Népszava, 2018. március (145. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-22 / 68. szám
VILÁG Ismét otthon a diáklányok NIGÉRIA Kilenc jármű lassított le tegnap helyi idő szerint reggel nyolc órakor a dapchi középiskolánál, majd az iszlamista szélsőségesek egy szó nélkül az út szélén hagyták a diáklányokat - így írta le az AFP hírügynökségnek a szerda délelőtti eseményeket a február 19-én elrabolt iskolások szüleit támogató csoport egyik vezetője. Óriási megkönnyebbülés ez a szülők többségének - azt ugyanis egyelőre nem tudni, hogy mind a 110 lányt visszahozták-e -, hiszen a diáklányok sorsáról eddig kevés információ állt rendelkezésre, csupán annyi volt ismert, hogy az Iszlám Állam (IS) nigériai „társszervezete”, a Boko Haram rabolta el őket. Ebből sokan a legrosszabbra következtettek, hiszen nem ez volt az első alkalom, hogy az oktatást bűnnek tartó szélsőségesek iskolásokat raboltak el. 2014-ben azzal vált világszerte ismertté a terrorista szervezet, hogy harcosai a szintén kilenc éve tartó Boko Haram rémuralma Északkelet-Nigériában északkelet-nigériai Chibok egyik bentlakásos iskolájából 276 diáklányt elraboltak. Akkor nemzetközi kampány indult, amely során számos ismert személy fejezte ki szolidaritását, arra kérve az ügyet lassan felfejtő abudzsai vezetést, hogy mihamarabb találja meg és helyezze biztonságba a fiatalokat. Míg a lányok hollétéről szinte semmit sem lehetett tudni, olyan hírek szivárogtak ki, miszerint sokakat kényszerítettek, hogy térjenek át az iszlámra, férjhez adták őket a Boko Haram tagjaihoz, erőszak áldozatai lettek, és többeknek gyerekük született. Akadtak, akikből öngyilkos merénylőket csináltak. Bár néhány lánynak sikerült megszöknie, egyeseket a kormány szabadított ki váltságdíj megfizetése után. Ennek ellenére a BBC beszámolója szerint idén januárban még mindig több mint 100 lány volt fogságban. A dapchi szülők így joggal tartottak attól, hogy talán csak évek múltán hallanak ismét a gyerekeikről. Hogy végül nem így történt, egyes források szerint talán annak köszönhető, hogy a kormány megegyezett a szélsőségesekkel. Muhammadu Buhari nigériai elnök a múlt héten jelentette be: úgy döntöttek, nem vetik be a hadsereget, és leülnek tárgyalni a szélsőségesekkel. Ez elemzők szerint a chibokihoz hasonló stratégiát, vagyis váltságdíj megfizetését jelenthette. A Boko Haram rémuralma kilenc éve tart Északkelet-Nigériában, s ez idő alatt közel húszezer ember vesztette életét, és több mint kétmillió civil kényszerült elhagyni az otthonát. NÉPSZAVA FOTO: AFP/AMINU ABUBAKAR MEGMENEKÜLTEK Több lánynak is sikerült a kormány és a szélsőségesek közötti megegyezés előtt megszöknie a fogságból NÉPSZAVA 2018. március 22., csütörtök7 Rómában senkinek sem érdeke kormányozni OLASZORSZÁG Nem is a kabinet létrehozásáért zajlik az igazi harc, hanem az utódlásért - állítja Stefano Bottoni történész, társadalomkutató. GÁL MÁRIA Történt-e elmozdulás a kormányalakítás felé a választások óta, körvonalazódik-e bármiféle koalíció? Formálisan nem, de az utolsó hírek egy lehetséges Északi Liga- Ötcsillag Mozgalom (M5S) koalícióról szólnak Silvio Berlusconi áldásával. Április 2-án ül össze a parlament, és első lépésben 19-ig meg kell választani a képviselőház és a szenátus elnökét. Ott valamiféle taktikai koalíciókötési folyamatnak el kell indulnia. Milyen lehetőségek vannak? Három politikai erő várományos a két posztra. Az ötcsillagosok azt mondhatják, ők kapták a legtöbb szavazatot mint párt, így az egyik tisztség őket illeti. Az Északi Liga, a győztes jobboldali koalíció legnagyobb pártja a másik. Csakhogy ott vannak a demokraták (PD) is, akik pártként megszerezték a második helyet. Egyelőre csak az biztos, koalícióra szükség lesz, de hogy az az M5S és a PD vagy az M5S és a jobboldali szövetség, netán önállóan a liga és az M5S között jön-e létre, megjósolhatatlan. A PD-ben van hajlandóság arra, hogy koalícióra lépjenek az M5S-sel, még ha Renzi ezt elutasítja is. A liga és az M5S összefogása is felmerült. Van bármelyikre esély? Renzi úgy mondott le, hogy visszatérhessen. A PD-képviselőcsoport most kisebb, de kompakt, és az ő emberei vannak benne többségben. Renzi irányvonala az ellenzékbe vonulás. Álláspontja szerint nyert az M5S és a liga, próbáljanak kormányozni. Valóban ez lenne a győztesek koalíciója. És igazságos is lenne abból a szempontból, hogy az olaszok többsége egy erős változásra szavazott. E két párt képviseli a várt változás reményét. De ennek a koalíciónak több buktatója is van. A ligának ki kellene lépnie a Berlusconival kötött koalícióból, ami bökkenőkkel ugyan, de működik. Ezen túlmenően szerintem összeegyeztethetetlen különbségek vannak a két párt elképzeléseiben. A liga szorgalmazta a Magyarországon is alkalmazott egykulcsos adórendszert, az M5S pedig az alapjövedelmet, amit a liga ellenez. A másik az identitáskérdés, a migráció. Az M5S bevándorláspolitikája nem egyértelmű, de ahol helyi szinten kormányoznak, nagyon megengedő, befogadó, inkább baloldali irányú. A ligáé viszont szigorú. Nem tudok elképzelni egy organikus együttműködést, sokat kellene feladniuk ehhez. Kinek az irányába hajlik inkább az ötcsillagos mozgalom? Az M5S-nek inkább a demokraták kellenének partnerként, mert a ligával nekik is kellemetlen lenne. Brüsszel nem örülne egy euroszkeptikus koalíciónak, ha csak Berlusconi nem száll be mint az EU iránti elköteleződés letéteményese. Program szempontjából a PD-vel nincsenek nagyon távol egymástól. Ám valójában a baloldali primátusról szól ez a verseny, ők távlatilag egymás legnagyobb ellenfelei. A PD (amint a Forza Itália is) alapvetően nyugdíjaspárt, támogatóik átlagéletkora megközelíti a 60 évet. Köztudott, a következő országos „termékcsalád” a baloldalon az M5S, jobboldalon pedig az Északi Liga. Itt az örökségről van szó, a szavazókért folyik a harc. Érdekelt egyáltalán valaki a kormányzásban, vagy mindegyik pártnak most jobban jönne ellenzékből kivárni a fejleményeket? Paradox módon senki sem igazán érdekelt a kormányzásban. A liga is bizonyos fokig abban érdekelt: ellenzékben kivárja, mit ront el a következő kormány. Az nagyon könnyű lesz. Olaszországnak év végéig 300 milliárd eurót kell visszafizetnie. Kritikus pillanat jön. Valakinek végül csak kormányt kell alakítania. Milyen variációt tart a legvalószínűbbnek? Egyik valószínűtlenebb, mint a másik, de ha tippelnem kellene, azt mondanám, hogy hosszú vajúdás után Sergio Mattarella államfő kitalál egy olyan formulát, amibe be tudja gyömöszölni a legtöbb pártot vagy frakciót. Vélhetően nem neveznék szakértői kormánynak, mert ez a formula is lejáratódott az utóbbi években, inkább a „governo del presidente”, vagyis az elnök „Az utóbbi 1500 évben egy mobilisabb, képzettebb réteg ment külföldre. Közöttük több a baloldali. Berlusconi nem népszerű a külföldi olaszok körében, holott 2000-ben ő adta meg nekik a választójogot” kormánya lenne, amely vinné egy ideig az ügyeket. Elképzelhető, hogy a legtöbb párt támogatna egy rövid életű kormányt, aminek fő célja egy normálisabb választási törvény megalkotása. Mikorra alakulhat bármiféle kormány ilyen körülmények között? Hosszú folyamat következik, jó esetben nyár előtt lesz kormány. A mandátumok két százalékát külhoni olasz szavazatok alapján osztják szét. Okoz ez bármiféle politikai vitát? Nem. A PD-n belül most is azzal tréfálkoztak, hogy Óceániában, Ausztráliában fantasztikus eredményt értek el, 32 százalékkal nyertek. A külhoni olaszok között alacsony az érdeklődés, viszonylag kevesen mennek el szavazni, és minden választáson inkább baloldali, liberális pártokra szavaznak. Berlusconi 2000-ben adott szavazati jogot a külföldön élő olaszoknak. Ez azokra is vonatkozik, akik sohasem éltek és adóztak Olaszországban? Igen. Egyforma szavazati joga van annak, aki három éve él külföldön, és pizzasütőként regisztrált a külföldön élők jegyzékébe, s annak is, aki sohasem élt Olaszországban, nem is fog, sőt olyanoknak is, akik már a nyelvet sem beszélik, de olasz felmenőkkel rendelkeznek, ezért kérték az állampolgárságot. Berlusconiék a törvény meghozatalakor elsősorban az „amerikásokra”, az Olaszországban soha nem éltekre gondoltak, akiket hagyományosan jobboldalinak könyveltek el. Azt hitték, hogy hálából mind rájuk szavaznak majd. Aztán kiderült, hogy nem is nagyon szavaznak, és nem is annyira a jobboldalra. Az olasz társadalom nem berzenkedett ez ellen? Nálunk ez sohasem volt téma. 2006-ban megtörtént, hogy a külföldi szavazatok döntöttek a szenátusban a középbal koalíció javára. Ez volt Berlusconi nagy pofonja, olyan, mintha most Orbán elbukná a választást a székelyeknek köszönhetően. De társadalmi felháborodás, nagy vita nem volt. KIHÍVÁS A következő kormánynak nem lesz könnyű feladata: 300 milliárd eurót kell visszafizetnie az év végéig ÚJ IDŐK Az olaszok többsége erős változásra szavazott. Ezt képviseli az M5S és a liga - véli Stefano Bottoni