Népszava, 2015. július (142. évfolyam, 152–178. sz.)

2015-07-16 / 165. szám

RÖVIDENRÖVIDEN Fatemplom Fesztivál az Őrségben Július 17–19. között rendezik a Fatemplom Fesztivált az Őrség­ben, Magyarföldön. 2010-ben új templomot építettek, és felszen­telésének évfordulója alkalmá­ból évente fesztivált rendeznek. A fatemplom megálmodói és megvalósítói között van Rátóti Zoltán színművész, aki magyar­földi lakosként a falu kulturális életéért és értékeinek megőrzé­séért rengeteget tett és tesz. Az idei Fatemplom Fesztiválon fel­lép a Snétberger Quartet, a Tech­nikai Szünet, Tompos Kátya és Hrutka Róbert, a Hot Jazz Band, Szirtes Edina Mókus és vonósné­gyese, Rátóti Zoltán, a Kaláka együttes, Szalonna és bandája és a PASO. �NÉPSZAVA Verdi legnagyobb Otellója Kimerítő küzdelemben, a végzetes Alz hei­mer-kórban halt meg a múlt pénteken Torontóban, 88 éves korában a XX. szá­zadnak talán csakugyan a legnagyobb hős­tenorja. Jon Vickers nevét (eredetileg Jona than Stewardnak született Kanadában, 1926 őszén), korunk talán csak néhány igazán zenei meg­szállottja ismeri már, holott évtizedekig legen­da volt. Termetes alakja is a nagy zenedrámák főszerepeire termett, Wagner óriásaira és Ver­di Otellójának a megelevenítésére, ezekben volt igazán hiteles. Aki egyszer hallotta vele, akár csak lemezen is, a Ciprus szigeti kormányzó belépőjét (Esultate), beleborzongott. Holott ő magát valójában nem zenés színpadra álmod­ta meg. A második világháború végeztével a Woolworth áruházláncba lépett be, és hama­rosan három fi­ók igazgatóhelyettese lett. Köz­ben szenvedélyből templomi kórusokban éne­kelt, ösztöndíjat kínáltak föl neki, így kezdett tanulni egy angol baritontól. A torontói dalszín­ház nyári fesztiválján kezdte, de semmi szán­déka nem volt ebből megélni, megnősült, visz­szatért a kereskedelembe. Innen hívta London­ba egy szakmabéli, ismét meghallgatná, Ka­nadában ismerte meg. Elkezdődött a szédüle­tes világkarrier, Párizs, New York, Bécs, ké­sőbb Salzburg, ahová Karajan invitálta, lemez­re rögzítette vele a Walkürt, az Otellót és a Trisztánt, amelyben Isoldaként Birgit Nilsson volt a partnere. Csak egyes Wagnereket utasí­tott el, köztük a Tannhäusert és a Siegfriedet, mert „túlságosan pogánynak” ítélte meg őket. Aztán a 80-as években a bámulatos hang szür­külni kezdett, és mert végtelenül igényes volt, csak a tökélyt fogadta el önmagától is, mérsé­kelte az elvállalt föllépéseket. Búcsúként a Metben Sámsont énekelte el Saint-Saëns dal­művében, utána Montrealban csupán egy dal­estje volt. Önként befejezte. Azzal a hitvallás­sal, „egyetlen életcélom a családom, az első hely csakis az övé”. �VÁRKONYI TIBOR KÖZELKÉP Már megjelenése előtt masz­szív olvasói sikert könyvel­hetett el Harper Lee ameri­kai írónő második regénye, amely ötvenöt évig poroso­dott az asztalfi­ókban. A ma­gyarul novemberben megje­lenő kötetből több százezer példány fogyott az első két napban. Hárommillió példányban jelent meg Harper Lee Pulitzer-díjas amerikai írónő Go Set a Watch­man című új regénye. (A cím bibliai idézet, amely így hang­zik: „Menj, állíts őrszemet!”) A kötet az első Harper Lee­könyv azóta, hogy 1960-ban ki­adták a Ne bántsátok a fekete­rigót! című művét, amely azóta 30 millió példányban kelt el, negyven különböző nyelven. Az új regény húsz évvel a klasszi­kus történet után, szintén Ala­bama államban játszódik, fő­hősei (Scout, Jem és Atticus) is azonosak. Lee elmondása sze­rint a most megjelenő művet már a Ne bántsátok a feketeri­gót! megírása előtt befejezte, de a szerkesztője akkor lebeszélte a publikálásról. A mű több mint fél évszázadig lappangó kézirat­ként volt számon tartva, azon­ban Harper Lee 103 évesen el­hunyt nővére halála után elő­került a kiadatlan könyv. Egyes források szerint az agyvérzést szenvedett, megromlott látású és hallású Lee szándékosan nem publikálta eddig a művet, s most környezete befolyásolta abban, hogy járuljon hozzá a megjelenéshez. A Go Set a Watch man már a kiadás előtt hatalmas érdeklődést váltott ki, az Amazon amerikai internetes áruház könyvsikerlistáján he­tek óta az első helyen áll. Ilyen méretű érdeklődést legutóbb a 2007-ben megjelent Harry Pot­ter és a Halál ereklyéi című re­gény váltott ki, ez is mutatja az aktuális irodalmi szenzáció mértékét. A híresen visszahú­zódó, a sajtót kerülő Harper Lee új könyvét több könyves­boltban kígyózó sorok várták a megjelenés napján. A megjele­nést követően több rangos új­ság publikált recenziót a könyv­ről, a kritikusok többségét meg­lepte, hogy a Ne bántsátok a fe­keterigót! főhőse, az eddig er­kölcsileg feddhetetlennek ítélt Atticus Finch ügyvéd ebben a könyvben immáron fajgyűlölő, holott a korábbi műben éppen a faji megkülönböztetés ellen harcol. A kötet magyar fordítá­sa november 11-én jelenik meg a Geopen Kiadónál. „Sokan nem gondolták, hogy meg tudjuk csi­nálni ezt a fi­lmet. Egy idő után már az hajtott minket, „„ hogy Amyért kell megcsinál­nunk. És mindenkiért, akivel találkoztunk, és akivel beszél­tünk róla – akik nem híresek, nem szerepelnek a médiában, és akiknek a véleményére a ha­lála idején nem voltak kíván­csiak, és arra sem, hogy mi tör­tént valójában” – mondta egy nyilatkozatában Asif Kapadia rendező, aki irdatlan elánnal összegyűjtött minden lehetsé­ges felvételt és felvett több mint száz interjút azért, hogy felde­rítse, mi az igazság Amyvel. És hogy mennyire a mélyére látott a feladat lényegének és annak a tragikus sorsnak, amiben mind jobban elmélyedt, azt a fi­lmjén kívül még egy másik nyilatkozata is jelzi. „Ez a fi­lm egy lányról szól, aki semmi mást nem akart, csak hogy szeressék őt. Egy lányról, aki­nek szüksége volt a szeretetre, de nem mindig kapta ezt meg a környezetétől és azoktól, akik a legközelebb álltak hozzá.” Hogy ez mennyire igaz, azt maga a néző vonhatja le a látottakból. Ki ne hallott volna Amy Wine­house-ról? Ki ne emlékezne legalább egyre-kettőre a dalai közül? Ki ne tudna tündöklé­séről és gyors hullásáról? A fo­lyamatosan kilesett és világgá kürtölt drogos botrányairól? A paparazzik lesifotóin lemez­telenedett folyamatos leépülé­séről? A bulvár gúnyolódásai mögül is kivicsorító közeledő végről? A hatszoros Grammy­díjas dalszerző-szövegíró-éne­kes a dalaival az egész világot meghódította. És miközben az egész világ rajongott a hang­jáért, ugyanaz az egész világ megbotránkozva falta az ocs­mányul szórakoztató médiabe­számolókat a drogtól és piától magánkívül került celeb viselt dolgairól. Majd ugyanaz a világ hirtelen hangos sirámokban tört ki, amikor az önpusztítás intenzitásából sejthető dráma végsőt robbant. Amy Wine­house korai halála, a 27 éve­sen bekövetkezett tragédia egyetlen gyászos jajszóvá erő­sítette az addig gúnyolódó, le­fi­tymáló, elítélő hangokat. A világ így működik. Ember­telenül. (A saját kedvencei iránt sincs csöppnyi emberi kegye­lem se a szívekben.) Hogy mi­lyen ez a mi 21. századunk, sa­játos fénytörésben az is kiderül az Amy – Az Amy Winehouse­sztori című dokumentumfi­lm­ből. De az a legnagyobb értéke Asif Kapadia munkájának, hogy a már ismert kép mögött kirajzolódik az a másik is, az a nem csak hangot és dalt jelen­tő valaki, aki Amy Winehouse volt, de akit emberi teljességé­ben nem engedett látni sem ő maga, sem a róla kialakult bot­ránykép. Ez a fi­lm látni engedi azt az észak-londoni fi­atal lányt is, aki reménykedik a saját te­hetségében, de nem akar túl híres lenni, mert eleve fél, hogy nem tudja viselni a hírnevet (ahogy ez be is következik), és aki nem csak elképesztő hang­gal dicsekedhet, hanem intelli­gens, okos, izgalmas egyénisé­gű és nagyon mélyen érző kis zsidó csaj. És akinek a dalai személyesek és az érzései által irányítottak. Az indulásról ösz­szerakott jelenetek egy más, egy eddig teljesen ismeretlen lányt mutatnak meg, akinek egyik meghatározó vonása az őszinteség. Figyelni kell végig a saját zenéjére saját maga írta dalszövegeket: elképesztő, mi­lyen karakánul felvállalja az ér­zéseit, a bánatait, a kibillené­seit. És azt, amit Kapadia ren­dező észrevett, a végtelenül ki­elégítetlen szeretetéhségét. Ez bizony nem a botrányhősnő ki­csiben, hanem egy izgalmas és magával ragadó, korlátokat nem ismerő egyéniség. A bulvárra szomjazók is ta­lálnak a fi­lmben magunknak való csemegét. Megszólalnak a gyerekkori barátok, a zenész­társak, a menedzserek, a szü­lők – mindenekelőtt a hírneves lányához már erősen ragasz­kodó és főszerepre törekvő apa –, és megszólal Winehouse vég­zetes nagy szerelme, a kemény drogokra rászoktató Blake Fiel­der. Beszélő fejek nincsenek, többnyire a megszólalóknak csak a hangját halljuk, ehhez vágja hozzá Kapadia a nagy gyűjtőmunkával összeszedett archív fi­lmeket, amatőr felvé­teleket, mobilra vett jelenete­ket, magánvideók részleteit. Köztük Winehouse soha nem látott esküvői jeleneteit, a rehabilitá ciós intézetben fel­vett mozgóképet, ahogy a leg­híresebb dalát, a Rehabot énekli. Vannak a botrányos drogos felvételek közül is rövid részletek, s a legszívszorítóbb tán a belgrádi, botrányba ful­ladt koncert néhány jelenete, amikor a végsőkig hajszolt, fellépésre képtelen Winehouse bedobja a törülközőt. Maga­tehetetlenül, elbódulva ül a színpad szélén, s nemhogy énekelni, megszólalni sem tud. A Senna című, nagyra érté­kelt dokumentumfi­lmjével ko­rábban nevet szerzett rendező nem ítélkezni akar, nem muto­gat vádlón senkire, nem leplez le bűnbakokat. Igyekszik felde­ríteni, mi is történt tulajdon­képpen. Miért történt az az év­század nagy tehetségével, ami előre látható volt, és miért volt visszafordíthatatlan a hullása. Így a néző maga állíthatja fel a maga mérlegét, hogy a látottak alapján ki mennyiben játszott közre a tragédiában. Maga Winehouse sem kivétel termé­szetesen. Az már egy következő fejezet lehet, hogy a cannes-i bemutató után milyen érzelmi viharok törtek ki a fi­lm körül, főként az apai felháborodás be­szédes. A rendező sokat tudna arról is beszélni, miként igye­keztek többen egy világhírű művészről szóló fi­lm farvizén gyorsan a nagy nyilvánosság elé sodródni. Nem kell ahhoz Winehouse-rajongónak sem lenni, hogy megszólítsa a nézőt a fi­lm, mert az egész szomorú história tényleg a szeretetről és a szerelemről szól, vagy inkább a hiányáról. (Amy – Az Amy Winehouse­sztori ****) Amy Winehouse tündöklése és lecsúszása a nagy vihart kavart dokumentumfi lmben Csillaghullás Archív felvételek, saját dalszövegei és barátok em­lékezései idézik fel a káprázatos hangjáról, izgal­mas egyéniségéről és drogos botrányairól elhíre­sült észak-londoni lány emlékét, aki dalai révén Amy Winehouse néven lett rövid életében a rock és dzsessz koronázatlan királynője és a gyilkos bulvársajtó gúnyhadjáratának célpontja. Élt 27 évet. Erről szól Asif Kapadia dokumentumfi lmje. BÁRSONY ÉVA Mi történt Amyvel valójában? Imádták és gúnyolták Legyűrték az érzelmei és a drogok � � � Amy Winehouse hatszoros Grammy-díjas, aki belehalt abba, hogy mégis híres lett FORRÁS: VERTIGO MEDIA Szétkapkodják Harper Lee új regényét MÉSZÁROS MÁRTON Finisszázs a Műcsarnokban C sak a héten látható a Műcsar­nokban az idei Szalon kiállítás, amely a magyar képzőművészet elmúlt tíz évéből, 208 képzőmű­vész 460 alkotását mutatja be. Az intézmény csütörtöktől fi ­nisszázs programokkal színesíti a záró hetet: ma este 20 órától a Harcsa Veronika & Gyémánt Bá­lint Duó játszik a kiállítótérben, szombaton 18 órától Balogh Kál­mán & Lukács Miklós improvizál két cimbalomra. Vasárnap 15 órától kurátori tárlatvezetést tart N. Mészáros Júlia. A tárlatvezetés után 17 órától közönségtalálko­zó kezdődik külföldön élő ma­gyar kiállítókkal. �NÉPSZAVA KULTÚRA 5 2015. JÚLIUS 16., CSÜTÖRTÖK

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék