Népszava, 2015. augusztus (142. évfolyam, 179–203. sz.)

2015-08-04 / 181. szám

KULTÚRA 5 2015. AUGUSZTUS 4., KEDD RÖVIDENRÖVIDEN Erdélyi mindenes Mindenekelőtt tisztázzuk, hogy az a Cseke Péter, akiről itt szó esik, nem azo­nos a magyarországi színész-direktor­ral. Ez a Cseke Péter a kolozsvári egyetem ma­gyar professzora, most 70 éves, és ebből az al­kalomból készült vele interjú a Várad című nagyváradi folyóiratban. Cseke professzor az utóbbi évtizedekben szinte mindenütt jelen volt Transsylvaniában, ahol a magyar irodalomról és újságírásról szó esett. Írt, előadott, kommu­nikációs tanszéket is alapított Kolozsvárott, a Politikatudományi és Közgazdasági Karon. Egy időben a kar választott dékánja is volt, akkoriban már 5450 diák leckekönyvét kellett aláírni, közöttük 350 magyar nyelven tanuló hallgatónak. Ma már nyugdíjas dékán, ám most is tartja a kapcsolatot az egykori dok­toranduszaival, ők tartják ma fenn a kommu­nikációs tanszéket, de ő is gyakorta idéz a doktorátust kapott hallgatói tanulmányaiból. E mostani írás szerzőjének volt alkalma szemé­lyesen is meghallgatni az akkor nem kevesebb, mint 13 doktorandusz, munkájuk vázlatáról szóló – kötelező – beszámolóit. Valóban nagyon érdekes részletekre derítettek fényt ezek a dol­gozatok. Például a médiareklámról, vagy arról, hogy a rádióhallgatók beküldött anyagai ból ké­szült adásokat ötvennél több újságíró ellenőrzi Angliában, az adatok és az írások stílusa szempontjából. (Ennyit az újságírás nélküli mé­diumok jövőjéről!) Cseke Péter azonban elsősor­ban irodalomtörténésznek tartja magát. Megje­lent munkáiban elsőren dűen fontosnak tartja, hogy szerinte nincs külön erdélyi irodalom. Magyar irodalom van, legfeljebb olyan különb­séget lehet megállapítani, mi az, amit elsősor­ban Erdélyben született irodalomnak lehet tar­tani. Most egyébként Pás kán di Gézáról tart majd előadást, halálának 20. évfordulója al­kalmából. Csekét ma már az Erdélyben szüle­tett írások mindenesének tisztelhetjük. BERNÁTH LÁSZLÓ� KÖZELKÉP Franciaországból érkezett a mozikba a nyár egyik gye­rekbarát ajándéka, a Mü­nó, a holdbéli manó című, egész estés animációs fi­lm. A fran­ciák igazi nagyhatalomnak szá­mítanak ebben a műfajban (a nemrég lezárult Kecskeméti Animációs Filmfesztivál egész estései között például hat ere­deti francia opus szerepelt), és a családi fi­lmjeik már eleve at­tól számíthatnak családinak, hogy elbűvölik a felnőtt nézőt is a vizuális különlegességükkel. Egy francia animációra beülni a gyerekkel azt jelenti, hogy tet­tünk a csemete vizuális ízlésé­nek csiszolódásáért, ami a vá­logatás nélküli képekkel el­árasztott világunkban nem kis dolog, valljuk meg. Most is ez történik. Mégpedig nagyon szerencsés együttmű­ködésnek köszönhetően. Két fi­a­tal művész jegyzi ugyanis ren­dezőként a Münót. Ale xand re Heboyan Franciaországban ta­nult, de azonnal elszegődött az amerikai Dreamworks céghez, és olyan közismert produkciók­ban dolgozott animátorként, mint például a Kung Fu Panda. Rendezőtársa Benoit Philippon, aki az élő szereplős fi­lmből ér­kezett az animációba, s pél dául Forest Whitaker főszereplésével rendezte meg debütáns munká­ját (Lullaby for Pi). Ők ketten abban megegyeztek, hogy köz­érthető és közkedvelhető fi­lmet akarnak, ennek érdekében a profi­zmus és eredetiség egész­séges arányára törekedtek, nem kisebb példakép szellemében tervezve a mesét és látványt, mint Hayao Miyazaki, az anime saját hangú japán mestere. És mert mindketten ponto­san tudják, hogy a gyerekeket mi keríti hatalmába a mozi­ban, kis hősüket, aki legin­kább egy két lábon járkáló hangyácskára hasonlít, úgy teremtették meg, hogy benne a Spiderman önmaga gyengesé­gét legyőzni akaró ambíciója és Bambi szeretni való naivitása, világracsodálkozó kedvessége keveredjen. Müno, a kis ma­nócska égszínkék lett, hol sö­tétebb, hol világosabb kékben ragyogva, hatalmas (anime) szemekkel, és olykor ijedten le­konyuló nyuszifülekkel. A tör­ténete úgy indul, hogy legna­gyobb meglepetésére őt vá­lasztják a Hold új őrzőjének abban a különös univerzum­ban, amely varázslatos titkok­kal és poézissel van teli. Ez az univerzum attól egé­szen különleges, és ízig-vérig európai (magyarán cseppet sem üt hollywoodi társaira, hiá­ba emlegetik alkotói Münó ro­konaként a Pókembert és Bam­bit), hogy leginkább az ősi eredetmondák mitológiájának hangulatát idézi fel furcsa lé­nyeikkel, a természet megsze­mélyesítésével. A fi­lm maga játssza el egy önálló eredetmon­da legendáját, kezdve, hogy új őrzőket választanak a Napnak és a Holdnak, s megindul egy fura bonyodalom a természet erői között. A Nap őrzője Solar lesz, akit izomkolosszusnak rajzoltak az alkotók, de mozgá­sában és sörényében egy pari­pa kecsessége gyönyörködteti a nézőt. A Hold őrzőjének a ki­csiny erdei manót, Münót sze­meli ki egy titokzatosan felbuk­kanó aprócska bárány. Min­denki megrökönyödik, de leg­jobban maga a kis kék manó lepődik meg. Nem is veszi ko­molyan, nem is igyekszik meg­felelni, így azután szempillan­tás alatt el is veszíti a Holdat. Az ijedtség jó alkalmat ad a föld alatti sötét szörnynek, aki gyű­lölködésében lávát köp, hogy el­lopja a Napot. A földi népséget, nappal és éjszaka nélkül ma­radva, a káosz és sötétség fe­nyegeti. Ebből a mélypontból indul Münó saját képességeit felfede­ző útja. Először rádöbben a fe­lelőtlenségére, majd nekidurál­ja magát, s fokról fokra ismeri meg a saját belső erejét. Barát­sága Solarral és a kis viaszból készült Tündivel mind tágabb és tágabb teret kínál annak, hogy legyőzze az akadályokat. Földön, tengerben, levegőben, csupa rejtélyes tájon vezet az útjuk, s nem kell mondani, hogy egészen rendkívüli lát­ványt idéző vad és poétikus ka­landokon, akadályokon, veszé­lyeken és szomorúságokon át végül mindkét égitest visszake­rül a helyére. Eközben a néző olyan fan­tasztikusan képzeletgazdag univerzummal ismerkedik meg, ahol kis bundás pókicák szövik zenélni is képes hálójukat, hol büntetésből, hol segítségül. A föld alatti lávaköpő szörny két apró szolgája külön forrása a humornak, egyikük dühös har­cos, másikuk gyengéd virág­kedvelő. A hegyek és völgyek különleges teremtményei a for­mák és színek olyan sokfélesé­gét mutatják fel, a látvány ka­landok nélkül is szórakoztató. Az alkotói fantázia legkülönö­sebb teremtményei mégis a templomoknak nevezett monst­rumok. Ők vontatják hátukra kötve a Napot és a Holdat, egyi­kük óriási bazaltkövekből álló hatalmas lény, mozdulataira dübörög a föld, másikuk mint­ha négy, fordított Eiffel-tornyon lépne lágyan, mint egy óriási, négylábú madár. A Hold vonta­tójaként ő segíti a szerelmese­ket is, mert szerelem is van (francia fi­lm hogy lenne meg e nélkül). A mese attól igazán szép, hogy mindennél hangsú­lyosabb szerepet kap benne a barátság, az egymás iránt ér­zett felelősség, az egymástól homlokegyenest eltérő lények összefogásában rejlő erő. Hogy a Nap és a Hold felkerül a he­lyére, s Münót örömmel üdvöz­lik manótársai, már csak hab a tortán. Kétszázezren a Művészetek Völgyében Mintegy kétszázezer ember vett részt a 25. Művészetek Völgye programjain, közölte Jakab Na­tália, az összművészeti fesztivál főszervezője. A vasárnap véget ért programsorozatra, amely Kapolcson, Taliándörögdön és Vigántpetenden zajlott, idén re­kordszámú jegy kelt el, ami már csak azért is örömteli, mert a Művészetek Völgye éve­ken keresztül küzdött fi­nanszí­rozási problémákkal. A tízna­pos fesztivál keretében a három település mintegy hetven hely­színén több mint 1500 progra­mot rendeztek, többek között a Kiscsillag zenekar, az Anna and the Barbies, a Hobo Blues Band, Boggie, Balogh Kálmán, Beck Zoltán, Harcsa Veronika, a Csík zenekar, a Kaláka együt­tes is fellépett. Több rendez­vényt tartottak alternatív hely­színen: falusi paraszttanyák udvarán is voltak fellépések. A negyedszázados jubileu­mát ünneplő Művészetek Völ­gye rendezvényein az elmúlt években több mint ötvenezer művész lépett színpadra 2,5 milliós közönség előtt. NÉPSZAVA-INFORMÁCIÓ Mitologikus mese a Nap és a Hold elrablóiról az új francia animációs fi lmben Fantasztikus képi csodák A Holdat elveszíti az őrzője, a Napot ellopja a föld alatti szörny, a Földet káosz és sötétség fenyegeti a Münó, a holdbéli manó című francia családi animációs fi lmben. Poézis keveredik egy új mitológiát teremtő mese humorával: a gye­rekek kedvéért a kis címadó manócskában a Pókember ambíciója és Bambi naiv világracsodálkozása ad egymásnak randevút, míg a felnőtt néző nem győz gyönyörködni az esztétikai örömöt szerző látványban. BÁRSONY ÉVA Manóba bújt Pókember és Bambi Mintha eredetmonda lenne Poézis és humor a látványban � � � A kicsi kék manó először elveszíti, aztán sok kaland árán megtalálja a Holdat a pókicák segítségével FORRÁS: FREEMAN FILM Megújul a Budai Vigadó Mintegy 5,5 milliárd forintból felújítják a Corvin téren álló Budai Vigadó épületét, közölte az Emberi Erőforrások Minisz­tériuma. A sajtóhoz eljuttatott közleményből kiderül: Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazga­tója ma a helyszínen ismerteti a sajtóval a tervezett beruhá­zás részleteit. A műemlék jelle­gű épület felújításának támo­gatásáról nyáron döntött a kor­mány. Az erről szóló, a Magyar Közlöny hasábjain megjelent határozat szerint idén 299 mil­lió forintot biztosítanak a felújí­tási munkálatokra, jövőre kö­rülbelül 2,5 milliárd forintot, 2017-ben 1,7 milliárdot, 2018-ban pedig 1 milliárdot csopor­tosít a költségvetés a Budai Vi­gadóra. Az épület 1019 négyzet­méteres belső területének felújí­tására a kulturális tárca leg­utóbb több mint 100 millió fo­rintot költött, de azt megelő­zően is történtek helyreállítási munkák. 1897-ben kezdték épí­teni, 1900-ban adták át a Bu­dai Vigadó épületét. NÉPSZAVA-INFORMÁCIÓ Közös énekléssel ért véget a fesztivál Ötezer kórusénekes és több ezer pécsi közös éneklésével ért vé­get Európa egyik legjelentősebb kulturális eseménye, az Europa Cantat kórusfesztivál Pécsett. Az esemény 10 napra a kórusvilág fővárosává avatta Pécset, s a fesztiválra mintegy 6000 vendég érkezett a világ minden tájáról, több mint 50 országból. A kórus­zene szerelmesei több mint 130 koncertet élvezhettek, zenei mű-Lilienn és Kónyai Tibor jazzestje Három éve koncerteznek közö­sen: egy kivételes énekesnő és egy virtuóz zongorista művész Lilienn & Kónyai Tibor néven ed­dig számos sikeres koncertet ad­tak Dániában. A duó sok helyen fellépett fesztiválokon is. Fél éve elkészítették első közös lemezü­ket Jazz For Two címmel. Műso­rukban egyaránt megtalálhatók francia, spanyol, portugál, olasz gyöngyszemek, saját kompozí­ciók, elegáns jazzörökzöldek vagy éppen tüzes latin dallamok, melyeket Lilienn gyönyörű és iz­galmas énekhangja, Tibor bri­liáns zongorajátékával párosulva, egészen új köntösbe öltöztet. Er­ről győződhet meg a magyar kö­zönség is augusztus 8-án, a BMC FORRÁS: BMC Opus Jazz Klubjában 21 órakor kezdődő Jazzy Live című esten. NÉPSZAVA � helyek sokaságában mélyedhet­tek el az emberi hang titkaiban. A közös énekléseken alkalman­ként több ezren énekeltek együtt – pécsiek és látogatók kö­zösen. A háromévente megren­dezésre kerülő Europa Cantat az európai kórusélet nagyszabású seregszemléje, ugyanakkor a kontinens egységének is a szim­bóluma 1961 óta. Az egységes, szabad Európa reményét hozta el az 1988-ban Pécsre a X. Euro­pa Cantat, és ugyanezt az üzene­tet erősítette meg 27 évvel ké­sőbb, idén az ismét Pécsett ott­hont találó XIX. Europa Cantat. A városban 20, a régióban pedig 16 helyszínen zajlottak párhuza­mosan a koncertek, kínálatuk a klasszikus zenétől a populáris ze­nei átiratokon át egészen a kor­társ kísérleti zenéig terjedt. Míg a Dóm téren mindennap több ezren, kórusénekesek, pécsiek és turisták közösen daloltak. �NÉPSZAVA

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék