Népszava, 2017. május (144. évfolyam, 100-125. szám)

2017-05-02 / 100. szám

Leépül a hazai sajtószabadság MÉDIA Romlott a Freedom House SIMON ZOLTÁN Magyarország azon országok egyi­ke, ahol egy év alatt a legtöbbet romlott a sajtószabadság - írja 2017-es elemzésében a Freedom House. Hazánkban négy pontot csökkent az előző évhez képest az intézet sajtószabadság-indexe, amely így 44 pontos, s a „részben szabad” kategóriába került. Ez azt is jelenti, hogy a sajtó helyzete az Európai Unió országai közül Ma­gyarországon a legrosszabb. (A Freedom House egy százpontos skálát használ, amelyen a 0 pont a teljesen szabad, a 100 pont pedig az egyáltalán nem szabad sajtót jelen­ti.) Bulgária például 42, Románia 38, Lengyelország 34, Szlovákia pedig 26 pontot ért el, vagyis mind­egyik ország jobban teljesített, mint hazánk. Azon országok listáját, ahol egy év alatt a legtöbbet romlott a saj­tószabadság helyzete, Lengyelor­szág vezeti - itt 6 pontot csökkent az index -, további négy ország­ban, Burundiban, Törökországban, Naurun és Belize-ben 5-5 pontot romlott a helyzet. Magyarország­hoz hasonlóan 4 ponttal csökkent a Freedom House sajtószabadság-in­dexe Tádzsikisztánban, Kongóban, Dél-Szudánban a Maldív-szigete­­ken, Bolíviában és Szerbiában. A Freedom House rangsorában Magyarország csak a 84., Lengyel­­ország, amely a legtöbbet rontott, s szintén a „részben szabad” ka­tegóriába csúszott vissza, így is 18 hellyel előzi meg hazánkat. Az inté­zet ugyanakkor jelezte, hogy Len­gyelország a magyar példát követi, különösen a kormányközeli média­struktúrák kiépítése terén. A szervezet 199 országra kiter­jedő jelentése szerint a sajtó hely­zete globálisan is sokat romlott, a jelentés szerint tavaly 13 éves mélypontra süllyedt. Ennek oka részben a demokráciákban a sajtót ért korábban példa nélküli táma­dások mellett az autoriter orszá­gokban tapasztalható - határokon is túlnyúló - sajtóellenes intézke­désekben keresendő. A világ lakos­ságának mindössze 13 százaléka élvezi a sajtó szabadságát, míg 45 százaléka olyan országokban él, ahol a sajtó nem szabad. A legros­­­szabb a helyzet a hazánkkal baráti viszonyban lévő Azerbajdzsánban, a Krímben, Kubában, Egyenlítői Guineában, Eritreában, Iránban, Észak-Koreában, Szíriában, Türk­menisztánban és Üzbegisztánban. A jelentés külön kitér az Egye­sült Államokra, amelyről azt írja, hogy továbbra is szabad ugyan a sajtóra, ám a hanyatlás érződik. Donald Trump sikeres elnökvá­lasztási kampánya megváltoztatta a médiakörnyezetet az országban, az elnök lealacsonyítja a sajtót, el­utasítva a hírközlő média szerepét a kormányok számonkérhetősé­­gében. Kampányrendezvényein, de hivatalba lépése óta is megbé­lyegezte azokat az orgánumokat, amelyek bírálták, azt mondta rá­juk, hogy „hamis híreket” (fake news) szolgáltatnak, és - Sztálintól átvett kifejezéssel - az „amerikai nép ellenségei”. Külön kiemeli a Freedom House, hogy Trump és más amerikai politikusok megnyil­vánulásai azért is aggasztóak, mert megnyilatkozásaik hivatkozási ala­pot adnak más országokban a saj­tóellenes támadásokhoz. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró-jogvé­dő szervezet ugyancsak a napok­ban adta ki éves jelentését. Mint írták, a 2017-es sajtószabadság-in­dex olyan világot tükröz, amelyben mindennapossá váltak a média elleni támadások és növekszik az „erős emberek” befolyása a sajtóra. A Médiapiac portál által ismerte­tett jelentés szerint a médiaszabad­ság romlása különösen érzékelhető az európai demokráciákban, még az észak-európai országok is vis­­­szaestek néhány helyet. A jelentés szerint Donald Trump hatalomra kerülése az Egyesült Államokban, illetve a Brexit-kampány Nagy-Bri­tanniában azzal járt, hogy csúnyán elverték a port a médián, rendkívül ártalmas médiaellenes vita bonta­kozott ki, amely belesodorta a vilá­got „az igazságon túli, hamis hírek és dezinformációk korszakába”. Kitérnek arra, hogy „Jaroslaw Kaczynski Lengyelországa” hét he­lyezést zuhant az idén. „A lengyel kormány - miután propagandaesz­közeivé változtatta a közszolgálati rádió- és tévéállomásokat - meg­próbálja pénzügyileg megfojtani azokat a független újságokat, ame­lyek ellenezték a reformjait” - írja az RSF. Törökország négy hel­­lyel került lejjebb a puccs után, a tekintélyelvű rezsimek táborába csúszott, és a sajtómunkások „leg­nagyobb börtönévé” vált. A szervezet sajtószabadság-tér­képén (lásd infografikánkat) 180 ország közül 72-nél piros, illetve fekete szín jelzi azokat, ahol a saj­tószabadság helyzete „súlyos” vagy „nagyon súlyos”. Idetartozik Kína, Oroszország, India, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és Közép-Amerika szinte minden országa és Afrika országainak kétharmada. Az élen a skandináv országok (Norvégia, Svédország, Finnország és Dá­nia) találhatók, leghátul Eritrea és Észak-Korea áll, ahol „egy külföldi rádió hallgatása miatt is egyenesen koncentrációs táborba” kerülhet az ember. A közép-európai térség orszá­gai közül az RSF listáján Ausztria a 11., Szlovákia a 17., Csehország a 23., Szlovénia a 37., Románia a 46., Lengyelország az 54., Szerbia a 66., Horvátország pedig a 74. helyen áll. A 180 országot felsoroló listán Ma­gyarország a 71. helyre került, négy helyet rontva a 2016-os állapothoz képest. A Magyarországra vonat­kozó fejezet szerint a 2010-ben új­raválasztott Orbán Viktor folyama­tosan fogta szorosabbra a médiát, a magyar nyilvánosság helyzete és a Riporterek Határok Nélkül jelentése szerint. Forrás: Reporters Without Borders A Népszabadságtól a kitiltásig Mindkét jelentés példák sorával bizonyítja a sajtószabadság helyzeté­nek magyarországi romlását. Ezek között is első helyen szerepel a veze­tő politikai napilap bezáratása. NÉPSZABADSÁG. A Freedom House szerint a napilap bezárása arra jó példa, ahogy a kormány maga alá gyűri a baloldali kritikus hangvételű sajtót. Hasonlóan fogalmaz az RSF, amely szerint az osztrák tulajdonos ugyan gazdasági okokra hivatkozott, ám néhány hét múlva kiderült, po­litikailag motivált volt a „vezető balliberális napilap" bezárása. MEDIAWORKS. A Freedom House a kormányközeli médiastruktúrák kiépülésének példájaként említi a megyei napilapok eladását. Az RSF azt írta, tavaly novemberben eladták egy cégnek a regionális lapok leg­nagyobb kiadóját, amely akkoriban a sajtópiac több mint ötven száza­lékát birtokolta. A vevő szoros kapcsolatot ápol a kormányzó Fidesszel, és a miniszterelnök egyik legközelebbi tanácsadója tartja ellenőrzése alatt. FIGYELŐ: A Freedom House és az RSF is megemlíti a gazdasági hetilap eladását. Előbbi csak kormányközeliként említi a lap vevőjét, amelynek élére egy kormánybarát politikai elemző (Lánczi Tamás - a szerk.) ke­rült, míg az RSF szerint a hetilapot „egy gazdag üzletasszony, a minisz­terelnök közeli bizalmasa szerezte meg" (Schmidt Mária - a szerk.). TÉVÉCSATORNA: Mindkét jelentés megemlíti - név nélkül - az egyik kereskedelmi televízió eladását kormányközeli kezekbe (TV2 - a szerk.). KÖZMÉDIA: A Freedom House az októberi népszavazás kapcsán kitér arra, hogy a közszolgálati médiumok a kormány menekültellenes szöve­gét visszhangozzák. A NÉMET RTL STÁBJÁNAK IGAZOLTATÁSA. Mind a két jelentésben szó esik arról a szeptemberi esetről, amikor a rendőrség megmotozta és átkutatta a német RTL munkatársait, amikor Felcsúton, a miniszterelnök házának környékén akartak forgatni­­ a kisvasútról és futballstadionról. PARLAMENTI TUDÓSÍTÓK ÖNKÉNYES KITILTÁSA. A Freedom House megemlíti, hogy négy online portál munkatársait is kitiltotta Kövér László a Parlamentből, mert ott forgattak, ahol nem volt szabad. A sajtó helyzete az Euró­pai Unió országai közül Magyar­­országon a legros­­­szabb REFLEKTOR NÉPSZAVA-INTERJÚ Murányi András újságíró Zöldmezős újrakezdés Fél éve zárt be a Népszabadság, akkor úgy nyilatkozott, jó ideig nem megy a média közelébe. Mitől változott meg a véleménye? Valóban nem terveztem újabb sajtókarriert, más irányba indul­tam, gyakorlatilag már el is szerződ­tem, amikor márciusban Tarjányi Péter megkeresett az elképzelésé­vel. Olyan médiacég formálódik, amely egy internetes újságot, egy rádiót és egy politikai-gazdasági elemzőcéget működtetne. Az épít­kezés lehetősége annyira vonzó, hogy lehetetlennek tűnt elugrani előle. Már folynak a tárgyalások a leendő munkatársakkal, főszer­kesztőjelölt is van, én hírigazgató­ként irányítom majd a tartalomké­szítést. Mi lesz a profil? Tarjányi Péternek korábban a Zoommal már volt egy izgalmas kí­sérlete, őt keresték meg újságírók azzal az elképzeléssel, hogy érde­mes lenne megpróbálni fölépíteni egy független, a tisztességes újság­írás lehetőségeit biztosító szerkesz-MURÁNYI ANDRÁS, a Népszabadság utolsó főszerkesztője A jövőben hírigazgató­ként dolgozik a médiacéget alapító Tarjányi Péter biztonság­­politikai szakértő csapatában tőséget. A fejlesztések már folynak, nyáron elkezdődik a tesztüzem, szeptembertől élesben kell működ­ni. Az oknyomozás biztosan a fő területek egyike lesz, az elemzőcég ezt a munkát is segíteni tudná. Időközben megjelent az ősszel beígért Népszabadság-könyve, milyenek az első visszajelzések? Többségében pozitívak, bár ez hangsúlyozottan szubjektív vissza­emlékezés. Részben kordokumen­tumnak szántam, hogy ne csak az alaptörténet, hanem a kontextus is érthető legyen az utókor számára. Most jött ki a Riporterek Határok Nélkül és a Freedom House jelentése a nemzetközi sajtó állapotáról, mind­kettő fordulópontként, a magyar saj­tószabadság szűkülésének példája­ként említi a Népszabadság bezárást. Milyen érzés bekerülni a sajtótörténe­lembe? Én is a nyilvánosság fontos in­tézményének elhallgattatásaként gondolok rá, de a történelmi dicső­séget szívesen kihagytam volna.

Next