Népszava, 2021. március (148. évfolyam, 50-75. szám)

2021-03-05 / 54. szám

2021. március 5., péntek Nyitott mondat A Népszava irodalmi melléklete a Vasárnapi Hírek szerkesztőségétől Valami egészen különleges keverékét nyújtja Böszörményi Márton Meixner Józsefné apoteózisa című regénye a mindennapi tapasztalatoknak és a szürreális élményeknek - mintha David Lynch forgatott volna filmet egy magyar lakótelepen. Az elsőkötetes szerzővel akasztott macskákról, a bizarr és szellemiségében is nivellált horrorról, valamint a mesevilágok igazságáról is beszélgettünk. RÁCZI­ PÉTER - Tegyük fel, hogy a könyvesbolt­ban, ahol dolgozik, valaki azzal fordul önhöz, hogy ajánljon neki valami igazán ütős szépirodalmat. A kezébe adná a saját kötetét? - Megtörtént már: egy fiatal hölgy arra kért, hogy mutassak neki olyan kortárs szépirodalmi könyvet, ami nem hétköznapi, inkább furcsa, mint hagyományos, és az sem hátrány, ha éppen megborzongatja. Több köny­vet is ajánlottam neki, s végül a saját regényemre is merészeltem felhívni a figyelmét, érdekességképpen. De olyan is előfordult, hogy a kollégái­mat kérdezte valaki, aki már a kosa­rába helyezte a Meixner Józsefnét, hogy ez milyen könyv. Ők pedig el­árulták neki, hogy fantasztikus, per­sze, és ha tetszik neki, bátran térjen vissza, a szerző dedikálja neki a bolt­ban. (nevet) - Milyen előzményekre vezethe­tő vissza önnél a borzongatás, hor­ror szeretete? - Már gyerekkorom óta nagy ra­jongója vagyok a műfajnak. Love­­craft dark fantasy műveivel kezdtem az ismerkedést, illetve filmen láttam a Dr. Jekyll és Mr. Hyde-ot - azo­kat a műveket szerettem mindig is, amelyek erős érzelmeket képesek kiváltani belőlem, ezeknek a horro­­risztikus műveknek a világába sok­kal jobban bele tudtam helyezkedni, mint a hagyományosabb szépirodal­mi művekébe. Később, amikor írni kezdtem, magam is ezt a hatást igye­keztem elérni, hogy a puszta ijeszt­getésen túl, inkább az emberben tu­dat alatt működő dolgokat hozzam a felszínre. Azt gondolom, az a jó hor­ror, ami szépirodalmi igényességgel képes kiváltani a sejtelmes-rejtel­mes borzongatást, s gondolkodásra is buzdít. - A novelláiban és a regényében érezhető az erre való törekvés, de még mintha valami abszurd-gro­teszk, ironikus elem is társulna mindezek mellé. - A rám hatással bíró szerzők kö­zött meg kell még említenem Kafka és Csáth Géza nevét, s így már ért­hetővé is válik ez a vonulat - hogy a vásári ijesztgetés mellett sokkal maradandóbb, szellemi-intellektuá­lis kihívást jelentsen egy-egy olvas­mány, amiben tükröződik az ember rémülete az őt körülvevő vagy benne lakozó világtól. - A mágia és a szürreál keve­redik a műveiben a „sültreállal”, azaz a leghétköznapibb történé­sekkel - honnan a valóságtapasz­talat? - Dunaújvárosban nőttem fel, gyár- és panelrengetegben, ez eléggé belém ivódott - a regényben is ezek hatása köszön vissza a Duna-parti garázssorral például. Korábban ezt a valóságot akartam ábrázolni vala­hogy, Bukowski stílusában, de nem éreztem annyira sajátomnak, nekem sokkal inkább a szürreállal való keve­redése fekszik - hiszen én magam is így élem meg ezeket az élményeket. - Milyen szürreális élményeket tapasztalt? - Nem elég, hogy neurotikus va­gyok, tele a legkülönbözőbb fóbiák­kal, ráadásul a képzeletem is gyakran játszik velem... A legfélelmetesebb szürreális tapasztalatomat 14-15 éves koromban szereztem. Az utcán sétáltam hazafelé, elmélyülve a gon­dolataimban, de olyannyira megve­zetve általuk, hogy végül odáig jutot­­tam, hogy nem tudtam tovább­lépni, lebénultam, a gondolatiság eljut­tatott egy olyan pont­ra, hogy képtelen voltam mozogni. Jó pár perc kellett a tudatállapotom visszaállására, hogy ismét tudjak járni. Sajnos azonban az a gondolat­folyamat teljesen elveszett, ami ki­váltotta ezt a „fagyást”, soha nem is tudtam felidézni később. - Ez elég bizarr - s ha már az, hadd kérdezzem meg, hogyan ke­rült kapcsolatba az első hazai bi­­zarro fanzine-nel, a Robotcigán­­­nyal? - Ez a műfaj nálunk kevésbé ismert vagy elterjedt, a 2000-es években kezdett terjeszkedni Ame­rikából. A zsáner- és a szépiroda­lom határán mozog, és ma már több alirányzattal rendelkezik. Az egyik fősodor kifejezetten a polgárpuk­­kasztásra utazik, a hatásvadász, megbotránkoztató, borzongató szö­vegvilágával. A másik, ami nekem szimpatikusabb, inkább a szürreáli­­sabb világ szépirodalmi megjelení­tésére vállalkozik, körülbelül David Lynch filmjeinek vonalán, némi társadalomkritikával, szellemileg is aktivizáló igénnyel. Ez hasonló tö­rekvéseket mutatott az én írói elkép­zeléseimmel, így találtam rá akkori­ban, 2017 tájékán a 451.hu oldalra, ahol publikálhattam is a novellái­mat. A fanzine-t a portál alkotói köre készítette, s nagy sikert aratott, még ha csak kis példányszámban jelent is meg.­­ Egy másik nem hétköznapi művészi csoportosulásnak is tag­ja, a hungarofuturizmusnak. Ho­gyan kapcsolódik hozzájuk a mű­veivel? - A hungarofuturizmus részben a szélsőséges magyarságtudatnak tart tükröt, parodisztikus elemekkel, öniróniával mutat rá az abszurditá­saira. Másfelől azonban ki is emeli azokat a motívumokat, amik valóban meghatározóak a magyarságra, s ezt művészetileg hasznosítja. A novel­láim egyikére-másikára jellemző ez a szemlélet, ám a regényben ez a megközelítés nem érzékelhető. - A novellái alapján lett ismert, mégis egy regénnyel debütált, miért? - Korábban már írtam regénye­ket, de csak az asztalfióknak, tapasz­talatszerzésnek, gyakorlásnak jók voltak, máskülönben nem igazán. A novelláim pedig még összességük­ben nem adtak ki egy egységet, ami alapján kötetbe rendezhettem volna őket, túl sokfélék voltak. A Meixner Józsefné apoteózisa, mely bár novel­lának indult, de szétfeszítette a kere­teit, az első olyan regényem, amiben már a saját hangomon szólalok meg: ez vagyok én. Ezt már bátran meg­mutathattam a nagyközönségnek. - „Ez vagyok én”, de ki is ez az Örkényi figura Meixner Józsefné? - Térjünk vissza egy kicsit a köny­vesboltba: a könyveket rendezve fe­deztem föl ezt a nevet, a hölgy egy Egyiptommal foglalkozó könyvet rendelt, nekem pedig beindította a fantáziámat. A név is megragadott, de a téma is, s rögtön az ókori macs­kakultusz ugrott be, szinte már meg is volt a fejemben a történetváz: a macskákkal körülvett Meixner Jó­zsefné, akinek nem tudni, hová lett a férje. Ezt a „misztikát” egyébként a címválasztás és a borítókép is követi szándékom szerint: elég elidegenítő az akasztott macskás kép, ahogy a cím sem vonzza be elsőre az olvasó­kat. Mégis, akit épp e kettő fog meg, az túljut a „beavatás” első fázisán, s beléphet a könyv világába. (nevet) - A mítoszok mellett a mesék is meghatározóak a regényben, ahogy az értelmezésük is kulcs­fontosságú lehet. Mennyire mesés az élete? - Gyerekkoromban mesevilág­ban éltem. Nagyon fontos szerepet töltöttek be a mesék: az édesanyám sokat mesélt nekem, egy idő után pe­dig már én is történeteket mondtam. Ugyanez ismétlődik most a fiammal, vele is kialakulóban van egy közös mesevilág. Azt hiszem, nem kell kü­lön hangsúlyozni, mennyire meg­határozó szerepe van a meséknek a személyiségfejlődésben, a gondol­kodás kialakulásában. És segíthet­nek feldolgozni a problémákat azzal, hogy egy másik szintre helyezik át azokat. A regényben is létrejön egy mesevilág, ami aztán rátelepszik a valóságra.­­ A valóság és a mesék világa közötti átfedésekből különös me­tafizika bontakozik ki a regény­ben - ami a történeteket is át- meg átértelmezi. A lényege pedig éppen „a nem egyértelműség” lenne.­­ Hamvas Béla Karneválját em­líteném e tekintetben fogódzónak. Az egyik legnagyobb inspirációt adta ahhoz a szemlélethez, amit én is meg­jeleníteni szándékozom, vagy ahogy gondolkodom. Nem hiszem, hogy lenne egy, mindenki számára elfogad­ható magyarázat a világ eseményeire, létére. Ahogy a regényem olvasói is számos módon értelmezhetik a tör­téneteket - ennek a lehetőségét akar­tam a leginkább megteremteni. Nincs mindenki számára követhető igazság, de mindenkinek legyen döntési joga kiválasztani a számára megfelelőt. Ahogy ez a j­elen valóságunkban is kü­lönösen fontos volna. „Nem tudni, hová lett a férje" Böszörményi Mártonnal a megistenült Meixner József nőről BÖSZÖRMÉNYI MÁRTON (1989) író Dunaújvárosban nőtt fel, novellái a Nyitott mondat mellett az Irodalmi Jelenben, a Műútban, az Apokrifben jelentek meg többek között, rendszeresen publikál recenziókat a Súgópéldány nevű kulturális portálon, cikkei jelentek meg a 444.hu alolda­­lán, a Geekzen. 2018-ban szerzője volt az első magyar bizarro fanzine-nak, a Robotcigánynak. Nemes Z. Márió köl­tő-esztéta ajánlásával tagja lett a hun­­garofuturista művészeti csoportnak. A Független mentorhálózat égisze alatt Bartók Imre író mentorálta. Első köte­te, a Meixner Józsefné apoteózisa című regény 2020 végén jelent meg.

Next