Népszava, 2018. április (145. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-21 / 92. szám

SZOMBATI RANDEVÚ NÉPSZAVA 2018. április 21, szombat Régen sokkal rosszabb volt INTERJÚ Trump nem tehette meg, hogy tönkreteszi az amerikai demokráciát - állítja Daniel Kehlmann, akinek új regényében egy káoszimádó mutatványos a főhős. A harmincéves háborúról szóló leg­újabb regényének főszereplője Tyll Ulenspiegel mutatványos, akit a né­met népi hagyomány ismert, trágár, csúfolódó, bolond figurájáról mintá­zott. Miért fontos alak ő? A harmincéves háború és a kora modernitás időszakáról akartam írni, ami a mai világunkhoz képest olyan, mint egy másik bolygó. Az akkori társadalom nem volt mobil, a legtöbb ember ott élt élete végéig, ahol megszületett, és a különböző társadalmi csoportok sem beszél­tek egymással. Egy olyan karak­tert kerestem, aki végigvándorolja Európát és mindenféle emberrel találkozik. Ezért választottam az utazó mutatványos alakját, aki előadott parasztok és királyok előtt is. Aztán eszembe jutott, hogy fel­használom ehhez a német hagyo­mány eredeti bolond figuráját is. A háborús időszak egy nagyon sötét téma, és ugyan Tyll szerepeltetése miatt nem lesz vicces a regény, de könnyedebbé válik. Az igazságot kimondó bolond és a bohóc figurája rémisztő is, mégis oda­vagyunk értük. Tavaly nagy siker volt Stephen King Az című bohócos hor­rorja. Miért szeretjük a különc bajke­verőket? Mély kapcsolat van a bolond és az ördögi között. A társadalmi és viselkedési szabályok a kora mo­dernitás idején kezdtek megszi­lárdulni. Például elkezdtek az em­berek evőeszközöket használni, és már nem nyilvánosan ürítkeztek. A korai vulgáris Ulenspiegel-tör­­ténetek lényege, hogy a bolond tréfacsináló az, aki nem fogadja el a szociális normákat, olyan, mint egy szociopata. A bohóc és a bolond figurájában az a lebilincselő, hogy kiszámíthatatlan, mit fog csinálni. Ez vicces, de egyszerre veszélyes és rémisztő is. Az udvari bolondként is szereplő Tyll manipulálja a tömeget és a hatalom képviselőit is. Ebből a szempontból távoli rokona napjaink politikai befo­lyásolóinak. Ez valamennyire igaz, de Tyll csak addig a pillanatig akar hatal­mat, amíg káoszt okoz, aztán lelép. Ebből a szempontból más, mint egy politikus, mert nem akarja megtar­tani a hatalmát. A könyv egy része a boszorkányül­dözésről szól. A hatalom irracionális vádak alapján ítél egy molnárt, a falu lakóit pedig ráveszik, hogy vallomást tegyenek ellene. A mai igazság utáni világra utal ezzel? Elborzasztott az európai bo­szorkányüldözés. Egy nagy bűntett volt, ami folklórrá vált. Százezer embert öltek meg egy olyan Euró­pában, ahol jóval kevesebben éltek mint most. Ez az esemény megmu­tatja, hogyan jön létre a tömeghisz­téria. A kihallgatások módszere egy továbbgördülő, megerősítő me­chanizmust produkált. A vallatok tudták, hogy milyen vallomás kell nekik és ezeket kínzással meg is kapták. A vallomásokat nyilvános­ságra hozták, bebizonyítva ezzel, hogy valóban vannak boszorká­nyok és jelezve a többi vallatónak, még fontosabb, hogy jól végezzék a dolgukat és azt is megüzenték ezzel, milyen vallomásokra van szükség. Sokan abba sem gondol­tak bele, hogy az egyház büntet, sőt volt, ahol az egyház próbálta nyugtatni az embereket. Annyira féltek a boszorkányoktól, hogy a szomszédaikat vagy az ellensége­iket is eltették volna láb alól. A tö­meg könnyen sodródik kollektív hisztériába. Amerikában voltam a legutóbbi elnökválasztás előtt. Sokan elrettentek ugyan Donald Trumptól, de sokan mondták azt is, hogy Hillary Clinton bűnös, rossz ember. Ma már csak kevesen em­lékeznek arra, mit is értettek ezen. Jelenleg New Yorkban él. Milyen volt Amerikában lenni a Trump-éra hajna­lán? Ijesztő és sokkoló. Azt hittem, az amerikai demokráciának vége és egy diktátor irányít majd. Szeren­csére nem ez történt, de nem azért, mert Trump nem akarta, hanem mert nem tehette meg. Az ameri­kai demokrácia nagyon jól felépí­tett, és az alkotmány korlátozza az elnök hatalmát az országon be­lül. Viszont a probléma, hogy ha a külpolitikáról van szó, az elnök azt csinál, amit akar, elindíthat egy háborút is. De ha ezt nem is teszi, a nemzetközi szerződések felrúgása, pl. a klímaegyezményé borzasztó példát jelentenek. Az, hogy Ameri­ka a világban a demokrácia mellett kiálló erőként megszűnt egy időre, bátorítást ad az erős embereknek, pl. Erdogannak vagy Dutertének, de valószínűleg ez Orbán Viktor­nak is tetszik. A Trump-évek nem Amerikában, hanem a világon más­hol okoznak kárt. Az első és a második világháború után hajlamosak vagyunk elfelejteni a korábbi nagy európai konfliktusokat. Miért fontos a harmincéves háború? Ez volt a legnagyobb kataszt­rófa az európai történelemben a huszadik század előtt. Több volt az áldozat, mint a második világhá­borúban. Fura módon mélyen el­rejtve még mindig jelen van. Nem gondoltam volna, hogy néhányan milyen erősen reagálnak majd a re­gényemre Németországban. Akik most Európában élnek, azoknak az ősei épphogy túlélték az akko­ri vérontást. Öt évig dolgoztam a könyvön és sok mindent megértet­tem abból, ami ma történik a világ­ban. A harmincéves háború nagyon hasonlít a szíriai helyzetre. Egy lokális konfliktusból indult, ahol a helyi felek nem tudtak továbblépni és a konfliktus több külső erő be­avatkozásával tovább él. Szóval egy történelmi regényt írt, ami egyre inkább aktuálissá vált. Miközben a regényen dolgoz­tam, a világ egyre közelebb és kö­zelebb jött ahhoz, amit leírtam. Furcsa tapasztalat volt, de segített is ezekben az években, mert bármi, ami a világban történt, nem volt olyan rossz, mint amit a XVII. szá­zadban tapasztaltak az emberek. Idegesítő lehettem a barátaim szá­mára, mert mindig azt mondtam, hogy valóban rossz a helyzet, de sokkal rosszabb is lehetne. Szenteste című darabját most játs­­­szák Budapesten. A dráma szerint egy nyomozó vallat egy filozófusnőt, akit terrorizmussal gyanúsítanak, és akit a NÉVJEGY 1 Daniel Kehlmann (1975, München) német-osztrák író. A 25. Buda­pesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége. Legújabb, Tyll című regényét április 21-én, szombaton 14 órától mutatja be a szerző és Gre­­csó Krisztián a Millenárison, az író 15 órától de­dikál. A Szentes­te című darabról szóló kritikánkat a 12. oldalon olvashatják, hatalom megfigyelt. A Snowden és az Assange-féle megfigyelési botrányok inspirálták? Főleg Snowdené. Az emberek most egy helyre rakják őket, de két ellentétes figuráról van szó. Assange azt gondolta, hogy min­den információnak nyilvánosnak kellene lennie, Snowden viszont az adatvédelem mellett áll, védi az államtól és a nyilvánosságtól. Szerintem Assange egy borzal­mas ember, Snowden hős. A darab arról is szól, hogy mikor megy az állam túl messzire, és hogy mit kell megtennie az államnak ahhoz, hogy megvédje az embereket a ter­rorizmustól. A darab demokratikus környezetben játszódik, de a filozófus megkérdője­lezi a rendszer korrektségét. Amikor a nyomozó azt mondja, hogy ez a létező legjobb rendszer, a nő ezt is kétségbe vonja. Mi erről a saját véleménye? Szerintem létezhet jobb is, de még nem találtuk meg. Egyetértek a filozófusnővel, amikor azt mond­ja, rá kell kérdezni, hogy van-e jobb. Abban is igaza van, hogy az a mondás, miszerint ez a legjobb rendszer, amit kaphatunk, nem mélyenszántó gondolat. De köz­ben a nyomozónak is igaza van. A nő a globális perspektívát hozza fel, azaz nemcsak a mi jólétünkre kell gondolni. A jómódunk nagy része ugyanis abból származik, hogy brutálisan kihasználjuk és tönkretesszük a világ többi részét. A darabban az a példa szerepel, hogy a nigeri uránbányászat mi­att a víz ihatatlan, a termőföldek tönkrementek. A menekültválság is ennek a folyamatnak a része. Nevetséges, ha különbséget te­szünk azok között, akik politikai és gazdasági okok miatt hagyják el az országukat, mert a gazdasági okok valójában politikaiak. A megoldás az lehet, ha teszünk valamit a glo­bális egyenlőtlenség ellen, és nem hagyjuk, hogy elpusztuljanak azok az országok, ahol ezek az emberek élnek. Az eredeti darab vége nyitott, a ma­gyar verzióban viszont választ kapunk arra, hogy terrorista-e a nő vagy sem. Még nem láttam a magyar válto­zatot. Szerintem a nyitott befejezés fontos. Szerettem volna, ha azt érzi a néző, hogy valamilyen módon a filozófusnőnek és a nyomozónak is igaza van. Szöveg: URBÁN CSILLA Fotó: DRASKOVICS ÁDÁM TRUMP ÓTA „Az, hogy Ame­rika a demok­rácia mellett kiálló erőként megszűnt, bá­torítást ad Er­­dogannak, vagy Duertének, de valószínűleg ez Orbán Viktor­nak is tetszik." OPTIMIZMUS Kehlmann szerint rosszabb is lehetne

Next