Népszava, 2015. augusztus (142. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-24 / 197. szám
Nyár végi igazságok EP-képviselő EGY. Az EU határőrizeti statisztikái (Frontex) szerint a tavalyi év első felében 290 ezer menekült/bevándorló érkezett az Unióba, ami az idei azonos időszakban 340 ezerre nőtt. Nagy, de messze nem kezelhetetlen a növekmény. Az EU lakosságához mérten 1- 2 ezrelékes (!) az éves beáramlás, ami azonban közel sem pótolja a belső népességfogyást. A bejöveteli irányok viszont jelentősen megváltoztak, azaz minden drámai videó dacára az Afrikából érkezők száma megfeleződött, a Keletről jövőké pedig megduplázódott. Ezt láttatja Orbán „népvándorlásnak” holott valójában „csak” a szír és kisebbrészt az afgán értelmiség, no meg az ottani leginkább „élelmesek” költöznek Európába. Orbán akárhány kerítést épít, ez a pár százezer ember még az idén be fog jönni az EU-ba, s a németek, skandinávok, beneluxok bizony tárt karokkal várják őket, minthogy zömük jól képzett, sőt, értékelhető anyagi háttérrel rendelkező ember, akik fényében el lehet viselni a velük jövő, problémásabb kiscsoportokat. (Na ja, a tőke nem olyan finnyás a centrumban, mint a lumpen csőcselék a végeken.) A pénz árai magasról tesznek arra, hogy ott alul kik, miért és hogyan ölik egymást. Bár Magyarország nem célország, a rajtunk áthaladók képzettségi szintje bizony meghaladja a hazai átlagot. Tavaly Afrika pumpált ki magából használható munkaerőt, idén pedig a Közel-Kelet. A délről való bevándorlás alábbhagyott, s ugyanígy lecseng majd a mostani keleti folyamat is. Mire kész lesz a magyar gyoda, addigra nagyjából meg is csappan a migrációs nyomás, s Orbán csettinthet: „megvédte” Magyarországot! A fenti összefüggéseket persze Orbán is ismeri, de hatalmi szempontból neki nyilván fontosabb a magyarok vakítása. Szóval gazember. A magyar politikai oldalaknak ebben a „játszmában” viszont picit sincsenek európai szinten döntő lapjai, csak lélektaniak: jobbról az uszítás, balról pedig a szolidaritás. KETTŐ: Ha az orbáni választási hatóságok átengednek egy népszavazási kérdést, akkor ne tévedjünk! - arra bizony felső „ámen” született! Jobb, ha ezt a baloldalon is felfogjuk! Mielőtt győzelmet hirdetnénk, okosabb észrevenni, hogy a 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulás lehetőségének férfiakra való kiterjesztése anyagilag nézve elhanyagolható kiadás, több okból is. Emellett a nyugdíjközeli életkorban a férfiak 15 százalékkal kevesebben vannak a nőknél, ráadásul mindkét nem esetében pár tízezer embert érint az ügy. Lélektani hatása azonban nagy, bár a valós tét a legtöbb esetben is csak fejenként pár hónapnyi „kedvezmény”! A kormány csendesen sunyit a kérdésben, mindössze néhány lakáját mondókáztatja. Ugyanis, ha nem jön össze a megfelelő számú aláírás, akkor lám, a nép boldog, és bölcs kormányára hagyatkozik. Ha mégis lesz népszavazás, akkor az esetleges bukás a kormányt igazolja, mondván, nem kell változás, minden úgy jó, ahogy van. Az inkább valószínű siker esetén pedig - úgymond - győz a demokrácia, s a kormány meghallja a nép szavát, továbbá mindenki menjen a fenébe, aki diktatúráról pofázik! Az anyagi kihatás - mint említettem - csekély, egész pontosan nulla, tán még pozitív is, hiszen minden nyugdíjba menő helyére egy fiatal lép, arról nem is beszélve, hogy alaptörve-Valójában a szír és kisebbrészt az afgán értelmiség költözne Európába nyileg nincs is se nyugdíj, se nyugdíjkassza, mivel ezeket Orbánék tokkalvonóval eltörölték. Annyit fizetnek, amennyit épp jónak gondolnak, viszont könyörtelenül bevasalják a (tetszőlegesen megnövelhető) járulékokat. Nos, a baloldalon nem nagyon kéne szopogatni ezt a gigacumit! Ebben a kérdésben a baloldalnak csak úgy teremhet babér, ha a mindenkori nyugdíjkorhatár felett állami nyugdíjminimumot ígér, ami nem lehet kevesebb a mindenkori nettó átlagkereset 60 százalékánál, azaz mai számokban durván 100 ezer forint. A munkanélküliség miatt sajnos rengetegen vannak, akik soha az életben nem fognak tudni 40 év munkaviszonyt felmutatni, ám 65 éves koruk után - kényszerűségből - beérik némi alamizsnával. Ez több mint méltatlan! A modern állami nyugdíj ugyanis nem valamilyen üzleti egyenleg, hanem (baloldali) szolidaritási eszköz. Épp ezért állami nyugdíjmaximum is dukál, ami a nettó átlagkereset 100 százaléka lehet (jelenleg kb. 180 ezer). A magas jövedelműek számára ennyi legyen a közösségi szolidaritás, a jó életre pedig ott vannak - efelett - az egyéb (magánnyugdíj) megtakarításaik, vagyonuk! HÁROM. Ezen a nyáron megfőtt az agyunk. Ha az utána jövő budapesti égi árvíz mégis adott nekünk kicsinyke kapacitást a hideg gondolkodásra, akkor eltűnődhetünk a teendőkön. Bő negyven éve, az úgynevezett első olajválság idején jól ránk ijesztett az olajkartell, mondván, „világvége van, elfogy az olaj”. Bár ez úgy-ahogy igaz volt a hordónkénti 10 dolláros szinten kitermelhető olajra, ám a 100 dolláros olajból szinte annyi van, mint égen a csillag, így hát immár tízszeres áron és boldogan telítjük a Föld légkörét szén-dioxiddal, illetve más „dunyhagázokkal”, amelyek úgy zárnak, mint a fedél a fazékon. A pokol melegét cibáljuk a felszínre, ahelyett hogy a Napból érkező energiával gazdálkodnánk. Amúgy a szél, a vízfolyamok, a növények (fák) ugyanúgy a Nap révén vannak velünk idefönt, mint maga a fénysugár. Az erőforrások oldaláról nézve ma már világosan látszik, hogy az olaj és a gáz kapcsán szinte felfoghatatlan értékű logisztikai kapacitásokat pazarlunk. A kitermelés bődületes technológiai erőfeszítéseire jönnek a méregdrága (például tenger alatti) csővezetékek labirintusai, megfejelve ezeket hajóflottákkal és kikötői tartályhegyekkel, finomítókkal, elosztókkal, no meg a kapcsolódó háborúk, illetve béketeremtés ide nem számított árával. A polgár nevű proletár ebből annyit lát, hogy káromkodva megtankol egy benzinkútnál, s a panelban is jön gáz a rezsóba. Márpedig a megújuló energiákhoz tartozó pénzügyi és műszaki kihívások ennél jóval kisebbek. A „Jóisten” alighanem kacag a mennyekben, hogy a vicces, ám roppant buta földi teremtményei mit huzavonáznak a sátán szolgálatában „garasoskodva”. Az ember nagyra törése igen kockázatosat húzott a hasadásos atomenergiával is, amely immár jóval nagyobb lendülettel drágul, mint eddig az olaj. Elsősorban a joggal növekvő és csillagászati költségeket követelő biztonsági igények kielégítése okán, arról nem is beszélve, hogy fogalmunk sincs, vajon mit kezdjünk majd az elhasználódott erőművekkel? Itt nemcsak a kiégett fűtőanyagról van szó, mert azt ma suttyomban elássák a szibériai tajgán vagy az óceánfenék alá dugják, hanem magukkal a monstrum (és belül sugárzó) szerkezetekről! Pillanatnyilag senkinek nincs jobb ötlete a csernobili muszájnál, rendszeresen betontengereket önteni az egészre, pár ezer évig. Nos, Németországban az idén nyáron már több energiát termeltek megújuló forrásokból, mint atomerőművekből. Bár az energiakérdések terén nehéz a politikai bal-jobb osztatokat felfedni, azonban a jövő generációival való mai szolidaritás kötelessége inkább a baloldalra hárítja a cselekvés terheit. Ezért tartom elemi fontosságúnak, hogy a magyar baloldal (MSZP) - úgy is, mint a globális életforradalmak hazai letéteményese - minden eddiginél erősebben álljon a sarkára, és szervezzünk népi mozgalmakat, köztük energiaszövetkezeteket a változásért (vö.: Ferenc pápa ’Laudato Si’ című friss enciklikája a „gonosz ürülékéről”)! Az EU lakosságához mérten egy-két ezrelékes a bevándorlás mértéke FOTÓ: TÓTH GERGŐ VÉLEMÉNY NÉPSZAVA 7 2015. AUGUSZTUS 24., HÉTFŐ A gép forog NÉMETH PÉTER Helyenként már komikusnak is tűnhetne, ahogy a Fidesz propagandistái naponta állnak elő újabb és újabb ötlettel, hogy miként is lehetne a magyar lakosságot még jobban a menekültek ellen hergelni. Komikusnak tűnhetne, mondom, de nagyon nem az: bizony van hatása a jelentős médiafelületen tálalt ötleteknek. Persze nem jut minden napra új variáció, de jutnak új szereplők; elég egyértelműnek látszik, hogy, éppúgy, mint más ügyekben, ebben a migrációs témában is megkapja ki-ki a maga feladatát. Most épp Pesti Imrén a sor - amúgy is régen szerepelt már eddig mint fővárosi politikus jeleskedett, míg le nem hanyatlott csillaga, most azonban az orvosi képesítése került előtérbe: ezúttal oda nyilatkozott, hogy törvénybe kellene iktatni a menekültek szűrővizsgálatát. Naná, hogy azért, mert fertőző betegségeket hurcolnak be az országba, védtelenné és tehetetlenné teszik a magyar lakosságot. Pesti Imrének azért kellett megszólalnia, mert mint orvos hitelesebb a szava; tudjuk, ha egy szakember mondja, akkor már kétség sem férhet az állítás valódiságához. A Fidesz egyébként csak a bevált receptet követi: eddig minden alkalommal, ha rátalált olyan területre, amelyre fogékonyak az emberek, folyamatosan napirenden tartotta, újabb és újabb ötletekkel és változó - meg persze azért ismétlődő - szereplőkkel. Ahogy Gyurcsány tönkretétele - karaktergyilkossága a mai napig kötelező penzum, és ahogy a rezsicsökkentés jótékony hatásának középpontba állítása is előírás, a lakosság riogatása, a félelemkeltés is kötelező minden kormánypárti politikus számára, bármiről is legyen szó. (Jó példa erre az augusztus 20-i ünnepi szónoklatok bevándorlóellenes kitételei.) A propagandagépezet olajozottan működik és söpör el az útból minden egyéb problémát, felvetést. Nincs új közvélemény-kutatási eredmény a birtokomban, de érzékelem: egyre több ember hiszi azt, hogy a „jövevények” súlyos károkat okoznak Magyarországnak. Hogy bűnözők tömege árasztaná el hazánkat, akik gyenge nőket és gyerekeket molesztálnak, csoportokba verődve inzultálják a lakosságot és közben persze még fertőző betegségben is szenvednek. Ez utóbbit most Pesti Imrétől hallhattuk. Holnap új megszólaló, új szöveggel áll elő. A gép nem áll le... nemethp@nepszava.hu Rókalyukak Hogy mire jut Európa, ha hallgat Orbán Viktorra, és egy több földrésznyi gond, a menekültek kezelését feldarabolva ráhagyja a nemzetállamokra, azt megmutatja Macedónia. Azért is tudja megmutatni, mert nem uniós tagállam. Azért nem tudta eddig megmutatni Szerbia, mert nem az, de nagyon oda igyekszik, s azért nem tudta megmutatni a tagállam Magyarország, mert a kezét annyira megköti az uniós jog, hogy egyelőre csak kerítést és menekülttörvényt fog, bár arról még nem tudunk semmit, mit tehet meg s mit nem egy leendő határvadász, ha egy menekült meghágja a gyodát. Macedónia megmutatta, mit kénytelen megtenni, ha magára marad: rendkívüli állapot, könnygáz, villanógránát. Annak is örülnünk kell, hogy ez a már véres háború még „csak” a menekültek és a macedón rendfenntartók, nem pedig Macedónia és az uniós Görögország között tört ki. Innen nézve is borzalmas, amit a magyar kormány egy őrült, de nagyon is tudatos „nemzetállami” politikával művel: a propagandára és kerítésre költött milliárdokból humanitárius eszközökkel enyhíthetne a nyomorultak sorsán, egyben tudatosíthatná bennünk is, Brüsszelben is az ügy európai súlyát, az Unión kívüli Balkán kivételezett státusát. Ehelyett az elviselhetetlenségig hagyja elfajulni a dolgokat (tranzitzónák). Hogy ebből mennyi az elfecsérelt európai szavahihetőség és elszigeteltség kényszere és mennyi a belpolitikai megfontolás, lehet rajta merengeni. Nem szeretnénk túlértékelni az Iszlám Állam még lefejezésben és térképészeti lenyomatokban jelentkező jövővízióit. Már csak azért sem, mert ma senki nem tudja, hol kezdődik a túlértékelés, és kétségeink vannak, mennyit tud erről a jövőképről valójában a Nyugat. Ha a terrorista állam elleni nyílt akciók eredményeit nézzük, mind biztosabban nem nemzetállami, hanem európai rókalyukakra vágyunk. Aligha tévedünk: a Balkán geopolitikai súlya napról napra nagyobb teher az Unió vállán, ami eggyel több ok arra, hogy a Nyugat részeként tekintsünk rá. Hiába gondolja úgy a magyar kormányfő, hogy a keresztény Európát a szerb határon kihúzott drótokkal menti meg, Európa határa valójában sokkal délebbre húzódik, akkor is, ha Schengen egyelőre a gyodánál, a magyar nemzeti rókalyuknál ér véget. frissr@nepszava.hu FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Főszerkesztő-helyettes: SEBES GYÖRGY, SIMON ZOLTÁN ANDRASSEW IVÁN 1952-2015 :Vezető szerkesztő: BÍRÓ MARIANNA, RÓNAY TAMÁS • Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN, PODHORÁNYI ZSOLT, TÓTH JENŐ • Vezetőszerkesztő-helyettes: FRISS RÓBERT Szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS,TÖRŐ ANDRÁS, OLASZ ANDREA (online) • Parlamenti stábvezető: FAZEKAS ÁGNES • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Publicisztika: SOMFAI PÉTER Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, VERESS JENŐ •Vezető tördelőszerkesztő: GASZT DÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a NÉPSZAVA Lapkiadó Kft. • Ügyvezető igazgató: LÁPOSI ELZA •Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA • Hirdetés és marketing: SIMON ZSUZSA • Szerkesztőség: 1146 Budapest, Thököly út 127. • Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu «Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a Magyar Posta Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/80-444-444 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 477-9008, 477-9000/130,118, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 3500 Ft, negyedévre 9900 Ft, fél évre 19 800 Ft, egy évre 39 600 Ft. Nyomdai előállítás: Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft. • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.mediaworks.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti NÉPSZAVA