Népszava, 2018. március (145. évfolyam, 51-75. szám)

2018-03-22 / 68. szám

VILÁG Ismét otthon a diáklányok NIGÉRIA Kilenc jármű lassított le tegnap helyi idő szerint reggel nyolc órakor a dapchi középisko­lánál, majd az iszlamista szélsősé­gesek egy szó nélkül az út szélén hagyták a diáklányokat - így írta le az AFP hírügynökségnek a szerda délelőtti eseményeket a február 19-én elrabolt iskolások szüleit tá­mogató csoport egyik vezetője. Óriási megkönnyebbülés ez a szülők többségének - azt ugyanis egyelőre nem tudni, hogy mind a 110 lányt visszahozták-e -, hiszen a diáklányok sorsáról eddig ke­vés információ állt rendelkezésre, csupán annyi volt ismert, hogy az Iszlám Állam (IS) nigériai „társ­­szervezete”, a Boko Haram rabolta el őket. Ebből sokan a legrosszabbra kö­vetkeztettek, hiszen nem ez volt az első alkalom, hogy az oktatást bűn­nek tartó szélsőségesek iskoláso­kat raboltak el. 2014-ben azzal vált világszerte ismertté a terrorista szervezet, hogy harcosai a szintén kilenc éve tart­ó Boko Haram rémuralma É­szakkelet-Nigériában északkelet-nigériai Chibok egyik bentlakásos iskolájából 276 diák­lányt elraboltak. Akkor nemzet­közi kampány indult, amely során számos ismert személy fejezte ki szolidaritását, arra kérve az ügyet lassan felfejtő abudzsai vezetést, hogy mihamarabb találja meg és helyezze biztonságba a fiatalokat. Míg a lányok hollétéről szinte sem­mit sem lehetett tudni, olyan hírek szivárogtak ki, miszerint sokakat kényszerítettek, hogy térjenek át az iszlámra, férjhez adták őket a Boko Haram tagjaihoz, erőszak áldozatai lettek, és többeknek gye­rekük született. Akadtak, akikből öngyilkos merénylőket csináltak. Bár néhány lánynak sikerült meg­szöknie, egyeseket a kormány sza­badított ki váltságdíj megfizetése után. Ennek ellenére a BBC beszá­molója szerint idén januárban még mindig több mint 100 lány volt fog­ságban. A dapchi szülők így joggal tar­tottak attól, hogy talán csak évek múltán hallanak ismét a gyereke­ikről. Hogy végül nem így történt, egyes források szerint talán an­nak köszönhető, hogy a kormány megegyezett a szélsőségesekkel. Muhammadu Buhari nigériai el­nök a múlt héten jelentette be: úgy döntöttek, nem vetik be a hadsere­get, és leülnek tárgyalni a szélsősé­gesekkel. Ez elemzők szerint a chi­­bokihoz hasonló stratégiát, vagyis váltságdíj megfizetését jelenthette. A Boko Haram rémuralma ki­lenc éve tart Északkelet-Nigériá­­ban, s ez idő alatt közel húszezer ember vesztette életét, és több mint kétmillió civil kényszerült el­hagyni az otthonát. NÉPSZAVA FOTO: AFP/AMINU ABUBAKAR MEGMENEKÜLTEK Több lánynak is sikerült a kormány és a szélsőségesek közötti megegyezés előtt megszöknie a fogságból NÉPSZAVA 2018. március 22., csütörtök7 Rómában senkinek sem érdeke kormányozni OLASZORSZÁG Nem is a kabinet létrehozásáért zajlik az igazi harc, hanem az utódlásért - állítja Stefano Bottoni történész, társadalomkutató. GÁL MÁRIA Történt-e elmozdulás a kormányalakí­tás felé a választások óta, körvonala­­zódik-e bármiféle koalíció? Formálisan nem, de az utolsó hírek egy lehetséges Északi Liga- Ötcsillag Mozgalom (M5S) koa­lícióról szólnak Silvio Berlusconi áldásával. Április 2-án ül össze a parlament, és első lépésben 19-ig meg kell választani a képviselőház és a szenátus elnökét. Ott valami­féle taktikai koalíciókötési folya­matnak el kell indulnia. Milyen lehetőségek vannak? Három politikai erő várományos a két posztra. Az ötcsillagosok azt mondhatják, ők kapták a legtöbb szavazatot mint párt, így az egyik tisztség őket illeti. Az Északi Liga, a győztes jobboldali koalíció legna­gyobb pártja a másik. Csakhogy ott vannak a demokraták (PD) is, akik pártként megszerezték a második helyet. Egyelőre csak az biztos, ko­alícióra szükség lesz, de hogy az az M5S és a PD vagy az M5S és a jobb­oldali szövetség, netán önállóan a liga és az M5S között jön-e létre, megjósolhatatlan. A PD-ben van hajlandóság arra, hogy koalícióra lépjenek az M5S-sel, még ha Renzi ezt elutasítja is. A liga és az M5S összefogása is felmerült. Van bármelyikre esély? Renzi úgy mondott le, hogy vis­­­szatérhessen. A PD-képviselőcso­port most kisebb, de kompakt, és az ő emberei vannak benne több­ségben. Renzi irányvonala az ellen­zékbe vonulás. Álláspontja szerint nyert az M5S és a liga, próbáljanak kormányozni. Valóban ez lenne a győztesek koalíciója. És igazságos is lenne abból a szempontból, hogy az olaszok többsége egy erős válto­zásra szavazott. E két párt képviseli a várt változás reményét. De ennek a koalíciónak több buktatója is van. A ligának ki kellene lépnie a Ber­­lusconival kötött koalícióból, ami bökkenőkkel ugyan, de működik. Ezen túlmenően szerintem ös­­­szeegyeztethetetlen különbségek vannak a két párt elképzeléseiben. A liga szorgalmazta a Magyaror­szágon is alkalmazott egykulcsos adórendszert, az M5S pedig az alapjövedelmet, amit a liga elle­nez. A másik az identitáskérdés, a migráció. Az M5S bevándorláspo­litikája nem egyértelmű, de ahol helyi szinten kormányoznak, na­gyon megengedő, befogadó, inkább baloldali irányú. A ligáé viszont szigorú. Nem tudok elképzelni egy organikus együttműködést, sokat kellene feladniuk ehhez. Kinek az irányába hajlik inkább az ötcsillagos mozgalom? Az M5S-nek inkább a demok­raták kellenének partnerként, mert a ligával nekik is kellemetlen lenne. Brüsszel nem örülne egy euroszkeptikus koalíciónak, ha csak Berlusconi nem száll be mint az EU iránti elköteleződés letéte­ményese. Program szempontjából a PD-vel nincsenek nagyon távol egymástól. Ám valójában a balol­dali primátusról szól ez a verseny, ők távlatilag egymás legnagyobb ellenfelei. A PD (amint a Forza Itá­lia is) alapvetően nyugdíjaspárt, támogatóik átlagéletkora megkö­zelíti a 60 évet. Köztudott, a kö­vetkező országos „termékcsalád” a baloldalon az M5S, jobboldalon pe­dig az Északi Liga. Itt az örökségről van szó, a szavazókért folyik a harc. Érdekelt egyáltalán valaki a kormány­zásban, vagy mindegyik pártnak most jobban jönne ellenzékből kivárni a fej­leményeket? Paradox módon senki sem iga­zán érdekelt a kormányzásban. A liga is bizonyos fokig abban érde­kelt: ellenzékben kivárja, mit ront el a következő kormány. Az nagyon könnyű lesz. Olaszországnak év végéig 300 milliárd eurót kell vis­­­szafizetnie. Kritikus pillanat jön. Valakinek végül csak kormányt kell alakítania. Milyen variációt tart a leg­valószínűbbnek? Egyik valószínűtlenebb, mint a másik, de ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy hosszú vajúdás után Sergio Mattarella államfő ki­talál egy olyan formulát, amibe be tudja gyömöszölni a legtöbb pár­tot vagy frakciót. Vélhetően nem neveznék szakértői kormánynak, mert ez a formula is lejáratódott az utóbbi években, inkább a „gover­­no del presidente”, vagyis az elnök „Az utób­bi 15­00 évben egy mo­­bilisabb, képzet­tebb réteg ment külföldre. Közöttük több a baloldali. Berlus­coni nem népszerű a külföldi olaszok körében, holott 2000-ben ő adta meg nekik a válasz­tójogot” kormánya lenne, amely vinné egy ideig az ügyeket. Elképzelhető, hogy a legtöbb párt támogatna egy rövid életű kormányt, aminek fő célja egy normálisabb választási törvény megalkotása. Mikorra alakulhat bármiféle kormány ilyen körülmények között? Hosszú folyamat következik, jó esetben nyár előtt lesz kormány. A mandátumok két százalékát külhoni olasz szavazatok alapján osztják szét. Okoz ez bármiféle politikai vitát? Nem. A PD-n belül most is az­zal tréfálkoztak, hogy Óceániá­ban, Ausztráliában fantasztikus eredményt értek el, 32 százalékkal nyertek. A külhoni olaszok között alacsony az érdeklődés, viszony­lag kevesen mennek el szavazni, és minden választáson inkább balol­dali, liberális pártokra szavaznak. Berlusconi 2000-ben adott szavaza­ti jogot a külföldön élő olaszoknak. Ez azokra is vonatkozik, akik sohasem éltek és adóztak Olaszországban? Igen. Egyforma szavazati joga van annak, aki három éve él külföl­dön, és pizzasütőként regisztrált a külföldön élők jegyzékébe, s annak is, aki sohasem élt Olaszországban, nem is fog, sőt olyanoknak is, akik már a nyelvet sem beszélik, de olasz felmenőkkel rendelkeznek, ezért kérték az állampolgárságot. Ber­­lusconiék a törvény meghozatala­kor elsősorban az „amerikásokra”, az Olaszországban soha nem éltek­re gondoltak, akiket hagyományo­san jobboldalinak könyveltek el. Azt hitték, hogy hálából mind rájuk szavaznak majd. Aztán kiderült, hogy nem is nagyon szavaznak, és nem is annyira a jobboldalra. Az olasz társadalom nem berzenke­dett ez ellen? Nálunk ez sohasem volt téma. 2006-ban megtörtént, hogy a kül­földi szavazatok döntöttek a szen­átusban a középbal koalíció javára. Ez volt Berlusconi nagy pofonja, olyan, mintha most Orbán elbuk­­ná a választást a székelyeknek kö­szönhetően. De társadalmi felhá­borodás, nagy vita nem volt. KIHÍVÁS A következő kormánynak nem lesz kön­­­nyű feladata: 300 milliárd eurót kell vis­­­szafizetnie az év végéig ÚJ IDŐK Az olaszok többsége erős változásra szavazott. Ezt képviseli az M5S és a liga - véli Stefano Bottoni

Next