Népszava, 2011. január (138. évfolyam, 1-25. szám)

2011-01-05 / 3. szám

Platóntól a NATO-ig újságíró, történelemtanár !Á­tmentve némi karácsonyi áhíta­tot, az újabb esztendő küszöbét léptük át jóhiszemű, gyengéd tü­relemmel! Vagyis félre a félelmekkel, a háborgással, higgyük el, a közelmúlt fura történései mögött igenis van „rendszer”! Még fél, legfeljebb egy év, s nem csupán a kevés beavatott, de mi valamennyien boldog tanúi leszünk: eltékozolt honunkban valóban szép­ új világ épül. Megértjük majd, igenis elkerülhe­tetlen volt már a kilencvennégyes vá­lasztások másnapján a hazán kívü­lieknek, később megsemmisítendő el­lenségnek minősíteni a győzőket. A legfőbb mozgató már akkor pontosan látta, nincs idő késlekedni, lám még milliókat tévesztenek meg a magyar­­ellenes szirénhangok. Szenvedélyes, nagyokat ígérő szónoklatokkal nyug­tatta népgyűléseinek lelkes látogatóit, a szörnyű jelennek hamar vége lesz. „Notórius hazudozókkal, akik gén­jeikben hordozzák nemzetellenessé­­get, természetesen nem tárgyalunk, elzavarjuk őket!”; „Engedjétek hoz­zám magatokat, és nem csupán hos­­­szú életűek, de boldogok is lesztek a Földemen” - mondá Jézus, és jön! Legalább a választásokig várjatok a kettős állampolgársággal, kérte a szlovákiai magyar párt. „Nem lehet, erőt kell mutatnunk!” - érkezett a bölcs válasz az anyaföldről. A szeretet karácsonyfája mellől hig­­­gyünk neki, talán valóban buldóze­reket kellett küldeni az elmúlt évek építkezéseire, tévutak tucatjaitól óvta meg Magyarországot. Szomorúan látom, a Jézuska nem mindenkinek hozta el a derűs nyugal­mat. Némelyek a természeti népek, mások az ókori athéniak szokásjogá­val példálóznak, akik megkövezéssel, száműzéssel védekeztek a diktátorje­löltek ellen. Azt mondják, az újra füg­getlen, sok fontos témakörben leron­tott országunk jó hangulatban, folya­matosan gyarapodhatna, ha betege­sen hataloméhes erők nem hisztériáz­­nák ellenséges táborokra. Megfontolandó érveimre azt vála­szolják, ha tényleg náluk a bölcsek köve, nem ezt az összevissza kapko­dást, buta törvények sorozatát pro­dukálnák. Ha zsebükben az egyedü­li, a „beteg” országot lábra állító vita­minbomba receptje, miért titkolják máig?! Ha biztosak a hívek kitartá­sában, az ellenérvek silányságában, miért a rettegés a teljesen szabad saj­tótól? „Hányszor kell még bizonyíta­ni, a média birtoklása egyetlen rossz kormányzatot sem képes megmente­ni?” - kérdezi egy ismerős. „Ez a ref­lex elárulja félelmüket: mi lesz, ha a tények kijózanítják a szerelmetes hí­veket? Nem veszed észre, hogy egy harmadosztályú focicsapat öltöző­jének sör- és lábszagával borítanak be mindent?!” Most, a karácsonyfa ünnepi illatát még pár napig érezve, azoknak, aki­ket inkább az bánt, hogy a nyilván­való szakszerűtlenség, a csúsztatá­sok, hazudozások tömege, a „hatal­mat azonnal és mindenáron” átlátszó, igenis hazafiatlan, alpári csörtetése ilyen sok honfitársnak rokonszenves, elmesélem egy angliai középiskola tör­ténelemóráját. A tanterem már félig kidekorálva az ókori Róma hétköznapjait bemutató rajzokkal, kollázsokkal, ábrákkal, az osztály újabbakon tüsténkedik, az egyik csapat Hadrianus falának rész­letes megjelenítésén. Kiderül, ebben a félévben a császárság utolsó másfél Ha biztosak a hívek kitartásában, az ellenérvek silányságában, miért a rettegés a teljesen szabad sajtótól? századát tanulmányozzák. Megisme­rik a hétköznapok összetevőit (mit et­tek, hol laktak, milyen volt a divat, a politika, ki számított művelt ember­nek, milyen volt a férj-feleség kapcso­lat, egyáltalán a családi élet, a szóra­kozás, miért volt nagyszerű program elmenni az arénába és tapsolni a gla­diátoroknak, élvezni állatok ezreinek, valamint a keresztények lemészárlá­sát, milyen volt a katonáskodás, a rab­szolgákhoz való viszony stb). Hogyan van ennyi idejük erre? Azért, mert ott a történelemtanítás küldetése egészen más. „From Plato to NATO”, így jellemzi Tom, a tanár a nálunk rögzült gyakor­latot. „Nem gondolod, hogy csak a fe­lületességet rögzítitek a gyerekekben? A nagy francia forradalomra, Napó­leonra kapsz négyszer negyvenöt per­cet, mi közvetíthető ennyid idő alatt a korszak rendkívüli összetettségéből?” Természetesen semmi. Angliában a tanár választhat, mit fog tanítani. Nem csupán érettségizhet, pedagógus is lehet, aki soha nem vizsgázott pél­dául I. Erzsébetből. A hézagos ismeretek helyett a fő cél rögzíteni a nebulók gondolkodásában az igényt a sokoldalú tájékozottságra. „Én így gondolom, de hallgatlak, talán neked van igazad.” Ennek a sok gene­rációba beépített alapállásnak köszön­hető, hogy egy brit sose mondja egy filmről, pocsék, nehogy megnézd! „Nekem nem tetszett.” Szóval, kedves, ma még szomorú honfitársam, nem az alapanyagban a hiba, rosszul vagyunk trenírozva. A hetvenes években kezdődött valami biztató: „Korkép kialakítása a történe­lemoktatásban” címmel a legjobb ta­nárok dolgoztak a programban. Még kilencven előtt leállították, azóta csönd körülötte. Az igazán vidám évkezdet szeren­csére biztosított: fél évig hazánk lesz az EU elnöke. Emlékszünk a jóslatra: „Párját ritkító félév előtt áll az Európai Unió. A magyarok a válságkezelésben a legjobbak!” Hallani vélem, amint csilingelni kezdenek a lassan leszáradó fenyők vi­dám harangjai szerte a kontinensen. Szabadsággyilkolás SULLA BÉLA R­obert Fico kormányzásának idő­szakát mi, szlovákiai tollforgatók igencsak sokáig felemlegetjük még. Mert ha valami nem tetszett a „főnöknek” sajtóügyben, az újságírók rögvest voltak hiénák, prostituáltak, baj(sz...)keverők, kormányt buktatni szándékozók bandája. A Fico-éra magával hozott egy bot­rányos sajtótörvényt is, amellyel szem­ben a hazai médiakatonákkal együt­tesen számos kifogásolnivalót sora­koztatott fel az Európai Újságíró­szövetséggel (EFJ) kezdődően az Európai Lapkiadók Egyesületén (ENPA) keresztül egészen a Nemzetközi Sajtó­intézetig (IPI) minden valamit jelentő nemzetközi zsurnalisztikai csoporto­sulás. Na már most, ha az a jogsza­bály módfelett közel állt a debilitás ha­tárához, akkor a nemrégiben elfoga­dott magyarországi médiatörvény ma­gasan veri Ficóék gyengeelméjűségét. Igen, Orbánék gyilkosságot követtek el, szabadság- és demokráciagyilkos­ságot, amely alapjaiban rengette meg a magyarországi véleménynyilvánítást és sajtószabadságot. Egyszerűen fo­galmazva: a huszonegyedik század első évtizedének végén sima Orbán­­diktatúra a sajtó területén (is). Hiába volt EFJ-, ENPA-, IPI-, ENPA-WAN­­FRA-tiltakozás... Tessék belépni a bu­dapesti Országházba, ott aztán jönnek a Fidesz-pofonok, a földbe tiprás, a pökhendi stílus, az arrogancia, a ha­talom diktatórikus gyakorlása. Orbán Viktorék röhögve átültették, hogy a médiahatóság elnöke kilenc éven át bólogatós emberük, Szalai Annamária lesz. Aki az egész agyalágyult média­szabályozó és -cenzúrázó rendszert a kezében tartja majd. Aki viszont bizo­nyára maga sem tudja, hogy tulajdon­képpen mi is minősül az új szülemény szerint jogsértésnek. Azzal azonban bizonyára kellőképpen tisztában van, hogy ha már egyszer szankció, akkor annak kiszabásáról a fideszes tagok­ból álló médiatanács döntsön. De azért az előzőt is sejti: kuss annak, aki nem lép egyszerre, mert az hétszentség, hogy nem kap rétest estére... Belerúg­ni a kételkedőkbe, a más véleményt hangoztatókba, alaposan kifacsarni a Mindenképpen ott lett volna a helye Robert Ficónak is „másik” tábort, ellehetetleníteni az el­lenzékieket, de lehet, hogy még a koa­lícióst is, ha nem bólogat úgy, ahogy a Vezér azt elvárja. Ennyi lenne egy új médiatörvény? Hát nagyjából igen, mert egyébről tulajdonképpen nem szól. Persze, azért a LÉNYEG mellett tartalmaz blődséget is. Mondjuk azt, hogy az MTI gyárthatja a közszolgálati hírműsoro­kat, a két nagy kereskedelmi tévé hír­adóiban a bűnügyi hírek aránya éves átlagban nem haladhatja meg a húsz százalékot (sic!), magyar zenei kvótát vezetnek be a rádiók számára (sic!­­négyzet), meg a sid-köb... Az LMP párt két képviselője, Szabó Rebeka és Schering Gábor „A magyar sajtósza­badság élt 21 évet” feliratú transzpa­rensével nagyon keveset mutatott fel a médiatörvény parlamenti szavazása­kor Budapesten. A szocialista Szanyi Tibor szájkosara is csak gyenge szim­bólumként hatott. Bilincset, boksz­­kesztyűt - és még sok egyebet - kellett volna vinni az Országházba a gyalá­zatos törvény voksolási napján. És mindenképpen ott lett volna a helye Robert Ficónak is. Hogy tanuljon Orbán Viktoréktól, hogyan kell média­­törvényt csinálni. Lukasenkás szisz­témával, amúgy istenigazából diktató­rikusan... Közben persze nagyokat mosolyog­va, „kedvességből” kettős állampolgár­ságot felkínálni... (Szene, Szlovákia) VÉLEMÉNY NÉPSZAVA 7 2011. JANUÁR 5., SZERDA Szuverén H­a valaki abban a hitben tetszelegne maga előtt, hogy már megismer­te a fülkeforradalom valamennyi eredményét, hát az nagyon téved. Az áprilisi választáson például nemcsak az alkotmányozásra, vala­mint a visszamenőleges törvénykezésre kapott felhatalmazást a győztes, hanem valamire, amit jobb híján nevezhetünk megjósolt döntéshozatalnak. Ha nem akarjuk alkalmazni rá a sokkal odaillőbb hazudozás kifejezést. Történt, hogy egy szocialista képviselő a parlamentben megkérdezte, mi­képpen lehet az, hogy hazai államtitkárok olyan titulusokat használnak külföldön, amilyenek itthon nem léteznek. Névjegykártyájukon ugyanis a „minister of state”, vagyis az államminiszter elnevezés szerepel. A külügy­minisztérium államtitkára - külföldön: államminisztere - válaszában kö­zölte, a posztot ugyan nem állították vissza, de az államtitkárok egy része használhatja a megnevezést, mivel hazánk uniós elnöksége miatt a minisz­teri tanácskozásokon elnökölve így egyenrangúak lehetnek a többi tagál­lam valódi minisztereivel. Miután Molnár Csabát nem győzte meg Németh Zsolt válasza, így írás­beli kérdést tett fel, amire már Martonyi János, a külügy igazi minisztere válaszolt. Ebben megerősítette, hogy a kormány valóban hozott döntést az államtitkárok elnevezéséről. És itt jön a csavar. A kabinet ugyanis decem­ber 22-én határozott az ügyben. A parlamenti kérdezz-felelek viszont ki­lenc nappal korábban, 13-án zajlott le. Vagyis Németh államtitkár, avagy miniszter (ahogy tetszik), az Országgyűlésben - finoman szólva - megelő­legezte a döntést. Durvábban: olyasmiről beszélt, ami akkor még nem volt. Még durvábban: hazudott. Persze ez az egész csak kekeckedés. Elsősorban is Molnár képviselőtől, aki nyilván irigykedik utódaira. Az fáj neki, hogy amikor ő volt a kancellá­riaminiszter, ilyesmi nem jutott eszükbe. Az sem számít neki, hogy a ká­kán is csomót keresve árthat hazánk nemzetközi tekintélyének, az uniós elnökség sikerének. Martonyi miniszter sem véletlenül szögezte le: „min­den tagállamnak szuverén joga, hogy állami vezetőit hogyan jeleníti meg külföldön”. És a szuverén jog nem csak eddig tart. A fülkeforradalom felhatalmazá­sa mindenre kiterjed. Kérdezni persze még lehet. sebesgy@nepszava.hu Csatornahang: B­arátaim győzködnek, pereljem a Magyar Hírlap cikkíróját, aki szemér­metlenül hazudik múltamat illetően. Mint, aki évtizedeken át tagad­hatatlanul résztvevője voltam a magyar sajtónak, nem állítom, hogy szeplőtelen vagyok, legalább annyira, mint volt MTV-s párttitkárok, sőt Ká­dár politikai bizottsági tagjai, akik viszont „jók”, mert skrupulus nélkül át­nyergeltek a jobboldalra. Mégsem perelek, de nem félelemből, hanem un­dorból. Olvasván annak a lapnak mindennapi úgynevezett publicisztikáit, kroáka hangnemű förmedvényeit, nem kérek a szembesítésből. Lehet érvelni bunkókkal, bírálatokat visszautasítani azzal, hogy antisze­mitizmussal rágalmazunk olyanokat, akiktől - önvallomásuk szerint - mi sem áll távolabb. Ha igaz volna, a hangadó gyászhuszár miért állít össze olyan névsort, hogy Cohen, Cohn-Bendit meg Schiff? És lejjebb hozzáteszi, „sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben”. Mintha nyolcvan évvel korábbi véleményt olvasnék, hajdani Pesti Újságban, Virra­datban, Új Magyarságban. A demokratikus Magyarország kormányához közel álló orgánum Héjjas Iván fehérgárdistáit, terrorlegényeit magasztalja, miközben rágalmaz derék, hajdani szociáldemokrata vezetőket. Ha Kun Bélát szidná csak, akár egy véleményen is lehetnénk, de a szer­ző ormótlan indulatában miért kommunistázza le Rónai Zoltánt, Böhm Vilmost, aki Rákosi elől Svédországban keresett menedéket, nem kért a sztálinista terrorból. És egyáltalán, miért választotta stílusaként a csatorna­hangnemet, pontos mását annak a modornak, amelyet annak idején is a politikai alvilág, a későbbi Duna-partra kísérők éreztek a magukénak? Érthető volna az indulat, hiszen a kedves úr kormánya és abban ülő ba­rátai napjainkban - maguk miatt - kemény defenzívában vannak a Nyu­gat mértékadó vezetőivel és ugyancsak mértékadó sajtójával szemben. Ha azonban őszintén hiszik a védekezők, hogy van valami csekély igazuk, miért nem intik tollnokaikat ízlésre és mértékletességre? Mert, ha az ilyen írásokat lefordítanák kultúrnyelvekre, kinti olvasóik is borzadnának tőle mint hamisítatlan csatornairodalomtól. VÁRKONYI TIBOR varkonyit@nepszava.hu NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ • Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, MARKOTAY CSABA, PÓR VILMOS • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS • Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN • Szép Szó: KOZÁR ALEXANDRA • Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, VERESS JENŐ • Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA •Technikai igazgató:TÓTH JENŐ •Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ • Marketing: MENCSER ÉVA • Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. • Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4.Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 2500 Ft, negyedévre 7500 Ft, fél évre 15 000 Ft, egy évre 30 000 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.ringier.hu, kiado@ringier.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti

Next