Népszava, 2015. szeptember (142. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-14 / 215. szám
Búcsú Fejes Endrétől Családja, barátai és tisztelői vettek búcsút Fejes Endre Kossuth- és József Attila-díjas írótól vasárnap Budapesten, a XIII. kerületi, Dráva utcai kikötőben. Az író hamvait egy hajóról a Dunába szórták. Búcsúbeszédében Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter kiemelte: nagy, korszakos írót temetünk. Életműve kitörölhetetlen része a magyar irodalomnak. Fejes Endre írói tehetségét az első betűtől az utolsóig azoknak az emberi drámáknak a leírására szánta, amelyeket más csak kívülről láthatott, mondta Balog Zoltán. A búcsúztatón Törőcsik Mari kétszeres Kossuth-díjas színművész is megemlékezett az augusztus 25-én, 92 évesen elhunyt alkotóról. Felidézte: Pilinszky János költő Fejes Endrét a 20. század egyik legnagyobb prózaírójának nevezte. A Rozsdatemető című regényről elmondta: a Magvető kiadásában megjelentetett kötet a kor munkásságáról szólt. Amiről akkor nem volt szabad beszélni, ma egy görög tragédia, amiből egy „a” betűt sem szabad kihagyni. E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója arról szólt, hogy Fejes Endre halálának hírére még a szabadságukat töltő irodalomismerő emberek is felkapták a fejüket, s a veszteség mellett a lelkiismeret-furdalás és az értetlenség érzete is megkörnyékezte őket. Többen vallottak arról, hogy újraolvasták Fejes Endre műveit, amelyek ma is pontosak és igazak. Szentmártoni János elmondta: „A rendszerváltás után elhallgatott és visszavonultan élő író hiába volt számunkra megfoghatatlan, mitikus ködbe burkolózó fantom, amit elbeszélt, az elevenen élt bennünk továbbra is.” Spiró György a Rozsdatemető című regényről és a szereplők névválasztásáról beszélt. Mint mondta, „akármi legyen is a műfaja, a Rozsdatemető nagy mű. A valódi nevek használata szokatlan, és azóta sem tudtam tisztázni, mit is jelent voltaképpen. Élő vagy nemrég még élő embereket írt meg a valódi nevükön, kitálalva róluk minden elképzelhető rosszat és jót.” Hozzáfűzte: „lehet, hogy a nevükön nevezni őket korrektebb eljárás, mint kulcsregényt írni róluk, ami ellen akkor sem tiltakozhatnak, ha akarnak. Lehet, hogy a született realista író magát és az igazságot tagadná meg, ha elvenné a nevüket és mindazt, amit félig-meddig tudattalanul végigéltek. Ha kisajátítaná azoknak a szűkös, kiszolgáltatott életét, akik voltaképpen a szerzőtársai.” Koltai Lajos arra emlékezett, hogy Fejes Endre 30 évvel ezelőtt és tavaly újra odaadta egy fantasztikus írását Szerelemről bolond éjszakán címmel. Elmondta: most már csak a gondviselésen múlik, hogy film legyen belőle. „Elképesztő írás, Fejes Endre életének, egyik legnagyobb kalandjának a lenyomata.” MTI-INFORMÁCIÓ Gyászolók Fejes Endre temetésén fotó: mti/bruzák noémi KÖZELKÉP Felszállott a gyerek-Páva Elkezdődött hát a Felszállott a Páva újabb vetélkedősorozata. Méghozzá most csupa gyerektáncossal, énekessel, zenekarral. A felnőttek versenyeit is jó volt nézni, gyakran egészen kiváló teljesítményeket nyújtottak, pedig a résztvevők többsége amatőr, most meg egyenesen üdítő ezeket a tiszta gyermekarcokat látni. Akkor is tiszták, ha bizonyára közöttük is akadnak csibészségekre is hajlamos kisfiúk, egymás copfját huzigáló lányok, de amikor a táncról, énekről beszélnek, nagyon komolyak és nagyon szakszerűek. Miközben egyáltalában nem „korszerűtlenek”. Jellemző, hogy az egyik kisfiú jövendő hivatásaként a számítástechnikát emlegette. Igaz - kicsit meglepő módon - az első fordulóban a többség, nem úgy, mint talán gondolnánk, városokból és nem falvakból érkezett. S amit bemutattak, az egyenesen lenyűgöző. (Akadt közöttük még egy mindössze 6 éves kisfiú is, aki ugyancsak „odatette magát”, ahogy ezt mondani szokták.) A táncosok ruganyossága mintha meghaladná a felnőttekét is. Igaz, a gyermekkorban minden tánc nélkül is nagyon szeretnek ugrabugrálni a gyerekek, és ezeket a megkoreografált ugrásokat, pörgéseket, padlót ütögető sarkazásokat igaz élvezettel, látható örömmel hajtják végre. Pedig semmit nem könnyítettek a betanító táncpedagógusok az eredeti mintákon. Az énekesek pedig gyönyörűen, tisztán, pontosan dalolnak el ismert vagy alig ismert szép nótákat. A műsor televíziós készítői szerencsésen alkalmazkodtak a produkció jellegéhez, ennek megfelelő a szerkezet. Nagy teret kapnak a beszélgetések a gyerekekkel, és néha-néha bepillantást kapunk az edzésekbe, próbákba is. Bizonyságát láthatjuk annak a néha túlzásnak tűnő vélekedésnek is, hogy a magyar folklór hagyományai talán a legélőbbek Európában, de valószínűleg Közép-Európában is, pedig itt több versenytársunk is akad. (Például Románia.) A Röpülj Páva talán a legrokonszenvesebb műsora a sokat és legtöbbször joggal szidott állami televíziónak. ► BERNÁTH LÁSZLÓ KULTÚRA NÉPSZAVA , 2015. SZEPTEMBER 14., HÉTFŐ Magyar stábtagokkal nálunk forgatott film két díjat is nyert a 72. Velencei Filmfesztiválon Dél-amerikai tarolt A Velencei Filmfesztiválon a legjobb film Arany Oroszlán díját a dél-amerikai rendezőnek, Lorenzo Vigasnak ítélték a Desde allá (Távolról) című filmjéért. Dél-amerikai lett a legjobb rendező díjának tulajdonosa is: Pablo Trapero kapta meg A klánért. Brady Corbet elsőfilmes nálunk forgatott Egy vezér gyerekkora című művének, amely magyar koprodukcióként jött létre, két díjat ítélt a zsűri. Az idei versenyfilmes mezőnyben 21 produkciót mutattak be a Lidón. Alberto Barbera, a filmfesztivál igazgatója korábban kijelentette, színvonalas volt a válogatás, idén a latin-amerikai alkotók erős filmekkel jelentkeztek. Ezt igazolta a díjkiosztó: a Birdman című filmjével Oscardíjas Alfonso Cuaron vezette zsűri a venezuelai Lorenzo Vigas filmjét díjazta Arany Oroszlánnal. Személyében először képviseltette magát Velencében a dél-amerikai ország. Filmje, a Desde állá (Távolról) két férfi viszonyát vizsgálja. A film középkorú szereplője szeretne kapcsolatot teremteni egy fiatalabb férfival, ám találkozásaikkor csak távolról nézi, nem akarja megérinteni, egy idő után mégis valamilyen érzelmi kötődés alakul ki közöttük. A rendező korábban elmondta: nagyon érdekelte egy férfi küzdelme azért, hogy képes legyen érzelmileg kapcsolódni másokhoz. Ugyancsak Dél-Amerikából érkezett a másik versenydarab: vitathatatlan volt az argentin Pablo Trapero sikere, aki A klán című mozijáért a legjobb rendezés Ezüst Oroszlán-díját kapta. A zsűri Nagydíját viszont kritikusan fogadták, miután ezt a magas elismerést egy animációs film nyerte: a Nagydíjat a műfajban elsőfilmesnek számító Charlie Kaufmannak (a John Malkovichmenet, az Adaptáció és az Egy makulátlan elme örök ragyogása forgatókönyvírója) és rendezőtársának, Duke Johnsonnak ítélték az Anomalisa című munkáért. A színészi díjak Európában maradtak: a francia Christian Vincent Hermelin című mozijának főszereplője, Fabrice Luchini kapta a legjobb férfialakításért járó Coppa Volpit, a legjobb színésznői díj az olasz Valeria Golinóhoz jutott a Szerelmetekért (Per amor vostro) című filmért. A Magyarországon forgatott Egy vezér gyerekkora című film a Horizont szekcióban elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat, s első filmként megkapta a Luigi De Laurentiisről elnevezett elismerést is. A szereplők között van Robert Pattinson és Liam Cunningham, s a stáblistán szerepel Takács Nóra látványtervező, Flesch Andrea jelmeztervező, Jancsó Dávid vágó is. A fesztiválon igazi mesterművet is láthatott a közönség, a versenyen kívül vetített Humánt Yann Arthus Bertrand rendezőtől. Az eredetileg fotográfus szerző madártávlatból készült képeivel vált világhírűvé. Lenyűgözően szép képsorokban örökített meg természeti tájakat, emberi portrékat férfiakról, nőkről, gyerekekről, akikkel világjáró útjain találkozott. Pár másodperces miniinterjúk is fűszerezik a portrékat, amelyekből kirajzolódik az a sokszínűség, amely az emberiséget jellemzi. Néhány arc: egy bennszülött Maliból, aki mindenkit a sátrába invitál a dzsungel szélén; egy tizenöt éves afro-amerikai fiatal, aki akkor értette meg, mi a szeretet, amikor börtönbe került; egy zsidó nő, akit egy német katona mentett meg kislányként a Shoah idején, majd nevelt fel a családjában; egy muzulmán asszony, aki csodával határos módon túlélte, amikor a férje megkéselte; egy palesztin apa, akinek szeme láttára lőtte le lányát egy izraeli katona; egy izraeli apa, aki öngyilkos palesztin merénylet során vesztette el lányát, egy derűs brazil fiú, akit hétévesen elhagytak a szülei, s meggyőzően állítja, hogy nem fél a haláltól sem. A rendező a film motivációjáról mondta: „Egy vagyok a hétmilliárd ember közül. Az utóbbi 40 évben földünket és különböző népeket fényképeztem, az az érzésem, hogy az emberiség egyetlen lépést sem tett előre. Nem tudunk egymással együtt élni. De miért?” A Velencében bemutatott legerősebb filmek közé tartozik Jerzy Skolimowski alkotása, a 11 perc, a rendező Varsójának lélegzetelállító utolsó sóhajtása, amely visszautal a New York-i két torony tragédiájára. Egy olyan jelenbe vezet, amelyet még nem szoktunk meg, de nem a fantázia világa ez, hanem egy valóságos thriller, amelyben a feszültség az elsőtől az utolsó képsorig tart. A fülrepesztő hanghatások az elviselhetőség határáig nőnek. Az egymást követő apró történetek olykor összefonódnak, de valamennyi együtt vibrál a nagyváros mindennapi lüktetésével. Videotelefonok, ránk szegeződő kamerák, pornóvideók, videojátékok, megfigyelt földiek és földön kívüliek egy kaotikus világ kellékei, ahol többé semmi sem biztos. Nagyszerű példája a film a speciális effektek alkalmazásának. Kiváló film Atom Egoyané, a Remember (Emlékezz), amelyben Christopher Plummer egy demenciában szenvedő holokauszt-túlélőt alakít, aki még halála előtt fel akarja kutatni az Auschwitzban családját kiirtó náci tisztet, hogy bosszút álljon. Nem egyedül vállalkozik a veszélyes kalandra, társa Martin Landau, aki azonban ágyhoz kötött beteg, viszont elméje tökéletesen ép, így telefonon irányítja öreg barátját. Komikus és szürreális gégék, hirtelen fordulatok egyaránt jellemzik ezt a sajátos road movie-t, amely eljut céljáig, a bosszúig, ám a befejezés újraéleszti a vitát a történelemről, etikáról, barátságról, szenilitásról s nem utolsósorban az Amerikában korlátlan fegyverhasználatról. VINCENZO BASILE ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Velencei díjak: Arany Oroszlán: Lorenzo Vigas - Desde álla (Távolról) Ezüst Oroszlán a legjobb rendezésért: Pablo Trapero - El Clan (A klán) A zsűri Nagydíja: Charlie Kaufman és Duke Johnson - Anomalisa A zsűri különdíja: Emin Alper- Abluka (Őrület) Coppa Volpi, a legjobb női alakítás díja: Valeria Golino - Per amor vostro (A szerelmetekért) Coppa Volpi, a legjobb férfialakítás díja: Fabrice Luchini - L'hermine (Hermelin) Marcello Mastroianni-díj a legjobb fiatal színész, illetve színésznő alakításáért: Abraham Attah - Beasts of No Nation (Hontalan állatok) A legjobb forgatókönyv: Christian Vincent - Hermelin A Horizont szekció díjai: Legjobb film: Free in Deed (Valóban szabad), r.: Jake Mahaffy Legjobb rendező: Brady Corbet (The Childhood of a Leader) Egy vezér gyerekkora A zsűri különdíja: Gabriel Mascara - Boi Neon Legjobb színész vagy színésznő: Dominique Leborne - Tempéte (Vihar) Legjobb rövidfilm: Belladonna (Nadragulya), r.: Dubravka Turic Legjobb elsőfilmesnek járó Luigi De Laurentiis-díj: Brady Corbet Életműdíj: Bertrand Tavernier A két férfi barátságáról szóló Távolból című venezuelai film Arany Oroszlánt nyert csapata fotó: europress/getty images