Népszava, 2018. február (145. évfolyam, 27-50. szám)

2018-02-19 / 42. szám

BELFÖLD NÉPSZAVA 2018. február 19., hétfő Tao - kis foci: nagy pénz EGES Azzal győztük meg Brüsszelt az adóátirányításról, hogy gyenge a magyar labdarúgás. Addig mehet a dőzsölés, amíg ez így is marad. 1 r FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL 2. A stadionprogram szabályel­lenes. A taobevételek legnagyobb hányadát a klubok - a kormánnyal együttműködve, központilag ki­választott, NER-barát kivitelezők közreműködésével­­ létesítmény­­fejlesztésre, leginkább új stadionok és csarnokok építésére költötték. Pedig a Bizottságnak az ellenkező­jét ígérték: „Magyarország kifej­tette, hogy az intézkedést főként a meglévő létesítmények korszerűsí­tésére használják majd, és az nagy valószínűséggel kevés új létesít­ményt fog eredményezni.” A Bizott­ság a kormány számára már 2011- ben előírta: „A sportkluboknak be kell mutatniuk a részletes infra­struktúra-fejlesztési programjukat, bizonyítva, hogy a fejlesztések nem hoznak létre túlzott (felesleges), il­letve duplikált kapacitásokat.” Az­óta gomba módra szaporodtak el az országban a kihasználatlan, nézők és üzemeltetők nélküli stadionok. „Magyarország kötelezettséget vál­lalt a Bizottság felé arra vonatkozó­an, hogy a hivatásos sportszerveze­tek által fizetett bérleti díj soha nem lesz alacsonyabb a bérelt létesít­mény tényleges értékcsökkenési és működési költségei összegének 50 százalékánál.” Ez a vállalás egyetlen stadion esetében sem teljesült, ami az Európai Bizottságnak meghök­kentő módon nem tűnt föl a prog­ram 2017-es meghosszabbításakor. 3. Átláthatóságot ígértek, semmi nem lett belőle. A taorendszerről a Bizottsággal kötött megállapo­dásban az szerepel, hogy tíz éven át elérhetővé kell tenni a nyilvánosság számára a támogatás haszonélve­zőinek kilétét, illetve a támogatási megállapodások szövegét - utóbbi­ból értelemszerűen annak is ki kel­lene derülnie, hogy melyik vállalat az adományozó. Ezt Magyarország nemcsak 2011-ben, hanem 2017- ben is vállalta: „Az Ellenőrző Szer­vezet közzé fogja tenni a honlapján azon beruházásokat/a közpénzek felhasználásának azon eseteit, ame­lyeket jóváhagyott (és amelyeket a bejelentett intézkedésből finanszí­roznak). Az állami támogatásban részesülő sportszervezetnek közzé kell tennie honlapján a program részleteit (ideértve a pénzügyi ada­tokat), továbbá a kedvezményezet­tek által kapott közpénzek összegét és azok felhasználását is hozzáfér-Szerinte a kor­mány vállalásai­ból semmi nem teljesült,­hetővé kell tenni a nyilvánosság szá­mára (...) A támogatás nyújtója automatikusan jelenti a szükséges adatokat a State Aid Monitoring Irodának, amely ellenőrzés után kö­teles ezeket az adatokat közzétenni a tvi.kormany.hu-n.” Az említett oldal egy uniós támogatásokat ös­­­szesítő brüsszeli portálra linkel át, ahol lehet magyar sporttámogatá­sokra is keresni, ám hogy melyik cég melyik klubnak, mennyit utalt, az semmilyen keresésre nem jön elő. A kormány körömszakadtáig védi a program átláthatatlanságát, a kö­zelmúltban két tárca is megtagadta a taoadatok kiadását. Pedig a közvé­leményt bizonyára érdekelné pél­dául, mely cégek tartják fontosnak, hogy a reklámértékkel nem bíró, ám az adóhivatal elnöke által irányított Mezőkövesd csapatához irányítsák át az adójukat. 4. Addig jó, amíg rossz a foci. A taoátirányítási program elfogad­tatásához az Orbán-kormánynak arról kellett meggyőznie a Bizott­ságot, hogy a profi sportba áramló közpénz nem fogja jelentősen tor­zítani az európai sportpiacot. A kor­mány már 2011-ben is azzal az érv­rendszerrel dolgozott (és 2017-ben is azzal védte a taorendszert), hogy a magyar sport európai viszonylat­ban jelentéktelen: sem a csapataink nincsenek kint az európai torná­kon, sem játékosexportőrként nem rúgunk labdába. „Magyarország hangsúlyozza a támogatási prog­ramból potenciálisan támogatás­ban részesülő sportegyesületek helyi jellegét ,hiszen legtöbbjük csak országos szinten játszik, de nem jut ki nemzetközi sportren­dezvényekre­ és ezáltal az intézke­dés Unión belüli kereskedelemre gyakorolt korlátozott hatását.” Mi­vel ez leginkább a focira igaz - ahol tényleg nem vagyunk tényezők -, a kormány főként a legtöbb taotá­­mogatást felszívó labdarúgással érvelt, a klubszinten erős magyar kézilabdával viszont sosem. Amiből az következik, hogy a taoprogram addig folytatódhat így, amíg a csa­pataink - mindenekelőtt a fociban - továbbra is eredménytelenek, és a magyar nevelésű játékosok sem jutnak ki az európai piacra. Ez sok mindent megmagyaráz például a saját akadémiával rendelkező, de többségében importfocistákat ját­szató Felcsút magatartásával kap­csolatban. A magyar indoklásban vannak más hajmeresztő elemek is: a kormány szerint piaci alapon senki sem fektetne be a fociba, a sport-infrastruktúrát pedig lehe­tetlen profitábilisan működtetni (azaz a kormány eleve tudta, hogy mindig veszteségesek lesznek a sta­dionok). A tao­program addig folyta­tódhat így amíg a csa­pataink­­ minde­nekelőtt a fociban továbbra is ered­ménytele­nek­­. A lakosságot elfelejtették. A taotámogatásból kiépülő sport-in­frastruktúrának jelentős részben a lakosságot kellene szolgálnia. A támogatás engedélyezéséért vál­laltuk: „A lakosság minden támo­gatott sporttelepet/létesítményt használhat. Valamennyi kedvez­ményezettnek részletesen ki kell fejtenie, hogy a lakosságnak ho­gyan származik haszna a program keretében nyújtott támogatásból. A támogatást csak akkor ítélik oda, ha a kötelezettségvállalások arány­ban állnak a támogatás összegével és a tervezett projekt támogatási intenzitásával (...) A kedvezménye­zetteknek vállalniuk kell, hogy az érintett sportlétesítményt legalább annak üzembe helyezését követő 15 évig a napi működés legalább 20 százalékában, valamint ezenkívül évente legalább 10 teljes napon át elérhetővé teszik iskolai és diák­sport, szabadidős sport vagy egyéb közösségi programok számára, „a programok értékelésekor a ható­ság külön figyelmet fog fordítani a kötelezettségvállalások minőségé­re, valamint arra, hogy azok meg tudnak-e felelni a helyi közösségi igényeknek”. Ennek ellenére sehol sincs nyoma, hogy az említettek be­tartását valaha ellenőrizték volna. Jávor Benedek szerint talán semmi nem mutatja annyira a NER erkölcstelenségét, mint a taoprog­ram részletei: az Orbán-kormány százmilliárdos nagyságrendű köz­pénzt irányít az egészségügy vagy az oktatás helyett a sportba a mi­niszterelnök kedvéért, de a kontroll nélkül elkölthető közpénzszázmil­­liárdok Orbánnak láthatóan a fo­cinál is sokkal fontosabbak. Jávor lapunknak azt mondta: ismételten panaszt tesz a Bizottságnál, mivel a korrupció és a pénzmosás gyanúját is fölvető program meghosszabbí­tásakor figyelmen kívül hagyták, hogy az uniós előírások legfonto­sabb, az átláthatóságra, a fölösleges kapacitások kiépítésének elkerü­lésére és a támogatott sport-infra­struktúra fenntartható, közösségi használatára vonatkozó elemei nem teljesültek, illetve azok teljesí­tését nem is ellenőrizték. SZÁZ STADIONT, EZERET Az Orbán-kor­­mány azt ígérte Brüsszelnek, hogy nem új létesítmények építésére, hanem a meglévők kor­szerűsítésére használja majd a támogatást ÚJRA PANASZT TESZ JÁVOR BENEDEK Eltapsolt milliárdok A taotámogatási rendszer 2011-es bevezetése óta (a 2013 végéig ös­­­szeszámolt, a hézagos adatközlés miatt csak töredékes információk alapján) 330 milliárd forintnyi tár­sasági adó folyt államkassza he­lyett különböző sportszervezetek­hez. A taorendszer lényege, hogy a vállalkozások a nyereségük után fizetendő társasági nyereségadót részben vagy egészben egy sport­klubhoz irányíthatják. ENSZ-szervezet bírálja a magyar kormányt STOP, SOROS! Az ENSZ me­nekültügyi szervezete (UNHCR) súlyos aggodalmának adott ma hangot azok miatt a magyar határ­­átkelőhelyeken bevezetett újabb szigorítások miatt, amelyek tovább csökkentették a menedékkérők és a menekültek bejutási esélyeit Ma­gyarország területére. Egyidejűleg felszólította a magyar kormányt arra is, hogy vonja vissza azt a tör­vényjavaslatot, amely megfosztaná a háborúk, erőszak és üldöztetés elől menekülő embereket a civil szervezetek és a civil társadalom létfontosságú támogatásától. Az utóbbi hetekben az UNHCR azt tapasztalta, hogy a magyar ha­tóságok naponta átlagosan mind­össze két menedékkérőt engednek belépni az országba a szerb-magyar határ mentén található két úgy­nevezett tranzitzónán keresztül. Miután azokat a menedékkérőket, akik a pengés drót határkerítésen át próbálnak meg bejutni az országba, automatikusan visszaviszik a határ túloldalára, Magyarország gyakor­latilag bezárta a határait azok előtt az emberek előtt, akik nemzetközi védelmet keresnek, egyértelműen megszegve a nemzetközi és az eu­rópai uniós jogból fakadó kötele­zettségeit. Az ENSZ menekültügyi szerve­zetét egyúttal komolyan aggaszt­ja az a három új törvényjavaslat, amelyet a magyar kormány február 13-án terjesztett be az Országgyűlés elé. Ezek a törvényjavaslatok nyíl­tan azokat a szervezeteket állítják célkeresztbe, amelyek a menedék­kérőket és a menekülteket segítik a megérkezésük és az országban tartózkodásuk ideje alatt. „Mene­déket kérni alapvető emberi jog. Az embereket nem szabad megfosz­tani a lehetőségtől, hogy oltalmat keressenek, és senkit sem szabad­na megbüntetni azért, mert segíti Menedéket kérni emberi jog, ettől senkit nem szabad megfosztani a menedéket kérőket” - mondta Montserrat Feixas Vihé, az UNHCR Közép-európai Regionális Képvise­letének vezetőj­e. Ahogyan a menedékkérőknek és menekülteknek nyújtott kormány­zati támogatás az elmúlt időszak­ban mindinkább elenyészett, a civil szervezetek szerepe még életbevá­góbbá vált. „A civil szervezetek alapvető szerepet játszanak az emberi jogok és általában a jogrend védelmezé­­sében, akárcsak a menekültekről és menedékkérőkről való gondos­kodásban, beleértve az orvosi és pszichoszociális ellátást, a lakha­tás biztosítását, az oktatást, a fog­lalkoztatás segítését, valamint a jogi segítségnyújtást. A civil szer­vezetek kiegészítik a kormányok tevékenységét. Kulcsfontosságú munkájukat éppen hogy segíteni kellene, nem pedig akadályozni” - tette hozzá Montserrat Feixas Vihé. Magyarország az utóbbi években egyre erőteljesebb korlátozásokat léptetett életbe a menedékkérőkkel és menekültekkel szemben. A határ mentén a fizikai akadályok kiépíté­se, illetve a megszorító jogi szabá­lyozás és gyakorlat bevezetése csak fokozta azoknak az embereknek a szenvedéseit, akik igen gyakran elviselhetetlen körülmények elől menekültek el a hazájukból. Az UNHCR sürgeti Magyarországnak, mint az EU egyik tagállamának a kormányát, hogy biztosítsa a nem­zetközi védelmet kereső emberek számára a belépést az ország te­rületére. Egyúttal az UNHCR arra szólítja fel az Országgyűlést, hogy ne fogadja el a törvényjavaslatot. Alapvető fontosságú, hogy Magyar­­ország továbbra is elkötelezett ma­radjon a menekültek és menedék­kérők védelme iránt. NÉPSZAVA

Next