Népszava, 2017. június (144. évfolyam, 126-150. szám)
2017-06-07 / 130. szám
BELFÖLD Öntik a CÖF-be a pénzünket SEGÉDCSAPAT Egyre kevesebben segítik egyszázalékos felajánlással a Civil Összefogás Fórumot, de aggodalomra nincs ok: a magánadományokat közpénzmilliókkal pótolják. CZENE GÁBOR Nem egészen egymillió forintos támogatásra számíthatnak azok a civil szervezetek, amelyek sikeresen pályáznak az állami Nemzeti Együttműködési Alaphoz (NEA). A kormánypárti Civil Összefogás Fórum (CÖF) más csatornákon súlyos százmilliókhoz jutott a köz pénzéből. A NEA vezetőjétől nem várható, hogy tiltakozzon a feltűnő aránytalanság ellen, hiszen ő ugyanaz a személy, aki a CÖF-öt is vezeti: Csizmadia László. A Fideszt mindig fenntartások nélkül támogató CÖF-elnököt egyébként a kormány nevezte ki a NEA élére. A CÖF, illetve annak alapítványa - ahogyan arról a Népszava beszámolt - tavaly 582 millió forintot könyvelhetett el, tízszer annyit, mint előző évben. Ebből 508 milliót a Magyar Villamos Művek Zrt. (MVM), 45 milliót pedig a Fidesz pártalapítványa, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány adott. Mindkét esetben közpénzről van szó: az MVM állami tulajdonú cég, a Fidesz alapítványa költségvetési forrásokból működik. Közleményei alapján Csizmadia László kuratóriumi elnök nem lát semmi szokatlant abban, hogy ennyi pénzzel kínálták meg a CÖF-öt. Pedig neki, aki a NEA tanácsának elnöke, pontosan tudnia kell, hogy civil szervezetek ezreinek ennek csupán a morzsája jut. A „központi költségvetési előirányzatnak” számító NEA a 2015-ös adatok szerint mintegy 5,4 milliárd forint felett rendelkezett. A keret 6 százaléka önmaga működtetésére fordítható. A szétosztható összeg nem érte el az 5 milliárdot. A civil szervezetektől több mint 16 ezer pályázat érkezett. Az érvényes pályázatok száma 14 ezer, a nyerteseké 6 ezer körül mozgott. Egy szervezet átlagos támogatása nem sokkal haladta meg a 800 ezer forintot. Persze, a CÖF kivételezett helyzetben van, a békemenetek (és az ellenzéket lejáratni próbáló plakátkampányok) szervezésével nagy szolgálatokat tett a kormánynak. Az anyagi elismerésen túl a politikai dicsőség sem maradt el. A Fidesz pártalapítványa - egyebek mellett a magyar kormány „jó hírének” védelmezéséért - 2012-ben Polgári Magyarországért Díjat adott a Békemenetnek. A díjat történetesen Csizmadia László vette át. A kormánynak nem kell tartania attól, hogy Csizmadia és a CÖF hirtelen felcsap a valódi civil érdekek védelmezőjének. Miután a Fidesz előállt a civiltörvény jogfosztó módosításának, a „külföldről támogatott szervezetek” megbélyegzésének ötletével, a CÖF csak ennyit mondott: a „szóban forgó törvénytervezet nagyon is megengedő, és szigorúbb feltételek megfogalmazása is meggondolandó”. Saját diadaljelentései szerint a CÖF óriási népszerűségnek örvend, ám az egyszázalékos felajánlások száma és mértéke cáfolja az állítást. A tavalyi 582 milliós bevételnek csak alig látható töredéke (1,2 millió forint) jött össze adófelajánlásokból: mindössze 259 adófizető gondolta úgy, hogy ezt a szervezetet kellene kedvezményezettként megjelölnie. Előző évben 270 adófizető választotta a CÖF-öt (1,3 millió forint), Csizmadiáéknak tehát az alacsony szinthez képest is sikerült rontaniuk. A CÖF amúgy még mindig együttműködő partnereként tünteti fel a Magyarországi Evangélikus Egyházat. Holott az evangélikusok országos irodája több mint egy éve közölte: a Magyarországi Evangélikus Egyház a „Civil Összefogás Fórummal sem szóban, sem pedig írásban nem kötött együttműködési, illetve partneri megállapodást”. MENETREND Tavaly 582 millió forintot könyvelhettek el CÖF-nél 259 adózó támogatja csak a szervezetet 45 milliót adott Csizmadia Lászlóéknak a Fidesz költségvetési forrásból működő pártalapítványa, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítvány Támogatás Rogánék engedélyével Bentzik Réka, az MVM kommunikációs igazniszterelnöki Kabinetirodához tartozik, így gatója az Origónak - akarva akaratlanul - el- még érdekesebb, vajon miért állította korábismerte a napokban a több mint félmilliárdosban az MVM, hogy nem is közpénz az, amit a CÖF-támogatásra a kormány is áldását adta. CÖF-nek adtak, ha az elköltését a kormány A 444.hu vette észre, hogy Bentzik kijelennyal hagyatták jóvá. E kérdésben már Lázár tette: „Minden támogatásunkat a Nemzeti János Miniszterelnökséget vezető miniszter Kommunikációs Hivatal hagyja jóvá". A szó is „helyretette" MVM-et, hiszen közölte: azban forgó hivatal a Rogán Antal vezette Mi- állami cég pénze közpénz. NÉPSZAVA 2017. június 7., szerda5 Szabolcsi ingázók NYÍREGYHÁZA BUDAPEST A gurulós bőröndök zakatolását már észre sem veszik, akik sokat hallják. Jönnek majd mennek, s életüket rendszeresen belecsomagolják a négykerekű dobozba. Átmenetileg máshol alszanak, más ételeket esznek, és persze közlekednek naphosszat: vonatra fel, metróba le, villamosról trolira, amíg aztán vissza nem fordulnak, hogy otthon is legyenek egy kicsit. Ez a kétlakiság sok vidéki ember életében jelen van. A szabolcsiak „vagonkalandja” nagyjából három és fél órás oda-, és ugyanannyi visszaútból áll. Ennyi ideig tart, hogy „fent, Pesten” elkezdődjön a nap. Addigra persze túl vannak a feszes tartáson, feladták a tiszta mosdó iránti igényüket, meglehet, utastársaik megtudták, hogy horkolnak, és még az is előfordulhat, egy vadidegennek kiteregették a családi szennyest. S amíg a mezei utasok a Debrecenben csatlakozó külföldi cserediákokra próbálnak nem bámulni, nem is gondolnák, hogy a mellettük ülő kilencven éves nagymama táskájában egy arany emlékkereszt lapul, amit az unokájának visz megmutatni. „Nem volt könnyű életünk, apánkat málenkij robotra hurcolták, anyám hat gyerekkel maradt magára. A legkisebb testvérem két hónapos volt. Gyerekkor ide vagy oda, nekünk is dolgozni kellett. A férjem 13 évig volt hadifogságban Oroszországban, úgy került haza, 30 kilósan. Pedig milyen szép nagy ember volt!” - mondja Péter Béláné Borbás Julianna. Arcán sajátos mosoly fáradtságnak, türelmetlenségnek, stressznek semmi jele. „Voltam könyvelő, titkárnő, gyors- és gépíró, mindig megcsináltam, amit kellett, még nyugdíj után is. Most társadalmi munkában járok Pestre, nekem az a természetes, hogy dolgozni kell.” Beszélgetésünkből kolbászillat rángat vissza: Murphy törvénye szerint minden járaton akad legalább egy utas kolbászos szendviccsel. Később majd az is kiderül, ki az aktuális „kezdő”: őt zárja be az önműködő vagonajtó. Egy hangos asszony Alfa Rómeóra alkuszik, telefonon. Mosolyt csal a nagymama-unoka páros az utasok arcára, ha mondókákat sorjáznak, és mindig utazik több idős házaspár, akik a gyerekekhez iparkodnak, hatalmas pakkokkal. A vagon végében egy gyermekarcú, szép lány a tájba feledkezik. A család Nyíregyházán, az összes lehetőség Budapesten van. Nem tudom, lesz-e valaha elég erőm, bátorságom, hogy egyik vagy másik szerint lépjek? - sóhajt egy nagyot Kérész Sára zenetanár. - Sok lehetőséget kihagytam, ami költözéssel járt volna. Aztán valahogy megtalált egy állami ösztöndíj, amire 31 évesen keveseknek adódik alkalma. Talán nekem is az utolsó volt. Beiratkoztam, azután derült ki, hogy csak nappali tagozaton indulhatok. Egyéni tanrenddel két és fél évet ingáztam: hétfőn-kedden Pesten, aztán vissza a gyerekekhez. Olyan ez, mint egy csattanó nélküli népmese. Volt egyszer egy szegény ember, hogy pénze legyen, munkát kellett keresnie, de előbb elment tanulni, hogy munkája legyen. ” Neki mindig van terve, hogy mit csinál majd a vonaton, nem is zökkenti ki semmi az önmagával töltött értékes időből. „Mondjuk felülni az utolsó vonatra egy hosszú nap után, és órákat menni hazáig, kimerítő. Rosszulesik, ha elfelejtenek időben szólni, hogy változik a fővárosi program. Kellemetlen, ha késik a vonat és nem érek oda, s kiakasztó, ha a fővárosiak több év után sem képesek számolni azzal: van, aki órákat utazik, mire odaér - mondja az asszony. A diákok is állandó szereplői a vonatozásnak, a laza baráti társaságtól a vizsga előtt izguló lányokon át, a fülhallgatós fiatalig. „Közösségi oldalakon böngészve találtam olyan lehetőségeket, amiért ingáznom kell. Jelentkeztem képzésekre, nyitott műhelyekre, projektekbe résztvevőnek, önkéntesnek, s ezek révén később eljutottam Dániába, Görögországba, Lengyelországba is” - sorolja az afrikai édesapja után cserediáknak kinéző fiatalember, Djogni Joel, aki máskülönben tősgyökeres nyíregyházi. Tavaly óta a Nemzeti Ifjúsági Tanács Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei koordinátora, s emiatt is sokat utazik. „Muszáj Budapestig menni, ha ott vannak a szakemberek, akikre szükségünk van, ott a nemzetközi jó példa, minden információ, ami ahhoz kell, hogy tájékozott légy. Várhatunk arra, hogy »lehozzák« vidékre a jó programokat, de ez nagyjából olyan, mint a sült galambra várni, így nem marad más, mint az ingázás. Napi három és fél óra oda. És ugyanannyi vissza. HERCZKU TÜNDE ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK KÉTLAKISÁG Sokan vannak, akik naponta több száz kilométert is kénytelenek utazni otthonuk és munkahelyük között