Népszava, 2015. november (142. évfolyam, 256-280. szám)
2015-11-07 / 261. szám
A SZERKESZTŐTŐL Beszélgessünk egy kicsit! SOMFAI PÉTER zülői értekezleten az óvó néni szóvá tette, hogy a nagycsoportos Győzőke mostanában furán viselkedik. Csak annak hajlandó átengedni a biciklit, aki ebédnél neki adja a fasírtját. Korábban a felével is beérte, de most vérszemet kapott, napról napra növeli a „tétet". Ő akarja mindenkinek megmondani, mit szabad játszania és mit nem, kizárólag az ő barátai közül kerülhetnek ki a naposok, a tisztasági felelősök és az ebédosztók. Baj van a gyerekek „szólásszabadságával" is, aki olyat merészel mondani rá vagy a barátaira, ami nem tetszik, az az ebédosztáskor - véletlenül - nem kap süteményt. És a Túró Rudit is csak barátok között osztják szét. Csodálkozik az óvó néni, kitől tanulnak ilyesmit a gyerekek... Colleen Bell, az amerikai nagykövet elmondta azt a bizonyos beszédét a Corvinus Egyetemen, azóta úton-útfélen a szemére vetik, hogy beleszól a dolgainkba, pedig mi nem vagyunk „gyerekek". A hivatalosságaink orra alá dörgölte, hogy nálunk már-már rendszerszintű a korrupció, sérültek az alkotmányos fékek és ellensúlyok, a demokráciában szokatlan méretű a hatalom koncentrációja, de bajok vannak a szólásszabadsággal is. Egy héttel később „elbeszélgetett" a magyar külügyminiszterrel, és ezután mindketten széles mosollyal az arcukon vettek búcsút egymástól. Egyre jobban tetszik ez a nevelési módszer. Elhatároztam, hogy ezentúl nem fogok durcáskodni, morgolódni még serdületlen családtagjaimmal, ha rossz fát tesznek a tűzre. Legfeljebb majd „elbeszélgetek" velük. De az biztos, hogy amíg fel nem nőnek, nem engedem őket híradót nézni. S „EZ ITT AZ ÉN HAZÁM...” Mienk a leghosszabb Legalábbis ami a villamosokat illeti. Tegnap bejelentették, hogy várhatóan tavasztól üzembe állítják az 1-es villamos vonalán a világ leghosszabb villamosszerelvényeit. Az 56 méteres CAF-villamosokat Spanyolországból szerezte be a BKK: 345 utas fér fel, 86-nak ülőhely is jut. A budapesti közlekedési vállalatnak már korábban is voltak rossz tapasztalatai az új járművekre kiválasztott vezetőkkel, ezért most előbb szimulátoron gyakorolják a villamosvezetők a hosszú szerelvényekkel a manőverezést fotó:mti/mohai Balázs ÖREG SAM <$• Rögeszme Néztem az M1 közvetítésében Orbán Viktor szónoklatát a Demográfiai Fórum tanácskozásán. Fontos téma, kivált, ha az előadót nem gyötrik rögeszmék. Orbánnak azonban, ha mostanában bármiről szól is, elsősorban a bevándorlási probléma jut eszébe, még ha a családról bölcselkedik is. És nem ügyel arra sem, hogyan fűzi a gondolatait. Utalt arra, ha mások segítségére szorulunk, annak előbb-utóbb megfizetjük az árát. Azt sugallta, vonatkozik ez az uniós támogatásokra is. Nem „hagyta ki" a bevándorlás szellemi kártevéseiről vallott nézeteit sem. Divatos téma, gyakran hivatkozik „pusztító, degeneráló" hatásaira, ijesztget vele. Mintha nem tudná, hogy nem idegenítette el magyarságától Bartók Bélát sem az őt befogadó amerikai társadalom, az ott született egyetemes remekművek - mint a Concerto, a Divertimento és a Zene-nélkül a magyar zeneművészet sem kérkedhetne a 20. század örökbecsű alkotásaival. NÉZŐ Találtuk:http://varanus.blog.hu/ Viktor, Viktor, korrupció, bukás Viktor megbukott. Mielőtt nagyon örülni kezdenél, nyájas olvasó, nem a mi Viktorunk, hanem a szomszédoké. De a mi Viktorunk helyében én elgondolkodnék az eset tanulságain egy kicsit, mert lenne mit megfontolni. Viktor Pontát ugyanis minden látszat ellenére nem az utca népe buktatta meg. Sokkal inkább vált kényelmetlenné a tőle semmivel nem különb sajátjainak, akik kaptak az utcára vonuló tömeg kínálta alkalmon, és hátba szúrták, amint lehetett. (...) Fia lenne ilyen alkalom a magyar politikai és közéletben, akkor volna, aki megtegye Orbánnal ugyanezt? Naná, hogy volna. Én Lázárból simán kinézem, hogy amikor a következő önmagában nem túl jelentős, de a poharat éppen túlcsordító „netadós" intézkedésen kitör a balhé, akkor, ha módja nyílik rá, megtenné. Ráadásul Orbán a migránsozás közben szépen lassan egyre jobban belesodródik a korrupciós balhéba. (...) A kérdés inkább az, hogy a magyar társadalom eljut-e oda, ahová most jutott a román. Ahogy a zemberek töke tele van már a politikai osztály korrupciós ügyeivel, a mutyizásokkal, lopásokkal, összefonódásokkal, és egy ugyan tragikus, szomorú, de politikai értelemben jelentéktelen eset katalizátorként működve kirobbant egy ekkora elégedetlenséget. Fia a netadós tüntetést veszem alapul, akkor elképzelhető, ha minden mást, amit engedtünk letolni a torkunkon, akkor meg nem. Aztán majd meglátjuk. Az biztos, hogy Orbán Brutusa már feladatra készen áll. LAPSZEMLE________i 1 I Minden pénteken reggel fél nyolckor a 91 éves Anna néni szaporábban szedi a levegőt. Szemét a falon lévő Jézus-képre csüggeszti, Viktort hallgatja a rádióban. Ez a jó magyar, keresztény családapa tölti be Anna néni szívét. Flúsz perc propaganda a Kossuth adón. Anna néni tudja már, hogy a menekültek elveszik mindenüket, de hála Viktornak, ő őrködik fölöttünk. így kezdődik a párizsi L'Obs hetilap magyarországi riportja, amely azzal a címmel jelent meg, „Isten, haza, család, Orbán Viktor". Alapos portré, még a felcsúti kertben épült focipálya is benne van. Idézi a L'Ols Kovács Zoltán kormányszóvivőt, aki kijelentette, „a mi értékeink mások, mint Nyugat-Európáé. Nálunk a közösségi érdek megelőzi az egyéni jogokat. Ezt hívjuk mi illiberálisnak." Két lapon át, fél oldalt betöltő Orbán-fotóval. MÚLTUNK Hazajönnek Lassan, suttyomban a Németországba vándorolt egyetemi tanárok. Hazajönnek és jelentkeznek. Kérik vissza a hűtlenül otthagyott katedráikat. Miért is ne? - kérdik ezek az urak. Hiszen ők az elmúlt huszonöt évben oly jól kiszolgálták a reakció egyre vadabb zöldre változó árnyalatait, ők természetesnek találták azt a folyamatot, amely Bethlentől Darányin, Imrédyn és Bárdossyn át vezetett Szálasiig, szorgalmasan tanították is ennek a „nemzeti" irányzatnak tanait, hintették a magyar fiatalság lelkébe ennek a nemzetközi jobboldal- Népszava, 1945. november 7. nak igént. Az is a természetes folyamathoz tartozott, hogy a magyar egyetemistákat kihurcoltatták Németországba. Eddig még „rendben" van a dolog: jobboldali szellemben éltek, jobboldali szellemben cselekedtek. Az azonban már az emberi jellem mélységeiből is elriasztó példa, hogy ezek a tanárok, megtagadva eddigi elveiket, baloldaliság, demokrácia tanítására is vállalkoznának. Ha el is tudnók felejteni (mint ahogy nem akarjuk elfelejteni) múltjukat, akkor is undorral fordulnánk el ezektől a gerinctelen jelenségektől. A nevelés legfontosabb feladata a jellemfejlesztés. És ezek akarják a fiatalság jellemét erősíteni?! Várjuk olvasóink leveleit az alábbi címünkön: NÉPSZAVA szerkesztősége, 1146 Budapest, Thököly út 127. vagy a nepszava@nepszava.hu e-mail címen SZERINTEM... Egy fotó rejtélye Örömmel olvastam a Népszava 2015. október 31-i számának Szép Szó mellékletében Kerecsényi Zoltán Ferenczi Sándor, a magyar Freud című írását! Bizony, sajnálatos, hogy Ferenczit hazájában, Magyarországon a pszichoanalízissel foglalkozókon kívül még mindig igencsak kevesen ismerik. Ezért örvendetes és fontos olyan emlékidézések közreadása, mint a Szép Szó október utolsó napján megjelent írása, valamint az olyan kiadványok közreadása, mint a közel kilenc esztendővel ezelőtti Kerecsényi-féle pápai kötet, amely Ferenczi helyi kötődését, valamint Freud látogatását örökítette meg. Mint ahogyan a Szép Szó cikke is utalt rá, a lapban is közölt kérdéses fotóról sajnos nagyon sokáig igen sok szakember és kutató tévesen feltételezte, hogy 1915 őszén, Freud pápai látogatása idején készült. Nemrégiben kapcsolatba kerültem Ferenczi Sándor egykori katonaorvos kollégájának, dr. Gonda Viktornak Amerikában élő unokájával, dr. William Gondával. Ő segített megoldani a „rejtélyt". Eszerint a közismert Ferenczi-Freud-fotó valójában akkor készült, amikor Freud a Tátrában, a Csorba-tónál nyaralt, 1917 augusztusában. Itt látogatta meg őt Ferenczi Sándor, és itt találkoztak Ferenczi katonaorvos kollégájával, dr. Gonda Viktorral is, aki az itt látható fotón lévő harmadik személy! A fényképnek azonban egy olyan változata terjedt el, amelyről ezt a harmadik személyt levágták. Ez sokakat megtévesztett, így a Freud-Ferenczi-levelezés magyar fordításának szerkesztőit is! Azonban a levelezésből is kiderül, hogy a Tátrában mindhárman együtt voltak, Ferenczi 1917. december 13-i levelében Gondáról mint „csorbás fotográfusunkról" ír. Ferenczi azonban Freudhoz írott leveleiben rossz véleménnyel volt Gondáról, aki arról volt nevezetes, hogy fájdalmas áramütésekkel próbálta gyógyítani a háborús neurózisban szenvedő katonákat. Ezt a módszert Ferenczi és más pszichoanalitikusok erősen ellenezték, talán ezért retusálták le Gondát a fényképről. A „csonkítatlan" fotó megtalálható a londoni Freud-múzeum fényképtárában, és az interneten is elérhető. (http://www.freud.org.uk/ photo-library/detail/20073/). Dr. William Gonda úgy tudja, hogy a fotót édesapja, Tom Gonda, vagyis Gonda Viktor fia küldte el az 1950-es években egy ismerősével, dr. Jerome Oremlanddal Anna Freudnak Londonba. Azonban William Gonda szerint a képnek több változata is van, olyan is, amire rá van írva, hogy „Csorba-tó, 1917. augusztus". Gonda Viktor egyébként szenvedélyes fotós volt, 35 mm-es Leicájával rengeteg fotót készített pácienseiről és terápiás módszeréről. Nyilván ugyanezzel a géppel készülhetett az a kép is, amelyen Gonda doktor maga is szerepel Freud és Ferenczi társaságában. Ezek a pszichiátria- és fotótörténeti szempontból is rendkívül érdekes képek dr. William Gonda birtokában vannak, de néhány megtalálható közülük a bécsi Hadtörténeti Levéltárban is. Érdemes megjegyezni, hogy Gonda Viktor filmfelvételeket is készített kezeléseiről, az egyik ilyen filmhez ugyancsak dr. William Gonda révén jutottam hozzá. Tehát a közismert Ferenczi- Freud-fotó rejtélye megoldódott, köszönet dr. William Gondának és köszönet Kerecsényi Zoltán lokálpatriótának, pápai Ferenczi-emlékápolónak, hogy legutóbb is és korábban is rávilágított Ferenczi-Freud pápai kötődésére. Büszkék lehetünk arra, hogy Freud egy magyarországi, vidéki városban, Pápán is megfordult. Ez a település minden kétség nélkül bevésődött Ferenczi Sándoron keresztül a pszichoanalízis történetébe! DR. ERŐS FERENC, AZ MTA DOKTORA, PSZICHOLÓGUS-PSZICHOANALITIKUS A férfiak nyugdíjáról Az önmagában, hogy Dávid Ferenc e témakörben publikált írásai nyílt ellenpropagandát jelentenek, nemigen vitatható, ezt fel kéne vállalni, mert ez is egy vélemény. Viszont csakis szakmai vitának tekinteni az ügyet, kvázi munkaerő-piaci és költségvetési szempontból nézni, talán félrevezető. Dávid Ferencnek egy korosztály és egy „nem" csak számokat jelent, és ezért számításokat látna érvként. Én pedig az egyén oldaláról közelítem meg és a társadalmi igazságosság alapján. Ezért ha igazságtalannak tartja, akkor miért nem arra vonatkozóan végez számításokat, hogy milyen feltételekkel lehetne a férfi 40-et támogatni? Válaszában viszont nem kommentálja, hogy miután az Alkotmánybíróság a népszavazást ellehetetlenítette, így továbbra is marad ez az diszkrimináció. Nem tiltakozott, és így tulajdonképpen egyetértett az Alkotmánybíróság álláspontjával, vagyis a nemek közötti különbségtétellel. Az álláspontja szerint a „női 40" is elhibázott döntés volt, a következtetést mégsem mondja ki, hogy ezt töröljék el. Az ezzel járó népszerűtlenséget nem vállalja. Ami pedig az ügy hivatalos támogatóit illeti, valóban oda kéne állniuk nap mint nap az ügy mellé és még időben az Európai Emberi jogi Bírósághoz fordulni, hogy elsüllyesszék az Alkotmánybíróság törvénysértő állásfoglalását. Végezetül szerintem a 40 év munkaviszony nemtől függetlenül elég kell, hogy legyen a megérdemelt korlátozás nélküli nyugdíjhoz. Nyugdíjba menni viszont nem kötelező, aki akar, dolgozhat tovább, ahogy neki megfelel (ezért sem tartom hitelesnek a számításokat, hiszen messze nem mindenki menne nyugdíjba. Azért is álproblémának tartom ezt az egészet, mert ez csak rövid távon okozhat problémát, hiszen a 90-es évek kezdetétől a munkanélküliség tömeges megjelenése folytán, a be nem jelentett munkaviszonyok miatt sajnos csak jóval kevesebbeknek lesz rá módjuk ezt igénybe venni. A béreket kell mindenáron közelíteni a nyugati bérekhez, hogy ne külföldön keresse félmillió ember a boldogulását. És máris volna járulékfizető, amennyi kell, és munkaerőhiány sem lenne. Ez pedig nem kormányzati kérdés, ez a VOSZ feladata is lenne. STOCKER ERIK Nyílik a... Mindannyian emlékezhetünk az akkoriban ellenzékben levő fideszesek gáncsos viselkedésére reagáló Lendvai Ildikó 2002-ben lassan mondott mondatára, miszerint nem lesz gázáremelés. Most pedig nemrég Merkel kancellárt ragadtatta Orbán menekültügyi politikája nem kellőképpen átgondolt kijelentésre a szíriaiak befogadásával kapcsolatban. Nem csak nekem nyílik ki a bicska a zsebemben a magabiztos, pökhendi, öntelt mosolyú Orbán-fiúk látványától. MÉHES JÁNOS