Népszava, 2021. február (148. évfolyam, 26-49. szám)
2021-02-20 / 43. szám
SZÉP SZÓ Labdarúgás - Bor 2021. február 20., szombat mikor az FTC még nem előétel volt az európai kupákban, és egyetlen megszerzett pontért egyáltalán nem ünnepelték volna, kitűnően kezdődött az év a zöld-fehérek számára. A ferencvárosiak 1966 februárjának elején Luganóba utaztak, hogy két héten át az elegáns svájci városban készüljenek az Internazionale elleni BEK-negyeddöntőre. Ám akármilyen jó dolguk volt is, többszörös hendikeppel vágtak neki a címvédő elleni párharcnak, hiszen Itáliában télen is üzemelt a Serie A, míg Magyarországon november 7-én befejeződött és március 12-én kezdődött az NB I. Azt, hogy befejeződött, szó szerint kell érteni, mert minálunk akkoriban egész éves, tavaszi-őszi rendszerű bajnokság zajlott, ennek következtében az FTC 1964- es aranyérmesként szerepelt a BEK 1965/66-os évadában, de a bajnoki címet már a Vasas védte. Azért a márciusi visszavágóra két nap alatt elfogyott a 80 ezer belépő a Bajcsy-Zsilinszky út és a Népköztársaság útja sarkán lévő jegyirodában, ahol február 15-én kezdték árusítani a tiketteket. Képzelhetik, milyen sorok álltak, ha a nyitva tartás utolsó órájára már csak négyszáz, egyaránt kilencforintos - tehát a „kakasülőre” szóló - belépő maradt a második napon... Milánóban kisebb volt az érdeklődés, de ez nem a Ferencvárosnak, hanem az időjárásnak szólt. Az FTC nagyon is megalapozta jó hírét Olaszországban, hiszen a Vásárvárosok Kupája 1965- ös elhódítása alkalmával otthon és idegenben is legyőzte az AS Romát (1:0, 2:1), majd a döntőben Torinóban múlta felül a Juventust (1:0). A többnapos havazás meg az azt felváltó esőzés keresztbe tett a látogatottságnak, ráadásul az Inter este negyed tízre tűzte ki a meccset, és az egyenes tévéközvetítések miatt nem változtathatott az időponton. A San Siróba 36 896 néző váltott jegyet, majd pokrócba burkolta magát, hogy ne vegye meg az Isten hidege. Az óév decemberében, hasonlóan vacogtató viszonyok között csak 15 324 szurkoló volt ugyanott a bukaresti Dinamo elleni visszavágón, amelyen Giacinto Facchetti az utolsó előtti percben fejelte a továbbjutást jelentő gólt (0:1, 2:0). Az FTC sokkal simábban vette a korábbi akadályokat. Az izlandi Keflavikot habkönnyű 9:1-gyel és 4:1-gyel ejtette ki a kilences alkalmával az extraklasszis 9-es, Albert Flórián öt gólt ért el -, majd a pesti 0:0-t követő athéni 3:1-gyel foszlatta semmivé a Panathinaikosz hiú ábrándjait. Ám a december 16-án megtartott sorsolás után Kalmár István ferencvárosi klubelnök lemondóan nyilatkozott: „A világ jelenlegi leg- HEGYI IVÁN INTERNAZIONALE-FTC 4:0 (2:0) BEK-negyeddöntő, 1966. február 23., Milánó, 36 896 néző. Jv.: Arribas (spanyol). Internazionale: Sarti - Burgnich, Guarneri, Malatrasi, Facchetti - Bedin, Mazzola, Suarez - Jair, Peiro, Corso. FTC: Géczi - Novák, Mátrai, Szűcs, Horváth - Juhász, Rákosi - Karába, Varga, Albert, Fenyvesi. Gól: Jair (8. perc), Corso (38.), Peiro (65. és 75.). FTC a postakocsin jobb klubcsapatával kerültünk szembe, így vérmes reményeink nem lehetnek. De ez nem jelenti azt, hogy nincsenek esélyeink, hiszen a bukaresti Dinamo kis híján meglepetést okozott az Interrel szemben.” A vezetőségnek az együttes elparentálása helyett inkább arra kellett volna ügyelnie, hogy ne kövessen el szarvashibát. A találkozóra ugyanis csak azokat lehetett nevezni, akik a párosítás napját három hónappal megelőzően már az adott klub játékosai voltak, ám Szűcs Lajos akkor még Dorogon futballozott. Ennek ellenére nemhogy kerettagnak jelölték, de be is tette őt a csapatba Tátrai Sándor edző. Az Internél a szabálytalanságot „kiszúrták”, azaz a kék-feketék abban a biztos tudatban léptek pályára, hogy bármi történik, továbbjutnak, mert vereség esetén megóvják a meccset. Az Internazionale amúgy sem csak arra fordított gondot, mi történik a pályán. Solti Dezsőt kifejezetten a célból alkalmazta, hogy a bundák nemzetközi nagymestere előre „elrendezze” a mécseseket a játékvezetőkkel. Az auschwitzi túlélő, akinek egész családját kiirtották az akkoriban hű baráti náci Németország keleti haláltáboraiban, több Mercedes árát is hajlandó volt leszurkolni a megfelelő dirigálásért, bár a csinos fújásdíjat nem ő, hanem Angelo Moratti, az Inter elnöke fedezte. Nem mentség az 1947-ben emigráló, a hatvanas években nem Mercedesszel, hanem harcsaszájú Citroennel közlekedő Solti számára, de az, aki látta, amit látott az „Arbeit macht frei” felirat mögött, szóra sem érdemes botlásnak tarthatta a megvesztegetést a gettók, vagonok, lágerek infernális bűneihez képest. Nincs rá bizonyíték, ám könnyen lehet, hogy Manuel Gomez Arribast ugyancsak megkereste Solti vagy Italo Alloch, az Inter titkos találkozókon nemkülönben tevékeny főtitkára. A spanyol játékvezető ugyanis két lesgólt is megadott az Internek, ráadásul 3:0-nál kiállította az Apinak becézett Horváth Lászlót, így sem a bíráskodáson múlt a 4:0-ás végeredmény, mert az FTC szezon előtti formában, nagyon gyengén játszott. A hazai lapokban élcelődtek a futballistákon, nem úgy, mint manapság, amikor sokadrangú labdarúgók előtt szokás leborulni hajlékony körökben. Ilyen humoros szösszenetek jelentek meg annak idején: „A magyar csapatok játsszák a legjobban a 4-2-4-et. A Fradi négyet kapott Milánóban, a Honvéd kettőt Liverpoolban, a Dózsa négyet Leedsben.” Vagy: Mi lenne, ha Helenio Herrera lenne az FTC edzője? - 7:0-ra nyerne a Ferencváros. - Milyen összeállításban? - Sarti - Burgnich, Guarneri, Malatrasi, Facchetti - Bedin, Mazzola, Suarez - Jair, Peiro, Corso.” A nagy tekintélyű Lukács László nem viccelt, ellenben helyszíni tudósításában azt jelentette a Népszabadságnak: „Az Inter lökhajtásos előretöréseihez képest a Ferencváros labdarúgói még postakocsin járnak.” A visszavágóra ennek ellenére megtelt a Népstadion, azaz senki nem hagyta veszni a jegyét. Az FTC nem szerepeltette Szűcsöt, helyette Orosz Pál, az Üllői úti labdarúgó zrt. jelenlegi vezérigazgatójának édesapja játszott - a direktor úr tehát von Hause aus tud különbséget tenni a valódi és a műfutball között, de nyilvánosan ennek nem mutatja nyomát -, az Inter pedig nélkülözte a sérült Sandro Mazzolát, aki 1966 decemberében, szintén BEK-mérkőzésen, ugyancsak 80 ezer néző előtt, két bámulatos szólógólt lőtt a Népstadionban a Vasasnak (0:2). A zöld-fehérek itthon 1:1-et értek el, de már Milánó után - azazhogy Szűcs bevetése miatt már Milánó előtt - nyilvánvalóvá vált: nincs esélyük. Az akkor még mértékadó szakírók felvetették: „Jó lenne alaposan elemezni, vajon megvannak-e bajnokcsapataink számára a feltételek, amelyek a jövőben reményt nyújtanak arra, hogy a Real Madridhoz, a Benficához vagy az Internazionaléhoz hasonló együttesek ellenében helytálljanak Európa legnagyobb érdeklődéssel kísért labdarúgó-klubtornáján.” Ma ilyen mérce nem létezik, a Hyppolit-berkekből ajnározás-hurrázás látható-hallható. De vajon milyen összesített eredményt adna ki a Géczi-Dibusz, Novák-Lovrencsics, Mátrai-Blazic, Szűcs-Botka, Páncsics-Heister, Juhász-Haratyin, Rákosi-Sigér, Szőke-Uzuni, Varga- Tokmac, Albert-Boli, Fenyvesi-Zubkov egybevetés? Az abszurd összehasonlítás módfelett megtisztelő lenne a maiakra nézve. De nem azért, mert ők nyernének 1:0-ra... A MILÁNÓI MÉRKŐZÉS JELENETE Nem a bíráskodáson múlt a 4:0-s végeredmény, mert az FTC szezon előtti formában, nagyon gyengén játszott Mikibá ’ avagy egy furmint és egy merlot . Tan ez a Mátyás-puzzle: ■ / a nemzet tumoristá■ / ja, a gyászos körmű ■ / Kásler székrekedé■ / ses ötlete, hogy rakják össze Mátyás királyt, mint két kicsi legót. Lehet, nem figyeltem, de mintha nem hívták volna fel a figyelmet a kollégák arra, ami sztem a dolog lényege. Valamelyik ilyen enthuziasztikusan ziháló kormánytámogató kriptonyilas kommentátor a verbális diaréjában már olyasmit irkált, hogy namost aztán reszkethetnek a román testvéreink, mert ki fog derülni, hogy Mátyás nem is szőröstalpú oláh, hanem magyar, sőt, lehet, hogy királyi zabigyerek. Megelőlegezve ezzel a vizsgálat eredményét, és le merném fogadni, hogy ez lesz: ki fog derülni, hogy Mátyás nem román. Na ideje bepuszilnunk valamit, hogy ezt bírjuk idegekkel! Pajzos, Tokaji furmint, száraz (2019), ALDI, 999 Ft. Szalmaszín, nem túl intenzív, étvágygerjesztő levesfűszeres illat, kerek, könnyed, nem sűrű, korty almás és kis érzéki ízzel, pézsma(?), de minden halvány ecsetvonásokkal, ásványos adstringencia villanyos villanásával, kellemes, de nem hangsúlyos savakkal, távoli édesség kedves emlékével, népszerű és finom karakter érett felhangokkal, könnyed és friss egyensúllyal, kimagasló holmi eszement minőség/ ár aránnyal, mindennap kéne ilyen bort inni egy-két pohárral, segít élni, kérek még, ez az. Szál az a cél, hogy bebizonyítsuk: Mátyás nem móc. És itt van a kutya elásva: NEM MINDEGY, WAZZE? Ez csak akkor lehet szempont, ha az etnikait relevánsnak tartom, ha meghatározó jelentőségű számomra a vér, a fajta, a gén, és akkor, igen, akkor máris a keresztény és liberális (ez egyébként kvázi-szinonima, de erről majd legközelebb), azaz európai értékrenden innen vagyok, valahol a törzsi világ és Goebbels között hangicsálva, olyan beszkártosként, aki két hátrafelé nyilazás között szakácsárpád-cikkeket olvasgat és bayerzsoltira izgul fel a tévé előtt a legújabb kormányzati guminő látványára. És Petrovics? (Mármint Petőfi, nem Vanek úr a Tizennégy karátos autóban, akinek majdnem kicsúszik a száján a garnizonban, hogy ő Vanek úr, de időben észbe kap, és azt mondja, hogy nevem van: ez, hogy Petrovics), szóval hogy a sokáig a legmenőbbnek tartott magyar költő mamája-papája jót? De mindegy, a magyarság (franciaság, inuitság vagy hazátlanság, tehát az az érzés, annak a választása, hogy a haza nem fontos, ahogy isten és a család is lehet dobható) legitim és kulturális mém, ami az adott nemzeti kultúra matrjoska-babájában formálódhat ki az emberben (család, suli, lokális közösség és specifikumok, jó esetben egy boldog ország humanista, liberális és demokratikus közintézményei és korrekt közszolgálata, hehe, Európa, az atlanti gondolat, a galaxis, a Lokális Galaxiscsoport, a világ, ahogy a táguló űrben lengve jövőjének nekivág, anyámkinnya, fogjanak meg, fogjanak meg, nem a génektől, Mikibá’! Ezt egy orvosprofnak kéne tudnia, Mikibá’! Na, igyunk gyorsan valamit, mielőtt tényleg fölszab minket az ideg! Ölelés Merlot (2018) Szekszárd, Vida Péter, 14 százalékos, 2600 Ft. A címke ilyen tündéres-giccses rémség, énkicsi pónimos-hellókittis fasság, épp csak egyszarvú nincs rajta, de a bornak eszméletlen szép merlot-illata van, ami dús és intenzív feketecseresznyés-szilvás asszociációkat jelent, kis tintás felhanggal, jó száraz, nincs vörösbor-édessége, amit az illat után elvárt az ember, marhajó marhahús-bor, csöppet maszkulinabb, mint a merlot-k szoktak, mert a merlot a jin, a női princípium egy küvében a cabernet sauvignon, e szupermen izomtibor, a bordói kékszőlőfajták német szilárdja mellett, kerekséget és „édességet” (nem édesborságot, hanem ilyen, a glicerinből és alkoholból és tán az érett tanninból fakadó érintésnyi édes percepciót) szokott hozni a szálkás és csontszáraz és macsó cabernet mellé, de egymagában meg a merlot a legkellemesebb ivású vörösbor, ez is olyan női vonás: kedvesebb, mint a száraz és rossz szagú, mocskos körmű férfiak.