelezett, de semmit sem értő‍, naiv, hű‍séges és csetlő‍-botló, kiszolgáltatott magyar. A rendszernek, az élet­nek, a hatalmasoknak kiszol­gáltatott kisember.” Egy 1971-es Keleti Éva­fotón Csurka István Döglött aknák című‍ darabjában Major Tamás a partnere. Mindketten pizsamában, Kállai pisztollyal a kezében. Tekintetük mutatja, két nagy játékos találkozott egymással, két nagy színész, akik ha kell, egymással is kénytelenek lejátszani a maguk meccsét. Kállai a kötetben több po­litikussal is látható. Ilovszky Béla 1987-ben készült egyik képén Kádár Jánossal látjuk. Kállai kezében fekete mappával magyaráz Kádárnak. Profilból látszik, mégis visszaköszön A tanúból megismert mosoly. Egy jóval késő‍bbi képen, Sándor Katalin fotóján 2000-ben Orbán Viktorral látjuk, amikor átveszi a nemzet színésze címet. A kép jól bizonyítja, hogy Kállai mű‍­vészete a gyorsan kopó politikai rendszereken is képes túllépni. Titka talán egyszerű‍. Mindig önmaga, és ezáltal hiteles tudott maradni. Tehetségén felül ezért is tiszteljük és szeretjük ő‍t. Balogh Gyula Kállai – a szeretet mű‍vésze

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék