Népszava, 2013. július (140. évfolyam, 151-177. szám)
2013-07-09 / 158. szám
Horn Gyula búcsúztatója Tisztelt Gyászoló Család! Tisztelt Búcsúzok! Néhány napja vesztettük el Horn Gyulát, de hosszú ideje hiányzik már. Hiányzik a férj, az apa, a nagypapa, a barát. És hiányzik őszinte, helyenként érdes, de mindig felelős hangja a magyar és az európai közéletből. Amikor a rádió bemondta Horn Gyula halálhírét, éppen egy fodrászüzletben ültem. A mindig zsibongó boltban szokatlan csönd lett egy pillanatra. Azután halk beszélgetések kezdődtek. Értette a gondjainkat, mondta valaki, törődött a sorsunkkal, mondta a másik. Tudtuk, ami nekünk fáj, azt ő is érzi, és miniszterelnökként is megmaradt kisembernek. Olyan volt, mint mi. Egy volt közülünk! Egy volt közülünk! Hazafelé ez a mondat járt a fejemben, és arra gondoltam, ha Horn Gyula egyszerű politikus lett volna, elég is lenne ennyi. Ha Anna, a felesége, Kisanna és Gyula, a gyerekei, az unokák, a barátok, a harcostársak állnák körül a sírt, mindenki értené ennek a mondatnak a nagyszerűségét, és megnyugodva vennének tőle búcsút. De Horn Gyula nem egy volt a politikusok közül. Ő volt az a kiemelkedő magyar államférfi, aki Ady Endre gondolatait idézve: az Értől indult és eljutott az Óceánig. Élete maga volt a XX. század Magyarországának történelme, annak minden cikcakkjával, ellentmondásával együtt. Ez a század sok nehézséget, megpróbáltatást tartogatott a számára, mégis amikor lehetősége nyílt rá, az ország, sőt Európa sorsának alakítója lett. Aki a 30-as években szegény, hétgyermekes munkáscsalád - úgy mondaná, „proli család” - fiaként született, akinek gyermekkora legnyomasztóbb érzése az állandó éhségérzet volt, akinek az apját politikai szimpátiája miatt agyonlövik, és gyerekként éli át a világháború borzalmait - az nem sok jóban reménykedhetett. Neki, sok hasonló sorsú kis társával együtt, a kommunisták adták meg a felemelkedés lehetőségét. Esti iskola, szakérettségi és - ami már keveseknek adatott meg - az egyetem, igaz, csak a Szovjetunióban. A ’Fényes Szelek’ nemzedékéről sokaknak már csak Jancsó Miklós zseniális filmje jut eszébe, de Horn Gyulának ez volt maga az élet. Boldogan, vidáman énekelve szálltak fel a vonatra, és hamarosan meg kellett ismerkedniük a szovjet valósággal. Meg kellett tanulniuk, hogy a szocializmus sem véd meg az üldözéstől, az igazságtalanságtól és a szegénységtől. Amikor pedig diplomával és tapasztalatokkal gazdagodva hazatért és családot alapított, hamarosan belekerült az 1956- os forradalom forgatagába. Ami csak azoknak tűnik egyszerűnek, akik nem élték meg azoknak a napoknak az örömeit, csalódásait és borzalmait. Nem egyedül volt, aki akkor és ott rossz döntést hozott. Utána elmerülhetett volna az akkori külügyi munka könnyű, unalmas, de jó megélhetést biztosító állóvizében, de akinek önálló véleménye van, és el is meri mondani, annak mindig szembe kell néznie a következményekkel. Ő ezt a nehezebb utat választotta. Neki mindenért keményen meg kellett dolgoznia. Figyelt, tanult és gondolkodott, így jutott el addig a felismerésig, hogy ennek az országnak csak Európában van jövője, és „Komp-ország” hajóját a nyugati partoknál kell végleg kikötni. Látta, érezte, hogy a világ, Európa és benne Magyarország jövője azon múlik, hogy meg tudjuk-e szüntetni a hidegháborút, tudjuk-e csökkenteni, majd felszámolni a két világrendszer durva katonai és politikai szembenállását. Úgy döntött, ezért a célért érdemes dolgozni, és ebben ő személyesen is részt akart venni. Szerencsére akkor már itthon és külföldön is voltak hasonlóan gondolkodó partnerei. Először abban vállalt egyre nagyobb szerepet, hogy Magyarország rendezze kapcsolatait Nyugat-Európa országaival és a nemzetközi szervezetekkel. Majd külügyminiszterként a vasfüggöny megszüntetésével, a határnyitással tevékeny részese lett Németország újraegyesítési folyamatának. A magyar kormány akkori döntései nemcsak Németország, de egész Európa és a világ számára új lehetőségeket teremtettek. Amikor 1990-ben mindenkit megelőzve kardoskodott Magyarország NATO-tagsága és az Európai Unióba való belépés mellett, mindenkit meghökkentett, itthon és külföldön, miközben példát is mutatott a többi kelet-európai ország számára. Végignézve a mai Európán megállapíthatjuk, az élet Őt igazolta. Valóban értette a világot, megérezte a szükséges változásokat, és hajlandó volt részt venni azok megvalósításában. Ezért tartozik ez a diplomáciában szokatlanul őszinte, szókimondó, a mellébeszélést utáló kis ember Európa nagy reformerei közé, amit nemzetközi kitüntetések sorával ismertek el. Horn Gyula azonban tudta, a külpolitikai sikerek csak akkor lehetnek hasznosak az ország számára, ha magunk is végrehajtjuk a demokratikus átalakulás nehéz feladatát. A volt kommunista - aki nemzetközi tapasztalatai alapján sokkal inkább szociáldemokratának érezte már magát - felismerte, hogy a még oly puha diktatúv politikusok ellenzékben ragaszkodnak a demokratikus szabályok betartásához, de az igazi politikus betartja azokat akkor is, ha hatalomra kerül rábólis egy jelző nélküli demokráciába való átmenet csak kemény küzdelemben valósítható meg, és ebben szükség van minden, változást akaró erő együttműködésére. Ő részt vállalt ebben a harcban. Egyre többször és egyre hangosabban állt ki az átalakítás szükségessége mellett, a sikert pedig közös eredménynek tekintette. Manapság divat a ’Nagy Rendszerváltó’ szerepében tetszelegni, mégis ki merem jelenteni: a rendszerváltás folyamata Horn Gyula, a Horn Gyulák nélkül sokkal nehezebb és lassabb lett volna. 1990-ben volt bátorsága átvenni a karanténba szorított és a választásokon félig agyonvert Szocialista Párt vezetését. Társaival együtt bebizonyította, hogy Magyarországon szükség van egy igazi, erős baloldali pártra, és a következő választásokon fényes győzelmet aratott. Horn Gyula nem volt filozófus, nem próbált bonyolult elméleteket alkotni a modern baloldaliságról. Számára természetes volt, hogy a baloldali politika célja az, hogy az egyszerű emberek, kisemberek jobban, nyugodtabban éljenek és növekedjen a biztonságuk. Nem hivatkozott elődei esetleges mulasztására, a külső körülményekre. Az adott lehetőségek között próbálta az ország és polgárai számára a legjobb megoldásokat megtalálni. Sokunk szerint akkor vált a szó igazi értelmében államférfivá, amikor az ország jövője érdekében valóban szükséges - plebejus gondolkodásával éles ellentétben álló - az életszínvonalat csökkentő és az emberek jelentős részét átmenetileg hátrányosan érintő intézkedéseket is meg merte hozni. Ennek eredménye az, hogy a rendszerváltástól napjainkig ő az egyetlen miniszterelnök, aki jobb állapotban adta át az országot, mint ahogy átvette. Egy gazdaságilag jobban működő, demokratikus értékeiben, európaiságában megerősödött országot hagyott utódaira. Azon ritka politikusok közé tartozott, aki a nemzetközi tárgyalásokon úgy tudta hazája érdekeit eredményesen képviselni, hogy közben értette és figyelembe vette a másik fél szándékait, és mindig törekedett a mindkét fél számára megfelelő megállapodás elérésére. Az országnak nem ellenségeket, hanem barátokat szerzett. Politikai ellenfeleivel kemény, szikrázó, időnként szenvedélyes vitákat folytatott, de ők is tanúsíthatják, nem volt bosszúálló, nem akarta személyükben megalázni őket. Nem ellenségnek, nem hazaárulónak, hanem a demokratikus rendszer elengedhetetlen részének tekintette őket. Tudta: a politikusok ellenzékben nagyon tudnak ragaszkodni a demokratikus szabályok betartásához, de az igazi politikus az, aki akkor is betartja azokat, ha hatalomra kerül. Hatalmát, kapcsolatait, politikai tőkéjét soha nem használta saját vagy családja, egyéni céljai érdekében. Nem gyűjtött milliárdokat, nincsenek földbirtokai, gyárai. Még a távozása után neki járó ingatlanra sem tartott igényt. Ezzel nemcsak példát mutatott és mércét állított politikustársainak, utódainak, hanem kivívta az egyszerű emberek elismerését és politikai ellenfelei tiszteletét is. Horn Gyulának a politika lett az élete, igazi munkamániás volt. Ha este tízkor még megbeszélést tartott, azt a kollégái, beosztottai nem igazán szerették, pedig a napi 16-18 órás munkavégzést, az átdolgozott hétvégéket valójában a családja sínylette meg, akikkel egy átlagos férjtől vagy édesapától elvárhatónál sokkal kevesebbet tudott foglalkozni. Szerencsére ők tudták, a szeretetet nem időegységben mérik, elfogadták a helyzetet, és támogatták őt. Köszönet érte! Pályafutását nemzetközi kitüntetések sorozata kíséri, de a hazai politikai légkör és az emberi kicsinyesség miatt magyar kitüntetéssel nem ismerhették el kiemelkedő tevékenységét. A bánáti bazsarózsák nagy barátja Horger Antalként ezt megakadályozta. Ez akkor nagyon igazságtalannak tűnt. Ma már nem számít. József Attilát sem felejtettük el! Horn Gyula nem volt tökéletes. Számtalan hibája volt, de akinél az erények száma jelentősen meghaladja a hibákét, az értékes ember. Horn Gyula értékes ember volt! Horn Gyula kalandos élete során hozott rossz döntéseket. De akinél a jó döntések száma jelentősen meghaladja a rosszakét, az sikeres ember. Horn Gyula sikeres ember volt! Horn Gyula politikai pályája során többször tévedett, de aki időben felismeri az országa előtt álló lehetőségeket, és meg tudja határozni az abból adódó feladatokat, az okos politikus. Aki hajlandó részt venni azok végrehajtásában, az hasznos politikus. Aki eredményesen meg is valósítja mindezt, az államférfi, Horn Gyula államférfi volt. Az államférfitól búcsúzunk most. Köszönjük, amit Magyarországért, Európáért tettél, és nem felejtünk. Isten Veled, nyugodj békében! szocialista politikus (Katona Béla búcsúztató beszéde) Police Pride VERESS JENŐ veressj@nepszava.hu K épzeljük el, hogy „normál esetben” az utcán egy ember bemos párat egy másiknak, közvetlenül egy egyenruhás rendőr orra előtt. Vajon úgy viselkedne-e a közeg, mint joviális kocsmáros, aki a kakaskodó vendégeket szétválasztja: egyik jobbra, másik balra, nem kell itt a balhé...? Nem hinném. Gondolom, őrszoba lenne belőle, aztán jó esetben magánvád, rosszabbikban garázdaság. Persze a melegfelvonulás más. Arra nagyon odafigyelnek a népek, még a parancsnokok is. Nem kell a statisztikát meg a politikát rongálni! Ezért aztán a szerv kocsmáros módjára viselkedik, tán még a szemét is behunyja, így lesz aztán ebből végül a jelentésben eseménytelen szolgálat. Más kérdés, hogy a talpig feketébe öltözött garázda, lám, ma minden további nélkül megengedheti magának, hogy rendőr előtt üssön gyanútlant. Bizonyára megnyugtatták előtte, hogy pici „buziverésekből” nem lesz baj. (Csak azok a fránya kamerák ne lennének ott mindenhol...) A másutt bántalmazott három ember sem lett áldozat, a papír ilyet nem ismer. Holott tételezném, hogy ha a rendőrhöz bűncselekmény - esetünkben közösség tagjai elleni erőszak - gyanújával, hangsúlyozom: gyanújával (!) fordul a polgár, a hatóságnak kötelessége intézkedni. És hogy mennyire „nem voltak szavahihetők” az érintettek, az egy másik videóból derül ki, ahol gyűlölettől eltorzult arccal vagy születéstől ilyennel - üvölti egy (sok) véglény a sértettek felé, hogy ha a rendőrök nem lennének itt, rég széttépték volna őket. (És ezt, sajnos, el is hiszem.) Egykedvűen hallgat, bámészkodik ott pár uniformis, elállják az utat, oszt’ annyi fejben már készül az eseménytelenségi jelentés. Elmenni nem mernek, mert ha itt mégis „széttépés” történik, akkor sok lesz a papírmunka. Több felmérés is mutatja, hogy a rendőrök körében egyre népszerűbbek a szélsőséges eszmék, erősödik a rasszizmus, nő a Jobbik-szimpatizánsok száma. Meglehet, a Pride-ról sok rendőr legszívesebben levonulna, hadd történjék meg a „természetes szelekció”. A hatóság vezetésének - nota bene a belügynek - pedig szava sincs az egészhez. Illetve csak annyi, hogy a jelentések szerint eseménytelen volt a szolgálat. Sólyom szárnyán BONTA MIKLÓS bontam@nepszava.hu Beteljesedhet az álom! Lesz itt még újra nemzeti légitársaság, amely csak a miénk, magyaroké! Mindössze három-négy tucatnyit kell rá aludnunk, és Koltay Gábor unalomba poshadt gigafilmjének, a Honfoglalásnak a betétdala nyomán - Szállj, szállj sólyom szárnyán, három hegyen túl (Koltay Gergely) a Falco peregrinusról (vándorsólyom) elnevezett társaság kísérletet tesz arra, hogy életképesen repüljön. Terveik mellett szegény Malév legszebb eredményei is eltörpülnek. Azé a társaságé, amelynek vezetői 2010-ben még nem tudtak hová lenni nagy-nagy büszkeségükben, amikor térségünk legkiválóbbjává választották őket. A repülőtársaságok szerte a világon ugyanakkor elmondhatták magukról: legjobbjaik elestek a hosszú küzdelemben (Panamerican, Swissair, Sabena), mások gyámság alá kerültek (az osztrák repülőtársaság) vagy laza szövetséget alkottak (KLM-Air France). Nekünk azonban olyan kormányunk van, amely nem nyugszik bele abba, hogy miután szabálytalanul tőkéhez juttatta a Malévet, és ezzel tavaly februárban szinte napokon belül meg is buktatta, sokáig nemzeti légitársaság nélkül maradjon. Nem kellett hozzá más, mint holdudvaruk sorait rendezni és csukott szemmel és füllel tudomásul venni az ebben a szakmában zajló eseményeket. A visegrádi négyek országai két másik társaságát már csak az imádság tartja életben, mi megvárjuk, amíg összeomlanak, s mienk lesz a piac. Kontinensünk más részein sem tobzódnak a profitban. Ahol tudnak, spórolnak, és a túlélésre játszanak. Ugyanakkor - ezt se feledjük - az egykor szebb jövővel kecsegtető magyar kongresszusi turizmus egyik akadálya, hogy számos európai fővárossal, nagyvárossal nincs közvetlen összeköttetése Budapestnek. (A rossz nyelvek szerint nem éri meg.) Üzletember nem ül fapadosra - tartja a fáma, igazságtartalmával kár lenne szembeszállni. (Vonatra, hajóra sem.) A szükség és az álom, ha hinni lehet a híreknek, most egymásra talált. Csak az a gyanú, hogy a szakma nem, csak a politikai körök tudnak róla. A kormány közeliek. Koltay Gergely nekik is szólt: „Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába, az a hely, ahol élsz, világnak világa.” A felvonulók vidámságát nehezen viselték az ellentüntetők fotó: Orlóci Zsuzsanna NÉPSZAVA FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT,TÓTH JENŐ • Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, helyettes:TÖRŐ ANDRÁS, szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, FÜSI PIROSKA, GALGÓCZY ÉVA, MARKOTAY CSABA, • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS • Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN • Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ • Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA •Technikai igazgató:TÓTH JENŐ •Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ • Marketing: SIMON ZSUZSA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.ringier.hu, kiado@ringier.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti