Népszava, 2018. szeptember (145. évfolyam, 203-227. szám)

2018-09-19 / 218. szám

2 NÉPSZAVA 2018. szeptember 19., szerda REFLEKTOR Kis kontinentális éji zene KÁRPÁTI JÁNOS Az előbbi kérdés valamivel kön­­­nyebben fej­ezhető ki a számok nyel­vén. A londoni városháza megbízá­sából elvégzett független elemzések szerint ha Nagy-Britannia úgy lép ki az Európai Unióból, hogy nem sike­rül megállapodásra jutnia az EU-val a jövőbeni kapcsolatrendszerről, a brit gazdaság egészében 500 ezer, Londonban 87 ezer munkahely szűnne meg, és 50 milliárd fonttal zuhanna a brit gazdaságban végre­hajtott új beruházások éves értéke. Ezen számok politikai hátteré­ben pedig egy másik számadat hú­zódik meg: a brit EU-tagságról 2016 júniusi népszavazáson a kilépést pártolók kerültek szűk, 51,9 száza­lékos többségbe, miközben az or­szágos átlagon belül a londoniak 60 százaléka a bennmaradásra voksolt. A referendum nyomán nyiko­rogva megindult kilépési folyamat jelenleg ott tart, hogy az Egyesült Királyság tagsági viszonya jövő ta­vasszal mindenképpen megszűnik, a kilépés feltételrendszeréről foly­tatott tárgyalásokon azonban mind­máig nincs áttörés a legsúlyosabb vitás kérdésekben. Immár nem tel­jesen valószínűtlen az a horrorfor­gatókönyv, hogy a brit tagság megál­lapodás nélkül szűnik meg. Ez lenne a kemény Brexit, amelynek esetén a britek valóban keményre esnének, de „a maradék Európára” sem vár­nának kipárnázott viszonyok, leg­alábbis a kezdeti időkben. A kontinentális EU és London vitája erősen leegyszerűsítve arról szól, hogy a britek a lehető legkisebb mértékben szeretnének elesni az uniós tagság előnyeitől, Brüsszel­ben azonban nem hajlandóak el­mosni a határt tagság és nem tagság, felelősség és élvezet között. Az Unió vezetői közül többen úgy vélik, „ér­tük könnyeket illik ejteni”. Meddig mehet el a kontinentális Európai Unió az engedmények terén? - ez az első kérdés a Brexit vonatkozásá­ban, amire a tagállami vezetőknek valamilyen válasz kellene adniuk Salzburgban. De ott van a következő is: mire lesz majd képes az Egyesült Királyság nélküli unió hosszabb tá­von? Londonnak két olyan erőssége van, aminek elvesztése érzékeny lesz Európára: a City és a hadsereg. A bankvilág egyik globális köz­pontját nem lehet csak úgy, komo­lyabb veszteségek nélkül „átültet­ni” például Frankfurtba, ahogy azt többen Európában szeretnék. A távol-keleti piacközpontok egyéb­ként is feljövőben vannak, Donald Trump Amerikája pedig nem az izgalmas szamaritánusok gyűjtőhe­lye: a New York-i Wall Street csak dörzsöli majd a markát egy olyan helyzetben, amikor Európának már nincs és még nincs világmére­tű mágneses erővel bíró pénzügyi centruma. (A City persze még az EU előtt vált naggyá, de akkor még volt brit gyarmatbirodalom.) Európának jelenleg a brit és a francia haderőn kívül nincs igazán erős nemzeti hadserege. Az EU legnagyobb gazdasági hatalma, Né­metország ezt a területet nem iga­zán fejlesztette, ami az integráció kezdetén Európa részéről elvárás is volt, történelmi okokból. Mára viszont előállt az a helyzet, hogy Európa egyre többet beszél a glo­bális szerepvállalás szükségességé­ről, amihez tekintélyt parancsoló Merkel és Macron megegye­zésétől is függ az új európai összefo­gás” európai haderő megteremtése ille­ne, de az a britek távozásával csak úgy lenne lehetséges, ha nagyon jelentős mértékben a franciákra támaszkodnak, ami viszont számos európai országnak egyáltalán nem lenne ínyére. Közhelyszerű vélekedés, hogy az eddig is állandóan kötözködő, különcködő britek távozásával le­hullhat a béklyó a szorosabb uniós integrációs törekvésekről. Sok függ attól, hogy miben tud megegyezni egymással az új európai összefogás­ra vonatkozó látomásait többször is megfogalmazó Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és a leg­nagyobb európai gazdasági-pénz­ügyi súlyt jelentő Németország kan­cellárja, Angela Merkel. Sok, de nem minden, mert az integráció először is szolidaritást jelent, és a szolidari­tás értelmezése körül megjelent egy újabb hatalmas problémahalmaz az európai vezetők előtt. Ennek csak egy része a migrációs válság, a mene­dékkérők átvállalása, illetve annak elutasítása. Az euroszkeptikusok térnyerése, a nemzetállami jogkö­rök visszakövetelése részben arra az eddigi uniós gyakorlatra adott el­utasító reakciónak tekinthető, hogy a brüsszeli bürokraták túlzottan csak Berlinnel és Párizzsal beszélték meg, mi hogyan legyen. Az euroszkeptikusok, akiknek a vezetésére most már többé-kevés­­bé egyértelműen bejelentkezett a magyar miniszterelnök, a fürdő­vízzel együtt kiöntenék a gyereket, az uniós tagországok egyetértésre törekvését, közös célkitűzéseit, a kompromisszumra, kölcsönös en­gedményekre való nyitottságot, egész Európa egységként kezelését. Mindezt a nemzeti önzések igencsak szűk közös nevezőjére degradálnák. Velük szemben csak akkor lehet eredményes az európai gondolat, ha Párizs, Berlin és Brüsszel nem akar direktóriumként eljárni. Az európai pártcsaládok közül a leg­nehezebb helyzetben a jobbközép néppárt van, mert az ő keresztje Or­bán Viktor. De a kihívással a szociál­demokratáknak és a liberálisoknak is szembe kell nézniük. Az utóbbi­aknak ráadásul kezelniük kell azt a helyzetet, hogy politikai felfogásban hozzájuk áll a legközelebb Macron centrista pártja, amely jövőre mé­retteti meg magát először európai parlamenti választáson. Valahogy egymásra kell találniuk. FOTÓ: AFP/ALBERTO PEZZALI LONDON MARADNA A brit főváros többsége a referendu­mon is ellene szavazott, még reménykedik a Brexit lefújá­sában A NÉPPÁRT KERESZTJE 1 ORBÁN VIKTOR Az Európai Néppárt egyik legnagyobb ke­resztje jelenleg a magyar minisz­terelnök 500 ezer brit munkahely szűnik meg megállapodás nélkül A Fidesz számonkérése elmarad SALZBURG Nem szerepel az Eu­rópai Néppárt (EPP) és a Fidesz kap­csolatainak megvitatása az EPP-hez tartozó vezetők szerdai salzburgi ta­lálkozójának hivatalos napirendjén. Már csak azért sem, mert az eszme­cserén nem vesz részt a pártcsalád legbefolyásosabb tagja, Angela Mer­kel német kancellár. Orbán Viktor kormányfő azonban jelen lesz, így a téma akár spontán felmerülhet. Manfred Weber, az EP néppárti frak­cióvezetője például szeretné, ha már Salzburgban párbeszéd kezdődne a Fidesz elnökével. Az EPP-hez tartozó állam- és kor­mányfők minden uniós csúcs előtt összeülnek, hogy egyeztessék állás­pontjukat. Ezúttal a huszonnyolcak nem hivatalos salzburgi találkozója előtt, amint az előre is jelezték, tár­gyalnak a migrációról és a Brexitről, az osztrák városban megrendezett magas szintű tanácskozás két nagy témájáról. Információink szerint a néppárti minicsúcson a vezetés A legvaló­színűbb, hogy az EPP pár­beszédet kezde­ményez Orbán Viktorral nem készül szóba hozni a múlt heti európai parlamenti döntést, amely 7. cikkelyes eljárást kezdeményezett Magyarországgal szemben. A hatá­rozatot a Fidesz pártcsaládjához tar­tozó EPP-képviselőknek több mint a fele megszavazta, ami súlyosan meg­osztja a kereszténydemokrata párt­családot. Hivatalos álláspont szerint a képviselő-testület véleménye nem befolyásolja a pártszövetség és a ma­gyar tagszervezet viszonyát. Egye­lőre belső viták zajlanak arról, hogy a néppárt tegyen-e lépéseket, és ha igen, milyeneket. Megfigyelők túl ko­rainak tartanak bármiféle döntést. Szerintük az a legvalószínűbb, hogy az EPP párbeszédet kezdeményez Orbán Viktorral. Névtelenséghez ragaszkodó ma­gas rangú EU-tisztségviselők biz­tosra veszik, hogy a magyarországi jogállam helyzete nem kerül elő az EU28-ak csúcstalálkozóján sem. „Ezt a kérdést az osztrák elnökség­nek kell kezelnie” - hangsúlyozták. A tagállamok képviselőiből álló EU Tanács soros elnökeként tevé­kenykedő Ausztria egyelőre nem tudja, hogy mikor fogja egy minisz­teri ülés napirendjére tűzni, és ez­zel elindítani a Magyarországgal szembeni 7. cikkelyes eljárást. Az osztrák kormány először azzal pró­bálkozott, hogy a Tanács jogi szol­gálatától kért véleményt az európai parlamenti szavazással kapcsolatos eljárási aggályokról. De a jogászok elutasították a megkeresést, így már csak politikai akarat kell a folyamat elindításához. Brüsszeli illetékesek szerint a 28 állam- és kormányfő salzburgi eszmecseréjén nem vár­ható megegyezés a migráció kezelé­sére vonatkozó javaslatokról. A me­nedékkérők elosztásáról rendelkező dublini reformról nem is érdemes beszélni, még mindig annyira távol állnak egymástól a nézetek - hallot­tuk. Donald Tusk, a csúcsot levezető elnök ugyanakkor vitát vár az EU határ- és parti őrségének felduz­zasztását célzó bizottsági elképzelé­sekről. Ezeket elfogadhatatlannak nevezte Orbán Viktor, de bírálta a cseh és szlovák miniszterelnök is. HALMAI KATALIN (BRÜSSZEL) FOTÓ: AFP/SOEREN STÄCHE HIÁNYZÓ LESZ Angela Merkel nem lesz ott Salzburgban

Next