Népszava, 2017. január (144. évfolyam, 1-26. szám)

2017-01-30 / 25. szám

Ki a hazaáruló? bernaup@nepszava.hu E­gyre élesebb a vita a szembenál­lók között a 2024-es budapesti olimpiai és paralimpiai pályázat ügyében. A jelentkezés támogatói ha­­zaárulónak, az ország ellenségének tekintenek mindenkit, aki nem tapsol lelkesen a budapesti rendezés lehető­ségét hallva. Pedig, aki nem támogat­ja teljes mellszélességgel a jelentke­zést, az sincs feltétlenül ellene. Létez­het középút is, sokan aggódnak, kér­dések merülnek fel bennük, de a ha­talmi kommunikáció számára ők is ellenségek. A nyári vizes világbajnokság költ­ségvetése a pályázat 2013-as benyúj­tása óta a kezdeti 20 milliárd forint körüli összegről indulva jelenleg 100 milliárd fölött jár, és a kormány min­dent elkövet azért, hogy egyre nehe­zebben - vagy egyáltalán ne - lehes­sen nyomon követni az állami forrá­sok felhasználását. Aki erre rákérdez, rásütik az áruló bélyeget, pedig aki érdeklődik, talán csak tisztán akar látni. Nem szeretné, ha közpénzek magánzsebekben tűnnének el. Ugyanez a helyzet a 2024-es kan­­didálással is, még csak nem is csinál senki titkot a pénzszórásból. A jelent­kezést előkészítő Budapest 2024 Zrt. a főváros egyik legdrágább épületé­ben bérel irodát az Eiffel Palace Iro­daházban, csak a bérleti díj és a több mint száz munkatárs fizetése évente több milliárdos tétel. A pályázattal kapcsolatos tanácsadás költségei az Európai Unió január elején megjelent közlönye szerint 5,7 milliárd forintról 7,2 milliárdra nőttek, állítólag azért, mert Róma visszalépése plusz felada­tokat ró a jelentkezőkre. Az nem de­rül ki, hogy ez mit jelent, és miért kell többet dolgozni az olaszok kiszállása után. A magyar állam szerdán vállalt ga­ranciát arra, hogy fedezni fogja a szervezőbizottság költségvetési hiá­nyait, ami annyit jelent, hogy min­denki - támogatók és ellenzők is -kénytelenek lesznek mélyen a zsebük­be nyúlni, ha változatlan intenzitás­sal veszik ki az állami pénzeket saját célra azok, akiknek erre lehetőségük van. Nem a pályázat költségeit kell majd a lakosságnak finanszírozni, hanem a közpénzeket saját célra fel­használók mohóságát kompenzálni. Az olimpiai és paralimpiai pályá­zatban azt ígéri Magyarország, hogy 774 milliárd forintból megrendezi a játékokat, a vizes vb tapasztalataiból kiindulva a végösszeg minden bizon­­nyal meghaladja majd a 3 ezer mil­liárd forintot. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A másik az ellenségképgyártás. A Momentum népszavazás kiírását kezdeményezi a 2024-es olimpiáról és paralimpiáról. Egy magát demokrati­kusnak valló országban ez természe­tes volna, bár akkor kellett volna ki­írni, amikor eldőlt, hogy Budapest is megpróbálja. Sőt, akkor lett volna mindez hiteles, a kormány törekvései demokratikusak, ha a népszavazás megelőzi a jelentkezést. Jogos a felvetés, hogy a mostani időpont talán már késő, tavasszal a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) saját módszereivel (amelyekről nem tudunk semmit, megbízhatósága sem garantált, hiszen a szervezet a magas támogatottságban érdekelt) felméri a lakosság véleményét, ráadásul a vis­­­szalépés is rendkívül komoly kiadá­sokkal járna, hiszen kártalanítani kellene a NOB-ot. De miért nem volt korábban nép­szavazás ebben a kérdésben? Mert a kormány minden erre irányuló kez­deményezést elfojtott. Eddig megaka­dályozta, hogy a lakosság állást fog­laljon egy olyan kérdésben, amely mindenkinek a pénztárcáját érzéke-Az olimpia nem jelentene megoldást a problémáinkra, csak további gazdasági nehézségeket okozna ilyen érinti. Pásztory Dóra kétszeres aranyérmes paraúszó tagja volt a kandidálást előkészítő bizottságnak, de kilépett onnan, s többen vannak - talán a legtöbben -, akik az ő vélemé­nyét képviselik. Fantasztikus volna Budapesten látni a világ legjobb olim­pikonjait, de ehhez jelenleg nem adot­tak a morális és gazdasági feltételek. A kandidálást népszerűsítő óriáspla­kátokon „megszólaltatott” magyar sportolókat felhasználják, manipulál­ják. Abszolút hiteles, amit mondanak, számukra valóban óriási élmény len­ne egy budapesti olimpia és para­limpia, ám ők versenyzők. Számukra a budapesti olimpia azt jelentené, hogy hazai közönség előtt mérhetik össze tudásukat a riválisok­kal, de az őket arra használni, hogy rajtuk keresztül legalizáljuk az álla­mi pénzek eltüntetését, egyenesen manipuláció. Amíg természetesnek fogadjuk el a korrupciót, amíg kísérletet sem tesz senki a közpénzek felhasználásának láthatóvá tételére, amíg milliók éhez­nek, az egészségügy és az oktatás ro­mokban, addig nem időszerű - és óriá­si felelőtlenség - akár egyetlen forin­tot is olyan pályázatra elkölteni (ki­dobni), amelynek sikere erősen meg­kérdőjelezhető, és amely akkor jelent majd igazán komoly - megoldhatatlan - gondot az országnak, ha véletlenül Budapest nyer. Ebben a helyzetben az olimpia nem megoldást jelentene az égető problémákra, hanem további nehézségeket okozna, még jobban megnyomorítaná az országot. A 2004- es athéni olimpia okozta a görög gaz­dasági összeomlást is. Sikeres jelentkezés esetén ugyanis nem maketten, hanem a valóságban kell akadálymentesíteni a fővárosi ho­teleket, metróállomásokat, megálló­kat, muszáj lesz felépíteni a vendégek fogadására alkalmas szállodákat, fej­leszteni az úthálózatot, el kell készül­nie az összes létesítménynek. Az idő sürget, akkor majd valóban el kell kezdeni dolgozni, nem lehet csak du­mával milliárdokat zsebre tenni az ál­lamkasszából. Ki a hazaáruló? Aki nem ért egyet a közpénzek eltüntetésével, vagy, aki ezt támogatja, ehhez lelkesen tap­sol? Alkalmatlansági emlékmű veressj@nepszava.hu H a csak egyetlen fotó lenne, amit elküldenék a 2024-es rendezés­ről remélhetően okosan döntő Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak - kizárólag hazaárulás céljából -, az a Moszkva Kálmán téri órát mutatná. Ami nem mutat órát, hanem... De er­ről később. Elkeserít, hogy a kormányzati ter­minológia szerint rendes hazaáruló sem lehetek, nem lévén budapesti pol­gár. Az viszont bunkó vidékiként is szeget üt a fejembe, hogy miképpen hazudja szét a tanácstalanságában le­bénult fideszes kommunikáció a Momentánok aláírásgyűjtését. Tudni­illik ők formálisan nem az olimpia el­len, hanem a pályázatról szóló társa­dalmi döntés érdekében akcióznak. Aki tehát ma népszavazást kezde­ményez, az hazaáruló? Pedig pár éve még Tarlós főpolgár is a demokrácia feslő rügyének látta a voksolást mint olyat. Igaz, itt nem súlyos 300 forintos vizitdíjról van szó, csupán 30 éves, ezermilliárdos eladósodásról - miként ez Montreal esetében történt. Aki a népszavazástól retteg, az an­nak várható eredményétől retteg. Ez Orbán egészségtelen fixációja, amiből aligha van visszaút. No de miért is kell a Moszkva téri óráról beszélnünk? A csomópont sok milliárdból lett pont ugyanolyan élhe­tetlen kődzsungel, mint volt­­ beton helyett az aranytojást tojó térkővel. A mutatóba telepített fák azonnal kiro­hadtak, a generációk ikonjának tekin­tett legendás órát pedig leselejtezték. A lózung szerint „új, modern óra épült a tér egyik központi eleme, a megszámlálhatatlan randevúnak, ta­lálkozási pontnak helyet adó régi óra helyén. A hat méter magas, háromszög alapú látszóbeton oszlop oldalán a ré­gi óra betonmatricás technikával ké­szült lenyomata látható, a tetején pe­dig LED-es felület mutatja a pontos órát és percet. A másodperceket az oszlop körüli másodpercmutatókról ol­vashatjuk le.” De nem olvashatjuk, mert az óra először csak összevissza járt, hetek óta pedig sehogy. Kikap­csolták. Van magyarázat is. A vezérlő elekt­ronikát eredetileg nem az oszlopban akarták elhelyezni, ezért az oszlop és a BKK épülete közt meg is csinálták a kábeles összeköttetés lehetőségét. Azt azonban a tér felújításának befejezé­séig nem sikerült eldönteni, hogy ki üzemelteti majd az órát, a főváros vagy a BKK. Ha a főváros, akkor nem lehet a vezérlést a BKK épületében elhelyez­ni. Ezért megkérték az óra készítőit, hogy amíg az üzemeltető kérdése tisz­tázódik, tegyék a vezérlést az oszlop­ba. Az elektronika beltéri, nem -20 és +50 fokra készült. Ráadásul egy drónfelvétel azt is mutatja, hogy az oszlopnak nincs fedele, a kábelekre, elektronikára az eső, ha vidáman be­hullik. (A kiutált analóg bolsevik óra csak elműködgetett pár évtizedig.) Azóta a vidám nép teliragasztotta az oszlopot mindenféle órákkal, valósá­gos kultikus műalkotás lett belőle, amit eleinte lerombolgattak az illetéke­sek, de ma már ettől is félnek, mint minden civil akciótól. (Megjegyzem: egy Tarlós-rendelet értelmében a köz­területre már kitett ingóságok eltulaj­donítása büntetendő.) Ha a XXI. században egy nyomo­rult, filléres köztéri időmérő tervezése képes elveszni a fővárosi közbeszerzé­si bábák sora és a forintmilliók között, szép reményekkel vághatunk az olim­piába! Ámbár mondják, a teve is jó, csak bizottság tervezte. VÉLEMÉNY NÉPSZAVA 7 2017.JANUÁR 30., HÉTFŐ Trump-rajongók ronayt@nepszava.hu M­anapság mintha a csalódások korát élnénk. Reménykedünk vala­miben, nem, az nem úgy lesz, aztán valahogy bekövetkezik a leg­rosszabb. Nem hittük el, hogy a britek az Unióból való kilépésre sza­vaznak, mégis megtörtént. Aztán abban bíztunk, csak nem ment el min­denkinek a józan esze, s a britek távozása csak amolyan látszat lesz, eh­hez képest most minden a hard Brexitre utal. Nem hittük el azt sem, hogy Donald Trumpot, az amerikai választási kampány alatt neveletlen kisgyerekként viselkedő ingatlanmágnást választ­ják meg elnöknek, aki - a pénzvilág embereként - azzal hitegette a válasz­tókat, hogy ő majd fellép a fennálló viszonyok ellen. Ám ez is bekövetkezett. Nem baj, gondolhattuk, elnökként majd másként fog viselkedni. Ferenc pá­páról köztudott, mennyire bölcs ember, ő is azt mondta, Trumpot a csele­kedetei alapján ítéljük. A milliárdost tíz napja iktatták be, s eddig a legrosszabb forgatókönyv következett be. Trump ugyanis nem a párbeszéd, hanem a kirekesztés em­bere. Megépíti az áthatolhatatlan falat a mexikói határon, de falat emelt azon hét állammal szemben is, amelyek polgáraitól megtagadja az Egye­sült Államokba való beutazást, komoly bajba sodorva ezzel az európai ál­lamokat is. így kell, csak megvédi honfitársait - mondta erre Milos Zeman cseh el­nök, aki büszke arra, hogy prágai Trumpnak nevezik. „Oda kell figyelni ar­ra, amit mond” - közölte a napokban a magyar kormányfő. A közép-euró­pai populisták részéről mostanság sikk lett megfelelni az új amerikai el­nöknek Brüsszellel szemben. Ez a gondolkodás azonban nagy jóindulattal sem nevezhető távolba mutatónak. Trump ugyanis minden lépésével az Európai Uniót is gyengíti, szét akarja verni a közös Európáról alkotott ál­mainkat. Arról mindeddig még nem hallottunk érveléseket régiónk Trump­­rajongó politikusaitól, hogy az EU felbomlása esetén Budapest például mi­ből finanszírozná a GDP majdnem öt százalékát kitevő lyukat, ami az uniós támogatások elmaradásából fakadna. Az rendben van, hogy itthon a magyaros virtus azt jelenti: jól odamon­dogatunk Brüsszelnek. Néha azonban talán nem ártana gondolkodni is. Ha erre sem vagyunk képesek, akkor tényleg nincs miben reménykedni. Lukácsnak menni kell! BIHARI TAMÁS biharit@nepszava.hu J­obbikos javaslatra Lukács György filozófusnak a Szt. István parkból mennie kell. Hogy miért pont most? Talán mindegy is. Pedig szerintem jó szobor. Emberközeli. A jobbikos fővárosi képvislő-testületi tag és a támogató fideszes nacsalnyikok valószínűleg csak annyit tudnak róla, hogy valami kommunista volt. Hogy ’56-ban ő is megégette magát, a pártból is kizárták, majd visszavették ugyan, de sosem állt be a fősodorba? Lehet vi­tatni a téziseit, sok minden elavult abból, amit írt, de alkotott maradandót is. A Lukács-iskolából került ki a későbbi demokratikus ellenzék java, és nemzetközi elismertsége is megkérdőjelezhetetlen. A saját bevallása szerint néppártosodó jobbikos stratégák a maguk szem­pontjából jól döntöttek. A szoborbontást a néppártból szélsőjobbra csúszott Fidesz emberei is papírforma szerint támogatták. Gondolhatnánk, hogy a kommunista múltja miatt választották a Tanács­­köztársaság volt népbiztosa elleni utólagos tetemre hívást, hiszen törvény is van arról, hogy aki népellenes diktatúrát támogatott, annak részese volt, arról utca, tér, közintézmény, társaság el nem nevezhető. Ez is benne lehe­tett a pakliban, már csak azért is, mert ez fricska lehet a hatalomnak, mi­vel Orbán Viktortól Kövér Lászlóig és sok idősebb fideszes udvaroncig, igen csak érintettek voltak, vagy a kommunista párt, vagy annak ifjúsági szer­vezetének tagjaiként. Ám szerintem nem kevésbé fontos szempont volt, hogy Lukács filozófus volt. A Jobbik biztosra akart menni, és akadhattak néhá­­nyan, akik még emlékeztek arra, hogy Orbán permanens uszító kampánya a filozófusok elleni hajszával kezdődött 2010 után. A rágalomhadjárat per­sze azzal ért véget, hogy a vádak összeomlottak. Az sem volt mellékes - és vélhetően most sem az -, hogy a két szélsőjobbos párt értő közönsége a zsi­dó származást sem hagyta figyelmen kívül. Ez a „háttérhatalmazás”, sorosozás hullámát meglovagolva szintén fontos szempont lehet a neonáci és megrögzött antiszemita törzsközönség megőrzése érdekében a nyílt zsi­dózás vállalása nélkül. Lukács helyett a fővárosi jobbszélső többség a ki tudja hányadik Szt. Ist­­ván-klónt akarja az Újlipótvárosban látni. Király úti filozófust. Matt? FEJTŐ FERENC 1909-2008 Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Főszerkesztő-helyettes: SEBES GYÖRGY, SIMON ZOLTÁN ANDRASSEW IVÁN 1952-2015 • Vezető szerkesztő: BÍRÓ MARIANNA, FRISS RÓBERT (mb.), RÓNAY TAMÁS • Lapszerkesztők: MUZSLAI KATALIN,TÓTH JENŐ • Vezetőszerkesztő-helyettes: GULYÁS ERIKA (mb.) Szerkesztők: BALOGH GYULA, BONTA MIKLÓS,TÖRŐ ANDRÁS, OLASZ ANDREA (online) • Képszerkesztő: SZALMÁS PÉTER • Publicisztika: SOMFAI PÉTER Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, FAZEKAS ÁGNES (parlamenti stábvezető), VERESS JENŐ • Vezető tördelőszerkesztő: ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja a XX. Század Média Kft. • Felelős kiadó: a kft. vezetője • Szerkesztőség: 1066 Budapest, Jókai utca 6. • Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 • Elektronikus levélcím (e-mail cím): nepszava@nepszava.hu • Hirdetés: hirdetes@nepszava.hu, telefon: 489-8813,999-9528 • Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu • Terjeszti árusításban a LAPKER. Zrt., előfizetésben a Magyar Posta Zrt. Megrendelés és reklamáció: 06/1 -767-8262 • Kiadói megrendelés, reklamáció: 477-9008, 477-9000/008,508, telefax: 477-9025. • Előfizetési díj egy hónapra 3500 Ft, negyedévre 9900 Ft, fél évre 19 800 Ft, egy évre 39 600 Ft. Nyomdai előállítás: Mediaworks Kiadó és Nyomda Kft. • Felelős vezető: BERTALAN LÁSZLÓ nyomdaigazgató • www.mediaworks.hu • ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 • A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti NÉPSZAVA

Next