Népszava, 2018. október (145. évfolyam, 228-253. szám)

2018-10-01 / 228. szám

2 NÉPSZAVA 2018. október 1., hétfő Variációk falumentésre VIDÉK Települések sokaságát fenyegeti a megszűnés veszélye, mert a fiatalok, középkorúak elköltöznek. A baranyai Ófalu kétmillió forintos betelepítési programmal harcol a jövőjéért. r UNGÁR TAMÁS ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK - Nem kellene már arról írni, hogy támogatjuk a betelepülőket. Az elmúlt napokban többtucatnyian kerestek minket, ennyi pénzünk és helyünk úgysincs - fakad ki az utóbb hetekben reflektorfénybe került Baranya megyei Ófalu pol­gármestere, Bec­li Erzsébet. Szeptember közepén adta hí­rül a sajtó, hogy a 330 lelkes Ofalu 2 millió forinttal vagy ingyenes, közművesített telekkel támogatja a községben építkező vagy portát vásárló családokat. A Mecsek ke­leti oldalán meghúzódó, baranyai faluban a rendszerváltáskor még 440-en laktak, ám a kilencvenes években tömegesen szűntek meg a munkahelyek itt és a közeli tele­püléseken, így sokan elköltöztek Ófaluból. Ráadásul az ófaluiak 85 százaléka német gyökerű, s ők álta­lában beszélik őseik nyelvét, ezért az aktív korúak ötöde már külföl­dön talál munkát. Nemcsak a fiata­lok, a középkorúak, a nyugdíjasok is gyakran nekivágnak, utóbbiak időseket gondoznak német földön. A nyugdíjasok persze hazatérnek, a fiatalok egy része viszont nem. Hogy ne fogyjon tovább a lélek­­szám, a község vezetése 2004-től elkezdte támogatni az Ófalun meg­települő famíliákat. 2007-ig hét család ezzel élve építkezett a fa­luban, aztán leállt ez a támogatási forma. Két éve viszont újraindult a „betelepítési” program, tavaly hár­man, idén négyen jutottak támo­gatáshoz. Évente maximum négy családot tudnak támogatni, ezért most tömegesen kell elutasítani az érdeklődőket, hisz az újságcikkek óta sűrűn cseng a polgármesteri hivatal telefonja. Ezt már Bec­li Erzsébettől, Ófalu polgármesteré­től tudom meg. A főállásban a helyi óvodát irányító faluvezető mind­járt ki is jelenti: - Ez a program nem azt akarja elérni, hogy az ország másik végé­ből idejöjjenek az emberek, hanem azt, hogy a helybéliek családot ala­pító gyerekei itt maradjanak. Őket akarjuk megtartani, nekik akarunk esélyegyenlőséget teremteni a tá­mogatással. Ugyanis a falu meg­üresedett portáit nagyon jó áron veszik meg a külföldiek, velük nem tudnak versenyezni a helybéli fi­atal házasok. Ezért van az, hogy a 129 házból harmincnak külföldi a gazdája. Érthető, hogy a külhoniak - kü­lönösen a német földről érkezők - rákaptak az ófalui portákra. A te­lepülés 100-150 méter magas hegy­dombok közötti, szűk völgyekben húzódik meg. De nemcsak a falu egyedi szépsége és természetkö­­zelisége vonzó az idetelepülőknek, hanem az is, hogy errefelé talán tíz éve se történt bűncselekmény. Ennek az is oka lehet, hogy a 6-os főúttól öt kilométerre lévő telepü­lés zsákfalu, így átmenő forgalma nincs. S hogy mitől vonzó még Ófalu, arról az egyik betelepülő, a férjével egy kislányt nevelő Bányai Kocsis Zsuzsa így beszél: - A mi családunk bonyhádi, de apám itt vett magának házat, és nekünk is megtetszett a hely. A 2 milliós segítséget igénybe véve 2016-ban építettünk egy 200 négy­zetméteres házat. Jól jött a támo­gatás, kellett az is a ház befejezésé­hez. Nagyon jól érezzük magunkat Ófaluban. Festői a környezet, cso­dás a levegő, az emberek nagyon kedvesek, figyelmesek, jó a közös­ségi élet, és az is fontos, hogy van a faluban bölcsőde és óvoda. Az asszony megemlíti, hogy ne­kik azért is könnyű, mert apjának van egy fuvarozó cége, s férjével ők ott vannak állásban. Azoknak viszont nem annyira egyszerű a munkába járás, akiknek ingázniuk kell. Az önkormányzati támogatás azonban csak annak jár, aki leg­alább tíz évig valóban Ófalun él. Eddig nem volt arra szükség, hogy valakitől visszaköveteljék a - há­zára ráterhelt - támogatást, mert nem életvitelszerűen használja portáját, állítja a polgármester. Azt viszont Beh­li Erzsébet nem haj­landó elárulni, miből telik az éven­te 45 millió forintból gazdálkodó önkormányzatnak a megtelepülők támogatására. A helybéliek sejtik: Ófalu tagja annak a nyolc településnek, amely támogatást kap azért, hogy eltűri a Bátaapátiban épített, légvonalban 6 kilométerre lévő radioaktívhul­­ladék-tárolót. Egyébként az általunk kérdezett ófaluiak egyike sem fél a tárolótól. Attól se, hogy mi lesz, ha elapad a támogatás. Azt mondják, hogy egy sváb faluban mindig mindenre ta­lálnak megoldást. BECHLI ERZSÉBET, Ófalu polgár­­mestere szerint a magyar családok nem tudnak versenyezni a külföldiekkel­FOTÓ: CSORTOS SZABOLCS ÖREGEDŐ KÖZSÉG Ófaluban az aktív korúak ötöde már külföldön talál munkát. Csak a legidősebbek maradnak Kistelepülések végveszélyben VIDÉK A statisztikák szerint 402 olyan falu van az országban, amely 1970 óta elvesztette népessége több mint felét, lakosságszáma pedig már a kétszáz főt sem éri el. Ennél is rosszabb helyzetben van hatvan település: ezek lakossága a 2001-es és a 2011-es népszámlás között harmadával csökkent. Az elnéptelenedő törpefalvak nagyrészt hegy- vagy dombvidé­ken - a legtöbb Borsodban, So­mogyban, Nógrádban és Zalában Nem egy faluban már a lakóházak 70 százaléka lakatlan -, földrajzilag és gazdaságilag pe­riférián helyezkednek el, általában zsák-, illetve határ menti falvak. Lakosságuk 1970 óta nagyjából 70 százalékkal csökkent az elvándor­lás és a halálozások miatt, s az el­néptelenedést jó mutatja, hogy az itt lakók 40 százaléka egyedül él. Akad olyan kis falu, ahol már évti­zedek óta nem született gyerek. A 60 évnél idősebbek aránya viszont 13 százalékkal magasabb, mint az országos átlag, s léteznek olyan kistelepülések, ahol tízből kilen­cen 65 év felettiek. A szépkorúak magas arányából adódik, hogy kevés a munkaképes korú, a földrajzi adottságokból pe­dig, hogy nincs munkahely. A fog­lalkoztatottak aránya nem éri el a 30 százalékot, s az állásban lévők sem a lakhelyükön, hanem másik településen dolgoznak, nem vélet­len, hogy egyre többen költöznek el közülük, betelepülő viszont nem akad helyettük. Van olyan apró­falu, ahová az új évezredben még nem költözött be senki, így viszont értelemszerűen egyre több az üres ház: a kistelepüléseken átlagosan az ingatlanok fele üresen áll, de akad olyan falu is, ahol az arány 70- 75 százalék. A települések természetesen mindent megpróbálnak az életben maradásért, ám az elmúlt más­fél évtized azt mutatja, csak sa­ját erőből nem tudják megoldani problémáikat. Kőröstetétlenben öt forintért hirdetett meg telkeket az önkormányzat évekkel ezelőtt, s a parcellákra először csaknem félezren jelentkeztek, az utóbbi években viszont már egyet sem sikerült eladni. Bihartordán hat éve kezdték el ugyanennyiért árul­ni az önkormányzati telkeket, de mindössze egyre akadt vevő. Zala­­szentlászlón a rendszerváltás után született meg az egyforintos telkek ötlete, s be is épült a terület, igaz, leginkább helybéliek éltek a lehe­tőséggel. Vágón, Ecsenyben és Me­zősason viszont senki. Zsédenyben és Rábakecölön nagyobb sikert aratott a kezdeményezés, igaz, az utóbbi településen nemcsak te­lek, de 400 ezer forint vissza nem térítendő támogatás is szerepel az ajánlatban. Dócon és Mártélyon két-két család telepedett le az egy­forintos telkek 2005-ben meghir­detett akciójában. Más településeken viszont be­látták: megfelelő közlekedés és szolgáltatások híján - az aprófal­vak nagy részében nincs bolt, kocs­ma, posta, orvos - állandó lakost nemigen tudnak magukhoz csábí­tani, így a természeti környezetet próbálják meg hasznosítani. A 40 lakosú Libickozma lakossága pél­dául tavasztól őszig hétvégenként megháromszorozódik, köszönhe­tően a külföldieknek és a nagyvá­rosiaknak, akik az üres ingatlano­kat nyaralóknak vették meg. A legextrémebb próbálkozás azonban valószínűleg Megyeré: a Sümeg melletti, 26 lakosú telepü­lést ugyanis hétvégenként 210 ezer forintért ki lehet bérelni. Az ös­­­szegért cserébe többek között hét teljesen felújított és berendezett falusi házat, a kultúrházat, pajtát, négy utcát, állatokat kap a bérlő, s aki szeretne a közügyekbe is bele­szólni két napig, abból akár alpol­gármester is lehet, így szabadon megváltoztathatja az utcák, terek nevét. ENYÉSZET FOTÓ: NÉPSZAVA Az elöregedő településeken a lassú pusztulás vár a megüresedett épü­letekre REFLEKTOR Felpörget a csők A csőd bevezetése óta újabb in­­gyentelek-áradat söpört végig a településeken, akadnak helyek, melyek még vissza nem térítendő támogatással is csábítják a fiata­lokat: jellemzően 200 ezer-két­millió forintot szorítanának ki az önkormányzatok az esetleges betelepülőknek, s van olyan falu, ahol a költségvetés 5 százalékát sem sajnálnák erre a célra, má­sutt gyermekenként 100 ezer fo­rint a támogatás. Cserébe annyi az elvárás, hogy 3-5 éven belül fel kell húzni egy új ingatlant. Ez marketingfogásnak jó, hos­­­szú távú s főleg általános megol­dásnak azonban nem megfelelő, s állami program meg támogatás nélkül nem is állítható meg az ap­rófalvak elnéptelenedése. A kor­mány tervei között szerepel, hogy az 5000 fősnél kisebb települése­ken megemeli a csokot. Kifejezet­ten az aprófalvak megmentésére született a 200 falu projekt, amely­ben az egyes régiókban félmilliárd forintra pályázhatnának a telepü­lések. Ennél is nagyobb volumenű a Modern falvak program, melyhez a Települési Önkormányzatok Or­szágos Szövetsége már ki is dolgo­zott egy vidékfejlesztési csoma­got - más kérdés, hogy a jövő évi költségvetésben jelenleg egy fillér sincs a projektre, csak egy óvatos ígéret 150 milliárd forintról. VAS ANDRÁS

Next