Népszava, 2010. szeptember (137. évfolyam, 203-228. szám)
2010-09-11 / 212. szám
Borsik: Ahogy telik az idő, úgy fogy a türelem Néhány hónap múlva véget ér az új kormányhoz kapcsolódó csodavárás, az emberek rájönnek arra, hogy az ígéretek nem teljesültek - mondja Borsik János. Az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke szerint az eddig meghozott döntések nem megalapozottak és nem bírják a társadalmi partnerek egyetértését. Úgy véli, a következő egy évben a dolgozók helyzete bizonytalan marad, nem lesz hirtelen több munkahely, és több évre befagyhat a minimálbér, az egykulcsos adórendszerrel pedig a kis keresetűek járnak rosszul. - Meglepődött volna, ha levélben kérünk öntől interjút? - Azt gondolom, ilyen témában nem szerencsés levelezni. És van még olyan helyzet, amikor ez kifejezetten furcsa. - Úgy tűnik, a kormánynál mégis ez a gyakorlat, hiszen levélben akarnak egyeztetni. - Valóban. Második esetben írt levelet a foglalkoztatáspolitikai államtitkár a munkavállalói oldalnak. Először néhány törvénymódosítással kapcsolatban keresett meg minket, azt kérte, hogy írásban foglaljuk össze a véleményünket. Legutóbb pedig szeptember 25-ig kaptunk határidőt arra, hogy leírjuk az elképzeléseinket az Országos Érdekegyeztető Tanáccsal (OÉT) kapcsolatban. Nagyon egyszerű az elképzelésünk: működtetni kell az OÉT-ot. Ezt írtuk le. Erre utasítja és szólítja fel a kormányt az alkotmány 36. szakasza, és ezt írja elő az OÉT-ról szóló törvény is, amit egyébként 90 százalékos többséggel fogadott el a parlament. Ám mégiscsak belementek a levelező tagozatos játékba. Ha az elküldött egymondatos válaszunk - amelyben az érdemi tárgyalást követeljük - levelezésnek minősül, akkor igen. Volt némi vita a munkavállalói oldalon, de végül úgy döntöttünk, maradunk ennél a változatnál. Egyetlen mondatunk a tartalmon túl szerintem önmagáért beszél. - Ön szerint veszi a lapot a kormány? Eltelt már több mint 3 hónap, de eddig hiába kérték a párbeszédet. - Az biztos, hogy ilyenre még nem volt példa. Az OÉT 22 éve működik, mindvégig háromoldalú volt. Túlélt kormányváltásokat és sok minden mást. De hogy egy kormány ennyi idő elteltével sem gondolja, hogy részt vegyen a munkában, ez nekünk is meglepetés. Dolgozni kellene, de erre nem hajlandók. A kormányzati „konzultáció" iránya jól látszik, hiszen a nyugdíjasoknak is levelet írtak. Lehet, hogy inkább önöknek kellene venni a lapot? - Annyi biztos, hogy a kormányoldalon ódzkodnak a személyes és közvetlen tárgyalástól. Nem hiszem azonban, hogy az általuk elképzelt nemzeti konzultációnak van eredménye. Inkább nem is minősíteném ezt a módszert. A partnerség viszonosság nélkül csak lóg a levegőben, hiszen az ember önmagával nem lehet partner. Persze hacsak nem azt csinálja, amit a kormány, amely önmagával egészen jól tud egyeztetni. - Ezek után mi lesz a következő lépésük? - Ha majd a munkavállalók érzik azon intézkedések hátrányait, amelyeket a kormány a képviseletük megkérdezése nélkül hozott, akkor rájönnek, hogy bizony tenni kéne valamit. A többi szakszervezeti tömörülés is bírálja a kormányzati magatartást. Ebben együtt mozgunk. - Önök állnak a legszorosabb kapcsolatban a dolgozókkal. Milyen most a hangulatuk? - Még működik a választások után kialakult tehetetlenségi nyomaték. Ez kiterjed arra is, hogy támogatottságuk körülbelül 10 százalékkal növekszik a győzteshez való tartozás érzése miatt. Ez tény, kutatások igazolják. A kormány népszerűsége erről a szintről esik majd vissza a következő hónapokban. Az önkormányzati választásokon még nem lehet nagy csodára számítani. De amikor a konkrét tárgyalások megkezdődnek, például a jövő évi bérajánlásról, amit a kormánynak kell beterjesztenie az OÉT elé, akkor kicsit más lesz a hangulat. Nem is beszélve a minimálbérről, a szakmunkás-bérminimumról és sok olyan jogintézményről, amelyek lógnak a levegőben, pedig több tízezer embert érintenek. Gondolok itt például a korengedményre és a korkedvezményre. - Az utóbbi években a bértárgyalások ilyenkor már megkezdődtek, de most még a jövő évi büdzsé körvonalait sem látni. Mire számítanak? - A tárgyalásokat meg kell kezdeni, erre törvény kötelezi a kormányt. Nekik kell ajánlatot tenni a bruttó keresetnövelésre, a munkavállalóknak pedig a minimálbér emelésére. Ezeknek a tárgyalásoknak nincs alternatívája, le kell folytatni. Az más kérdés, hogy a kormány mennyire felkészült embereket küld a tárgyalásra. Úgy tűnik, hogy október 3-a előtt nem nagyon akarnak társadalmi párbeszédet, különösen nem az érdekegyeztető tanáccsal, ahol igazán heves viták vannak. Az ülések nyilvánosak, bárki értesülhet az ott elhangzottakról. Ha a kormánynak a munkavállalókat rosszul érintő terve van, ezt az önkormányzati választás előtt nem áll érdekében közzétenni. Akkor mi beszéljünk a lehetőségekről. Mi lesz a minimálbérrel? - A minimálbért meg akarják adóztatni. A munkáltatók azt mondják, ezt két vagy három ütemben lehet megvalósítani, hiszen bruttósítani kell a minimálbért, úgy, hogy a 61 ezer forint körüli nettó értékéből ne veszítsen. Ez így is borzasztóan kevés a megélhetéshez, a bruttósítás viszont terhet jelent a munkáltatóknak. - Vagyis a foglalkoztatók járnak rosszul. Ez akár azt is jelentheti, hogy évekre befagy a minimálbér nettó összege? - Akár az is lehet. Ha a minimálbért elkezdik megadóztatni, akkor feszültség keletkezhet az efölötti bérkategóriákban is, és azt is kezelni kell a helyi tárgyalásokon. Tehát úgy néz ki, hogy országos és helyi szinten is nagyon kemény, helyenként gyötrelmes tárgyalásokra készülhetnek a munkáltatók, a szakszervezetek és - ha végre rászánja magát a kormány is. - A tervezett egykulcsos adó is rosszul érinti a kis keresetűeket. Ezt az ötletet támogatják? - Az egykulcsos adóval kapcsolatban a kormány pontatlancánul és helyenként szakmaiatlanul nyilatkozik. A 16 százalékos személyi jövedelemadó bevezetése igazságtalan. Azoknak jó, akik nagyon sokat keresnek. Ha bevezetik, még nagyobb aránytalanság alakul ki a keresetek között, de nyilván azok nem fogják támadni, akiknek előnyös. Azoknak, akik nehezen helyezkednek el, esetleg munkanélküliek, alacsony keresetűek, nem jelent megváltást. - Ezzel viszont - a kormány ígérete szerint - egyre kevésbé lesz gond, hiszen egymillió új munkahelyet ígérnek. Ezt reálisnak vagy víziónak tartja? - Ilyen bejelentésekből még egyetlen munkahely sem jött létre. A gazdasági reálfolyamatok általában felülírják a kormányzati szándékokat. Azaz ha a gazdaság nem mozdul meg, teljesen mindegy, hogy mit mond Orbán Viktor. Most úgy néz ki, hogy Magyarország talán elérte a gazdasági visszaesés mélypontját, és valami megindul. De az, hogy egyik napról a másikra csodaszerűen hirtelen nagyot ugrana a foglalkoztatás, nem valószínű. Az utolsó negyedévben vélhetően több munkahely lesz, hiszen jönnek az ünnepek, a kereskedelemben ilyenkor mindig van mozgás. De ez nem tartós, csak idényjellegű. Sokkal összetettebb a probléma a munkanélküliséggel kapcsolatban, mint amit felszínesen a vezető politikusok meg mernek említeni. A képzésnél kezdődik, az adó- és jogszabályi környezettel folytatódik. Ezekben az ügyekben nem történt semmi pozitív. Hatástanulmányok sincsenek arról, hogy az intézkedések milyen változásokat indítanak el a gazdaságban. Nincs követhető kormányprogram, a politikai retorika ezért engedi meg az ilyen ígéreteket. - A hazai változásokra a nemzetközi szervezetek is figyelnek, így volt ez a médiacsomag esetében is. A párbeszéd elmaradása miatt nem érzékelnek hasonló mozgolódást? - Már korábban is jeleztük, hogy nemzetközi szervezetekhez fordulunk, ha a kormány alkotmány- és törvénysértő módon viselkedik. Az Autonómok több hónapi várakozás után felvették a kapcsolatot az Európai Szakszervezeti Szövetséggel és