Népszava, 2021. október (148. évfolyam, 228-252. szám)

2021-10-18 / 242. szám

8 VISSZHANG HETI ABSZURD Kegyáradás N. B. GY. Egy jó rezsimviccet el lehet mesélni Ferenc Jóskával, Horthy Miklóssal, Kádár János­sal és Orbán Viktorral egyaránt - legfelj­ebb egy-két mondatot kell változtatni, hogy a poén jobban idomuljon a kor hangulatá­hoz. Tudja ezt a magyar miniszterelnök is, aki ugyanazt a viccet meséli évek óta, ma­gáról. Legfeljebb a viccdíszletet formázza újra. Példának okáért 2017 májusában - ekkor már beröffentette a 2018-as vá­lasztási kampányt - sertésekkel kedélyes­­kedett (Helló, röfik! - üdvözölte a két méla jószágot a kormányfő­, gazdájuknak, Bözsi néninek pedig nyugdíjemelést helyezett kilátásba. S nem rejtette véka alá, kizárólag az ő kegyelméből lehet csöppet könnyebb a néni élete. „Évvégén, ha úgy vannak a szá­mok, akkor emelek megint”, csörgött alá a szavazatvásárlási szólam a miniszterelnö­ki alakról akkor, és most sincs ez másképp. Csak épp most idős borászra hullanak a szavak, és nemcsak év végi emelésről van szó, hanem jövő évi adományról is. Orbán Viktor ugyanis némi szóda és bor felett a heteken belül megérkező, mintegy 80 ezer forintos nyugdíjprémiumon kívül azt is megígéri, hogy felgyorsítja a 13. havi nyugdíj visszaépítésének ütemét, és így nem 2024-ben kapnak egyhavi pluszt az idősek, hanem már jövőre. Hogy véletlenül se lehessen félrecímezni a hálát, a minisz­terelnök világossá teszi, hogy ez neki kö­szönhető, „ott lohol érte a pénzügyminisz­ter nyakán”. És bár Varga Mihály kemény nyakú nagykunsági kálvinista, azért sok kétsége senkinek ne legyen, hogy sikerrel jár ez a kitaposás. Nem véletlen, hogy számos egymásra tartalmilag rímelő felmérés szerint a Fi­­desz-tábor 60-80 százalékának nem eszme és világnézet, hanem Orbán Viktor jelenti a kapcsolódási pontot, ha ez a személyes tényező kikerülne a szavazatmaximálási egyenletből, megreccsenne a kormánypárt gerince. A miniszterelnök személyesen eteti az érzelmi táplálékot igénylő soka­ságot, a szociális transzferekért mozduló tömegeket - illetve a párt és a gazdasági holdudvar prominenseit (utóbbiak eseté­ben talán pontosabb, hogy eldönti, ki mi­lyen koncra, prédára vetődhet). Ha úgy tet­szik - és aki Putyin elnök farvizén hajózik, az bóknak is felfoghatja -, Orbán egyfajta cár(ocska), hisz Oroszország volt az a hely, ahol nemcsak a jobbágyokat kellett felsza­badítani, hanem a nemességet is, hiszen az uralkodó osztály tagjai a cár muzsikjai voltak. Úgy tűnik, a kormánypárti szavazótá­bor és a kapcsolódó gazdasági körök népe nem ágál az ellen, hogy Orbán Viktor kegye mozgatja életminőségének görbéjét. Mert a kegyúr megvédi őket a világ valóságától, racionalitásától - és ez akkor is megéri, ha drága mulatság. A miniszterelnök arról ugyanis tempósan hallgat, hogy a sok-sok nyugdíj miatta szakad le, hiszen kormány­ra kerülése után szakított azzal a rutinnal, amelyik a gazdaság és a reálbérek növeke­dését egyaránt figyelembe vette az időskori járandóság emelésénél - és ez évi több tíz­ezer forintot húzott ki a nyugdíjasok zse­béből. Cserébe viszont olykor leereszkedik hozzájuk, gazsulál egy cseppet, s mindenki szívét jóleső érzés bizsergetheti, hogy bi­zony, az ő jóléte miatt tapodja a kormányfő a szűkmarkú pénzügyminiszter nyakát. Csakhogy a „nép apjának” kegye nem áradhat/ragyoghat korlátlanul, hisz a való­ság olykor megvilágítja igazi természetét. Példának okáért most a rabszolgatörvény sápasztja a glóriát. A jogszabály elfogadá­sakor a munkavállalók azért hömpölyög­tek az utcán, mert segítségével a munkál­tatók nagyon jutányosan kényszeríthették túlmunkára dolgozóikat, mert igen rugal­masan kezelte - felülről - a munkaidő­­keretet. Amit, a járvány nyomában járó válság következtében, sok esetben nem „dolgoztak