Népszava, 2014. január (141. évfolyam, 1-26. szám)

2014-01-03 / 2. szám

6 NÉPSZAVA KULTÚRA 2014. JANUÁR 3., PÉNTEK A ma 75 éves művész rajongótábora óriási, de mégis megosztó személyiség Sas József száműzetésben Imádják és utálják Sas Józsefet. Hatalmas a rajon­gótábora, és vannak, akik neve hallatán kapásból elhúzzák a szájukat. Megosztó személyiség. Valaki Rendszeresen beszédtéma. Most, hetvenötödik születésnapján is. BÓTA GÁBOR N­em feltétlenül a kerek év­forduló miatt beszédtéma Sas József. Azért sem, mert a közszolgálat ebből az al­kalomból agyonismétli a műso­rait, és stúdióbeszélgetések garmadáját készíti vele. Hiszen sok tekintetben visszajött a Ká­dár korszak elhíresült három t-je, a tűrt, támogatott, tiltott, és ő most inkább a tűrt kategó­riába tartozik. Egykori színhá­zában, a Mikroszkópon, amit huszonnégy esztendeig igazga­tott is, de több mint tíz évig előtte is ott játszott, pedig való­színűleg tiltott. Sas néhány ut­cával odébb, a Fészek Klubba költözött száműzetésbe, ahová Galambos Tibor invitálta. Ta­valy az egyedi funkciót betöltő Fészek az eddigiekkel ellentét­ben nem kapott pályázatokon támogatást. Aki a két dolog kö­zött bármilyen kapcsolatot is feltételez, az nyilván a kákán is csomót keres. Sas a Fészekben harsogóan sikeresebb lett, mint több megújítási kísérleten át­esett, kényszerűen otthagyott színháza, ahová az ő közönsé­ge szokott, és a hely szelleme miatt másokat nehéz becsábí­tani. A Nagymező utcából a Kertész utcába áttelepülve is a népszerű Józsi maradt, aki ma­gánszínház vezetőjeként ugyan­csak megállja a helyét. Hosszú hónapokra előre nem lehet a műsoraira jegyet kapni. Tart­hatna jóval több előadást, de már valamennyire takarékra kapcsolt, hiszen nem is olyan régen volt szívműtétje, meg nyaki érműtétje szintén. Hipo­­chondriája, önféltése alapos in­dokot is kapott. Ugyanakkor persze, a családján kívül, ab­szolút a színpad élteti. Él ben­ne a megmutatás és a kibeszé­­lés vágya. Szó szerint kibeszél a deszkákról, és nem csupán akkor, ha konferál. Akár jelenet közben is összenéz a közönség­gel, kikacsint ránk, bratyizik velünk. Nem olyan korabeli stand up sztár, mint amilyen Hofi volt, akivel együtt indultak a szere­tett Rózsahegyi Kálmán színi­iskolájában. Hofi már szinte csak nekünk, egyenesen a ké­pünkbe beszélt, és tegezte a publikumot. Sas konferanszié­ként is alapjáratban magázó­­dik, és csak ritkán, nagyobb közvetlenséget igénylő szituá­ciókban tegez bennünket, hogy aztán visszaváltson magázó­­dásra. Ha konferál, nótázik, po­litikailag pikáns bluetteket éne­kel, tetőtől talpig elegáns, ahogy civilként is. Jól áll rajta az öl­töny, a csokornyakkendő. De ez bohócossággal keveredik. Rendszerint az elegancia olyan fintorral, gesztussal, netán il­letlen lábmozdulattal, táncfigu­rával párosul, ami ellenpontoz­za ezt. Feszültséget kelt a belső és külső között. Pillanatok alatt megmutatja jókora ripacsvéná­­ját, amihez máig a vidéki tán­coskomikus évei szolgálnak biztos alapul. Győrben, Békés­csabán, Pécsen és legfőképpen Kecskeméten, a legendás, gyak­ran emlegetett direktornál, Radó Vilmosnál kitanulta a ha­tás mechanizmusát. Hogy ho­gyan lehet megfogni a publiku­mot, és egész este fogva is tar­tani. És ha ehhez nem csak a legkifinomultabb, legnívósabb eszközöket használja, hát ak­kor nem. A lényeg, hogy jöjjön, és jól érezze magát az édes-drá­ga publikum. Csak azt tartja színháznak, ami tele van. És az övé pótszékekkel is tele van. • Csak azt tartja színháznak, ami tele van • Rikító színekről pasztellre is tud váltani Hogy többen azzal vádolják, gagyit ad a népnek, hát iste­nem. Ad amúgy azt is, és felte­hetően emiatt annyira megosz­tó a személyisége. De mindig van más is. Az altesti humor, az anyósvicc nála főleg csoma­goló- és vivőanyag, ebbe bugyo­­lálja akár fájdalmas közlendő­jét. Rikító színekről pasztellre is tud váltani. Ádáz Sas-ellene­seknek javaslom, keressék ki a neten legújabb, Lúdas Matyi cí­mű produkciójából azt a hajlék­talant, akit játszik. Figyeljék meg, milyen tartással, sőt mél­tósággal, mekkora fájdalommal alakítja ezt az embert, és men­­nyire dermesztő, hosszú csen­det teremt. Méltó párja kukázó tanárának, vagy fiatal korából Lenin-paródiájának. Ilyesmire csak a nagyok képesek. És Sas tud nagy lenni. Igaz, icipici is. A kettő közti átmeneteket ve­gyíti, hogy színes legyen a mű­sora. Amúgy is az ellentétek embere. Szerethető és elviselhe­tetlen akár egyszerre. Időnként nagyvonalú, amúgy közmondá­sosan smucig. Munkatársai­nak kijárt utazást, ajándék té­vét, lakást, kitüntetést, de köz­ben ő magának ugyancsak megszerzett mindent. Ehhez netán erőszakos is volt. Az a tí­pus, akit ha kidobnak az ajtón, visszamászik az ablakon. Ha úgy gondolja, a leglehetetlenebb időpontban, hajnalok hajnalán, számtalanszor telefonál, ha ő ideges, nem tud aludni, más se tehesse. Képes purparlékra, összeveszésekre, de alkalmas bocsánatkérésre is. Édesapja szintén színész volt, de alig ismerhette, mert a há­borúban zsidóként elhurcolták, és nem jött vissza. Sas így mélyszegénységből, csaknem utcagyerekből lett azzá, ami. Tán ezért is akart jó, mutatós környezetben élni, amit meg is teremtett magának. Tán emiatt habzsolta a pénzt. Le lehet gyű­lölködve adócsalózni, de nyilvá­nosan, hivatalos papírral iga­zolta már jó régen, hogy nincs adótartozása. Megbotlott, de fölállt. Az ATV szilveszterkor főműsoridőtől kivilágos kivir­­radtig csak az ő műsorait adta, és még más frekventált csator­nákon is feltűnt. Hosszú évek óta, ahogy most is, szilveszter­kor tévés nézőcsúcsokat döntö­get. Egy veszélyeztetett műfaj, a pesti kabaré remélhetőleg nem utolsó, fajsúlyos mohikán­ja. Megosztó, de igazi személyi­ség. RÖVIDEN Lejárt a Rejtő-művek ír% • szerzői joga Rejtő Jenő a legismertebb név azon a listán, amelyre azok a magyar szerzők kerültek, akik­nek műveire január 1-jével lejárt a szerzői jog, vagyis közkinccsé váltak. A szerzői jog a szerző ha­lála után 70 évig védi az alkotá­sokat, az oltalom minden eset­ben december 31-ig tart. A mű­vek innentől szabadon felhasz­nálhatók, azaz a jogutódok en­gedélye nélkül lehet a könyve­ket kiadni, sokszorosítani, meg­filmesíteni. Egy dolog marad to­vábbra is sérthetetlen: a szerző névjoga. Ez azt jelenti, hogy to­vábbra sem állíthatja senki, hogy ő írta volna Senki Alfonz vagy Fülig Jimmy kalandjait. Az Artisjus felidézi, hogy 2013-ban fontos változás történt a szerzői jog területén: az Európai Unió­ban az előadók és hangfelvétel­előállítók védelmi idejét 50 évről 70-re emelték. ► MTI A csúnya Kaposváron Január 7-én mutatják be a ka­posvári Csiky Gergely Színház Stúdiójában a német kortárs szerző, Marius von Mayenburg A csúnya című darabját Némedi Árpád rendezésében. Játsszák: Takács Géza m.v., Német Móni­ka, Gyuricza István, Szvath Ta­más. ► NÉPSZAVA Elhunyt Juanita Moore Elhunyt Juanita Moore, aki egyi­ke volt az első, Oscar-díjra jelölt afro-amerikai színésznőknek­­adta hírül az Index. Halálát uno­kája, Kirk Kelleykahn színész je­lentette be, aki szerint Moore szerdán Los Angelesben, 99 éve­sen halt meg hirtelen. A színész­nő pontos életkorát nem lehetett tudni, az IMBD filmes adatbázis szerint például 91 éves. A Los An­­geles-i születésű Juanita Moore-t az 1959-es Látszatéletben a fő­szereplő, Lana Turner partnere­ként nyújtott alakításáért jelölték Oscarra a legjobb női melléksze­replő kategóriában. A Fannie Flurst regényén alapuló Látszat­élet (Imitation of Life) egy 1934- es film szentimentális remake-je egy fehér színésznő sztárrá válá­sért folytatott küzdelméről, egy fekete nőhöz fűződő barátságá­ról szól, és arról, hogy gyermekü­ket egyedül nevelő anyákként hogyan segítik egymást. A film­ben a Turner alakította fehér nő filmsztárrá válik, míg Moore ka­rakteréből cseléd lesz. A könny­fakasztó dráma nagy siker és so­kak számára kultikus film lett. Más fekete bőrű színésznőkhöz hasonlóan Juanita Moore is többnyire szolgálót alakított ko­rai szerepeiben. Első mozifilmjé­ben, az 1949-es Kinkyben ápoló­nőt játszott. Ismertebb filmje még Az éneklő apáca (1966) és A vágyak találkozása (1988). Juanita Moore volt az ötödik afroamerikai színész, akit Oscar­­díjra jelöltek. ► NÉPSZAVA www.nepszava.hu kultura@nepszava.hu Hatalmas embertorony a Trafó színpadán Francia újcirkuszi előadást, a Compagnie XY produkcióját láthatja a közönség ma és hol­nap a Trafó - Kortárs Művésze­tek Házában Le grand C cím­mel. A Compaigne XY látványos előadásában 17 akrobata lép színpadra. Hatalmas emberpi­ramisok épülnek, omlanak ös­­­sze, az előadók egymás vállára másznak, és onnan elrugasz­kodva repülnek a levegőbe, mi­közben a tangóharmonikából felcsendülő dallamok egy fran­cia kisváros főterének hangula­tát idézik. A franciaországi Somme-ból érkező artisták elő­adását az ottani utcák, az ott megfigyelt mozgások ihlették. Az akrobaták beleolvadtak a tö­megbe, felvették annak ritmu­sát és lüktetését, majd az átélt élményeket cirkuszi mutatvá­nyokba sűrítették. Az előadás artistái között francia, spanyol, német és izlandi művészek is vannak, akik neves cirkuszis­kolákban tanultak. Le Grand C című előadásuk elsősorban a gravitáció legyőzésével operál, kellékük csupán egy fatuskó és egy billenőhinta, mindkettőt arra használják, hogy minél messzebbre jussanak a földtől. Ezenkívül csakis egymás vég­tagjaira számíthatnak. MTI-INFORMÁCIÓ Három premier a Vígszínházban Három bemutatóra készül a Vígszínház társulata: a Téli utazás című darabot szomba­ton. A revizort a jövő szerdán tűzik műsorra, A Vízkereszt, vagy amit akartok című elő­adást pedig jövő pénteken lát­hatja először a közönség a Pes­ti Színházban. A Nobel-díjas osztrák írónő, Elfriede Jelinek Téli utazás című művét a Házi Színpadon mutatják be Zsótér Sándor rendezésében. Elfriede Jelinek darabja az idő leküzd­hetetlen hatalmáról szól, arról, hogy a múló idő hogyan nyer egyre nagyobb jelentőséget. Wilhelm Müller és Franz Schu­bert Téli utazás című ihletadó dalciklusának alapélménye az otthontalanság, és ez az életér­zés áthatja Jelinek írását is. Zsótér Sándor már többször dolgozott a Vígszínház társula­tával. A Téli utazásban Börcsök Enikő, Venczel Vera és Harká­nyi Endre mellett Bach Kata, Szabó Erika és Fehér Balázs Benő egyetemi hallgató játszik. A darab fordítója Ungár Júlia, a jelmezt Benedek Mari, a dísz­letet pedig Ambrus Mária ter­vezte. Gogol A revizor című ko­médiáját Bodó Viktor állítja színpadra, aki először rendez a Vígszínházban. A Szputnyik Hajózási Társasággal közös produkcióként készülő előadást a nagyszínpadon mutatják be. Az előadás főszerepeit Hegedűs D. Géza, Járó Zsuzsa, Lengyel Tamás, Hevér Gábor, Kerekes József, valamint a Szputnyik társulatának művészei játs­­­szák. Shakespeare Vízkereszt, vagy amit akartok című vígjá­tékát a Vígszínház és a Szín­ház- és Filmművészeti Egyetem koprodukciójában mutatják be a Pesti Színházban Marton László rendezésében. Az elő­adásban a Színház- és Film­­művészeti Egyetem 4. éves hall­gatói és a Vígszínház művészei játszanak együtt. A szereplők - Mészáros Máté kivételével - egykori és jelenlegi Marton László-tanítványok. NÉPSZAVA-IN­FORMÁCIÓ KÖZELKÉP_____________ Jutalomjáték M­ostanában hajlamosak vagyunk kicsit másképp látni dolgokat, mint régebben. Meglehet, bennünk van a hi­ba, de az is előfordulhat, hogy a világ változott meg körülöttünk. Egykor giccsesnek láttuk volna, ha egy művész - produkciója végeztével - csókokat dobál az ő közönségének a színpadról. Az sem egyezett az ízlésünkkel, ha a művészek hintán érkeztek az előadásra, a végén meg rendőr- és tűzol­tózenekarok felvonulása közben aranykonfetti és lufieső hul­lott alá az égből. Mága Zoltán újévi koncertjén mindez termé­szetes. Része az önfeledt szórakoztatásnak. Ez az ember na­gyon tud valamit. Mindenekelőtt hegedülni. Zenélni és közve­títeni a zene szépségét. Aztán persze azt is tudja, hogyan kell igazi show-t csinálni. De olyat, amikor a nézőnek egy pilla­natig sincs az a kellemetlen érzése, hogy ez már egyáltalán nem az ő világa, csak kényszeredetten figyeli. Nem. Mága Zoltán magával ragad. És akkor még azt is elnézzük neki, hogy a Helyi Téma - Vitézy Tamás lapja - különszámmal ked­veskedett a koncertnek, s hogy a produkció közben kapunk egy csipetnyi kormánypárti propagandát is, egészen fino­man, becsomagolva, de mégis. Ezúttal már hatodszor rendezték meg a Budapesti Újévi Koncertet, neves fellépőkkel, de mindenekelőtt és elsősorban Mága Zoltánnal. Ez az ő estje, jutalomjátéka, de mondhatjuk, szerencsére, mert egyedül is elviszi a show-t. Sőt, az egész akkor a legjobb, amikor ő van a középpontban. Pedig aztán van itt minden és mindenki, világhírű orosz szoprán, bécsi te­nor, Szakcsi Lakatos Béla és Szenthelyi Miklós, az operaház és az operettszínház kiválóságai, kórusok, zenekarok, X-Fak­­tor-győztes, popdívák. A művészek hozzák a legjobb formá­jukat, s még az a néhány hamis hang is megbocsátható, amúgy is csak az abszolút hallásúak veszik észre. És a ren­geteg ilyen-olyan díjas szuperprodukciója között kibírható, hogy nyuszi rokonai és ismerősei is színpadra lépnek, bár azért nekik nem kéne. Mert az este Mágáról szól, ő a végte­lenségig tudja fokozni a hangulatot, egyszerűen azzal, hogy zenél. És egy koncert végül is erről szól. Újévkor is. ► S.GY.

Next