Népszava, 2014. július (141. évfolyam, 151-177. szám)
2014-07-16 / 164. szám
Koldusok országa Magyarországon szociális válság van! Ezt hirdette a Fidesz közeli média, ezt mondták a fideszes politikusok, ezt a szófordulatot használta Orbán Viktor is a progresszív baloldali kormányzás éveiben. És nem is csak a 2008-as válságot követő években: Orbán Viktor például 2007. november 4-i beszédében úgy fogalmazott, hogy „hárommillió ember, köztük 850 ezer gyermek él Magyarországon ma a létminimum alatt.” A jobboldali média alázatos tollnokai aztán ismételten mantrázták a „hárommillió koldus országa lettünk” hangzatos fordulatot, természetesen összekötve azzal, hogy mindez a gaz, szociálisan érzéketlen baloldali kormányzás bűne. Az uszítás fokozódott, amikor 2008 végén a nemzetközi pénzügyi-gazdasági válság hullámai hazánkat is elérték, és a kormánynak kényszerű megszorító intézkedéseket is kellett hoznia - ám ezt is úgy tette, hogy lehetőleg a legszegényebbeket mentesíteni tudja a negatív hatások alól. A 2008-as Nemzeti Csúcson Orbán Viktor mégis „a szocialista kormány felelőtlen politikáját” nevezte meg a válság okaként és a Gyurcsány-kormányt vádolta meg azzal, hogy megrendítette a szociális biztonságot. 2010-ben Orbán Viktor rendkívül erős parlamenti felhatalmazást kapott arra, hogy növekedési pályára állítsa a gazdaságot és - korábban jelzett szándékának megfelelően - növelje a szociális biztonságot. S mégis, mit láttunk az elmúlt négyéves ciklus alatt? 2010 és 2013 vége között a régió minden országában magasabb volt a GDP növekedésének üteme, mint nálunk. Két százalékkal, azaz 25-ről 27 százalékra emelték az áfát, amely a legszegényebbeket sújtja a legjobban. Emelték a jövedéki adókat, csökkentették a táppénz mértékét, csökkentették, illetve elvonták a rokkantak ellátására fordítható összegeket, közművezeték- és telekommunikációs adót vezettek be. Tranzakciós adót is fizetünk, egyharmadára csökkent a munkanélküli-segély időtartama. A szociális segély összege az elmúlt négy évben nem követte az inflációt, 2010 óta változatlan maradt. A kormány a szolgáltatók kárára csökkentette ugyan a rezsit, de ennek is a legnagyobb fogyasztók, azaz a gazdagok az igazi haszonélvezői. Azok, akiknél már kikapcsolták a villanyt, akik már erdei hulladékkal fűtenek, szóval éppen a legszegényebbek, egyáltalán nem részesülnek ennek a sokat reklámozott manipulatív intézkedésnek a kedvező hatásából. A Gallup nemzetközi felmérése szerint 2007 óta Magyarországon volt a legnagyobb az elszegényedés: hat év alatt több mint háromszorosára nőtt, a gyermekes családok közül korábban 15, most már 47 százaléknál fordul elő, hogy nincs pénze élelemre. Ez az arány Lengyelországban és Észtországban csak 21 százalék, és még Mexikóban is csak 33. Mindezt nem egy MSZP-s politikus állítja, hanem egy nemzetközi szervezet. Az Európai Unió minden évben egységes felmérést készít a tagországokban a szegénység és a társadalmi kirekesztődés alakulásáról. Ez a felmérés azt igazolja, hogy 2010 előtt egyértelmű és töretlen volt az a tendencia, hogy a magyar társadalomban csökkent a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége és a szegénységi arány. Ám 2012- re ez az arány már újra 47 százalékra nőtt! Hasonló folyamatokat jelez a jövedelemeloszlás arányait mutató Giniindex is: a bonyolult képlet alapján számított korábbi 24,1-es érték már Orbán Viktor négyéves országlása alatt több mint egymillió újabb honfitársunk került a létminimum küszöbe alá! 2012-re csaknem 27 lett. A szociális statisztika használja a „szociális rés” fogalmát is: ez azt méri, hogy a szegénységben élők medián-középértékének jövedelme mennyivel alacsonyabb a többiek jövedelmének mediánközépértékénél. Az előbbiek ismeretében az olvasót nem fogja meglepni, hogy ez az adat is jelentősen romlott az elmúlt négy év alatt. A létminimum a statisztikai definíció szerint olyan küszöbérték, amely szerény életvitellel lehetővé teszi az alapvetőnek tekintett szükségletek kielégítését. A Központi Statisztikai Hivatal családtípusok szerint határozza meg az egy főre jutó létminimumot, ez jelenleg egy önálló felnőtt esetén 87 510 Ft. Ugyanakkor az idei minimálbér nettója csak 66 483 forint, azaz mindössze háromnegyede a létminimumnak. De vajon hány embert érint ez Magyarországon? Erről a KSH utoljára 2010-ben közölt adatot: ez a pénzügyi válság hatására 20 százalékkal valóban magasabb a három évvel korábbi, Orbán Viktor által is hangoztatott adatnál. Ám az Orbán-rezsim tevékenységének „eredménye” a társadalom szociális biztonságát illetően nagyobb pusztítást jelent, mint a korábbi világválság hozzánk begyűrűző hatása: szociológus szakemberek számításai szerint jelenleg már 4 millió 800 ezer ember él Magyarországon a létminimum alatt! Orbán Viktor négyéves országlása alatt több mint egymillió újabb honfitársunk került a létminimum küszöbe alá! Ha elfogadjuk Orbán Viktor 2007- ben közölt adatát, akkor is „csak” hárommillió ember élt a létminimum alatt - természetesen ez is gondot és feladatot jelentett a szocialista kormánynak. De ma már 60 százalékkal több, 4 millió 800 ezer honfitársunk, tehát az ország lakosságának csaknem fele a hivatalos létminimum alatt él! Orbán Viktor és csapata 2010 előtt szociális válságról és koldusok országáról beszélt szerte az országban. Hogyan oldotta meg azt az állítólagos szociális válságot Orbán Viktor? Sehogy. Az Orbán-féle unortodox szociálpolitika eredménye az, hogy Magyarország ma már valóban a koldusok országa lett. A nézőcsúcs nem elég; sebesgy@nepszava.hu Büszke lehet magára a közszolgálati média. Nézőcsúcsokat döntött a labdarúgó-világbajnokság közvetítésével. Joggal. Minden meccs látható volt, kiváló képminőségben. Műsort is adtak hozzá, a törekvés kétségkívül dicséretes. Valóban a közt szolgálták, ahogyan mindig is azt kellene, csak más - aktuális - adásokban ez gyakran félresiklik, amikor a köznek csak egy kisebb részét igyekeznek - de azt mindenképpen, tűzön-vízen át - szolgálni. És a gondok itt nem érnek véget. A közszolgálati tévében - MTVA, M1, M2, Duna TV - ugyanis az idén nyáron minden más háttérbe szorult a sport mellett. Szinte minden lényeges esemény náluk látható. A futballvb-n kívül a budapesti vízilabda-Eb, a nemsokára kezdődő U19-es Eb, a hétvégén lezajlott kajak-kenu Eb, a magyar labdarúgó-csapatok Európai Kupa-selejtezőt, hogy csak néhányat említsünk. Ami nem lenne nagy probléma, hiszen a kereskedelmi tévék nem mindenütt láthatók, kapja meg a nép a sportból mindazt, ami fontos. Addig sem foglalkozik mással, nem gondolkozik, nem politizál, nem csinál bajt. Rendben, legyen mindenből a legjobb egy helyen. De ehhez nem elég az akarat, más is kell. Például megfelelően beszélő emberek. Csakhogy a közszolgálat az utóbbi években szép lassan elveszítette legjobbjait. A szakembereket. Azokat a riportereket, akik eleve tehetségesek, és ezen kívül azt is megtanulták, miképpen kell egy-egy eseményt kommentálni. Vitray Tamás ugyan kiöregedett, de azért még műsora(i) van(nak) egy kereskedelmi tévében. Ugyanott van már Egri Viktor, a kézilabda egyik legjobb kommentátora (nem véletlen, hogy a BL-döntőket ő közvetítette a közszolgálatiban is), valamint az úszás szakértője, Szántó Dávid (helyette mások igyekeznek közelebb vinni ezt a sportágat a nézőkhöz - kevés sikerrel). Másutt közvetít már futballt Faragó Richárd (bár négy éve ő még jó volt az M1-nek a futballvébére), Matúz Krisztián és Hajdú B. István. Akik maradtak, meg sem közelítik az említetteket. Gundel Takács Gábor még a legjobb a mostani brazíliai „négyek” közül, de az ő igazi terepe már régóta a vetélkedők világa. Igaz, ő legalább érti és látja, mi van a pályán, és el is tudja mondani. Nem úgy, mint szerencsétlen Menczer Tamás és szegény Mezei Dániel. Kétségkívül jót s jól akarnak, de ez sajnos egy futballmeccs - vagy más esemény - kommentálásához nem elég. Tán utóbb elolvashatnák, amit Vitray a legutóbbi Heti Válaszban mondott a szakmáról, hátha ragad rájuk valami. Mert egyelőre érdektelenül túlbeszélnek mindent. Szegény Mezei megkapta a kajak-kenu Eb-t is, ahol szinte egyetlen számnál sem sikerült eltalálnia a pillanatnyi állást, hogy melyik hajó vezet és hogyan állnak a magyarok. Ez épp olyan kínos volt, mint a brazíliai közvetítései. A rádióból kölcsönkapott P. Fülöp Gábornak pedig még sokat kell tanulnia, hogy a nagy elődök nyomába léphessen, mert az nem elég, ha a gólnál fülsiketítően ordít. A nézőcsúcsok megszülettek, így aztán rengetegen hallották a rosszul közvetítő riportereket, valamint a szakértőnek kinevezett egykori magyar futballisták nyögvenyelős magyarázatait. Ha a köztévé valóban sportnagyhatalommá kíván válni, és nem csupán képeket sugározni, mielőbb meg kell találnia a megfelelő kommentátorokat is. Nem lesz egyszerű, a legjobbak már elkeltek. Cigányúton frissr@nepszava.hu Bal- és jobboldali pofon között nincs különbség. Az a pár nyakleves, amit Gulyás Márton egy felemelt tábla miatt - „Cigányozás helyett baloldali megoldásokat!” - a DK múlt szombati gyűlésén kapott: szégyen. Ám az igazi gond az, hogy a pofonnal a DK-t elérte a legrosszabb, ami csak elérhette, s amit eddig sikerült elkerülnie: a politikai bulvár részévé silányult mindaz, amit Miskolc kapcsán mondani akar, s ki is kellett volna mondania. Ettől kezdve mindegy, hogy Gulyás provokálni akart vagy összeesküvőként helybe ment a pofonért. Maszatolásnak maszat a vége. Mert hablatyol a DK, amióta bejelentette, hogy (az ügyben lapító szocialistákkal) Pásztor Albert volt rendőrkapitányt (2009: „a közterületi rablások elkövetői cigány emberek”) jelöli a miskolci önkormányzat élére az őszi választásokon. Sehogy sem sikerül megértetnie, miért a mostani támogatás, amikor Pásztort maga a Gyurcsány-kormány rúgta ki, hogy aztán a helyiek nyomására visszaültesse a kapitányi székbe. A téblábolást csak a pofonig vehemens pártaktivisták nem érzik, a szimpatizánsok annál inkább. Az egyenes beszédet szokták meg a pártelnöktől, aki eddig nem tipródott azon, mint most, hogy kit bánt meg, amikor kimondja, amit kimond. Az pedig blődlizés, hogy „én cigányt és magyart - gondolkodjon bármiként is - testvéremnek gondolom”. Mert ha valaki nem az ellenségem, attól még nem lesz a testvérem. Érthetetlen az egész, mert a DK múlt heti közleményében benne volt a lényeg: Miskolcon a Fidesz és a Jobbik cigányellenes politikáját támogatja a polgárok majd kétharmada. A DK tagjai viszont alapjogvédő demokrataként azzal kénytelenek szembesülni, hogy az elmúlt 24 évben megfogalmazott válaszaik a miskolciak jelentős részének elfogadhatatlanok. Azaz: a „központ” elvei és a napi élet nem akar találkozni. Nem sikerül érvényes választ találni arra, hogy az ország nagyobbik fele legalább is nem szereti (így, általánosítva a cigányokat. Ha pedig nincs általános válasz, döntsenek a helyiek, kiben bíznak. Ez volna az egyenes beszéd, ami nincs. A miskolci falat megakadt a DK torkán. Cigányútra ment. Mielőtt valaki rasszimust kiáltana, ez a magyar nyelvben csak annyit tesz: félrenyelt. FRISS RÓBERT Veszíteni tudni kell GÁL MÁRIA galm@nepszava.hu Nem történt csoda, az Európai Parlament gond és a Fidesz szavazatai nélkül is Jean-Claude Junckert választotta elnökének. Hogy mit jelent majd ez az Európai Unió számára, rövidesen kiderül, mint ahogy az is, hogy mennyire rontotta az amúgy sem fényes magyar pozíciókat Orbán Viktor „csakazértis” kakaskodása. Minden bizonnyal nem kell a volt luxembourgi miniszterelnök bosszújától tartania Budapestnek, mert jobb helyeken a politika is olyan, mint a sport - az ellenfelet nem ellenségként kezelik, a lejátszott mérkőzés után pedig kezet fognak a vetélytársak. Csak ebben a mi kis unortodox világunkban vált már-már természetessé az állandó harc, az ellenfél megsemmisítésének kényszerűsége. Itt a meccseket a 2002-es parlamenti választás óta - képletesen szólva - „vérre játsszák”, nincs kézfogás, nincs megbékélés, csak bosszú. Itthon mindezt meg lehetett ideologizálni, zászlóra lehetett tűzni, s csapatokat szervezni e zászló alá. A veszteséget mindig ki lehetett magyarázni azóta, amióta a 2002-es vesztes választás után elhangzott a híres jelszó, a „nemzet nem lehet ellenzékben”. Tegnap az uniós porondon szenvedett vereséget a magyar hadvezér Juncker megválasztásával. De nem a vereség ténye a gond, hanem annak mikéntje. Orbán Viktornak is szíve joga kedvelni vagy nem kedvelni bármely jelöltet, sőt szíve joga szembemenni saját európai pártszövetségének álláspontjával is. Az országot nevetségessé tenni viszont nincs joga. Márpedig azzal, ahogyan végig érvelt a luxembourgi veterán néppárti politikus jelölése és megválasztása ellen, efelé tolta hazánkat. A választóinak tett ígéret érvként emlegetése nemcsak nevetséges, nem is igaz. A német Bildnek adott interjújában nemrég még úgy fogalmazott: „A választási ígéretem és az európai alapszabályok megszegése lenne, ha mégiscsak Juncker urat jelölném, csak azért, mert az Európai Néppárt más pártjai ezt akarják.” Nincsenek ilyen európai alapszabályok, de általánosan elfogadott viselkedési normák annál inkább. David Cameron is az utolsó percig ellenállt, nem is szavazta meg Juncker jelölését, ám utána felhívta, és gratulált neki. Orbán vagy veszíteni, vagy európaiként gondolkodni nem tud. FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: BOCSKAY ZSOLT (ONLINE), DÉSI JÁNOS, SEBES GYÖRGY Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT,TÓTH JENŐ • Belföldi rovatvezető: SIMON ZOLTÁN, helyettes:TÖRŐ ANDRÁS, szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS, FRISS RÓBERT, MARKOTAY CSABA • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS • Publicisztika: ANDRASSEW IVÁN • Sportrovatvezető: VARGA T. RÓBERT Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ •Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA • Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ • Marketing: SIMON ZSUZSA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Telefon: 477-9000 központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a MédiaLOG Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-106-000, fax: 06-46-815-800 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 06/80-200-502, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 3500 Ft, negyedévre 9900 Ft, fél évre 19 800 Ft, egy évre 39 600 Ft. Nyomdai előállítás: Ringier Kiadó Kft. Nyomda • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.ringier.hu, kiado@ringier.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti NÉPSZAVA