a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségével. - Itthon is ilyen nagy az összetartás? - Stratégiai kérdésekben igen, gondolok itt a minimálbérre, a bérajánlásra és a törvénymódosításokra, csakhogy nem egyforma távolságra vagyunk a pártoktól. Mi nem vagyunk hajlandóak a pártokkal egyezségeket kötni sem írásban, sem szóban. Igyekszünk a pártpolitikától távol tartani magunkat. Nem azért, mert ez valami bigott szakszervezeti magatartás, hanem azért, mert a magyarországi pártok igencsak sűrűn változtatják álláspontjukat és filozófiájukat. Van olyan szervezet, amelyik liberálisként indult, és mára már neokonzervatívként tünteti fel magát. Ez elég nagy kanyar. Az érdekvédelem nem viseli el ezeket a változásokat. - A dolgozók sem. Ők mire számíthatnak? - A következő egy év sok mindent hozhat, pozitív és negatív dolgokat egyaránt. Kormányprogram nincs, túl sok a bizonytalanság, az október 3-i választás pedig valamiféle vízválasztónak tűnik. Attól tartok, hogy ugyanolyan törvényhozási dömping kezdődik el, mint tavasszal. Szerintem antidemokratikus, inkorrekt változások jönnek. Ha a bizonytalanságok nem szűnnek meg, akkor bármi történhet. Az emberek rájönnek arra, hogy bizony nem sokat változott a helyzetük, az ígéretek nem teljesültek, hiányzik a keresetek és a foglalkoztatás biztonsága. Akkor nem fogja őket érdekelni sem a jobb-, sem a baloldali pártok ideológiája. Bizonytalanság fogja jellemezni a következő egy évet, nincs párbeszéd, ami egyenes út a konfliktushoz. A kormányzati struktúra sem működik, még mindig főosztályvezetőket keresnek pályázati úton. Borúsabban látja a jövőt, mint Orbán Viktor, aki minapi értékelését azzal zárta, hogy „éljen a jövő". Az ilyen beszédeket nem kell komolyan venni. Az a funkciójuk, hogy a támogatói előtt összefoglalja az első száz nap történéseit. De ki nem ejtette a száján a társadalmi párbeszédet, azokat a konzultációkat, amelyek normális, demokratikus államokban elemi szükségletnek számítanak. - A korábbi kormányok száz nap alatt valamit próbáltak tenni a munkavállalókért. Medgyessy Péter idejében volt a 100 napos program, Gyurcsány Ferencnél a 100 lépés program. Mit hozott ön szerint ez a száz nap? - Kicsit misztikussá tették a kormányok az első száz napot, hiszen a szakaszolás hozzátartozik a kommunikációhoz. De tény, hogy az előző kormányok nem vártak négy hónapot arra, hogy leüljenek tárgyalni. Jelen esetben az első száz napot konkrét kormányprogram nélkül annyira lehet értékelni, amennyit nyilvánosságra hoztak belőle. Hoztak 52 törvényt, de ez nem jelent semmit, a jogalkotást nem résre mérik, hanem minőségre. Lehet, hogy az 52 sok, lehet, hogy kevés. Nem tudom. De azt igen, hogy nem megalapozottak, és nem bírják a társadalmi partnerek támogatását. A miniszterelnökök eddig megtették azt az udvarias gesztust, hogy megjelentek az OÉT ülésén, elmondták az elképzeléseiket, és konkrétumokról is beszéltek. Most, mint említettem, a tehetetlenségi nyomaték hónapokig eltart még, de lesz egy olyan pont, amikor a munkavállalóknak el kell majd dönteniük - azoknak is, akik a mostani hatalomra szavaztak -, hogy jól haladnak-e a dolgok. Azt gondolom, eltelik pár hónap, és a várakozásnak, csodavárásnak vége lesz. De lehet, hogy akkor már nem lesz olyan szabály, ami párbeszédre kényszerítsen, hiszen az OÉT-törvény és a Munka Törvénykönyve átírását is tervezik ősszel. Ön még bízik a csodában vagy végleg kiürül a szociális párbeszéd? - Ez nem csoda kérdése. Általában a kormányígéretek csodáiban eddig sem hittem. Nekünk nem ezekről kell vizionálni, hanem a munkavállalók elvárásait kell teljesíteni közösen, együtt. Egyébként a csodavárók is tudják: ahogy telik az idő, úgy fogy a türelem. / WTOHOM szakszerveze s zőve W A MNMMA A 16 százalékos személyi jövedelemadó igazságtalan, azoknak jó, akik sokat keresnek Borsik Jánossal Markotay Csaba és Muhari Judit beszélgetett FOTÓK: BIELIK ISTVÁN