Népszava, 2014. január (141. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-09 / 7. szám

Előre, demokraták! S okak által óhajtott, ám a korábbi civódásokat követően már nem­igen várt fordulatot jelent Bajnai Gordon legutóbbi bejelentése. A de­mokratikus erők választási együttmű­ködésének kiszélesítésére tett javaslat a konzervatív, a liberális, a progres­­­szív, a zöld és mindenféle demokraták legszélesebb köreinek támogatásával találkozik. Lelkesítő mindazok számá­ra, aki felismerték, hogy Orbán Viktor puccsista rezsimje letérítette Magyar­­országot a rendszerváltáskor válasz­tott új köztársasági modelljéről, kiüre­­sítette a parlamentarizmust, egy neo­­horthysta szellemű fordulattal eltávo­lította hazánkat a szabadságot és tár­sadalmi-gazdasági fejlődést egyaránt jelentő európai értékrendtől, és egy gazdasági-politikamaffia gazdagodá­sának, politikai hatalmának rendelte alá hazánk közjogi rendszerét, gazda­sági viszonyait és szellemi-kulturális életét, jövőjét. Az öncélúan átbuherált választási rendszerben ez az egypárti rezsim csak a demokraták legszéle­sebb összefogásával váltható le. Reménykeltő, hogy a javaslatra az MSZP elnöke egyértelmű pozitív vá­laszt adott. Ez pedig nem jelenthet mást, mint a különböző értékrendet valló, ám a parlamenti demokrácia kérdésében egyetértő pártok összefo­gásának bővítését, híveik és támoga­tóik összeszervezését a rendszerváltás táborába, a IV. Magyar Köztársaság megteremtőinek szövetségébe. A demokraták új szövetségét nem csak a választási matematika kény­szere hozza létre. A demokrácia újjáte­­remtéséhez minden demokratára szükség van: nem az számít, hogy ki­nek mekkora tábora vagy szavazóbá­zisa van, mekkora hálózattal rendel­kezik, milyen előélet vagy nemzetközi elismertség áll mögötte, vagy mivel tud hozzájárulni a közös győzelemhez; a parlamenti demokrácia, az európai jogállamiság, a szociális piacgazdaság minden hívének a jövendő győztesek között van a helye! Az Orbán-rezsim tervszerűen kiüre­sített, politikai kegyencekkel és hely­tartókkal feltöltött intézményeket hagy maga mögött. A fideszbolsevik rezsim bukását követően megalakuló Demok­ratikus Egységkormánynak hatalmas eszközökkel és szervezettséggel ren­delkező, elvadított és felhergelt utcai- és médiamartalócok össztüzében kell majd megteremtenie a IV. Magyar Köz­társaság alapjait, újjászervezni a szak­értő közigazgatást, helyreállítani a ko­rábban független, ám az Orbán-rezsim által pártszolgálativá silányított intéz­ményeket és testületeket. Ez olyan ki­hívást jelent a demokratikus oldal jö­vendő parlamenti képviselői számára, amelyről már a szövetségkötés fázisá­ban is szükséges beszélni. A széleskörű szövetségkötésnek nem csak a közös egyéni és listás képvise­lő-jelöltj­ükről kell szólnia. A demokra­tikus erők szövetségének nem önma­gában a választási győzelem, hanem a IV. Magyar Köztársaság sikeres kor­mányzása a legfontosabb célja. Ez a szövetség a jogállam és a köztársaság helyreállítására jön létre - ez pedig már egy olyan összetett feladatat, ami­nek részletkérdéseiben lesznek és le­hetnek vélemény- és nézetkülönbségek a szövetséges demokraták között is. Ez utóbbi létrejöhet akár a párteli­tek alkujával is, közös vagy koordinált jelöltekről és listákról szóló megállapo­dással. És már ez sem csak és kizáró­lag az egyes pártokat támogató szava­zóbázisok szimpla összeadását ered­ményezi, hiszen az együttműködésnek magának fontos üzenete van a bizony­talan választóknak: ha demokrata vagy, akkor a demokraták szövetségé­re kell szavaznod! És azért is szavazz a demokraták szövetségére, mert ne­künk világos és egyértelmű közös programunk van az ország felemelke­désére, a szabadság kiterjesztésére, a biztonság megteremtésére, a társadal­mi igazságtalanságok megszüntetésé­ül demokraták új szövetségét nem csak a választási matematika kényszere hozza létre­re, s nem utolsó sorban az Orbán-re­zsim jogsértéseinek felszámolására. A közös program megvalósítására pedig a mindannyiunk által támogatott hi­teles jelöltjeink összefogása a garan­cia! A demokraták szövetségének meg­kötésekor ezekre a tartalmi kérdések­re nagyobb figyelmet kell fordítani, mint a jelölti pozíciók elosztására. A sikeres kormányzáshoz azonban még ennél is több kell. A választási szövetséghez politikusi alkuk is ele­gendőek, ám a sikeres kormányzás so­rozatos politikai kompromisszumokat, kegyetlen önkorlátozást és önfegyel­met követel. Az Orbán-rezsim bukása után a Demokratikus Egységkormány mögött álló pártok és képviselők nem­igen tekinthetik majd parlamenti és kormányzati pozíciójukat az önmegva­lósítás terepének. E demokratikus pártok, és természetesen tagságuk, szimpatizánsaik és választóik, szem­besülni fognak azzal, hogy szándékaik és programjaik nem teljesen az erede­ti elképzeléseik szerint valósulnak meg. A realitások arra kényszeríthetik a demokrata képviselőket, hogy a kö­zös siker érdekében esetenként ízlé­sükkel, meggyőződésükkel, értékrend­jükkel nem teljesen egybevágó törvé­nyeket is megszavazzanak. Az esetle­ges különvélemények öncélú megjele­nítése ugyanis a jövendő Demokrati­kus Egységkormány kudarcához, vég­ső soron bukásához is vezethet. Ezt a kockázatot pedig már a széles körű választási szövetség szervezése­kor, a közös program kialakításakor, a megállapodás megkötésekor ki kell szűrni. A jelenlegi helyzetben ugyan­akkor egy demokratikus párt és egy demokratikus politikus számára egy ilyen kényszerű kompromisszum nem jelenthet vállalhatatlan önfeladást. A széles választási szövetség gondolatá­nak támogatásakor éppen azért kell ezt megfogalmazzuk, hogy az egyéb­ként természetes politikusi ambíciók most ne gátolják a megegyezést a szö­vetségkötés alapvető tartalmi elemei­ről és közös programjáról. Történelmi küldetést teljesít, aki most politikusként, politizáló állam­polgárként, demokrataként, elkötele­zett hazafiként részt vállal a legszéle­sebb választási szövetség létrehozásá­ban és a IV. Magyar Köztársaság meg­teremtésében. Előre, demokraták! mérnök-közgazdász Csak parasztvakítás volt M­ár megint. Megint hülyének néznek. Megint úgy tesznek, mintha tényleges párbeszéd lenne. Megint átverik a pedagógustár­sadalmat, a szülőket, mindenkit, aki az oktatás jövője alakításában, alaku­lásában érintett. Mindenkit. A kormány a téli tanítási szünetben, a karácsonyt és az újévet is beszámít­va mindössze tíz napot adott arra, hogy a „köznevelés-fejlesztési stratégiát” a pedagógusok, civil szervezeteik véle­ményezzék. Ezzel rejtett tantervi üze­netként azt mondták: nem érdekel a véleményetek. Az is árulkodó, hogy a papírt négy nappal a kormányzati egyeztetés határideje után küldték ki. Akkor már minek? Mit lehet figyelem­be venni a pedagógusok véleményéből azt követően, hogy a minisztériumok, országos hatáskörű szervek már véle­ményezték a dokumentumot? Még az sem nyugtat meg, hogy e szerveknek is csak rövid tíz napjuk volt a több mint százoldalas szakmai anyag véle­ményezésére. De nem azzal van a leg­nagyobb baj, hogy az oktatási kor­mányzat nem kíváncsi senki vélemé­nyére. 2013 decemberére a magyar közne­velés „új” rendszerének minden lénye­ges eleme kialakult. Az Orbán-kor­­mány államosította az iskolákat, álla­mosította a pedagógusokat, államosí­totta a tanítás-tanulás teljes rendsze­rét a követelményrendszertől az ellen­őrzésen át, a tankönyvkiadásig, és to­vább. Ehhez képest a 2011. évi közne­velési törvény után, a Nemzeti Alap­tanterv és a kerettantervek kiadása után, az iskolafenntartó gólem, a KLIK létrehozása után, a pedagógus-életpá­­lyamodell bevezetése után „stratégiát” összerakni azt jelenti, hogy hogyan le­het megszilárdítani, minden apró ele­mében tovább csiszolni a harmincas évek világát idéző keresztény-nemzeti kurzus oktatási rendszerét. És való­ban, erről szól a stratégia. Szerepel benne ugyan néhány szép bekezdés az európai oktatásfejlesztési elképzelé­sekből, utalás a korábbi oktatásfej­lesztési gyakorlatra, de ezek a fügefa­levél szerepét töltik be. Itt van előt­tünk pőrén a prefasiszta társdalom restaurálásának, az orbáni hatalom megszilárdításának egyik eszköze, az, amelyik biztosítja, hogy a kövéri idea - a biológiai alapú társadalmi „meg­újulás” a Fidesz-Alaptörvénybe vésett értékrendnek megfelelően, a közneve­lés eredményeként egyben az orbáni értékvilág követését is jelentse - való­sággá váljon. Ez szemérmetlenül a stratégia fő közpolitikai céljaként a do­kumentumban benne is van: „A köz­nevelés kulcsszerepet játszik abban, hogy a megújuló Magyarország leendő felnőtt állampolgárai minél magasabb arányban vallják magukénak azokat az alapértékeket, amelyeket Alaptör­vényünk kimond.” Kész a rendszer, jól-rosszul - inkább rosszul - működik minden elemében, jöhet a stratégia, a társadalmi vita, ír­hatnak a szakemberek bármit, mond­hatnak a pedagógus civil szakmai szervezetek bármit, azt nem mondhat­ják, a kormány nem ad a szakma sza­vára, a pedagógusok véleményére. Van valakinek problémája? Nincs. A népképviseleti választás lehetősé­gét várjuk. Akkor mondunk véle­ményt. A köznevelés-fejlesztési straté­giáról is. FÁBRY BÉLA pedagógus VÉLEMÉNY NÉPSZAVA 7 2014. JANUÁR 9., CSÜTÖRTÖK Lépések K­ár, hogy csak most állapodtak meg. Meglehet, az a néhány elveszte­getett hónap még nagyon fog hiányozni. De jó, hogy végre megálla­podtak. Az ellenzéknek csak együtt lehet reménye arra, hogy levált­sa a kétharmadot. És mindazt, amit ez a fogalom jelent. A szocialisták és Bajnaiék megmutatták, hogy így is lehet. Alig 48 órá­val azután, hogy elhangzott az Együtt-PM szövetség vezetőjének kezdemé­nyezése, már meg is született az új egyezség. Ez nem történhetett volna meg anélkül, hogy mindkét oldalon belássák: így - és csakis így - lehet még esé­lyük. Nem pusztán azért, mert a közös listát mind többen szorgalmazták - a jelenlegi­­ ellenzéki politikusok is. Hanem főképp amiatt, mert válasz­tóik - az elkötelezettek, meg a reménybeliek is - erre ösztönözték őket. Győzött a realitás. A józan ész. A belátó kompromisszumkészség. De még egyáltalán nem győzött a demokratikus ellenzék. A tegnapi megállapodás­sal még csak azt a lehetőséget teremtették meg, hogy reményük legyen a választási győzelemre. És addig hosszú út vezet. Akkor is, ha az idő nagyon rövid. Az első lépést megtették. Az újabb buktatók felé is. Mert a politikai éles­látásra, az okosságra továbbra is szükségük lesz. De legelsősorban arra, hogy mostantól csak előre nézzenek. A múltat le kell zárni, a folytatódó tár­gyalásokon csak a jövő érdekeit szabad nézniük. Nem véletlen, hogy a Fi­­deszben változatlanul a bukott baloldallal, a Mesterházy-Bajnai-Gyurcsány tengellyel operálnak, meg azzal, hogy ezek - így együtt - tönkretették az országot. Mondják azok, akik megszüntették a köztársaságot, felszámolták a független intézményeket, csak álcának tekintik a demokráciát, és meg­teremtették a négymillió szegény országot. Ha a közös listát állítók most hagyják, hogy a kormány és pártja hatá­rozza meg a kampány hangját és hangulatát, akkor hiába az összefogás. A jelenlegi hatalomból kiábrándult, de egyelőre - finoman szólva - bizony­talan embereknek azt kell megmutatni, miképpen akarnak újabb rendszer­­váltást csinálni. Mert a négy orbáni év után ez lenne a dolguk. És ezt csak közösen, vállvetve tudják megtenni. Ehhez mindenkinek en­gedni kell. Amivel azt bizonyíthatják, hogy komolyan gondolják az együtt­működést. Hosszú távra, nem pozíciókért, hanem az országért. sebesgy@nepszava.hu Régen volt, igaz se volt MOLNÁR RICHÁRD molnarr@nepszava.hu Ő­szöd a mi Kennedy-gyilkosságunk és 51-es körzetünk egyszerre. Min­denki tudja, hogy ki volt a gyilkos és milyen színű ufók repkednek Nevada felett, de füstölgő puskát senki se látott még E.T. kezében. Ezért is lett volna ajánlatos, hogy Pintér Sándor ne 24 órával azután jelent­se be a Gyurcsány-beszédre vonatkozó titkosszolgálati jelentés nyilvános­ságra hozatalának igényét, hogy kiderült: Gyurcsány is helyett kaphat a közös ellenzéki listán. Nyilván tökéletesen véletlen, hogy a belügyminisz­ter három és fél évvel a kinevezése után, a parlamenti választások előtt va­lószínűsíthetően három hónappal, éppen egy ködös januári hajnalon éb­redt rá arra, hogy „eljött az ideje” a kitálalásnak. Aztán amikor a reggeli kávétól kitisztult a feje, hirtelen eszébe jutott, hogy „teljes egészében nem tudják feloldani a titkosítást, nyilvánosságra hozni a dokumentumokat, mert az érintetteknek személyiségi jogaik vannak”. Vagyis pusztán azt nem fogjuk megtudni, hogy ki hallgatta le a balatonőszödi frakcióülést, ki juttatta el a hangfelvételt a sajtónak, és ha volt, akkor ki volt a megbízó, a beszervező és a tégla. Tehát az őszödi szi­várogtató akár lehetett egy Szíriuszra emigrált, klónozott Jedi-lovag is. Mert mi más lehetne - Pintér szavai szerint - olyan államtitoknak minősülő in­formáció, amely „veszélyeztetné bárkinek az életét, tevékenységét”, ha­nem az, hogy idegen lények jöttek világunkra Széles Gábor antigravitációs erő­művének terveiért, de előtte lebuktatták Gyurcsány Ferencet? Őszöd kapcsán mindig is az volt és az lesz a két kulcskérdés, hogy ki és miért. Ahhoz, hogy a miértet megtudjuk, meg kell kérdeznünk a vélt vagy valós „tettest”. A többi körülmény - például, hogy ki kinek telefonált a be­széd alatt, vagy ki távozott először az ülésről - nyilvánosságra hozatala csak két dologra lesz jó. Egyrészt rátereli a gyanút egyes baloldali politiku­sokra, akik majd az újabb választási összefogás építése közben rendesen összebalhéznak egymással. Másrészt a szavazás napjáig néhányszor megint őszödözhet, hazugozhat, szemkilövetőzhet, bukott baloldalozhat egy öblö­set a Fidesz. FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT,TÓTH JENŐ • Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, helyettes:TÖRŐ ANDRÁS, szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, FÜSI PIROSKA, MARKOTAY CSABA,TEVAN IMRE • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS • Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN • Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ • Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA •Technikai igazgató:TÓTH JENŐ •Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ • Marketing: SIMON ZSUZSA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 2900 Ft, negyedévre 8700 Ft, fél évre 17 400 Ft, egy évre 34 800 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.ringier.hu, kiado@ringier.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti NÉPSZAVA

Next