Népszava, 2011. január (138. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-20 / 16. szám
Obama félúton elekese@nepszava.hu Első hivatali idejének felénél tart Barack Obama. Ma még senki nem tudja megmondani, hogy végül négy vagy nyolc évet tölt-e a Fehér Házban. A félidős közvélemény-kutatási adatok kevéssé mérvadóak, még a sokkal későbbiek sem igazítanak el a demokrata elnök esélyeit illetően. Idősebb Bush elnök népszerűsége az Öböl-háborút követően az egekbe szökött, mégsem tudott duplázni. Ahogy az egykori mogyorófarmer, Jimmy Carter sem, aki jó ember volt, ámde csapnivaló politikus. Ronald Reagan jól benne volt a korban - fia most úgy emlékszik, már az Alzheimer jelei is mutatkoztak rajta, s éppen csak megúszta az újraválasztását megelőző tévévitát mégis kihúzta nyolc évig. Akárcsak Bill Clinton, pedig két év után Obamánál is jobban sarokba szorították a republikánusok. Dick Cheney volt republikánus alelnök a minap tévedhetetlenül megjósolta, hogy Obama egyciklusos államfő lesz, de hát mi mást is jövendölhetett volna ifjabb Bush jobbkeze. Karl Rove, Bush fő stratégája mostanság nem jósolgat. Már sejti, hogy a republikánusok lapjai nem igazán erősek, s a demokrata elnök reális eséllyel készülhet az újraválasztásra. Milyen utat is válasszon Obama? Jó tanácsokkal ellátják bőven. Merítsen a korábbi elnökök példájából, javasolják neki. Reagan egyik életrajzírója, Steven Hayward a New York Timesnak azt nyilatkozta: a színész-elnök nem restellte önmagát ezerszer ismételni. Volt néhány vesszőparipája, azokhoz ragaszkodott. Obama viszont még nem fogalmazta meg elnökségének fő üzenetét. De hát persze, Reagan ösztönös politikus volt, nem vájtfülű, Harvardon csiszolódott jogász. Obama soha nem elégszik meg egyszerű válaszokkal, árnyaltan igyekszik fogalmazni, s ez a hatékonyság rovására megy. Elődeihez képest Obama komoly hendikeppel indult: sem Reagannek, sem Clintonnak nem szakadt a nyakába két háború és egy elhúzódó gazdasági válság. A 44. elnök mind Reagan, mind Clinton forgatókönyvéből igyekszik okulni, állítólag Reagan visszaemlékezéseit vitte magával a hawaii vakációra. Mindkét elődje képes volt pragmatikus kompromisszumokat kötni, s kétpárti támogatást szerezni programjaihoz. Az ellenzéki republikánus többségű képviselőházzal szemben Obamának sem lesz más választása. Amit legfőbb céljaként kitűzött, hogy az egészségügyi rendszer átalakításával hosszú távra letegye névjegyét - s ezzel a nagy társadalmi változásokat generáló, nagy elnökök nyomába lépjen - megvalósította. Jól tudta, vagy elfogadtatja a viharokat kiváltó reformot az első két évben, vagy sohanapján. A republikánusok ellenében keresztülerőszakolt egészségügyi reform Obama fő vívmánya, de ez is ártott legtöbbet a Demokrata Párt és az elnök népszerűségének. E téren is látszik változás. Lám, Obama nem „csakazértis” politikus, már jelezte, kész meghallgatni és megfontolni az ellenzék ésszerű javaslatait. Ahogy engedett a Bush-féle adókedvezmények fenntartásának kérdésében is. Csokorba szedte a tanácsait a US News and World Report is. Legyen vidámabb, emberközelibb - javallják Obamának, aki túl komoly, túl „agyas” ahhoz, hogy sokan meg akarjanak vele inni egy pohár sört. Ahogy korábbi elnökök, folyamodjon „titkos fegyverhez”, vesse be gyakrabban a First Ladyt. Ezzel is vigyázni kell persze, hiszen ronthat a helyzeten, ha az elnökfeleség túlságosan bele akar szólni a politikába. Hozza az emberek tudomására, hogy együttérez velük, hogy tisztában van a gondjaikkal. Bill Clintonról mondják máig is, hogy nála jobban Egyelőre sok lejárt lemez, kevés mérvadó, új arc a másik oldalon senki nem tudja érzékeltetni, hogy átérzi mások fájdalmát. Az arizonai áldozatok gyászszertartásán az elnök példamutató beszédet mondott. Empatikus volt, egyszersmind mindenkit óvott attól, hogy politikai előnyt akarjon kovácsolni a tragédiából. Minden amerikai elnök hajlamos arra, hogy ha odahaza nem sikerül keresztülvinni elképzeléseit, beleveti magát a külpolitikába. India és Mexikó államfője után e napokban Hu Csin-tao kínai elnök kap vörös szőnyeges fogadtatást a Fehér Házban. Nixon egykori főkülügyére, Henry Kissinger, az amerikai Kína-politika atyja is megszólalt a fontos vizit előtt, s stratégiai pragmatizmusra intette a tárgyalófeleket: konfrontáció helyett kooperációt javasolt. Az amerikaiorosz kapcsolat újraindításának már volt egy hozadéka: a START-megállapodás, amelyet a washingtoni szenátussal is sikerült elfogadtatni. Irak, Afganisztán, a guantánamói börtöntábor bezárása - ezek Obama választási adósságai. Nemhogy kettő, még hat év is kevés lesz talán megoldásukhoz. A külügyek azonban alig-alig esnek latba az újraválasztáskor. Bármekkora zajt is csaptak a teapárti tüntetők, hiába, hogy jó páran bekerültek a kongresszusba, Barack Obama nagy mázlija mégiscsak ezeknek a szélsőségesen vagdalkozó aktivistáknak a megjelenése a Republikánus Párt soraiban. A teadélután mozgalom megosztja a republikánusokat. Ha felbukkanna egy megfontolt, mérsékelt, konzervatív jelölt, más lenne a helyzet. Egyelőre sok lejárt lemez, kevés mérvadó, új arc a másik oldalon. A legjobb hír, amit Obama beiktatásának második évfordulóján hallhatott, hogy az amerikai közvélemény elkezdett bízni a gazdaság fellendülésében, s ebben talán kevéske érdemet tulajdonítanak Obama válságkezelésének is. Egy friss felmérés szerint a megkérdezettek 54 százaléka úgy véli, már látszik némi fény az alagút végén. Ha állandósulna a gazdasági optimizmus, ha javulás mutatkozna az állásteremtésben, az elnöknek nem kellene költöznie, s Michelle Obama még sokáig veteményezhetne a Fehér Ház kertjében. Verik a négereket AVAR JÁNOS újságíró Igaz lehet a mondás, hogy egy újszülöttnek minden vicc új. Nyilván így van ez a politikában is. Hajdan Hofi figurázta ki azokat, akik jobb híján azzal véltek visszavágni a nyugati, jelesen amerikai bírálatokra, hogy „maguknál megverik a négereket”. Amiben persze volt igazság, hiszen a hatvanas évek elején a fajvédők kormányozta amerikai Délen ezt szó szerint lehetett venni, be is járták a világsajtót az alabamai fehér brutalitás képei. De amint a nagy komédiás élce jelezte, talán mégsem lehet ezzel minden és bármi kritikára felelni, noha némelyek tényleg megpróbálták. A hetvenes években egy amerikai professzor járt a külügyi intézetben, s - lévén az aktuális téma a szovjetek embargóval büntetett kivándorlási politikája - egy buzgómócsing kivágta az adut: „És mit szólnának, ha mi meg azért gördítenénk akadályokat a kereskedés útjába, mert maguk hogy’ bántak az indiánokkal meg a négerekkel?!” Az amerikai elnevette magát: „Tegyék.” Mostanság jobboldali publicisták (és néha politikusok is) szerencséjüknek tarthatják, hogy már nincs Hofi, aki aligha hagyná szó nélkül a jószerivel elmaradhatatlan visszavágást a mai nyugati bírálatokra, de miért nem szóltak, amikor nálunk szemeket lőttek ki az előző kormányzat brutális rendőrei? Természetesen ebben is van igazság: a korábbi rendőrfőkapitány szerint a 2006 őszi szemsérülések közül egyet okozott gumilövedék, s nem a korábbi szélsőjobbos szólam szerinti tizennégyet (utóbb e számot elhagyták monoton ismételgetői, áttérve a megfoghatatlanabb többes számra). Ez is tragikus, persze, miként minden sérülés okozta rendőr vagy éppen neki a tüntető, mert tudtommal ez volt a több, ám a folytonos szemrehányásban a nyugati „tétlenség” a téma. Egybevetve a mostani „kormányt lejárató kampánnyal”, mármint a médiatörvény okán. Kétségtelenül bosszantó lehet. Élnek az emlékezetben budapesti képes, filmes beszámolók hogy noha azért több emberjogi szervezet is szóvá tette, a mérvadó nyugat csak nem hajlandó átvenni a magyar jobboldal immár mindenkit lehengerlő verzióját annak az ősznek az eseményeiről. Talán azért sem, mert élnek az emlékezetben budapesti képes, filmes beszámolók a maszkos, tüzes palackokat és utcaköveket hajigáló, tévét ostromló tüntetőkről, vagyis olyan rendbontásról, amelyre a nyugati városokban sem kesztyűs kézzel válaszolnak a rendőrök. Nálunk hovatovább el lehet tüntetni (legalábbis a közbeszédből) az akkori vandálokat, de a nyugati memóriákból aligha. S bár ott is gyakran folyik utólagos vizsgálat a rendőri túlkapásokról, a kettőt együtt szokták mérlegre tenni, s ritkán billen az utóbbi felé. Ellenben a sajtószabadság sérelme nagyon is érzékenyen érinti a hidegháborúban magát okkal szabad világnak tekintő nyugatot, amely - és kivált a maga politikusaira szintén jogosan gyanakvóan tekintő médiája - ezt a saját imázsát is védené a hozzájuk csatlakozott keletiek rossz reflexeitől. Kár is lamentálni nekik, hogy miért nem ekkor meg akkor szóltak: az történetesen amerikai vicc, hogy a lefülelt gyorshajtó is hiába védekezik mások sebességtúllépésével. VÉLEMÉNY NÉPSZAVA 7 2011. JANUÁR 20., CSÜTÖRTÖK Európa messze van RÓNAY TAMÁS ronayt@nepszava.hu Az unión kívül is van élet - jelentette ki 2002-ben Orbán Viktor, amikor az EU bírálni merészelte kormányát. Most már nem mondhatja ugyanezt. Elvégre mégiscsak kínos lenne egyedüliként kilépni belőle. Másrészt éppen Magyarország tölti be az unió soros elnöki tisztségét, úgyhogy ez a fél év arra jó, hogy hetente megismételjük: mi mentjük meg az eurózónát. Elvben diadalmenet lehetett volna Orbán tegnapi fellépése az Európai Parlament képviselői előtt. A cél az volt, hogy megmutassa, a budapesti kabinet az európai értékek igazi letéteményese. Ehhez képest olyan botrányt okozott, amellyel talán minden korábbinál távolabb kerültünk a szó nemes értelmében vett Európától. A miniszterelnök láthatóan komoran, zavartan hallgatta a felszólalókat, akik nagy része a médiatörvény megváltoztatására, visszavonására szólította fel. Összevont szemöldökkel figyelte, amint az európai alapértékek tiszteletben tartását követelték tőle, s arra emlékeztették: egykor még ő is az ellen a szellemiség küzdött, amit most képvisel. Kínos lehetett. Különösen azt hallgatni, hogy az uniós honatyák legendás magyar írók műveit emlegetve figyelmeztették a miniszterelnököt arra: a médiatörvény nem európai, nem is demokratikus, s a magyar nép kultúrájának és történelmének semmibe vételével ér fel elfogadása. Orbán élt a viszontválasz jogával. Harciasan oktatta ki az EP-t, antidemokratikusnak nevezte a német médiatörvényt. Úgy viselkedett, mintha a magyar parlamentben szólalna fel, saját kiskirályságában. Pikírt, rámenős, a diplomácia alapszabályaira fittyet hányó beszédével sikerült már azelőtt biztosítania a magyar elnökség sikertelenségét, hogy az igazán elkezdődhetett volna. Tudatlansággal vádolta a honatyákat a médiatörvény kapcsán, de arra nem adott választ, hogy a médiatanácsot miért csak kormánypárti személyiségekkel tűzdelte tele. Sok képviselő a fejét fogta: tényleg jól hall? Valóban a soros uniós elnök miniszterelnökét hallja? Egy európai országét? Orbán igazán támogató felszólalásokat - természetesen a fideszes politikusok mellett - a szélsőjobboldaltól és az euroszkeptikusoktól kapott. Azoktól, akik kimondják, amit Orbán talán a lelke mélyén mind a mai napig gondol: vonzóbb az élet az EU-n kívül. Megérkezett a rend VERESS JENŐ veressy@nepszava.hu Aki az utcáról bekiabál a börtönökbe vagy „kézjelekkel próbál kapcsolatot teremteni a fogvatartottal”, szabálysértést követ el, és százezer forintig terjedő bírságra számíthat - adta hírül a sajtó. Ezzel beteljesedik a tökéletes közbiztonság, amit számolatlan hónappal ezelőtt kéthetes terminussal ígért Pintér belügyminiszter. Mert nem az a tűrhetetlen, hogy gyermeklányokat taposnak halálra egy a rendőrőrssel átellenben lévő szórakozóhelyen. De hogy X. fogvatartóit kedvese, gyermeke vagy akár bűntársa betűket rajzol a levegőbe a börtön ablaka alatt, nos, az megtorlást követel. Meg az is, ha a családtag bekiabálja társának, hogy szereti. Ezt valóban fel kell számolni. Csakhogy egyúttal azt is őszintén meg kell hirdetni, hogy a kommunikáció, mint olyan, tilos. Hogy a fogva tartott bűnöző nem nézhet ki az ablakon - ahová köztudomásúlag soha nem süt be a nap, s hogy köteles füldugóban bűnhődni. Ez van olyan méretes ostobaság, mint az a tartós jogi anomália, hogy a szökést büntetik. Holott a világ okosabbik részében az államnak kell garantálnia, hogy ez ne történhessen meg. Ha sikerül, az meg az állam baja... Viszont van itt más előremutató is. Változnak a jogosulatlan címhasználat szabályai. Büntetendő lesz, aki mások előtt, nyilvánosan őt meg nem illető címet használ vagy egyenruhát jogosulatlanul visel. Végre hatóságilag eltűnnek hát a nyilvánosság színéről a félbolond grófok, vitézek és lófők, akik váltig azt hiszik, hogy ezzel a rozsdás és avítt toldalékkal a nevük közül többek lesznek annál a kevésnél, amik... Aggodalomra ad viszont okot, hogy mi lesz Hende Csabával. Ha ugyanis a közszem előtt viselt egyenruha hasonlít az igazihoz, az is büntetendő. Márpedig a fess civil hadügyminiszter épp a minap mutogatta magát uniformisnak látszó gúnyában, rendfokozat helyett címert viselvén a parolin. Ez pedig alkalmas a civilek megtévesztésre, tehát nem úszható meg szárazon. Most akkor mi van? Még jó, hogy csak bírság jár az ilyesmiért, mert a polgári körösök meg az önkéntesek már be sem integethetnének neki a börtönbe... NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ • Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, MARKOTAY CSABA, PÓR VILMOS • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS • Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN • Szép Szó: KOZÁR ALEXANDRA • Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, VERESS JENŐ • Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA •Technikai igazgató:TÓTH JENŐ •Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ • Marketing: MENCSER ÉVA • Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. • Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4.Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 2500 Ft, negyedévre 7500 Ft, fél évre 15 000 Ft, egy évre 30 000 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.ringier.hu, kiado@ringier.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti