Népszava, 2017. június (144. évfolyam, 126-150. szám)

2017-06-07 / 130. szám

BELFÖLD Öntik a CÖF-be a pénzünket SEGÉDCSAPAT Egyre kevesebben segítik egyszázalékos felajánlással a Civil Összefogás Fórumot, de aggodalomra nincs ok: a magánadományokat közpénzmilliókkal pótolják. CZENE GÁBOR Nem egészen egymillió forintos tá­mogatásra számíthatnak azok a civil szervezetek, amelyek sikeresen pá­lyáznak az állami Nemzeti Együtt­működési Alaphoz (NEA). A kor­mánypárti Civil Összefogás Fórum (CÖF) más csatornákon súlyos száz­milliókhoz jutott a köz pénzéből. A NEA vezetőjétől nem várható, hogy tiltakozzon a feltűnő arány­talanság ellen, hiszen ő ugyanaz a személy, aki a CÖF-öt is vezeti: Csizmadia László. A Fideszt min­dig fenntartások nélkül támogató CÖF-elnököt egyébként a kormány nevezte ki a NEA élére. A CÖF, illetve annak alapítvá­nya - ahogyan arról a Népszava be­számolt - tavaly 582 millió forintot könyvelhetett el, tízszer annyit, mint előző évben. Ebből 508 mil­liót a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM), 45 milliót pedig a Fidesz pártalapítványa, a Szövetség a Pol­gári Magyarországért Alapítvány adott. Mindkét esetben közpénzről van szó: az MVM állami tulajdonú cég, a Fidesz alapítványa költségve­tési forrásokból működik. Közleményei alapján Csizmadia László kuratóriumi elnök nem lát semmi szokatlant abban, hogy ennyi pénzzel kínálták meg a CÖF-öt. Pe­dig neki, aki a NEA tanácsának elnö­ke, pontosan tudnia kell, hogy civil szervezetek ezreinek ennek csupán a morzsája jut. A „központi költségvetési előirányzatnak” számító NEA a 2015-ös adatok szerint mintegy 5,4 milliárd forint felett rendelkezett. A keret 6 százaléka önmaga mű­ködtetésére fordítható. A szétoszt­ható összeg nem érte el az 5 mil­­liárdot. A civil szervezetektől több mint 16 ezer pályázat érkezett. Az érvényes pályázatok száma 14 ezer, a nyerteseké 6 ezer körül mozgott. Egy szervezet átlagos tá­mogatása nem sokkal haladta meg a 800 ezer forintot. Persze, a CÖF kivételezett hely­zetben van, a békemenetek (és az ellenzéket lejáratni próbáló plakát­kampányok) szervezésével nagy szolgálatokat tett a kormánynak. Az anyagi elismerésen túl a politi­kai dicsőség sem maradt el. A Fidesz pártalapítványa - egyebek mellett a magyar kormány „jó hírének” vé­­delmezéséért - 2012-ben Polgári Magyarországért Díjat adott a Bé­kemenetnek. A díjat történetesen Csizmadia László vette át. A kormánynak nem kell tartania attól, hogy Csizmadia és a CÖF hir­telen felcsap a valódi civil érdekek védelmezőjének. Miután a Fidesz előállt a civiltörvény jogfosztó mó­dosításának, a „külföldről támoga­tott szervezetek” megbélyegzésének ötletével, a CÖF csak ennyit mon­dott: a „szóban forgó törvényterve­zet nagyon is megengedő, és szigo­rúbb feltételek megfogalmazása is meggondolandó”. Saját diadaljelentései szerint a CÖF óriási népszerűségnek örvend, ám az egyszázalékos felajánlások száma és mértéke cáfolja az állítást. A tavalyi 582 milliós bevételnek csak alig látható töredéke (1,2 millió forint) jött össze adófelajánlásokból: mindössze 259 adófizető gondolta úgy, hogy ezt a szervezetet kellene kedvezményezettként megjelölnie. Előző évben 270 adófizető választot­ta a CÖF-öt (1,3 millió forint), Csiz­­madiáéknak tehát az alacsony szint­hez képest is sikerült rontaniuk. A CÖF amúgy még mindig együttműködő partnereként tünte­ti fel a Magyarországi Evangélikus Egyházat. Holott az evangélikusok országos irodája több mint egy éve közölte: a Magyarországi Evangé­likus Egyház a „Civil Összefogás Fórummal sem szóban, sem pedig írásban nem kötött együttműködési, illetve partneri megállapodást”. MENETREND Tavaly 582 millió forintot könyvelhettek el CÖF-nél 259 adózó támogatja csak a szervezetet 45 milliót adott Csizmadia Lászlóéknak a Fidesz költségvetési forrásból működő pártalapítványa, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány Támogatás Rogánék engedélyével Bentzik Réka, az MVM kommunikációs igaz­­niszterelnöki Kabinetirodához tartozik, így gatója az Origónak - akarva akaratlanul - el- még érdekesebb, vajon miért állította koráb­­ismerte a napokban a több mint félmilliárdos­ban az MVM, hogy nem is közpénz az, amit a CÖF-támogatásra a kormány is áldását adta. CÖF-nek adtak, ha az elköltését a kormány­ A 444.hu vette észre, hogy Bentzik kijelen­­nyal hagyatták jóvá. E kérdésben már Lázár tette: „Minden támogatásunkat a Nemzeti János Miniszterelnökséget vezető miniszter Kommunikációs Hivatal hagyja jóvá". A szó­ is „helyretette" MVM-et, hiszen közölte: az­ban forgó hivatal a Rogán Antal vezette Mi- állami cég pénze közpénz. NÉPSZAVA 2017. június 7., szerda5 Szabolcsi ingázók NYÍREGYHÁZA BUDAPEST A gurulós bőröndök zakatolását már észre sem veszik, akik sokat hallják. Jönnek majd mennek, s életüket rendszeresen belecsomagolják a négykerekű dobozba. Átmenetileg máshol alszanak, más ételeket esz­nek, és persze közlekednek nap­hosszat: vonatra fel, metróba le, villamosról trolira, amíg aztán vis­­­sza nem fordulnak, hogy otthon is legyenek egy kicsit. Ez a kétlakiság sok vidéki ember életében jelen van. A szabolcsiak „vagonkalandja” nagyjából három és fél órás oda-, és ugyanannyi vissza­­útból áll. Ennyi ideig tart, hogy „fent, Pesten” elkezdődjön a nap. Addigra persze túl vannak a feszes tartáson, feladták a tiszta mosdó iránti igé­nyüket, meglehet, utastársaik meg­tudták, hogy horkolnak, és még az is előfordulhat, egy vadidegennek kiteregették a családi szennyest. S amíg a mezei utasok a Debrecenben csatlakozó külföldi cserediákok­ra próbálnak nem bámulni, nem is gondolnák, hogy a mellettük ülő ki­lencven éves nagymama táskájában egy arany emlékkereszt lapul, amit az unokájának visz megmutatni. „Nem volt könnyű életünk, apán­kat málenkij robotra hurcolták, anyám hat gyerekkel maradt ma­gára. A legkisebb testvérem két hó­napos volt. Gyerekkor ide vagy oda, nekünk is dolgozni kellett. A férjem 13 évig volt hadifogságban Oroszor­szágban, úgy került haza, 30 kilósan. Pedig milyen szép nagy ember volt!” - mondja Péter Béláné Borbás Juli­anna. Arcán sajátos mosoly fáradt­ságnak, türelmetlenségnek, stressz­nek semmi jele. „Voltam könyvelő, titkárnő, gyors- és gépíró, mindig megcsináltam, amit kellett, még nyugdíj után is. Most társadalmi munkában járok Pestre, nekem az a természetes, hogy dolgozni kell.” Beszélgetésünkből kolbászillat rángat vissza: Murphy törvénye sze­rint minden járaton akad legalább egy utas kolbászos szendviccsel. Ké­sőbb maj­d az is kiderül, ki az aktuális „kezdő”: őt zárja be az önműködő vagonajtó. Egy hangos asszony Alfa Rómeóra alkuszik, telefonon. Mo­solyt csal a nagymama-unoka páros az utasok arcára, ha mondókákat sorjáznak, és mindig utazik több idős házaspár, akik a gyerekekhez iparkodnak, hatalmas pakkokkal. A vagon végében egy gyermek­arcú, szép lány a tájba feledkezik.­­ A család Nyíregyházán, az összes lehetőség Budapesten van. Nem tu­dom, lesz-e valaha elég erőm, bá­torságom, hogy egyik vagy másik szerint lépjek? - sóhajt egy nagyot Kérész Sára zenetanár. - Sok lehe­tőséget kihagytam, ami költözéssel járt volna. Aztán valahogy megtalált egy állami ösztöndíj, amire 31 évesen keveseknek adódik alkalma. Talán nekem is az utolsó volt. Beiratkoz­tam, azután derült ki, hogy csak nap­pali tagozaton indulhatok. Egyéni tanrenddel két és fél évet ingáztam: hétfőn-kedden Pesten, aztán vissza a gyerekekhez. Olyan ez, mint egy csattanó nélküli népmese. Volt egy­szer egy szegény ember, hogy pénze legyen, munkát kellett keresnie, de előbb elment tanulni, hogy munkája legyen. ” Neki mindig van terve, hogy mit csinál majd a vonaton, nem is zök­kenti ki semmi az önmagával töltött értékes időből. „Mondjuk felülni az utolsó vo­natra egy hosszú nap után, és órákat menni hazáig, kimerítő. Rosszulesik, ha elfelejtenek időben szólni, hogy változik a fővárosi program. Kelle­metlen, ha késik a vonat és nem érek oda, s kiakasztó, ha a fővárosiak több év után sem képesek számolni azzal: van, aki órákat utazik, mire odaér - mondja az asszony. A diákok is állandó szereplői a vo­natozásnak, a laza baráti társaságtól a vizsga előtt izguló lányokon át, a fülhallgató­s fiatalig. „Közösségi oldalakon böngészve találtam olyan lehetőségeket, ami­ért ingáznom kell. Jelentkeztem képzésekre, nyitott műhelyekre, projektekbe résztvevőnek, önkén­tesnek, s ezek révén később eljutot­tam Dániába, Görögországba, Len­gyelországba is” - sorolja az afrikai édesapja után cserediáknak kinéző fiatalember, Djogni Joel, aki más­különben tősgyökeres nyíregyházi. Tavaly óta a Nemzeti Ifjúsági Tanács Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei ko­ordinátora, s emiatt is sokat utazik. „Muszáj Budapestig menni, ha ott vannak a szakemberek, akikre szük­ségünk van, ott a nemzetközi jó pél­da, minden információ, ami ahhoz kell, hogy tájékozott légy. Várhatunk arra, hogy »lehozzák« vidékre a jó programokat, de ez nagyjából olyan, mint a sült galambra várni, így nem marad más, mint az in­gázás. Napi három és fél óra oda. És ugyanannyi vissza. HERCZKU TÜNDE ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK KÉTLAKISÁG Sokan vannak, akik naponta több száz kilométert is kénytelenek utazni otthonuk és munkahelyük között

Next