Népszava, 2015. április (142. évfolyam, 77–101. sz.)

2015-04-10 / 84. szám

KULTÚRA 5 2015. ÁPRILIS 10., PÉNTEK RÖVIDEN RÖVIDEN Kiléptek a k riti ku s ok „ A Színházi Kritikusok Céhe elfo­gadhatatlannak tartja, hog y mi­után a Pécsi Országos Szín h ázi Ta l á lk ozó e dd igi gya k or l ata sze­rint zsűritagnak jelölte eg y ik tag­ját, akit a Mag y ar Teátrumi Társa­ság nem f ogadott el, a Magyar Szín h ázi Társaság (MSZT) a k riti­kus céh delegált j a mellett nem á ll t k i, va l amint a cé h vezetőségé­ne k meg k ér d ezése né lk ü l b e l e­egyezett más k riti k us meg h ívásá­ba. Mindez n y ilvánvalóvá tette, hog y az MSZT képtelen tagjai ér­d e k eine k k épvise l etére, ezért a S zính á zi Kri t ik uso k Cé h e e z e nn e l kilép a Mag y ar Színházi Társaság­ból” – tudatta te g nap a céh közle­ménye. Lapun kb an is rész l etesen beszámoltunk róla, hog y nem fo- S úl y osan rákbete g , gy ó gy­s zerfü gg ő, depressziós csa­l á d anyát a d ott az Augusz­tus O kl a ho má b an c ímű d ara b­ban. É rzékeltette a vé g letes el­keseredettsé g et, és a sok ember k özötti e l magányoso d ást. Azt, ami k or va l a k i úgy érzi, nem ér­d emes tovább létezni, kár n y ű g­l ődni, csak szenvedés a vé g­ere d mén y , és k étsé gb eesett k i­s zo l gá l tatottság. De Pap Vera úgy j átszotta ezt a szerepet, ho gy miközben hide g lelősen l ú db őröztető vo l t, ren g ete g et l e­h etett nevetni rajta, mert erő­sen groteszkbe fordította a szi­t uációkat. Ezt mindi g is na gy on jó l tu d ta, a k ár a vé d jegyéne k is te k int h etjü k , e lk épesztő, h og y m ennyire képes volt lemenni a poklok le g mél y ére, akár odái g , h o gy onnan már nincs is visz­s zaút. De k öz b en megmutatta a helyzet fonák j át, és ezzel a le g lidércesebb pillanatokban is, h a ú gy érezte szü k sé g ét, nevet­te t e tt . B ohóc szeretett volna lenni, már gy erekkorában beleszerel­mese d ett a cir k usz vi l á g á b a, c sa k az é d esanyja k orai h a l á l a m iatt őt egyedül nevelő papá j a nem en g edte, ho gy beiratkoz­z on az artista k é p ző b e. Merő vé­l et l enen mú l t, h ogy nem k e ll ett v egyészetet tanulnia, amit egyetlen porciká j a sem kívánt. Ha már nem l e h etett b o h óc , szí­n é sz a k art le nni. N e m v ol t az a k i k öpött színésznő a lk at, a k i u tán kapásból me g fordul min­d en f ér fi , a k ire e l ső ránézésre a zt mon d já k , h ogy k amera e l é termett, mert o l yan e lk épesztő a z alak j a, és drága, fl ancos ru­h ákban sem fl an g ált. Kőbán y ai s zegény sorsú gyere kk ént tö b­b en gon d o lh attá k , h ogy a szí­nészet számára csak fantazma­g ória. Az osztál y főnöke, e gy ret­t enetesen k övér asszony, egye­nesen azt mon d ta, „ h a tége d f elvesznek a színművészetire, akkor én elme gy ek Hawaiira h astáncosna k” . Aztán Az üve g­cipő százötvenedik előadásán e gy szál virá gg al bocsánatot k ért. Papna k u gy anis a f őis k o­l án viszont o l yan osztá l y f őnö k e volt, Kapás Dezső, a legendás t anár, és rendező személ y ében, a k i ann y ira b ízott b enne, h o gy m ég h a ll gató k ént ráosztotta a V ígszínházban Molnár Ferenc A z üvegcipő című darab j ána k n ői f őszere p ét. Jött, l átott és győzött. E bb e a cse l é dl ánysze­r epbe, aki nagyon alulról ér­kezve beleszeret a ház urába, é s ezá l ta l f e l eme lk e d i k, a b szo­l út b e l ejátsz h atta a saját sorsát. M ind e nki t e litalálatnak tart o t­t a, amit csinált, üstökösként, k iu g ró te h etsé gk ént k erü l t a pá l yára. Annyira, h ogy rögvest a d ó d ott mozi f őszerep is, Gá b o r P ál nagyszerű film j ének, az An­gi Verána k a címszerep l ője k ént, s egé d ápo l ónő k ént, a k i a szó­k imon d ása miatt b a jb a k erü l , és súl y osan hat rá az ötvenes évek elviselhetetlenül n y omasz­t ó l ég k öre. Megint csa k az a l u l­r ó l j ötte k sorsát mutat h att a m e g . Ez ann y ira elsőran g úan s ikerült, ho gy i g en komol y ne mz e t kö zi el ism e r é s be n is r é­s zesü l t, meg k apta a C h icagói Filmfesztivál leg j obb női alakí­tásért j áró dí j át. A z egyi k l egjo bb mozgás k ész­ségű magyar színésznő volt, aki mindi g na gy on karbantar­totta l e gf ő bb mun k aesz k özét, a t estét. So h a nem f ogom e lf e l ej­teni, amikor a román elő ab­szurd szerző, Cara g iale darab­j á b an, a Farsang b an, Mica k ént, f ergeteges sza l tóva l ér k ezett a s zínpadra, úgy, hogy belehup­p ant e gy rozo g a fotelbe. E gy ál­ta l án nem a k ro b atát játszott, h anem egy reményte l enü l l e­pusztult, iszákos nőt, aki tá­m ol y o g ni is ali g képes. De ő ez­ze l a té b o ly u l t u g rássa l á b rá­z o l ta az egész fi gura meg a szi­tuáció abszurditását, a magyar realista szín j átszás hagyomá­n y áva l e ll entét b en, a mo d er­ne bb , mozgás k özpontú bb , e l raj­zol ta bb stí l us felé kö z el ít e tt. Ezért is volt ann y ira rossz gy ó gy szere k tő l f e l pu ff a d va l át­n i őt, a k in k orá bb an egy csepp f ö l ös l eges zsír sem vo l t. De j ó volt látni, ho gy hatalmas aka­r aterővel úrrá lett a gy ilkos kó­ron, és megint játszott, h a nem is annyit, mint korábban. Úg y g ondolta, ho gy e gy ik kedvenc, d e nagy ter j edelmű, sok szöveg­ge l járó szerepét, a zsi d ó rituá­l is f ür d ő vezető j ét nem l esz képes már j átszani a Mikvében. D e a felú j ító próbákra bement, h o gy se g ítsen a h e ly ette a produkcióba beállni készülő Börcsök Enikőnek. É s akkora el ánna l mutatta , mit is k e ll ene c siná l ni, h ogy a szín h áz d ire k­t ora, Eszenyi Enikő, megkérte, m égis próbál j a ismét j átszani a szere p et, l imitá l t e l őa d ásszám­b an. És ez sikerült, ami hihe­te tl e n ö r ö mm e l t ö lt ö tt e e l. D e közben me g int hallani lehetett az á ll a p otáró l rossz h íre k et. Fe b ruár máso d i k f e l é b en , a H alhatatlan o k Társulatának i dei színésznő j elölt j eit bemu­t atva, ve l e is 15 p erces rá d ióin­t erjút k észítettem. Az é l ő a d ás előtt kikötötte, hogy a betegsé­g éről e gy szót se. De az utolsó p i ll anat b an nem b írtam k i, h ogy annyit meg ne k ér d ezze k tő l e, h ogy van? Némi szünetet tartott, és csupán azt mondta, h ogy „jó l” . Fe b ruár e l eje óta m ár nem játszott, te h át sejt­h ető vo l t, h ogy ez k egyes f ü l­l entés. M ost már sajnos nem tagad­h ató, h ogy a kk or sem vo l t jó l , c sa k e zz el n e m a k art más ok at terhelni. E gy na gy formátumú, eredeti tehetsé g ű színésznő, e gy a b szo l út szeret h ető em b e r h agyott itt k ényszerűen b en­n ünket, aki halálái g kitartott a V í g színház mellett, ahol a pá­l yája in d u l t. M eg h a l t P ap V era Ö tvenkilenc éves korá­ban, hosszú bete g sé g után, csütörtö k ön e l­h un y t Pap Vera, a Víg­s zín há z v e z ető s zín és z­nője, Kossuth- és Jászai M ari­d í j as, ér d emes és k iváló művész. Pa p Ve­rát a Vígszín h áz saját h alott j ának tekinti. Mint í rják, az eg y ik legna­gyo bb magyar színész­nőt g y ászolja a társulat. BÓTA GÁBOR Bo h óc szeretett vo l na l enni F OTÓ: NÉPSZAVA Balo g h K á lm á n é s Luk á cs M i kl ó s ci mbal o mművészek k ö z ö s lemezének bemutat ó koncert j e kiemelkedő ese­m én y a ma induló 35. Buda­p est i Tavasz i Feszt i válon. A két zenész a k ö z ö s munká­ról, a hazai és külföldi me g­b ecsülésr ő l beszélt la p unk­n ak adott i nter j ú j ukban. K ét kiváló muzsikus, két cim­b a l om, e gy e d ü l á ll ó zenei pro­d u k ció. A Bu d a p esti Tavaszi Fesztivál keretében április 12­én, a Pesti Vi g adó dísztermében m utatja be Összehangolva cí­mű k özös l emezét Ba l og h Ká l­m án és Lu k ács Mi kl ós, a k i k több évtizede a ma gy ar zene ki­emelkedő formálói. A két alko­t ó a rangos Fo lk Európa Kia d ó felké r é s é r e Cim b a lo m d u ó – N é gy kezes cimbalomra címmel 2 009-ben készített közös albu­m ot, ame l y a sza k ma és a k ö­z önség e l ismerését is k ivívta. „ Fantasztikus élmén y volt az első közös lemezünk elkészíté­s e, nagyon k önnyen jó l egy­m ásra tu d tun k h ango l ó d ni a stúdióban, sőt nagyon spontán m uzsikáltunk. A munkánk si­k erességéne k f o k mérője pe d ig a z, h ogy az a lb umot h osszú i d ő után is ugyanúgy képes élvez­ni a befo g adó, mint első hallás­r a ” – mon d ta Ba l o gh Ká l mán, ak i h ozzátette: régóta tervezté k L ukács Miklóssal, hogy együtt dol g ozzanak . L u k ács Mi kl ós és Ba l o gh K á l mán é l eté b en és pá l ya f utá­s ában is számtalan párhuzam fi gy elhető me g : mindketten hí­r es ci g án y zenész családok sar­j ai, akik rövid időn belül ön­á ll óan h azán k l ege l ismerte bb c im b a lo mműv é sz e iv é vá l ta k . „ Mindketten a Liszt Ferenc Ze­n eművészeti Főiskolán vé g ez­tün k , fi ata l-, i ll etve gyerme kk o­r un kb an ta l á lko ztun k a Rá c z A ladár Cimbalomversen y eken. M ár a cimbalomduónk létre j öt­t e e l őtt is d o lg oztun k e gy ütt, vol t ké t z e n ek ar ö ssz e v o násá ból formálódó közös munkánk Hol­l andiában, de való j ában csak az el mú l t é v ekbe n ism e rtü k fel a k özös a lk otás b an rej l ő párat­l an l e h etősége k et ” – f oga l ma­z ott Balo g h Kálmán. „Talán azért nem ta l á lk ozott e dd i g i g a­z án a pál y ánk, mert Miklós a kl asszi k us zene után a jazz, kortárs zene irán y ába indult, mí g én a kl asszi k us és népzene i rányába fe j lődtem tovább” – t e tt e ho zzá . A közös munka óramű­p on­tossá g ú l étre h ozásáró l í gy va l­l otta k : „Két cim b a l om ma jd nem o l yan, mint a k ét d u d ás egy c sárdában esete. Könn y en tud­j á k ütni egymást. Vo l t rá pé ld a k orá bb an, h ogy h aszná l ta k k ét cim b a l mot egy zene k ar b an, d e ott is na gy on tudni kellett mindkét művésznek a szere p ét, más k or vanna k o l yan párosítá­s ok, ho gy két cimbalmos e gy a zonos művet j átszik, talán ép­p en o ly at, ame ly et ere d eti l e g b i ll entyűs h angszerre írta k eg y s zemél y részére. A cimbalom­d uó azon b an i g azi rit k asá g na k s zámít, így va l ó b an e l enge dh e­tetlen a precizitás, a finomsá g és az összehan g oltsá g .” É ppen k ettejü k össze f ogásána k ere d­m énye, h ogy a cim b a l om szere­pe felértékelődött az utóbbi években, mesteri, a közönsé g et meg b a b onázó játé k u k na k k ö­szön h etően egyre in k á bb h át­térbe kerül a „vendéglátós ci­g án y zenével” történő e gy oldalú a zonosítás. Mive l min dk ét a lk o­tó improvizatív h aj l amúna k tart j a magát, így az Ö sszehan­g olva című lemez me g születé­se k or szem p ont vo l t az im p ro­vizáció és a k önnye d h umor is. Az új a lb um e l sősor b an f o lkl ór­zenei alapokat tartalmaz, bá r Lu k ács Mi kl ós e gy i k öná ll ó szerzeménye is h e l yet k apott a vá l ogatás b an, a k árcsa k az e l ő­z ő koron g on. „ A témák kiválasztása na gy műgon dd a l és a jó íz l ésün k re h agyat k ozva történt. Nem k öz­ismert témákat kerestünk, ha­nem na gy on kedves folklórdal­l amo k at, ame ly e k nemzet k özi k it ek int é st b izt o sítana k . Enn ek a vezérelvnek a mentén elindul­va elsősorban ma gy ar, román, c i g án y , zsi d ó, örmén y és e gy é b e uró p ai d a ll amo k tár h ázá b ó l válogattunk. A Budapest Music Center termében teszteltük elő­ször a re p ertoárt, a k oncerten so k fi ata l em b er is je l en vo l t, a kiktől pozitív vissza j elzések­ben részesültünk” – mond ja Lu k á c s. Kettejü k cim b a l ommuzsi k á­j a nem csak az album létreho­zására korlátozódott , kollabo­r áció j uknak gyümölcse szám­t alan telt házas koncert is. El­mon d ásu k szerint a virtuóz já­ték u k a mási k tiszt ele t éből é s a zene iránti alázatból fakad. „ Arra törekszünk, ho gy na gy on fi gye l jün k egymásra, i ll etve azt a színtiszta muzsi k át szo l gá l­j uk, amit mindketten azonosan t isztelünk és szeretünk” – j elle­m e zt e e zt a t ö r ek v é st Lu k á c s Mi kl ós, a k i eme ll ett e lf oga dh a­tónak véli azt, ho gy néhán y művet a me g szokottnál meré­sz ebbe n é rt el m e zt ek . A bb an min dk etten megá ll apo d ta k , h ogy egy zenészne k min d ig van o ka p anaszkodásra, de ha az e m b er k itartóan menete l cé l jai me g valósítása felé, akkor a ne­h ézsége k e l törpü lh etne k . Elismerték, ho gy lehetne k önn y e bb a h e ly zet, d e b ízna k a bban, hogy a j övő egy szebb h o l napot h oz. „Magyar em b er­k ént már csak azért is bizako­d om, mert Ma gy arorszá g és a magyar k u l túra egy igazi k incs. A magyar művésze k , tu d óso k , sportolók mindi g bebizon y í­tottá k a vi l ágna k , h ogy ez a csöppnyi ország k ü l ön l eges h e­l yet ér d eme l a vi l ág színes pa­lettá j án. Remél j ük, hogy a kül­f öldi népszerűsé g ünk, amel y ért n agyon h á l ása k vagyun k , né­mi adalékként szol g álhat eh­hez” – folytatta Lukács Miklós . M ÉS Z Á R OS M Á RT O N Í R ÁS A A NÉP S ZAVÁNA K V a ri ác i ó k ké t cimbalomra Lukács Miklós, Balogh Kálmán FORR Á S: BUDAPESTI TAVASZI FESZTIV Á L gadták el a j eles kritikus, Csáki Ju d it je l ö l ését a POSZT-ra, ami miatt 4 k riti k us b oj k ottot is k ez­d emén y ezett. Ehhez mind töb­be n csat l a k o zn a k . K ö z tü k v a n E s­terház y Péter, Kornis Mihál y , Parti N agy Lajos, Záva d a Pá l író, Mo h á­csi János, Schillin g Árpád rende­ző, G y örg y Péter eg y etemi tanár, Kovács Zoltán, az É let és Iroda­lom f őszerkesztője.  NÉP S ZAVA Az Edda 40 éves, j ubileumi koncert j e Már 40 éve anna k , h ogy a Mis­k o l ci Ne h ézipari Műsza k i Egye­tem h a ll gatói b ó l ver b uvá l ó d ott zenekar első fellé p éseit tartotta az egyetem k o ll égiumá b an. Ren d szervá l táson, tagcseré k en, évtizedek koncertsorozatán , né­ha tragédián és nem utolsósor­ban g enerációkon átívelő slá g e­re k tucatjain vezetett az E dd a Művek útja, hog y Mag y arország egyi k l egnagyo bb roc k zene k ara leg y en. Április 11-én a Papp László Buda p est S p ortarénában tartjá k a je l es ju b i l eumu k at, egy kivételes pálya f utás csúcspont­j át. Aligha akadhat az ország­b an, a k i ne ismerné h ogy „min­d en sar k on, min d en l épcsőn”, h ogyan is á ll un k a „ k ör k öze­pén”, vag y mil y en agg y al „érke­zün k éjje l ”… No és persze, k i az az emblematikus f rontember, aki húszéveseket megszég y ení­tő energiával vágja zsebre kö­zönsé g ét immár évtizedek óta?! 1974­b en Pata k y Atti l a megér­kezése a zenekarba me g határo­z ó p illanat volt. A senkiével ösz­s ze nem téveszt h ető h angja és k arizmati k us e l őa d ói te h etsége m ellett szervezői képessé g eivel i s kitűnt. Tudatossá g a, ötletei ú tján n y erte el a zenekar a ne­v ét, stí l usát, színpa d i je l en l éte é s a sa j át, illetve szerzőtársakkal k özös dalain keresztül pedi g m áig növe k vő rajongótá b orát. A 70-es éve k út k eresése h űen t ükröződött a me g felelő ze­n észtársak fol y amatos keresé­s é b en. Kevés saját szerzemény h íján a jobbára f eldolgozásdalo­k on alapuló koncertek mé g is e gyre népszerű bb é tetté k a ze­n e k art. A l egen d ás „ b a k ancsos” Edd a ’77 és ’83 k özött egyene­s en mag y ar zenetörténelmet í rt. Slamovits István g itáros és d a l szerzőtárs öt l etei nagy b an m eghatározták az eg y edi védje­gy et, mel y Patak y karizmatikus e lőadásmód j ával országos is­m ertség b e repítette a b an d át.  NÉP S ZAVA FORR Á S: EDD A

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék