Népszava, 2018. február (145. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-19 / 42. szám
BELFÖLD NÉPSZAVA 2018. február 19., hétfő Tao - kis foci: nagy pénz EGES Azzal győztük meg Brüsszelt az adóátirányításról, hogy gyenge a magyar labdarúgás. Addig mehet a dőzsölés, amíg ez így is marad. 1 r FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL 2. A stadionprogram szabályellenes. A taobevételek legnagyobb hányadát a klubok - a kormánnyal együttműködve, központilag kiválasztott, NER-barát kivitelezők közreműködésével létesítményfejlesztésre, leginkább új stadionok és csarnokok építésére költötték. Pedig a Bizottságnak az ellenkezőjét ígérték: „Magyarország kifejtette, hogy az intézkedést főként a meglévő létesítmények korszerűsítésére használják majd, és az nagy valószínűséggel kevés új létesítményt fog eredményezni.” A Bizottság a kormány számára már 2011- ben előírta: „A sportkluboknak be kell mutatniuk a részletes infrastruktúra-fejlesztési programjukat, bizonyítva, hogy a fejlesztések nem hoznak létre túlzott (felesleges), illetve duplikált kapacitásokat.” Azóta gomba módra szaporodtak el az országban a kihasználatlan, nézők és üzemeltetők nélküli stadionok. „Magyarország kötelezettséget vállalt a Bizottság felé arra vonatkozóan, hogy a hivatásos sportszervezetek által fizetett bérleti díj soha nem lesz alacsonyabb a bérelt létesítmény tényleges értékcsökkenési és működési költségei összegének 50 százalékánál.” Ez a vállalás egyetlen stadion esetében sem teljesült, ami az Európai Bizottságnak meghökkentő módon nem tűnt föl a program 2017-es meghosszabbításakor. 3. Átláthatóságot ígértek, semmi nem lett belőle. A taorendszerről a Bizottsággal kötött megállapodásban az szerepel, hogy tíz éven át elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára a támogatás haszonélvezőinek kilétét, illetve a támogatási megállapodások szövegét - utóbbiból értelemszerűen annak is ki kellene derülnie, hogy melyik vállalat az adományozó. Ezt Magyarország nemcsak 2011-ben, hanem 2017- ben is vállalta: „Az Ellenőrző Szervezet közzé fogja tenni a honlapján azon beruházásokat/a közpénzek felhasználásának azon eseteit, amelyeket jóváhagyott (és amelyeket a bejelentett intézkedésből finanszíroznak). Az állami támogatásban részesülő sportszervezetnek közzé kell tennie honlapján a program részleteit (ideértve a pénzügyi adatokat), továbbá a kedvezményezettek által kapott közpénzek összegét és azok felhasználását is hozzáfér-Szerinte a kormány vállalásaiból semmi nem teljesült,hetővé kell tenni a nyilvánosság számára (...) A támogatás nyújtója automatikusan jelenti a szükséges adatokat a State Aid Monitoring Irodának, amely ellenőrzés után köteles ezeket az adatokat közzétenni a tvi.kormany.hu-n.” Az említett oldal egy uniós támogatásokat összesítő brüsszeli portálra linkel át, ahol lehet magyar sporttámogatásokra is keresni, ám hogy melyik cég melyik klubnak, mennyit utalt, az semmilyen keresésre nem jön elő. A kormány körömszakadtáig védi a program átláthatatlanságát, a közelmúltban két tárca is megtagadta a taoadatok kiadását. Pedig a közvéleményt bizonyára érdekelné például, mely cégek tartják fontosnak, hogy a reklámértékkel nem bíró, ám az adóhivatal elnöke által irányított Mezőkövesd csapatához irányítsák át az adójukat. 4. Addig jó, amíg rossz a foci. A taoátirányítási program elfogadtatásához az Orbán-kormánynak arról kellett meggyőznie a Bizottságot, hogy a profi sportba áramló közpénz nem fogja jelentősen torzítani az európai sportpiacot. A kormány már 2011-ben is azzal az érvrendszerrel dolgozott (és 2017-ben is azzal védte a taorendszert), hogy a magyar sport európai viszonylatban jelentéktelen: sem a csapataink nincsenek kint az európai tornákon, sem játékosexportőrként nem rúgunk labdába. „Magyarország hangsúlyozza a támogatási programból potenciálisan támogatásban részesülő sportegyesületek helyi jellegét ,hiszen legtöbbjük csak országos szinten játszik, de nem jut ki nemzetközi sportrendezvényekre és ezáltal az intézkedés Unión belüli kereskedelemre gyakorolt korlátozott hatását.” Mivel ez leginkább a focira igaz - ahol tényleg nem vagyunk tényezők -, a kormány főként a legtöbb taotámogatást felszívó labdarúgással érvelt, a klubszinten erős magyar kézilabdával viszont sosem. Amiből az következik, hogy a taoprogram addig folytatódhat így, amíg a csapataink - mindenekelőtt a fociban - továbbra is eredménytelenek, és a magyar nevelésű játékosok sem jutnak ki az európai piacra. Ez sok mindent megmagyaráz például a saját akadémiával rendelkező, de többségében importfocistákat játszató Felcsút magatartásával kapcsolatban. A magyar indoklásban vannak más hajmeresztő elemek is: a kormány szerint piaci alapon senki sem fektetne be a fociba, a sport-infrastruktúrát pedig lehetetlen profitábilisan működtetni (azaz a kormány eleve tudta, hogy mindig veszteségesek lesznek a stadionok). A taoprogram addig folytatódhat így amíg a csapataink mindenekelőtt a fociban továbbra is eredménytelenek. A lakosságot elfelejtették. A taotámogatásból kiépülő sport-infrastruktúrának jelentős részben a lakosságot kellene szolgálnia. A támogatás engedélyezéséért vállaltuk: „A lakosság minden támogatott sporttelepet/létesítményt használhat. Valamennyi kedvezményezettnek részletesen ki kell fejtenie, hogy a lakosságnak hogyan származik haszna a program keretében nyújtott támogatásból. A támogatást csak akkor ítélik oda, ha a kötelezettségvállalások arányban állnak a támogatás összegével és a tervezett projekt támogatási intenzitásával (...) A kedvezményezetteknek vállalniuk kell, hogy az érintett sportlétesítményt legalább annak üzembe helyezését követő 15 évig a napi működés legalább 20 százalékában, valamint ezenkívül évente legalább 10 teljes napon át elérhetővé teszik iskolai és diáksport, szabadidős sport vagy egyéb közösségi programok számára, „a programok értékelésekor a hatóság külön figyelmet fog fordítani a kötelezettségvállalások minőségére, valamint arra, hogy azok meg tudnak-e felelni a helyi közösségi igényeknek”. Ennek ellenére sehol sincs nyoma, hogy az említettek betartását valaha ellenőrizték volna. Jávor Benedek szerint talán semmi nem mutatja annyira a NER erkölcstelenségét, mint a taoprogram részletei: az Orbán-kormány százmilliárdos nagyságrendű közpénzt irányít az egészségügy vagy az oktatás helyett a sportba a miniszterelnök kedvéért, de a kontroll nélkül elkölthető közpénzszázmilliárdok Orbánnak láthatóan a focinál is sokkal fontosabbak. Jávor lapunknak azt mondta: ismételten panaszt tesz a Bizottságnál, mivel a korrupció és a pénzmosás gyanúját is fölvető program meghosszabbításakor figyelmen kívül hagyták, hogy az uniós előírások legfontosabb, az átláthatóságra, a fölösleges kapacitások kiépítésének elkerülésére és a támogatott sport-infrastruktúra fenntartható, közösségi használatára vonatkozó elemei nem teljesültek, illetve azok teljesítését nem is ellenőrizték. SZÁZ STADIONT, EZERET Az Orbán-kormány azt ígérte Brüsszelnek, hogy nem új létesítmények építésére, hanem a meglévők korszerűsítésére használja majd a támogatást ÚJRA PANASZT TESZ JÁVOR BENEDEK Eltapsolt milliárdok A taotámogatási rendszer 2011-es bevezetése óta (a 2013 végéig összeszámolt, a hézagos adatközlés miatt csak töredékes információk alapján) 330 milliárd forintnyi társasági adó folyt államkassza helyett különböző sportszervezetekhez. A taorendszer lényege, hogy a vállalkozások a nyereségük után fizetendő társasági nyereségadót részben vagy egészben egy sportklubhoz irányíthatják. ENSZ-szervezet bírálja a magyar kormányt STOP, SOROS! Az ENSZ menekültügyi szervezete (UNHCR) súlyos aggodalmának adott ma hangot azok miatt a magyar határátkelőhelyeken bevezetett újabb szigorítások miatt, amelyek tovább csökkentették a menedékkérők és a menekültek bejutási esélyeit Magyarország területére. Egyidejűleg felszólította a magyar kormányt arra is, hogy vonja vissza azt a törvényjavaslatot, amely megfosztaná a háborúk, erőszak és üldöztetés elől menekülő embereket a civil szervezetek és a civil társadalom létfontosságú támogatásától. Az utóbbi hetekben az UNHCR azt tapasztalta, hogy a magyar hatóságok naponta átlagosan mindössze két menedékkérőt engednek belépni az országba a szerb-magyar határ mentén található két úgynevezett tranzitzónán keresztül. Miután azokat a menedékkérőket, akik a pengés drót határkerítésen át próbálnak meg bejutni az országba, automatikusan visszaviszik a határ túloldalára, Magyarország gyakorlatilag bezárta a határait azok előtt az emberek előtt, akik nemzetközi védelmet keresnek, egyértelműen megszegve a nemzetközi és az európai uniós jogból fakadó kötelezettségeit. Az ENSZ menekültügyi szervezetét egyúttal komolyan aggasztja az a három új törvényjavaslat, amelyet a magyar kormány február 13-án terjesztett be az Országgyűlés elé. Ezek a törvényjavaslatok nyíltan azokat a szervezeteket állítják célkeresztbe, amelyek a menedékkérőket és a menekülteket segítik a megérkezésük és az országban tartózkodásuk ideje alatt. „Menedéket kérni alapvető emberi jog. Az embereket nem szabad megfosztani a lehetőségtől, hogy oltalmat keressenek, és senkit sem szabadna megbüntetni azért, mert segíti Menedéket kérni emberi jog, ettől senkit nem szabad megfosztani a menedéket kérőket” - mondta Montserrat Feixas Vihé, az UNHCR Közép-európai Regionális Képviseletének vezetője. Ahogyan a menedékkérőknek és menekülteknek nyújtott kormányzati támogatás az elmúlt időszakban mindinkább elenyészett, a civil szervezetek szerepe még életbevágóbbá vált. „A civil szervezetek alapvető szerepet játszanak az emberi jogok és általában a jogrend védelmezésében, akárcsak a menekültekről és menedékkérőkről való gondoskodásban, beleértve az orvosi és pszichoszociális ellátást, a lakhatás biztosítását, az oktatást, a foglalkoztatás segítését, valamint a jogi segítségnyújtást. A civil szervezetek kiegészítik a kormányok tevékenységét. Kulcsfontosságú munkájukat éppen hogy segíteni kellene, nem pedig akadályozni” - tette hozzá Montserrat Feixas Vihé. Magyarország az utóbbi években egyre erőteljesebb korlátozásokat léptetett életbe a menedékkérőkkel és menekültekkel szemben. A határ mentén a fizikai akadályok kiépítése, illetve a megszorító jogi szabályozás és gyakorlat bevezetése csak fokozta azoknak az embereknek a szenvedéseit, akik igen gyakran elviselhetetlen körülmények elől menekültek el a hazájukból. Az UNHCR sürgeti Magyarországnak, mint az EU egyik tagállamának a kormányát, hogy biztosítsa a nemzetközi védelmet kereső emberek számára a belépést az ország területére. Egyúttal az UNHCR arra szólítja fel az Országgyűlést, hogy ne fogadja el a törvényjavaslatot. Alapvető fontosságú, hogy Magyarország továbbra is elkötelezett maradjon a menekültek és menedékkérők védelme iránt. NÉPSZAVA