Népszava, 2011. január (138. évfolyam, 1-25. szám)
2011-01-05 / 3. szám
Platóntól a NATO-ig újságíró, történelemtanár !Átmentve némi karácsonyi áhítatot, az újabb esztendő küszöbét léptük át jóhiszemű, gyengéd türelemmel! Vagyis félre a félelmekkel, a háborgással, higgyük el, a közelmúlt fura történései mögött igenis van „rendszer”! Még fél, legfeljebb egy év, s nem csupán a kevés beavatott, de mi valamennyien boldog tanúi leszünk: eltékozolt honunkban valóban szép új világ épül. Megértjük majd, igenis elkerülhetetlen volt már a kilencvennégyes választások másnapján a hazán kívülieknek, később megsemmisítendő ellenségnek minősíteni a győzőket. A legfőbb mozgató már akkor pontosan látta, nincs idő késlekedni, lám még milliókat tévesztenek meg a magyarellenes szirénhangok. Szenvedélyes, nagyokat ígérő szónoklatokkal nyugtatta népgyűléseinek lelkes látogatóit, a szörnyű jelennek hamar vége lesz. „Notórius hazudozókkal, akik génjeikben hordozzák nemzetellenességet, természetesen nem tárgyalunk, elzavarjuk őket!”; „Engedjétek hozzám magatokat, és nem csupán hosszú életűek, de boldogok is lesztek a Földemen” - mondá Jézus, és jön! Legalább a választásokig várjatok a kettős állampolgársággal, kérte a szlovákiai magyar párt. „Nem lehet, erőt kell mutatnunk!” - érkezett a bölcs válasz az anyaföldről. A szeretet karácsonyfája mellől higgyünk neki, talán valóban buldózereket kellett küldeni az elmúlt évek építkezéseire, tévutak tucatjaitól óvta meg Magyarországot. Szomorúan látom, a Jézuska nem mindenkinek hozta el a derűs nyugalmat. Némelyek a természeti népek, mások az ókori athéniak szokásjogával példálóznak, akik megkövezéssel, száműzéssel védekeztek a diktátorjelöltek ellen. Azt mondják, az újra független, sok fontos témakörben lerontott országunk jó hangulatban, folyamatosan gyarapodhatna, ha betegesen hataloméhes erők nem hisztériáznák ellenséges táborokra. Megfontolandó érveimre azt válaszolják, ha tényleg náluk a bölcsek köve, nem ezt az összevissza kapkodást, buta törvények sorozatát produkálnák. Ha zsebükben az egyedüli, a „beteg” országot lábra állító vitaminbomba receptje, miért titkolják máig?! Ha biztosak a hívek kitartásában, az ellenérvek silányságában, miért a rettegés a teljesen szabad sajtótól? „Hányszor kell még bizonyítani, a média birtoklása egyetlen rossz kormányzatot sem képes megmenteni?” - kérdezi egy ismerős. „Ez a reflex elárulja félelmüket: mi lesz, ha a tények kijózanítják a szerelmetes híveket? Nem veszed észre, hogy egy harmadosztályú focicsapat öltözőjének sör- és lábszagával borítanak be mindent?!” Most, a karácsonyfa ünnepi illatát még pár napig érezve, azoknak, akiket inkább az bánt, hogy a nyilvánvaló szakszerűtlenség, a csúsztatások, hazudozások tömege, a „hatalmat azonnal és mindenáron” átlátszó, igenis hazafiatlan, alpári csörtetése ilyen sok honfitársnak rokonszenves, elmesélem egy angliai középiskola történelemóráját. A tanterem már félig kidekorálva az ókori Róma hétköznapjait bemutató rajzokkal, kollázsokkal, ábrákkal, az osztály újabbakon tüsténkedik, az egyik csapat Hadrianus falának részletes megjelenítésén. Kiderül, ebben a félévben a császárság utolsó másfél Ha biztosak a hívek kitartásában, az ellenérvek silányságában, miért a rettegés a teljesen szabad sajtótól? századát tanulmányozzák. Megismerik a hétköznapok összetevőit (mit ettek, hol laktak, milyen volt a divat, a politika, ki számított művelt embernek, milyen volt a férj-feleség kapcsolat, egyáltalán a családi élet, a szórakozás, miért volt nagyszerű program elmenni az arénába és tapsolni a gladiátoroknak, élvezni állatok ezreinek, valamint a keresztények lemészárlását, milyen volt a katonáskodás, a rabszolgákhoz való viszony stb). Hogyan van ennyi idejük erre? Azért, mert ott a történelemtanítás küldetése egészen más. „From Plato to NATO”, így jellemzi Tom, a tanár a nálunk rögzült gyakorlatot. „Nem gondolod, hogy csak a felületességet rögzítitek a gyerekekben? A nagy francia forradalomra, Napóleonra kapsz négyszer negyvenöt percet, mi közvetíthető ennyid idő alatt a korszak rendkívüli összetettségéből?” Természetesen semmi. Angliában a tanár választhat, mit fog tanítani. Nem csupán érettségizhet, pedagógus is lehet, aki soha nem vizsgázott például I. Erzsébetből. A hézagos ismeretek helyett a fő cél rögzíteni a nebulók gondolkodásában az igényt a sokoldalú tájékozottságra. „Én így gondolom, de hallgatlak, talán neked van igazad.” Ennek a sok generációba beépített alapállásnak köszönhető, hogy egy brit sose mondja egy filmről, pocsék, nehogy megnézd! „Nekem nem tetszett.” Szóval, kedves, ma még szomorú honfitársam, nem az alapanyagban a hiba, rosszul vagyunk trenírozva. A hetvenes években kezdődött valami biztató: „Korkép kialakítása a történelemoktatásban” címmel a legjobb tanárok dolgoztak a programban. Még kilencven előtt leállították, azóta csönd körülötte. Az igazán vidám évkezdet szerencsére biztosított: fél évig hazánk lesz az EU elnöke. Emlékszünk a jóslatra: „Párját ritkító félév előtt áll az Európai Unió. A magyarok a válságkezelésben a legjobbak!” Hallani vélem, amint csilingelni kezdenek a lassan leszáradó fenyők vidám harangjai szerte a kontinensen. Szabadsággyilkolás SULLA BÉLA Robert Fico kormányzásának időszakát mi, szlovákiai tollforgatók igencsak sokáig felemlegetjük még. Mert ha valami nem tetszett a „főnöknek” sajtóügyben, az újságírók rögvest voltak hiénák, prostituáltak, baj(sz...)keverők, kormányt buktatni szándékozók bandája. A Fico-éra magával hozott egy botrányos sajtótörvényt is, amellyel szemben a hazai médiakatonákkal együttesen számos kifogásolnivalót sorakoztatott fel az Európai Újságírószövetséggel (EFJ) kezdődően az Európai Lapkiadók Egyesületén (ENPA) keresztül egészen a Nemzetközi Sajtóintézetig (IPI) minden valamit jelentő nemzetközi zsurnalisztikai csoportosulás. Na már most, ha az a jogszabály módfelett közel állt a debilitás határához, akkor a nemrégiben elfogadott magyarországi médiatörvény magasan veri Ficóék gyengeelméjűségét. Igen, Orbánék gyilkosságot követtek el, szabadság- és demokráciagyilkosságot, amely alapjaiban rengette meg a magyarországi véleménynyilvánítást és sajtószabadságot. Egyszerűen fogalmazva: a huszonegyedik század első évtizedének végén sima Orbándiktatúra a sajtó területén (is). Hiába volt EFJ-, ENPA-, IPI-, ENPA-WANFRA-tiltakozás... Tessék belépni a budapesti Országházba, ott aztán jönnek a Fidesz-pofonok, a földbe tiprás, a pökhendi stílus, az arrogancia, a hatalom diktatórikus gyakorlása. Orbán Viktorék röhögve átültették, hogy a médiahatóság elnöke kilenc éven át bólogatós emberük, Szalai Annamária lesz. Aki az egész agyalágyult médiaszabályozó és -cenzúrázó rendszert a kezében tartja majd. Aki viszont bizonyára maga sem tudja, hogy tulajdonképpen mi is minősül az új szülemény szerint jogsértésnek. Azzal azonban bizonyára kellőképpen tisztában van, hogy ha már egyszer szankció, akkor annak kiszabásáról a fideszes tagokból álló médiatanács döntsön. De azért az előzőt is sejti: kuss annak, aki nem lép egyszerre, mert az hétszentség, hogy nem kap rétest estére... Belerúgni a kételkedőkbe, a más véleményt hangoztatókba, alaposan kifacsarni a Mindenképpen ott lett volna a helye Robert Ficónak is „másik” tábort, ellehetetleníteni az ellenzékieket, de lehet, hogy még a koalícióst is, ha nem bólogat úgy, ahogy a Vezér azt elvárja. Ennyi lenne egy új médiatörvény? Hát nagyjából igen, mert egyébről tulajdonképpen nem szól. Persze, azért a LÉNYEG mellett tartalmaz blődséget is. Mondjuk azt, hogy az MTI gyárthatja a közszolgálati hírműsorokat, a két nagy kereskedelmi tévé híradóiban a bűnügyi hírek aránya éves átlagban nem haladhatja meg a húsz százalékot (sic!), magyar zenei kvótát vezetnek be a rádiók számára (sic!négyzet), meg a sid-köb... Az LMP párt két képviselője, Szabó Rebeka és Schering Gábor „A magyar sajtószabadság élt 21 évet” feliratú transzparensével nagyon keveset mutatott fel a médiatörvény parlamenti szavazásakor Budapesten. A szocialista Szanyi Tibor szájkosara is csak gyenge szimbólumként hatott. Bilincset, bokszkesztyűt - és még sok egyebet - kellett volna vinni az Országházba a gyalázatos törvény voksolási napján. És mindenképpen ott lett volna a helye Robert Ficónak is. Hogy tanuljon Orbán Viktoréktól, hogyan kell médiatörvényt csinálni. Lukasenkás szisztémával, amúgy istenigazából diktatórikusan... Közben persze nagyokat mosolyogva, „kedvességből” kettős állampolgárságot felkínálni... (Szene, Szlovákia) VÉLEMÉNY NÉPSZAVA 7 2011. JANUÁR 5., SZERDA Szuverén Ha valaki abban a hitben tetszelegne maga előtt, hogy már megismerte a fülkeforradalom valamennyi eredményét, hát az nagyon téved. Az áprilisi választáson például nemcsak az alkotmányozásra, valamint a visszamenőleges törvénykezésre kapott felhatalmazást a győztes, hanem valamire, amit jobb híján nevezhetünk megjósolt döntéshozatalnak. Ha nem akarjuk alkalmazni rá a sokkal odaillőbb hazudozás kifejezést. Történt, hogy egy szocialista képviselő a parlamentben megkérdezte, miképpen lehet az, hogy hazai államtitkárok olyan titulusokat használnak külföldön, amilyenek itthon nem léteznek. Névjegykártyájukon ugyanis a „minister of state”, vagyis az államminiszter elnevezés szerepel. A külügyminisztérium államtitkára - külföldön: államminisztere - válaszában közölte, a posztot ugyan nem állították vissza, de az államtitkárok egy része használhatja a megnevezést, mivel hazánk uniós elnöksége miatt a miniszteri tanácskozásokon elnökölve így egyenrangúak lehetnek a többi tagállam valódi minisztereivel. Miután Molnár Csabát nem győzte meg Németh Zsolt válasza, így írásbeli kérdést tett fel, amire már Martonyi János, a külügy igazi minisztere válaszolt. Ebben megerősítette, hogy a kormány valóban hozott döntést az államtitkárok elnevezéséről. És itt jön a csavar. A kabinet ugyanis december 22-én határozott az ügyben. A parlamenti kérdezz-felelek viszont kilenc nappal korábban, 13-án zajlott le. Vagyis Németh államtitkár, avagy miniszter (ahogy tetszik), az Országgyűlésben - finoman szólva - megelőlegezte a döntést. Durvábban: olyasmiről beszélt, ami akkor még nem volt. Még durvábban: hazudott. Persze ez az egész csak kekeckedés. Elsősorban is Molnár képviselőtől, aki nyilván irigykedik utódaira. Az fáj neki, hogy amikor ő volt a kancelláriaminiszter, ilyesmi nem jutott eszükbe. Az sem számít neki, hogy a kákán is csomót keresve árthat hazánk nemzetközi tekintélyének, az uniós elnökség sikerének. Martonyi miniszter sem véletlenül szögezte le: „minden tagállamnak szuverén joga, hogy állami vezetőit hogyan jeleníti meg külföldön”. És a szuverén jog nem csak eddig tart. A fülkeforradalom felhatalmazása mindenre kiterjed. Kérdezni persze még lehet. sebesgy@nepszava.hu Csatornahang: Barátaim győzködnek, pereljem a Magyar Hírlap cikkíróját, aki szemérmetlenül hazudik múltamat illetően. Mint, aki évtizedeken át tagadhatatlanul résztvevője voltam a magyar sajtónak, nem állítom, hogy szeplőtelen vagyok, legalább annyira, mint volt MTV-s párttitkárok, sőt Kádár politikai bizottsági tagjai, akik viszont „jók”, mert skrupulus nélkül átnyergeltek a jobboldalra. Mégsem perelek, de nem félelemből, hanem undorból. Olvasván annak a lapnak mindennapi úgynevezett publicisztikáit, kroáka hangnemű förmedvényeit, nem kérek a szembesítésből. Lehet érvelni bunkókkal, bírálatokat visszautasítani azzal, hogy antiszemitizmussal rágalmazunk olyanokat, akiktől - önvallomásuk szerint - mi sem áll távolabb. Ha igaz volna, a hangadó gyászhuszár miért állít össze olyan névsort, hogy Cohen, Cohn-Bendit meg Schiff? És lejjebb hozzáteszi, „sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben”. Mintha nyolcvan évvel korábbi véleményt olvasnék, hajdani Pesti Újságban, Virradatban, Új Magyarságban. A demokratikus Magyarország kormányához közel álló orgánum Héjjas Iván fehérgárdistáit, terrorlegényeit magasztalja, miközben rágalmaz derék, hajdani szociáldemokrata vezetőket. Ha Kun Bélát szidná csak, akár egy véleményen is lehetnénk, de a szerző ormótlan indulatában miért kommunistázza le Rónai Zoltánt, Böhm Vilmost, aki Rákosi elől Svédországban keresett menedéket, nem kért a sztálinista terrorból. És egyáltalán, miért választotta stílusaként a csatornahangnemet, pontos mását annak a modornak, amelyet annak idején is a politikai alvilág, a későbbi Duna-partra kísérők éreztek a magukénak? Érthető volna az indulat, hiszen a kedves úr kormánya és abban ülő barátai napjainkban - maguk miatt - kemény defenzívában vannak a Nyugat mértékadó vezetőivel és ugyancsak mértékadó sajtójával szemben. Ha azonban őszintén hiszik a védekezők, hogy van valami csekély igazuk, miért nem intik tollnokaikat ízlésre és mértékletességre? Mert, ha az ilyen írásokat lefordítanák kultúrnyelvekre, kinti olvasóik is borzadnának tőle mint hamisítatlan csatornairodalomtól. VÁRKONYI TIBOR varkonyit@nepszava.hu NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ • Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, MARKOTAY CSABA, PÓR VILMOS • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS • Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN • Szép Szó: KOZÁR ALEXANDRA • Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, VERESS JENŐ • Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA •Technikai igazgató:TÓTH JENŐ •Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ • Marketing: MENCSER ÉVA • Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. • Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4.Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 2500 Ft, negyedévre 7500 Ft, fél évre 15 000 Ft, egy évre 30 000 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.ringier.hu, kiado@ringier.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti