Népszava, 2019. január (146. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-02 / 1. szám

UTAZAS Úszó hullámvasút a tengeren Két év múlva készen áll a startra a világ első ten­gerjáró monstruma, melynek saját hullámvasút­ja lesz. Az üdülőhajót Mardi Grasnak nevezték el, első útja Floridába vezet majd. A hullámvasút 244 méter hosszú és 57 méterrel repteti a vízfel­szín fölé az utasokat, akik maguk szabályozhat­ják a sebességet. NÉPSZAVA Turistabusz-tilalom Rómában A város képviselői szerint tenni kell valamit a lég­­szennyezés okozta károk ellen, amelyet az ókori mű­emlékekben okoz a buszforgalom. Az új terv több szektorra osztja a várost, a vörös zóna - többek közöt a Trevi-kút környéke -, ahova csak engedéllyel hajt­hatnak be. A zöld zónákban - ide tartozik a Vatikán is - növelnék a buszparkolók számát. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2019. január 2., szerda Fizetőkapuk Velencében Már az idén bevezethetik a napi belépő­jegyet azoknak, akik meg akarják néz­ni Velence óvárosát. Az olasz költségve­tés tervezete szerint a városok 2,5-5 eurós (800-1600 forint) belépőjegyet szedhet­nek a turistáktól. A jegy az idegenforgalmi adót helyettesítheti. NÉPSZAVA Dárius meseországa IRAN Kocsis András Sándor Perzsia útjain készített felvételeiből összeállított fotóalbuma a közel-keleti ország történelmi emlékeihez viszi az olvasót. NAVARRAI MÉSZÁROS MÁRTON Az Ezeregyéjszaka meséi évezre­dek óta foglalkoztatják az európai olvasót, köztük a magyart is, miköz­ben máig sem nyert bizonyosságot, hogy Vörösmarty Mihály ültette-e át nyelvünkre. Az egykori Perzsa Birodalom a popu­láris kultúra részévé vált, többek között vi­deojátékok és abból készült filmadaptáci­ók révén. Az utol­só iráni sah, Mohammad Reza Pah­­lavi, il­­l­e­t­v­e házas­­i­társai közül Szóraja királyné és Farah császár­né személye pedig máig felcsigázza a dinasztiatörténet és a történel­mi bulvár iránt érdeklődőket. Sőt Iránban a fiatalok körében egyre népszerűbb az 1979-ben megbuk­tatott Pahlavi-dinasztia, amely kellő aggodalommal tölti el az országot irányító konzervatív klérust. Mindezek ellenére - vél­hetően egyebek mellett az atomprogram miatt, illetve az ezzel összefüg­gő amerikai szankciók hatására - a közel-keleti ország nem szerepel a leg­vonzóbb úti célok között. Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadócsoport elnök-vezérigaz­gatója mégis ellátogatott Iránba, méghozzá háromszor. Ezeknek az utaknak állít emléket az Irán ezer­­egy arca című ízléses kivitelezésű fotóalbuma. A válogatás Irán ma­gyarországi nagykövete, valamint a szerző által jegyzett bevezető gon­dolatokon kívül meglepően kevés szöveget tartalmaz, kivételt képez­nek Háfiz, a középkori perzsa lírikus gazaljai, amelyek közül a 12. számú gyönyörű szerelmes vers, mi több, eszményi vágyakozó költemény. Ezt a szubjektív hiányosságot a képek ellensúlyozzák. A fotókat elnézve Irán külső szemmel történő dokumentálása Kocsis szívügye lehet. Akadnak a válogatásban kicsit életlen képek, pedig azok többsége is érdekes beállítással készült. De ott van a Teherántól mintegy 900 kilomé­terre északkeletre fekvő Meshed városban (sajnos Irán második leg­nagyobb városának neve nincsen magyarra átírva) lett képalkotás az ország egyik kiemelt síita zarándok­­helyéről, amelynél nem zavarók a lámpafények (napszállta után ké­szült), viszont jobb oldalon egy em­beri fej elég szerencsétlen módon került a képbe. Érdemes lett volna várni néhány másodpercet, akár percet. Két fotótól nehezen szabadulok: az egyiken egy öregasszony látszik, aki Abjáne ezerötszáz éves telepü­lésén, a saját portékáit kínálva ül egy lépcsősoron, a másik pedig egy sivatagi viskó előtt, az épület egye­düli lakójáról készült. A férfi egy viharvert Honda motor előtt áll, megpiszkosodott a ki tudja, hány éves zakójának vállrésze, gallérja is, papucsba dugott lábát fehérre fes­tette a homok. Korrekt, beállított portrék. Az Irán ezeregy arca című kötet egyik előnyét éppen ezek az életképek adják. Persze eldönthe­tetlen kérdés, hogy egyáltalán (és ha igen, milyen mértékben) szolgál­hatja-e a művészet a megismerést, de a bazárban álldogáló fűszeres fiú szépen fényelt fotója vagy a csador­­ra húzott Adidas-hátizsákot cipelő lány képe rendelkezik azzal a ké­pességgel, hogy magára irányítsa a figyelmet és elgondolkodtassa a be­fogadót. A nagyváros lüktetése Teherán esetében kevésbé kitapintható, de a csodálatosan díszített, régi pompá­jú épületek felvonultatása legalább annyira hívogató, mint amilyenek az ott készült atmoszférateremtő fotográfiák lennének. Másfelől: a színes csempék, vízzel körbevett virágoskertek, pálmafák mellett az éjjelente zölden világító, 2014-ben átadott Tabi’at híd és a főváros ko­rábbi ikonja, a Szabadság-torony kontrasztja lényegi érték felé tere­li a képnézőt. A kötet tizenhárom UNESCO-világörökség részét ké­pező helyszínnel ismerteti meg an­nak lapozgatóját. És ez nagyon jól van így, hiszen Irán jobb megítélés­re, több európai látogatóra érdemes desztináció - legalábbis ezt sugallja a könyv. Kocsis András Sándor: Irán ezeregy arca, Kossuth Kiadó, 2018 ZSÁNER Öregasszony Ábjáne ezerötszáz éves településén Síkunyhó a belvárosban TÉLI SPORT Ha szeretné meg­érinteni azt az ereklyeként őrzött lécet, amelyen Alberto Tomba szlalomozza be magát a világhírbe, ha kíváncsi arra, hogyan siklottak régen - egymáshoz erősített bam­­buszrudakból készült sítalpakon - a japánok, illetve ha netán mun­katársaival egy síkunyhóban tervez csapatépítő összejövetelt, de nem síbakancsosat, hanem fekete lakk­­cipőset, akkor ennek Mürzzusch­­lagban a helye. Ebben a magas-stájerföldi vá­roskában, a magyar turisták által igen kedvelt semmeringi sípályák tőszomszédságában található a Téli Sportok Múzeuma, amelyet telje­sen felújítottak, és tavaly október­ben újranyitottak. A gazdag gyűjtemény bemutatja, hogy a különböző korokban és tér­ségekben, a műszaki fejlődés vagy a divat függvényében milyen síléce­ket, síkötéseket, bakancsokat, mi­lyen korcsolyákat, korcsolyacipő­ket, szánkókat, télisport-ruházatot használtak, illetve viseltek, milyen felszereléssel mentették a hegyi mentők a bajbajutottakat. A múzeum belterét, illetve an­nak egy részét - mint azt Hannes Nothagl igazgató elmondta - céges rendezvényekre, vagy akár privát bulikra is ki lehet bérelni. Az épület központi csarnokában felépítették egy farönkökből - a XIX. és XX. szá­zad fordulója táján - készült alpesi síkunyhó pontos mását, ami kivá­lóan megfelel erre a célra. Mürzzuschlagtól mindössze né­hány perc a szezononként átlagban 330 ezer látogatót fogadó Stuhleck. Hans Hirschegger, a Spital am Sem­­mering-i turizmus lelkes szervező­je kalauzol a több, egymást követő felvonóból álló komplexumon, amely 1774 méteres magasságig viszi fel az utast. Ez csupán nyolc méterrel van a hegycsúcs alatt, és a sítalpon felérkezők azzal az egyet­len lendülettel, amellyel kiszállnak az ülésből, máris száguldhatnak a gondosan kiépített pályán, miköz­ben lélegzetelállító panoráma tárul a szemük elé. Hóágyú nélkül persze elképzel­hetetlen lenne a pályafenntartás, legalábbis a tervek szerint az ápri­lis 7-ig tartó szezon egy részében. A sípálya magaslati önkiszolgáló éttermét és melegedőjét, amelyhez hatalmas, szép időben napsütötte terasz is tartozik, nemrég kibővítet­ték, új fedett területet alakítottak ki, ahol fűtött körülmények között, egy kávé mellett megpihenhetnek a téli sportok rajongói. A Graztól északra található, Bu­dapesttől gépkocsival mindössze három óra alatt, csaknem végig autópályán elérhető Magas-Stájer-föld nem csupán a rutinos sílesik­­lóknak vagy a szánkózóknak kínál ideális terepet. Az aflenzi Bürger­alm szűzhaván például a kezdőket sítúracsomag várja oktatóval és a Hochschwabra nyíló csodálatos kilátással. A Mürzer Oberland Na­túrparkban olyan Ruck X Bob tú­rákat is kínálnak, amely során fel­felé hótalpon közlekednek, lefelé pedig bobbal szántják a porhavat. A kényelmesebbek a mariazelli Erlaufsee jegén hódolhatnak a jég­horgászat türelmet próbára tevő örömeinek. KÁRPÁTI JÁNOS FORRÁS: FELSŐ-STÁJERORSZÁG TURISZTIKAI HIVATAL TÉLI SPORTOK MÚZEUMA A régmúlt már-már feledésbe ment eszközeit rejti a kiállítótér

Next