Népszava, 2017. május (144. évfolyam, 100-125. szám)
2017-05-02 / 100. szám
Leépül a hazai sajtószabadság MÉDIA Romlott a Freedom House SIMON ZOLTÁN Magyarország azon országok egyike, ahol egy év alatt a legtöbbet romlott a sajtószabadság - írja 2017-es elemzésében a Freedom House. Hazánkban négy pontot csökkent az előző évhez képest az intézet sajtószabadság-indexe, amely így 44 pontos, s a „részben szabad” kategóriába került. Ez azt is jelenti, hogy a sajtó helyzete az Európai Unió országai közül Magyarországon a legrosszabb. (A Freedom House egy százpontos skálát használ, amelyen a 0 pont a teljesen szabad, a 100 pont pedig az egyáltalán nem szabad sajtót jelenti.) Bulgária például 42, Románia 38, Lengyelország 34, Szlovákia pedig 26 pontot ért el, vagyis mindegyik ország jobban teljesített, mint hazánk. Azon országok listáját, ahol egy év alatt a legtöbbet romlott a sajtószabadság helyzete, Lengyelország vezeti - itt 6 pontot csökkent az index -, további négy országban, Burundiban, Törökországban, Naurun és Belize-ben 5-5 pontot romlott a helyzet. Magyarországhoz hasonlóan 4 ponttal csökkent a Freedom House sajtószabadság-indexe Tádzsikisztánban, Kongóban, Dél-Szudánban a Maldív-szigeteken, Bolíviában és Szerbiában. A Freedom House rangsorában Magyarország csak a 84., Lengyelország, amely a legtöbbet rontott, s szintén a „részben szabad” kategóriába csúszott vissza, így is 18 hellyel előzi meg hazánkat. Az intézet ugyanakkor jelezte, hogy Lengyelország a magyar példát követi, különösen a kormányközeli médiastruktúrák kiépítése terén. A szervezet 199 országra kiterjedő jelentése szerint a sajtó helyzete globálisan is sokat romlott, a jelentés szerint tavaly 13 éves mélypontra süllyedt. Ennek oka részben a demokráciákban a sajtót ért korábban példa nélküli támadások mellett az autoriter országokban tapasztalható - határokon is túlnyúló - sajtóellenes intézkedésekben keresendő. A világ lakosságának mindössze 13 százaléka élvezi a sajtó szabadságát, míg 45 százaléka olyan országokban él, ahol a sajtó nem szabad. A legrosszabb a helyzet a hazánkkal baráti viszonyban lévő Azerbajdzsánban, a Krímben, Kubában, Egyenlítői Guineában, Eritreában, Iránban, Észak-Koreában, Szíriában, Türkmenisztánban és Üzbegisztánban. A jelentés külön kitér az Egyesült Államokra, amelyről azt írja, hogy továbbra is szabad ugyan a sajtóra, ám a hanyatlás érződik. Donald Trump sikeres elnökválasztási kampánya megváltoztatta a médiakörnyezetet az országban, az elnök lealacsonyítja a sajtót, elutasítva a hírközlő média szerepét a kormányok számonkérhetőségében. Kampányrendezvényein, de hivatalba lépése óta is megbélyegezte azokat az orgánumokat, amelyek bírálták, azt mondta rájuk, hogy „hamis híreket” (fake news) szolgáltatnak, és - Sztálintól átvett kifejezéssel - az „amerikai nép ellenségei”. Külön kiemeli a Freedom House, hogy Trump és más amerikai politikusok megnyilvánulásai azért is aggasztóak, mert megnyilatkozásaik hivatkozási alapot adnak más országokban a sajtóellenes támadásokhoz. A Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró-jogvédő szervezet ugyancsak a napokban adta ki éves jelentését. Mint írták, a 2017-es sajtószabadság-index olyan világot tükröz, amelyben mindennapossá váltak a média elleni támadások és növekszik az „erős emberek” befolyása a sajtóra. A Médiapiac portál által ismertetett jelentés szerint a médiaszabadság romlása különösen érzékelhető az európai demokráciákban, még az észak-európai országok is visszaestek néhány helyet. A jelentés szerint Donald Trump hatalomra kerülése az Egyesült Államokban, illetve a Brexit-kampány Nagy-Britanniában azzal járt, hogy csúnyán elverték a port a médián, rendkívül ártalmas médiaellenes vita bontakozott ki, amely belesodorta a világot „az igazságon túli, hamis hírek és dezinformációk korszakába”. Kitérnek arra, hogy „Jaroslaw Kaczynski Lengyelországa” hét helyezést zuhant az idén. „A lengyel kormány - miután propagandaeszközeivé változtatta a közszolgálati rádió- és tévéállomásokat - megpróbálja pénzügyileg megfojtani azokat a független újságokat, amelyek ellenezték a reformjait” - írja az RSF. Törökország négy hellyel került lejjebb a puccs után, a tekintélyelvű rezsimek táborába csúszott, és a sajtómunkások „legnagyobb börtönévé” vált. A szervezet sajtószabadság-térképén (lásd infografikánkat) 180 ország közül 72-nél piros, illetve fekete szín jelzi azokat, ahol a sajtószabadság helyzete „súlyos” vagy „nagyon súlyos”. Idetartozik Kína, Oroszország, India, a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és Közép-Amerika szinte minden országa és Afrika országainak kétharmada. Az élen a skandináv országok (Norvégia, Svédország, Finnország és Dánia) találhatók, leghátul Eritrea és Észak-Korea áll, ahol „egy külföldi rádió hallgatása miatt is egyenesen koncentrációs táborba” kerülhet az ember. A közép-európai térség országai közül az RSF listáján Ausztria a 11., Szlovákia a 17., Csehország a 23., Szlovénia a 37., Románia a 46., Lengyelország az 54., Szerbia a 66., Horvátország pedig a 74. helyen áll. A 180 országot felsoroló listán Magyarország a 71. helyre került, négy helyet rontva a 2016-os állapothoz képest. A Magyarországra vonatkozó fejezet szerint a 2010-ben újraválasztott Orbán Viktor folyamatosan fogta szorosabbra a médiát, a magyar nyilvánosság helyzete és a Riporterek Határok Nélkül jelentése szerint. Forrás: Reporters Without Borders A Népszabadságtól a kitiltásig Mindkét jelentés példák sorával bizonyítja a sajtószabadság helyzetének magyarországi romlását. Ezek között is első helyen szerepel a vezető politikai napilap bezáratása. NÉPSZABADSÁG. A Freedom House szerint a napilap bezárása arra jó példa, ahogy a kormány maga alá gyűri a baloldali kritikus hangvételű sajtót. Hasonlóan fogalmaz az RSF, amely szerint az osztrák tulajdonos ugyan gazdasági okokra hivatkozott, ám néhány hét múlva kiderült, politikailag motivált volt a „vezető balliberális napilap" bezárása. MEDIAWORKS. A Freedom House a kormányközeli médiastruktúrák kiépülésének példájaként említi a megyei napilapok eladását. Az RSF azt írta, tavaly novemberben eladták egy cégnek a regionális lapok legnagyobb kiadóját, amely akkoriban a sajtópiac több mint ötven százalékát birtokolta. A vevő szoros kapcsolatot ápol a kormányzó Fidesszel, és a miniszterelnök egyik legközelebbi tanácsadója tartja ellenőrzése alatt. FIGYELŐ: A Freedom House és az RSF is megemlíti a gazdasági hetilap eladását. Előbbi csak kormányközeliként említi a lap vevőjét, amelynek élére egy kormánybarát politikai elemző (Lánczi Tamás - a szerk.) került, míg az RSF szerint a hetilapot „egy gazdag üzletasszony, a miniszterelnök közeli bizalmasa szerezte meg" (Schmidt Mária - a szerk.). TÉVÉCSATORNA: Mindkét jelentés megemlíti - név nélkül - az egyik kereskedelmi televízió eladását kormányközeli kezekbe (TV2 - a szerk.). KÖZMÉDIA: A Freedom House az októberi népszavazás kapcsán kitér arra, hogy a közszolgálati médiumok a kormány menekültellenes szövegét visszhangozzák. A NÉMET RTL STÁBJÁNAK IGAZOLTATÁSA. Mind a két jelentésben szó esik arról a szeptemberi esetről, amikor a rendőrség megmotozta és átkutatta a német RTL munkatársait, amikor Felcsúton, a miniszterelnök házának környékén akartak forgatni a kisvasútról és futballstadionról. PARLAMENTI TUDÓSÍTÓK ÖNKÉNYES KITILTÁSA. A Freedom House megemlíti, hogy négy online portál munkatársait is kitiltotta Kövér László a Parlamentből, mert ott forgattak, ahol nem volt szabad. A sajtó helyzete az Európai Unió országai közül Magyarországon a legrosszabb REFLEKTOR NÉPSZAVA-INTERJÚ Murányi András újságíró Zöldmezős újrakezdés Fél éve zárt be a Népszabadság, akkor úgy nyilatkozott, jó ideig nem megy a média közelébe. Mitől változott meg a véleménye? Valóban nem terveztem újabb sajtókarriert, más irányba indultam, gyakorlatilag már el is szerződtem, amikor márciusban Tarjányi Péter megkeresett az elképzelésével. Olyan médiacég formálódik, amely egy internetes újságot, egy rádiót és egy politikai-gazdasági elemzőcéget működtetne. Az építkezés lehetősége annyira vonzó, hogy lehetetlennek tűnt elugrani előle. Már folynak a tárgyalások a leendő munkatársakkal, főszerkesztőjelölt is van, én hírigazgatóként irányítom majd a tartalomkészítést. Mi lesz a profil? Tarjányi Péternek korábban a Zoommal már volt egy izgalmas kísérlete, őt keresték meg újságírók azzal az elképzeléssel, hogy érdemes lenne megpróbálni fölépíteni egy független, a tisztességes újságírás lehetőségeit biztosító szerkesz-MURÁNYI ANDRÁS, a Népszabadság utolsó főszerkesztője A jövőben hírigazgatóként dolgozik a médiacéget alapító Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő csapatában tőséget. A fejlesztések már folynak, nyáron elkezdődik a tesztüzem, szeptembertől élesben kell működni. Az oknyomozás biztosan a fő területek egyike lesz, az elemzőcég ezt a munkát is segíteni tudná. Időközben megjelent az ősszel beígért Népszabadság-könyve, milyenek az első visszajelzések? Többségében pozitívak, bár ez hangsúlyozottan szubjektív visszaemlékezés. Részben kordokumentumnak szántam, hogy ne csak az alaptörténet, hanem a kontextus is érthető legyen az utókor számára. Most jött ki a Riporterek Határok Nélkül és a Freedom House jelentése a nemzetközi sajtó állapotáról, mindkettő fordulópontként, a magyar sajtószabadság szűkülésének példájaként említi a Népszabadság bezárást. Milyen érzés bekerülni a sajtótörténelembe? Én is a nyilvánosság fontos intézményének elhallgattatásaként gondolok rá, de a történelmi dicsőséget szívesen kihagytam volna.