Népszava, 2019. június (146. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-04 / 128. szám
KULTÚRA Segít a Fábián Juli Emlékalapítvány • Nehéz helyzetű zenészeknek segít a Fábián Juli Emlékalapítvány. A másfél éve fiatalon elhunyt énekesnő emlékére létrejött alapítvány pályázata azokat a zenészeket célozza, akiket szociális vagy egészségügyi élethelyzetük akadályoz művészetük gyakorlásában. A jelentkezéseket e-mailben várják június 30-ig a palyazat@fabianjuli.hu címre. FIDELIO / Száz kortárs Szegeden Száz kortárs művész több mint százhúsz művét lehet látni a szegedi Reök-palotában jlius 14-ig a 100 kortársad képzőművészete, úgyis a XL. Nyári Tárlat kiállításon. A jubileumi, negyvenedszer megrendezett Nyári Táratra idén csaknem 700 alkotás közül válogaott a háromtagú szakmai zsűri. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2019. június 4., kedd 11 •• Ünnepel a Random Trip Tízéves születésnapját ünnepli június 6-án a Budapest Parkban a Random Trip. Ez alkalommal is a legkülönbözőbb műfajok előadói improvizálnak együtt, többek között Sena, Tátrai Tibor, Vitáris Iván és Saiid lép fel. NÉPSZAVA Mezítláb a múltban TÁRLA7 Eperjesi Ágnes kiállítása az 1985-ös szépségkirálynőválasztás képzőművészeti vetületével foglalkozik. Megjelenik művész és modell egyenlőtlen viszonya és a politika lelepleződése. KARDOS ORSOLYA ÍRÁSA A NÉPSZAVÁNAK Fészek Művészklub. Aranyos tapéta, széles lépcsősor, szűrődő halk zongoraszó. A hajdan báloknak otthont adó épület kihalt, mintha csak az ósdi falak és a lépcső mellett lógó portrék őriznék a múlt századi művészvilág pezsgő kavalkádjának emlékét. A történelmi miliő immár időszaki tárlatok, zenei és színházi estek otthonául szolgál. Ezúttal Eperjesi Ágnes képzőművész tárlata árválkodik az emeleti kiállítótérben és a kupolateremben. „Régóta foglalkoztat Pauer Gyula Molnár Csilláról készített szobra és a szobor kontextusai. A Képzőművészeti Egyetemen szerzett tapasztalataim, valamint a tömegmédiában zajló metoo-kampány pedig lökést adott ahhoz, hogy intenzívebben és módszeresebben foglalkozzak vele. Erre az is ösztönzött, hogy személyes beszélgetéseink során ugyan számos szakmabeli is erős kritikát fogalmazott meg Pauer vállalkozásával kapcsolatban, a szakirodalomban azonban ennek a kritikai nézőpontnak nem sok nyomát találtam” - derül ki a gyűjtemény kísérőfüzetéből. A kiállítás egyszerre továbbgondolása és dokumentációja Eperjesi tavaly októberi, a Magyar Nemzeti Galériában véghezvitt performanszának, amikor egy félig-meddig rajtaütésszerű, de a galéria által végül is jóváhagyott akcióban felöltöztette Pauer Gyula, az 1985-ös szépségkirálynőről, Molnár Csilláról készített bronzszobrát. Nem ruhába, hanem a kifutók vörös szőnyegeit idéző palástba, amely „nemcsak a szépség-, reklám-, film- és divatipar fontos szimbóluma, hanem a politikai és hatalmi reprezentációé is”. A vörös anyag ezúttal a falon kiterítve hirdeti a kiállítás címéül is szolgáló, a szobor elkészülésének körülményeire és a szépségverseny résztvevőinek alárendelt helyzetére utaló „szlogent”. Körülötte a falakon fényképek és szövegek furcsa elegye. Kitépett lapok Friderikusz Sándor Isten óvd a királynőt című riportkönyvéből, a szépségkirálynő szobrának leírókartonja, Hartai László levele Pauer Gyulához, a Lui nevet viselő nyugatnémet szexlapban megjelent fotók. Mind-mind nélkülözhetetlen kirakós darabkái egy sokszereplős, botrányos történetnek, így, kontextustól megfosztottan azonban a teljes képnek csak egy kis szegmensét tárják a látogatók elé. Ezt a hiányt egy tizennégy oldalas kísérőfüzet igyekszik pótolni, amely, bár felületesen, de ad némi értelmezési alapot az alkotó kicsit talán kapkodva összeállított koncepciójához. A kupolateremben más légkör fogad. A hófehér falak között, a terem közepén olyan vasállvány, amelyre szoborkészítés során erősítik fel a fullasztó gipszvázat a modell körül, Érezze megtiszteltetésnek. Eperjesi Ágnes kiállítása. Fészek Művészklub. Nyitva: június 14-ig rajta a szépségkirálynő szobráról 3D-s nyomtatással készült piros buszt. Sűrű csend és furcsa, magányos űr lengi körül az installációt, amitől egy pillanatra mindenki megtorpan, mikor a nyikorgó deszkalépcsőfokokról a terembe lépve végre felemeli tekintetét. Hogy a meztelen test tiszteletteljes hiányát hangsúlyozó keret, a gyönyörű, fájdalmas arc vagy az eredeti szobor születési körülményeinek emléke fejti-e ki ezt a hatást, azt nehéz lenne meghatározni, de hosszú, néma merengés után is szégyelltem hátat fordítani, és nehéz szívvel sétáltam el a pillanatnyiságot és öröklétet egyszerre megragadó, a pornográfia és a képzőművészet kapcsolatát kiemelő alkotástól, vissza az aranyozott tapéta borította falak ölelésében őrzött múltba, vissza az utcára, vissza a jelenbe. INSTALLÁCIÓ 3D-s nyomtatással készült büszt az 1985- ös Magyarország szépéről FOTÓK: TÓTH GERGŐ VÉDTELENÜL Itthoni és a Lui nyugatnémet szexlapban megjelent fényképeken a kiszolgáltatott, nőiségükben tárgyiasult versenyzők Egy tragikus sors krónikája 1985 tavaszán nagy port vert fel a kor társadalmi és politikai berendezkedésétől egyaránt idegen Magyarország Szépe-verseny. Ez volt az első alkalom az addigra már erősen erodálódott szocialista társadalomban, amikor a tévénézők olyan civil nőket láthattak bikiniben felvonulni, akik egyszerűen beneveztek a pénzt és hírnevet ígérő megmérettetésre. A több mint kétezer jelentkezőből, a Budapest Kongresszusi Központban 1985. október 5-én rendezett döntőbe 25-en jutottak be, s a korona végül a 16 éves fonyódi lány, Molnár Csilla Andrea fejére került. A díjak között Pauer Gyula - a később a Széchenyi rakparton állított, A cipők című művéről elhíresült Kossuth-díjas - szobrászművész nagylelkű felajánlásának köszönhetően az első helyezett szépekről készülő életnagyságú, dokumentatív jellegű gipszszobor is szerepelt. Tíz-tizenkét lányt választott ki, akikről a gipszvázat - amelybe később a bronzszobrot öntötték volna - megmintázta. Több forrás is azt bizonyítja, hogy a versenyzők nem utasíthatták vissza a felkérést, ez pedig teljes kiszolgáltatottságukat, tárgyiasult mivoltukat bizonyította. A Lapkiadó Vállalat két alkalmazottja ráadásul számos felvételt készített egy a szoborkészítés folyamatáról szóló, fényképekkel illusztrált riportanyaghoz, amelyeket aztán a Lui nevű nyugatnémet szexlapnak is kiszivárogtattak. A bronzszobrok nem készültek el, kivéve a szépségkirálynőét, az is csak jó néhány évvel később. A botrányos verseny tragikussá vált, amikor 1986. július 10-én Molnár Csilla halálos adag gyógyszert vett be, és már nem tudták megmenteni az életét. A szépségkirálynő-választásról több mű is született, a legfontosabbak: Gazsó L. Ferenc és Zelei Miklós Szépséghibák című könyve, Dér András és Hartai László Szépleányok című dokumentumfilmje és Friderikusz Sándor Isten óvd a királynőt! című riportkönyve. HIRDETÉS MINDEN MÚLT A MÚLTAM #HUSZADIKSZÁZAD #PRIVÁTFOTÓ #FORTEPAN Magyar Nemzeti Galéria, A épület, 2019. április 17. augusztus 25. A népszerű Fortepan digitális fotóarchívum anyagából vonultat fel egy több mint háromszáz darabos válogatást a Magyar Nemzeti Galéria Minden múlt a múltam című kiállítása. A kiállított képek szorosan kapcsolódnak Magyarország XX. századi történelméhez. Az adott kor, melyben készültek, sokféle módon, számos rétegben jelenik meg ezeken a képeken, de a hangsúlyt a gyűjtemény gerincét adó privát fotókon keresztül az átlagember nézőpontja és életeseményei kapják. A kiállításon szereplő képek mindegyikéhez tartozik, tartozott egy történet. Szerencsés esetben ez a történet visszaidézhető, a legtöbb esetben azonban már nem ismertek a fotókon szereplő konkrét személyek, az egyes képek keletkezéstörténete így a látogató képzeletére van bízva, hogy milyen történetet lát a fénykép mögé. A kiállításon, akárcsak egy nagy, közös, családi fotóalbumban, az emberi életút stációi mentén követik egymást az 1990 előtti fényképek. A fotóknak először gyerekek, azután fiatalok, majd felnőttek és végül idősek a főszereplői. A tizenhat történet, a hozzájuk tartozó fotókkal és az ezeket kiegészítő tárgyakkal a kiállításban egy-egy önálló installációban jelenik meg. A tárlat egy évszázadnyi közös múltunkban kalandozva frissíti fel memóriánkat a közvetve-közvetlenül hozzánk kötődő emlékekről, pontosan úgy, ahogyan Rakovszky Zsuzsa fogalmaz Fortepan című verseskötetében: „minden múlt a múltam”. (x) A kiállítás kurátora: Virágvölgyi István Társkurátor: Tamási Miklós Kurátorasszisztens: Madár Mária mng.hu Készült: 1948. Adományozó: Fortepan/Gyöngyi Készült: 1952. Adományozó: Fortepan