Népszava, 2019. szeptember (146. évfolyam, 203-227. szám)

2019-09-21 / 220. szám

NÉPSZAVA 2019. szeptember 21., szombat A XX. század dohánya ÁRTALMAK Folyamatosan bővül a cukor bűnlajstroma, újabban a krónikus gyulladásos betegségekkel is összefüggésbe hozzák. FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Egy egészen friss, csütörtökön a Medical News Today felületén publikált átfogó nemzetközi vizs­gálat szerint az indokolatlan cu­korfogyasztás áll számos krónikus gyulladás, illetve a gyulladások ál­tal kiváltott súlyos megbetegedés mögött. Ahogyan a dokumentum fogalmaz, ilyenkor a szervezet im­munrendszere „rossz irányba” aktiválódik, és az egészséges sej­teket károsítja, például reumatoid arthritist okozva. A több cukor bevitele egyértelműen összefügg a gyulladáskockázat növekedésével, különösen a cukros italok fogyasz­tása esetén - állítja a tanulmány, amely a krónikus gyulladásos ál­lapot olyan tüneteit azonosítja, mint a depresszió, a szorongás, az állandósult testi fájdalom, az álmatlanság és fáradékonyság, a székrekedés, hasmenés, illetve sa­vas reflux, az elhízás, valamint a gyakori fertőzések jelentkezése. A krónikus gyulladás szignifikán­san nagy kockázatot jelent a cu­korbetegség, a depresszió és a de­­mencia szempontjából. A kutatási összefoglalóban ugyanakkor az is szerepel: „amikor az emberek ke­vesebb cukrot esznek vagy isznak, a vérben lévő gyulladásmarkerek szintje csökken” - ami arra utal, hogy a cukrok által okozott káros hatás a cukorbevitel visszaszorí­tásával mérsékelhető, sőt vissza is fordítható. A cukor elleni harc mozgó cél­pontra való vadászatnak tűnik, a fó­kusz folyamatosan változik - most leginkább a cukros italok vannak célkeresztben. A WHO rákkutató intézete (International Agency for Research on Cancer - IARC) szep­tember elején tette közzé kutatási eredményeit arról, hogy a naponta legalább 250 ml üdítőt fogyasztók a kontrollcsoportnál lényegesen na­gyobb eséllyel halnak korai halált. Egy korábbi francia kutatásban azt találták, hogy a cukrozott üdítők a rák kockázatát is növelik: napi 100 ml cukros ital közel 20 százalékkal fokozza a daganatos betegségek kialakulásának esélyét. Az IARC anyagában az olvasható, hogy a cukrozott és a cukormentes (al­ternatív édesítőszereket tartalma­zó) üdítők is ártalmasak lehetnek: előbbiek főként az emésztőszer­vi, utóbbiak a szív- és érrendszeri problémákkal hozhatók összefüg­gésbe, de például a Parkinson-kór valószínűségét mindkettő növeli. A tanulmány szerzői sürgetik az egészségügyi szervezetek vezetőit, hogy lépjenek fel határozottabban a cukrozott italok fogyasztása el­len. Itt lenne az ideje: a világ cukor­felhasználása a gazdasági válságot követő átmeneti lassulás után 2015 óta ismét gyorsuló ütemben nő. HARGITAI MIKLÓS FOTÓ: KWAN CHAI CÉLPONT A naponta leg­alább 250 ml üdítőt fogyasz­tók nagyobb eséllyel halnak korai halált. Fel kell lépni a cukrozott italok ellen 100 milliliter cukros ital naponta közel 20 százalékkal növeli a daganatos betegségek kialakulásának esélyét Mennyi az annyi A WHO a napi teljes energiabevitel 10 százaléká­ban (2000 kcal-s étrendnél 50 grammban) állapítja meg a felnőttek és gyermekek ajánlott hozzáadott cukorfogyasztását - mondta el lapunknak dr. Kovács Viktória Anna, az Országos Gyógyszerészeti és Élel­mezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) táplálkozás­­tudományi szakértője. S rögtön hozzá is tette, hogy további egészségelőnyökkel járhat a WHO legutóbbi ajánlása szerint, ha ezt a mennyiséget napi öt száza­lék alá tudjuk szorítani. Ez 2000 kcal-s étrend esetén mindössze 100 kalória, 25 gramm. Egy hároméves gyerek napi energiaszükségletének ez az öt száza­lék 13 gramm cukorral egyenlő, amit egy pohár gyü­mölcsnektár nagyjából fedez is. A szakember szerint kétéves kor alatt egyáltalán nem ajánlott cukrot adni a gyerekeknek. Az édesíz-preferencia velünk szüle­tett tulajdonság - hangsúlyozta dr. Kovács Viktória Anna -, így ha a várandós anya sok cukrot fogyaszt a terhesség alatt, akkor az is ráerősít erre. A cukor hatására a szervezetben opiátok szabadulnak fel. Ez az anyag a fájdalomcsillapító mechanizmus része, az agyban kellemes érzést vált ki. Ha az édes ételek adásával erre folyamatosan ráerősítünk, akkor a kis­gyerek mindig az édes ízt fogja preferálni, és ahány­szor csak lehetősége adódik, mindig az édeset fogja választani, abból eszik majd többet. A világ országaiban - mindenütt más-más eszkö­zökkel - próbálják az élelmiszeripart arra kénysze­ríteni, hogy egészségesebb termékeket gyártson. A magyar állam például nyolc évvel ezelőtt a né­pegészségügyi termékadót vetett ki a túl sok hozzá­adott cukrot tartalmazó termékek után. Ebből is el­sősorban az előrecsomagolt cukrozott készítmények (csokoládé, rágó, marcipán, cukorka, keksz, ostya, fagylalt, jégkrém stb.) után fizetett adóbevétel volt meghatározó. A hazai cukorfogyasztás a napi ajánlott energia­bevitel 7,6-8,6 százaléka között volt 2014-ben, ami a WHO ötszázalékos ajánlása felett alakult. A cukros termékek (pl. cukrozott gyümölcslevek, szénsavas üdítőitalok) egy főre jutó fogyasztása az adó kive­tését követően visszaesett, de később ismét emel­kedésnek indult. Az OGYÉI tíz évvel ezelőtt indította útjára a Happy­ Hét elnevezésű kezdeményezését, mellyel arra hívják fel a figyelmet, hogy ha szomjasak vagyunk, vizet igyunk, és ne cukrozott italokat - ez szintén összecseng a WHO javaslataival. D. A. 0 ZÖLDTÉRÍTŐ Az édes élet vége Az elmúlt 30 évben az egykor 12 gyárból álló hazai cukorgyár­hálózat egyetlen üzemre olvadt, az angol-osztrák érdekeltségű, bécsi székhelyű Agrana Beteili­­gungs-AG magyarországi cége maradt csak meg. Fénykorában a magyar cukoripar 500 ezer tonna cukrot gyártott, amihez 130 ezer hektár termőterület állt rendelke­zésre - ez mára 14 ezer hektárra zsugorodott. A magyar gyártás helyzetét alaposan megrendítet­te az uniós cukorreform. Az EU kvótaszisztémája támogatások­kal igyekezett védeni a közösség termelőit az alacsony világpia­ci áraktól (cukorrépából sokkal drágábban és nagyobb energia­­ráfordítással lehet répacukrot előállítani, mint cukornádból nádcukrot), de a cukornádterme­lő harmadik világbeli országokat is támogatja ezzel a lépéssel az Európai Unió. A reform során előbb megvágták az engedélye­zett kvótákat, így Magyarország a korábbi évi 400 ezer tonnás ke­retének háromnegyedét leadta, s 105 ezer tonna cukrot állíthatott elő, amihez átlagosan 750 ezer tonna cukorrépára volt szükség. Mivel 2017-ben a kvótarendszer megszűnt, ilyen kötöttség ugyan már nincs, de a termőterület és a termesztett mennyiség is ala­posan lecsökkent. Sok gazdának ugyanis megérte, hogy ha áttért más növényi kultúrákra, példá­ul gabonára, olajos növényekre, akkor tonnánként a leadott kvó­táért 65-66 ezer forintot kapott, természetesen a földalapú támo­gatás mellé. A lapunk által meg­kérdezett szakemberek egyetér­tenek, hogy a bezárt cukorgyárak újraindítására vagy korszerű új üzemek építésére a rendkívül ma­gas, többmilliárdos költségek és a hosszú megtérülés miatt vajmi kevés az esély. BIHARI TAMÁS Amit tudni akarsz a cukorról. KÉRDEZZ FELELEK A valós kockázatokról és a tévhitekről a Semmelweis Egyetem két munka­társával, dr. Székely Andrea anató­mussal, egyetemi docenssel és dr. Kardon Tamás kutatóorvossal, az Orvosi Vegytani, Molekuláris Bio­lógiai és Patobiokémiai Intézet do­censével beszélgettünk. # Létezik cukorhiány? A mi táplálkozási viszonyaink között nem. A szervezet a vércu­­korszint állandó szinten tartására törekszik, ennek érdekében saját maga gondoskodik róla, hogy a be­vitt tápanyagokból a cukrot előállít­sa. Alapesetben az élelmiszerrel fel­vett szénhidrátokat a máj glükózzá (szőlőcukorrá) alakítja. A glükóz a véráram révén jut el a sejtekhez, és azok tápanyagául szolgál. Mivel a testünk gondoskodik a létrehozá­sáról, semmilyen problémát nem okoz, ha a hozzáadott cukrokat száműzzük az étrendünkből. # Mi történik a cukorral a szer­vezetben? Az Európában a legnagyobb mennyiségben fogyasztott cukor­félék, a finomított répacukrok ké­miai értelemben diszacharidok: két egyszerű szénhidrátból (mo­­noszacharidból), azaz egy glükóz­­(szőlőcukor) és egy fruktóz- (gyü­mölcscukor) molekulából állnak. A diszacharidot a szervezetünk az emésztés során elhasítja (hidroli­­zálja), mert csak a monoszachari­­dok szívódnak fel. A kétféle cukrot a máj dolgozza fel: egyrészt lebon­tás esetén a sejtek számára szük­séges energia, másrészt a májban, izomszövetekben felépítés esetén a szénhidrátraktárak töltőanyaga (glikogén) lesz belőle. A fölösleges energiát a szervezet leginkább zsír formájában raktározza. # Milyen cukrot együnk? A lassan felszívódó cukrok las­sabb és kevésbé erőteljes inzulin­választ váltanak ki (hirtelen meg­növekvő szénhidrátbevitel esetén a vércukorszint megemelkedik, ami­re az inzulintermelő sejtek inten­zívebb inzulinhormon-termeléssel reagálnak, hogy visszakényszerít­­sék a vércukorszintet a kívánatos tartományba), így kevesebb inzulin termelését igénylik. Inzulinter­melő sejtekből viszonylag kevés van, rendszeres túlzott igénybevé­ A fölös­leges energiát a szerve­zet zsír formájá­ban rak­tározza tej esetén kimerülhetnek vagy az ismétlődő magas inzulinszinthez hozzá is szokhat a szervezet, inzu­linrezisztencia alakulhat ki. Melyek a „lassú” cukrok? A finomított fehér cukor van a képzeletbeli skála egyik végén (a „gyorsan felszívódó” póluson), a másikon pedig a természetes álla­potban a táplálékokban - zöldség­ben, gyümölcsben, tejben stb. - lévő cukrok. A méz nagyjából a skála kö­zepén helyezkedik el. Annál lassabb a felszívódás, minél több „csoma­golóanyag” - növényi rost, ásványi anyag, vitamin - van jelen a cukor­ral. Azaz minél alacsonyabb fokú a cukor feldolgozottsága, annál las­sabb a felszívódása. Milyen kockázatai vannak a túl­zott cukorfogyasztásnak? A káros hatások közül az elhízás a legfontosabb, illetve ennek követ­kezménye az inzulinrezisztencia kialakulása, a 2-es típusú cukorbe­tegség és a magas vérnyomás is gya­kori következmény. Ezek a betegsé­gek nem mindenkinél alakulnak ki a túlzott cukorbevitel hatására, de az esélyük mindenképpen megnő. Közismerten ártalmas a cukor a fo­gaknak is, két okból. Savas környe­zetet hoz létre a szájban, ami hozzá­járul a fogzománc felpuhulásához. Ép zománcú fognál ez általában nem okoz gondot, de mikrosérü­­lések esetén, tömések szegélyénél stb. megkönnyíti a cukorral táplál­kozó „fogrontó” baktériumok mun­káját.

Next