Népszava, 2015. november (142. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-07 / 261. szám

A SZERKESZTŐTŐL Beszélgessünk egy kicsit! SOMFAI PÉTER zülői értekezleten az óvó néni szóvá tette, hogy a nagycsoportos Győzőke mostaná­ban furán viselkedik. Csak annak hajlandó átengedni a biciklit, aki ebédnél neki adja a fa­­sírtját. Korábban a felével is beérte, de most vér­szemet kapott, napról napra növeli a „tétet". Ő akarja mindenkinek megmondani, mit szabad játszania és mit nem, kizárólag az ő barátai közül kerülhetnek ki a naposok, a tisztasági felelősök és az ebédosztók. Baj van a gyerekek „szólássza­badságával" is, aki olyat merészel mondani rá vagy a barátaira, ami nem tetszik, az az ebédosz­táskor - véletlenül - nem kap süteményt. És a Tú­ró Rudit is csak barátok között osztják szét. Cso­dálkozik az óvó néni, kitől tanulnak ilyesmit a gyerekek... Colleen Bell, az amerikai nagykövet elmondta azt a bizonyos beszédét a Corvinus Egyetemen, azóta úton-útfélen a szemére vetik, hogy beleszól a dolgainkba, pedig mi nem vagyunk „gyerekek". A hivatalosságaink orra alá dörgölte, hogy ná­lunk már-már rendszerszintű a korrupció, sérültek az alkotmányos fékek és ellensúlyok, a demokrá­ciában szokatlan méretű a hatalom koncentráció­ja, de bajok vannak a szólásszabadsággal is. Egy héttel később „elbeszélgetett" a magyar külügy­miniszterrel, és ezután mindketten széles mosol­lyal az arcukon vettek búcsút egymástól. Egyre jobban tetszik ez a nevelési módszer. El­határoztam, hogy ezentúl nem fogok durcáskod­­ni, morgolódni még serdületlen családtagjaim­mal, ha rossz fát tesznek a tűzre. Legfeljebb majd „elbeszélgetek" velük. De az biztos, hogy amíg fel nem nőnek, nem engedem őket híradót nézni. S „EZ ITT AZ ÉN HAZÁM...” Mienk a leghosszabb Legalábbis ami a villamosokat illeti. Tegnap bejelentették, hogy várhatóan tavasztól üzembe ál­lítják az 1-es villamos vonalán a világ leghosszabb villamosszerelvényeit. Az 56 méteres CAF-vil­­lamosokat Spanyolországból szerezte be a BKK: 345 utas fér fel, 86-nak ülőhely is jut. A buda­pesti közlekedési vállalatnak már korábban is voltak rossz tapasztalatai az új járművekre kivá­lasztott vezetőkkel, ezért most előbb szimulátoron gyakorolják a villamosvezetők a hosszú sze­relvényekkel a manőverezést fotó:mti/mohai Balázs ÖREG SAM <$• Rögeszme Néztem az M1 közvetí­tésében Orbán Viktor szónoklatát a Demográ­fiai Fórum tanácskozá­sán. Fontos téma, kivált, ha az előadót nem gyöt­rik rögeszmék. Orbán­nak azonban, ha mosta­nában bármiről szól is, elsősorban a bevándor­lási probléma jut eszé­be, még ha a családról bölcselkedik is. És nem ügyel arra sem, hogyan fűzi a gondolatait. Utalt arra, ha mások segítsé­gére szorulunk, annak előbb-utóbb megfizet­jük az árát. Azt sugallta, vonatkozik ez az uniós támogatásokra is. Nem „hagyta ki" a bevándor­lás szellemi kártevései­ről vallott nézeteit sem. Divatos téma, gyakran hivatkozik „pusztító, de­­generáló" hatásaira, ijesztget vele. Mintha nem tudná, hogy nem idegenítette el magyar­ságától Bartók Bélát sem az őt befogadó amerikai társadalom, az ott született egyetemes remekművek - mint a Concerto, a Divertimen­to és a Zene-nélkül a magyar zeneművészet sem kérkedhetne a 20. század örökbecsű alko­tásaival. NÉZŐ Találtuk:http://varanus.blog.hu/ Viktor, Viktor, korrupció, bukás Viktor megbukott. Mielőtt nagyon örülni kezdenél, nyájas olvasó, nem a mi Viktorunk, hanem a szomszédoké. De a mi Viktorunk he­lyében én elgondolkodnék az eset tanulságain egy kicsit, mert lenne mit megfontolni. Viktor Pontát ugyanis minden látszat ellenére nem az utca népe buktatta meg. Sokkal inkább vált kényelmetlenné a tő­le semmivel nem különb sajátjainak, akik kaptak az utcára vonuló tö­meg kínálta alkalmon, és hátba szúrták, amint lehetett. (...) Fia lenne ilyen alkalom a magyar politikai és közéletben, akkor volna, aki meg­tegye Orbánnal ugyanezt? Naná, hogy volna. Én Lázárból simán ki­nézem, hogy amikor a következő önmagában nem túl jelentős, de a poharat éppen túlcsordító „netadós" intézkedésen kitör a balhé, ak­kor, ha módja nyílik rá, megtenné. Ráadásul Orbán a migránsozás közben szépen lassan egyre jobban belesodródik a korrupciós bal­héba. (...) A kérdés inkább az, hogy a magyar társadalom eljut-e oda, ahová most jutott a román. Ahogy a zemberek töke tele van már a po­litikai osztály korrupciós ügyeivel, a mutyizásokkal, lopásokkal, ös­­­szefonódásokkal, és egy ugyan tragikus, szomorú, de politikai érte­lemben jelentéktelen eset katalizátorként működve kirobbant egy ekkora elégedetlenséget. Fia a netadós tüntetést veszem alapul, ak­kor elképzelhető, ha minden mást, amit engedtünk letolni a torkun­kon, akkor meg nem. Aztán majd meglátjuk. Az biztos, hogy Orbán Brutusa már feladatra készen áll. LAPSZEMLE________i 1­­ I Minden pénteken reggel fél nyolckor a 91 éves Anna néni szaporáb­ban szedi a levegőt. Szemét a falon lévő Jézus-képre csüggeszti, Vik­tort hallgatja a rádióban. Ez a jó magyar, keresztény családapa tölti be Anna néni szívét. Flúsz perc propaganda a Kossuth adón. Anna néni tudja már, hogy a menekültek elveszik mindenüket, de hála Viktornak, ő őrködik fölöttünk. így kezdődik a párizsi L'Obs hetilap magyarorszá­gi riportja, amely azzal a címmel jelent meg, „Isten, haza, család, Or­bán Viktor". Alapos portré, még a felcsúti kertben épült focipálya is benne van. Idézi a L'Ols Kovács Zoltán kormányszóvivőt, aki kijelen­tette, „a mi értékeink mások, mint Nyugat-Európáé. Nálunk a közössé­gi érdek megelőzi az egyéni jogokat. Ezt hívjuk mi illiberálisnak." Két lapon át, fél oldalt betöltő Orbán-fotóval. MÚLTUNK Hazajönnek Lassan, suttyomban a Németországba vándorolt egyetemi tanárok. Hazajönnek és jelentkeznek. Kérik vissza a hűtlenül otthagyott katedráikat. Mi­ért is ne? - kérdik ezek az urak. Hiszen ők az el­múlt huszonöt évben oly jól kiszolgálták a reakció egyre vadabb zöldre változó árnyalatait, ők ter­mészetesnek találták azt a folyamatot, amely Bethlentől Darányin, Imrédyn és Bárdossyn át ve­zetett Szálasiig, szorgalmasan tanították is ennek a „nemzeti" irányzatnak tanait, hintették a magyar fiatalság lelkébe ennek a nemzetközi jobboldal- Népszava, 1945. november 7. nak igént. Az is a természetes folyamathoz tarto­zott, hogy a magyar egyetemistákat kihurcoltat­­ták Németországba. Eddig még „rendben" van a dolog: jobboldali szellemben éltek, jobboldali szellemben cselekedtek. Az azonban már az em­beri jellem mélységeiből is elriasztó példa, hogy ezek a tanárok, megtagadva eddigi elveiket, bal­­oldaliság, demokrácia tanítására is vállalkozná­nak. Ha el is tudnók felejteni (mint ahogy nem akarjuk elfelejteni) múltjukat, akkor is undorral fordulnánk el ezektől a gerinctelen jelenségektől. A nevelés legfontosabb feladata a jellemfejlesz­tés. És ezek akarják a fiatalság jellemét erősíteni?! Várjuk olvasóink leveleit az alábbi címünkön: NÉPSZAVA szerkesztősége, 1146 Budapest, Thököly út 127. vagy a nepszava@nepszava.hu e-mail címen SZERINTEM... Egy fotó rejtélye Örömmel olvastam a Népszava 2015. október 31-i számának Szép Szó mellékletében Kere­­csényi Zoltán Ferenczi Sándor, a magyar Freud című írását! Bi­zony, sajnálatos, hogy Ferenczit hazájában, Magyarországon a pszichoanalízissel foglalkozó­kon kívül még mindig igencsak kevesen ismerik. Ezért örvende­tes és fontos olyan emlékidézé­sek közreadása, mint a Szép Szó október utolsó napján megje­lent írása, valamint az olyan ki­adványok közreadása, mint a közel kilenc esztendővel ezelőt­ti Kerecsényi-féle pápai kötet, amely Ferenczi helyi kötődését, valamint Freud látogatását örö­kítette meg. Mint ahogyan a Szép Szó cikke is utalt rá, a lap­ban is közölt kérdéses fotóról sajnos nagyon sokáig igen sok szakember és kutató tévesen feltételezte, hogy 1915 őszén, Freud pápai látogatása idején készült. Nemrégiben kapcsolat­ba kerültem Ferenczi Sándor egykori katonaorvos kollégájá­nak, dr. Gonda Viktornak Ameri­kában élő unokájával, dr. Wil­liam Gondával. Ő segített meg­oldani a „rejtélyt". Eszerint a közismert Ferenczi-Freud-fotó valójában akkor készült, amikor Freud a Tátrában, a Csorba-tó­nál nyaralt, 1917 augusztusá­ban. Itt látogatta meg őt Feren­czi Sándor, és itt találkoztak Fe­renczi katonaorvos kollégájával, dr. Gonda Viktorral is, aki az itt látható fotón lévő harmadik sze­mély! A fényképnek azonban egy olyan változata terjedt el, amelyről ezt a harmadik sze­mélyt levágták. Ez sokakat meg­tévesztett, így a Freud-Feren­­czi-levelezés magyar fordításá­nak szerkesztőit is! Azonban a levelezésből is kiderül, hogy a Tátrában mindhárman együtt voltak, Ferenczi 1917. december 13-i levelében Gondáról mint „csorbás fotográfusunkról" ír. Ferenczi azonban Freudhoz írott leveleiben rossz vélemén­­nyel volt Gondáról, aki arról volt nevezetes, hogy fájdalmas áramütésekkel próbálta gyógyí­tani a háborús neurózisban szenvedő katonákat. Ezt a mód­szert Ferenczi és más pszicho­­analitikusok erősen ellenezték, talán ezért retusálták le Gondát a fényképről. A „csonkítatlan" fotó megtalálható a londoni Freud-múzeum fényképtárá­ban, és az interneten is elérhető. (http://www.freud.org.uk/ photo-library/detail/20073/). Dr. William Gonda úgy tudja, hogy a fotót édesapja, Tom Gonda, vagyis Gonda Viktor fia küldte el az 1950-es években egy ismerősével, dr. Jerome Oremlanddal Anna Freudnak Londonba. Azonban William Gonda szerint a képnek több változata is van, olyan is, amire rá van írva, hogy „Csorba-tó, 1917. augusztus". Gonda Viktor egyébként szenvedélyes fotós volt, 35 mm-es Leicájával renge­teg fotót készített pácienseiről és terápiás módszeréről. Nyilván ugyanezzel a géppel készülhe­tett az a kép is, amelyen Gonda doktor maga is szerepel Freud és Ferenczi társaságában. Ezek a pszichiátria- és fotótörténeti szempontból is rendkívül érde­kes képek dr. William Gonda bir­tokában vannak, de néhány megtalálható közülük a bécsi Hadtörténeti Levéltárban is. Ér­demes megjegyezni, hogy Gon­da Viktor filmfelvételeket is ké­szített kezeléseiről, az egyik ilyen filmhez ugyancsak dr. Wil­liam Gonda révén jutottam hoz­zá. Tehát a közismert Ferenczi- Freud-fotó rejtélye megoldó­dott, köszönet dr. William Gon­­dának­­ és köszönet Kerecsényi Zoltán lokálpatriótának, pápai Ferenczi-emlékápolónak, hogy legutóbb is és korábban is rá­világított Ferenczi-Freud pápai kötődésére. Büszkék lehetünk arra, hogy Freud egy magyaror­szági, vidéki városban, Pápán is megfordult. Ez a település min­den kétség nélkül bevésődött Ferenczi Sándoron keresztül a pszichoanalízis történetébe! DR. ERŐS FERENC, AZ MTA DOKTORA, PSZICHOLÓGUS-PSZICHOANALITIKUS A férfiak nyugdíjáról Az önmagában, hogy Dávid Fe­renc e témakörben publikált írá­sai nyílt ellenpropagandát jelen­tenek, nemigen vitatható, ezt fel kéne vállalni, mert ez is egy vé­lemény. Viszont csakis szakmai vitának tekinteni az ügyet, kvázi munkaerő-piaci és költségvetési szempontból nézni, talán félre­vezető. Dávid Ferencnek egy korosztály és egy „nem" csak számokat jelent, és ezért számí­tásokat látna érvként. Én pedig az egyén oldaláról közelítem meg és a társadalmi igazságos­ság alapján. Ezért ha igazságta­­lannak tartja, akkor miért nem arra vonatkozóan végez számí­tásokat, hogy milyen feltételek­kel lehetne a férfi 40-et támo­gatni? Válaszában viszont nem kommentálja, hogy miután az Alkotmánybíróság a népszava­zást ellehetetlenítette, így to­vábbra is marad ez az diszkrimi­náció. Nem tiltakozott, és így tu­lajdonképpen egyetértett az Al­kotmánybíróság álláspontjával, vagyis a nemek közötti különb­ségtétellel. Az álláspontja sze­rint a „női 40" is elhibázott dön­tés volt, a következtetést még­sem mondja ki, hogy ezt töröl­jék el. Az ezzel járó népszerűt­lenséget nem vállalja. Ami pe­dig az ügy hivatalos támogatóit illeti, valóban oda kéne állniuk nap mint nap az ügy mellé és még időben az Európai Emberi jogi Bírósághoz fordulni, hogy elsüllyesszék az Alkotmánybíró­ság törvénysértő állásfoglalását. Végezetül szerintem a 40 év munkaviszony nemtől függetle­nül elég kell, hogy legyen a megérdemelt korlátozás nélküli nyugdíjhoz. Nyugdíjba menni viszont nem kötelező, aki akar, dolgozhat tovább, ahogy neki megfelel (ezért sem tartom hi­telesnek a számításokat, hiszen messze nem mindenki menne nyugdíjba­. Azért is álproblémá­nak tartom ezt az egészet, mert ez csak rövid távon okozhat problémát, hiszen a 90-es évek kezdetétől a munkanélküliség tömeges megjelenése folytán, a be nem jelentett munkavi­szonyok miatt sajnos csak jóval kevesebbeknek lesz rá módjuk ezt igénybe venni. A béreket kell mindenáron közelíteni a nyugati bérekhez, hogy ne kül­földön keresse félmillió ember a boldogulását. És máris volna já­rulékfizető, amennyi kell, és munkaerőhiány sem lenne. Ez pedig nem kormányzati kérdés, ez a VOSZ feladata is lenne. STOCKER ERIK Nyílik a... Mindannyian emlékezhetünk az akkoriban ellenzékben levő fi­­deszesek gáncsos viselkedésére reagáló Lendvai Ildikó 2002-ben lassan mondott mondatára, mi­szerint nem lesz gázáremelés. Most pedig nemrég Merkel kan­cellárt ragadtatta Orbán mene­kültügyi politikája nem kellő­képpen átgondolt kijelentésre a szíriaiak befogadásával kapcso­latban. Nem csak nekem nyílik ki a bicska a zsebemben a ma­gabiztos, pökhendi, öntelt mo­­solyú Orbán-fiúk látványától. MÉHES JÁNOS

Next