ki” a munkavállalók, és például az autóipari ágazat cégei olyasmit forgat­nak a fejükben, hogy a leállás idejére fize­tett pénz egy részét visszaveszik. Állítják, ez a rabszolgatörvény adta joguk. És ez bizony bezavarna a jóságos kormányfőről alkotott képbe, amin jelenleg mindkét ke­zét áldón terjeszti a népre, és markában családi adó-visszatérítés, közalkalmazotti béremelés és miegyéb van. Úgyhogy most kormányzati vizsgálat firtatja, jogszerűen j­árnak-e el az alkalmazotti fizetések egy ré­szét visszakérő cégek. Mert, ugye, hiába mondja a miniszter­­elnök a nyugdíjasoknak, hogy kiloholt egy­havi pluszpénzt, ha közben kiderül, hogy a lányaikat meg a fiaikat a kormány eladta rabszolgának. Mert a kegy csak a kam­pányban árad, legalábbis a közemberekre. (A disznókkal lehet, hogy más a helyzet.) A BOROZGATUNK BÁTYÁMMAL; IVOTT A JÓ ÖREG C. SZAVAZ­AT VÁSÁRLÁS-TUDOMÁNYI ROVATUNKBÓL „Van egy nyugdíjprémium, amit fognak kapni, Feri bátyám. Novemberben egy 80-ast." (O. V. Ferinek) A nép egyszeri gyermeke aznap is miniszterel­nöknek öltözött. Felöltötte egyszeri, hétköznapi nyelvét, némi dekázással átmozgatta a zsibbatag combhajlítókat, lecsekkolta a kínai hekkerek az­napi inferno-tervét, dobott egy csókot a kolóniás tükörnek, és futva távozott. Hosszú nap várt rá. A Sándor-palotánál érte utol a pénzügyminisz­tert, aki szokásos hajnali plein air flabélosával igyekezett levetni az anti-maastrichti hiánygaz­dálkodás bődületes terhét. Loholt picit a nyakán, vagy nem is annyira picit. Csak még egy 80-ast, jó uram, nézett a fáradt kamarásra a miniszter­­elnök meredély bociszemekkel, választás jön, megyünk a lecsóba, ha nem adunk. Kétszer ad, aki gyorsan ad, adjunk hát kinyomott gyorsan, fejte tovább a pénzügyek tudorát a miniszter­­elnök, akinek aznapra rengeteg adnivalója volt még. Ha jobban belegondolunk, egy nagy adás volt az ember, szélesvásznú és folytatólagos, akár egy Feri-show. De miből adjunk, jó uram, es­ett a pénzügyér kényelmetlen fapózba szorulva, mi­vel mindig jógával dicsérte a hajnalhasadást. Fel­éljük a holnapot, sóhajtott, nyakunkon lesznek a hitelezők, ha így folytatjuk, jön az orosz IMF, akinek nem azért mutattunk ajtót, hogy vissza­másszon az ablakon. Eb ura fakó, gyakorolt az esti borozgatásra a rettenetes választási adásme­netben már így is késedelmet szenvedett minisz­terelnök. Mark Rutte legyek Judith Sargentini zöld pulóverében, ha nem tudom, mit csinálok, hadarta, majd kilépett a pénzügyminiszter jóga­szövege alól egy kajla 80-ast, és vidáman elvihar­­zott a türk nyelvleckére. És a nap akkor még csak fel sem kelt. A MEGSZAKÍTJUK HÍREINKET C. DÖBBENETELMÉLETI ROVATUNKBÓL „Orbán Viktor is Gyurcsány embere­" (népi megfigyelés) Meg nem erősített sajtóhírek szerint kétségbe­esett kasztingot indított a Fidesz, mivel mind a nyolc animációs osztálya kifogyott a minden vi­deócsatornát elárasztó mozgóképes üzenetekből. A Ki lehetne még Gyurcsány embere? címmel meghirdetett ötletbörzére tizennégy percig vár­ták a javaslatokat. A szavazást meggyőző fölén­­nyel Kásler Miklós nyerte, mivel nem tudott gátat vetni a negyedik hullámnak. Az egészségügyért felelős tárcavezetőt egy tarackból lövik föl a cir­kuszi sátor kupolájába a soron következő animá­cióban. A szavazáson második Rogán Antal lett, mivel az ellenzéki összefogás még mindig vezet a kormánypártok előtt - a propagandaminisztert egy dobozba zárják, hogy a szétfűrészelése után kettőzött erővel térhessen vissza bizonyítani. Egy szavazatot még Orbán Viktor is kapott, aki az öt­letekő szerint nem jöhetett volna létre Gyurcsány Ferenc nélkül, de ezt csak azok terjesztik, akik szerint a Föld nem lapos. AZ IDE FIGYUZZ, PISTÁM, FÖNN VAGYUNK AZ INSTÁN! C. INFLUENCER MŰVÉSZETI ROVATUNKBÓL „Szentkirályi Alexandra nyerte az öltözködési versenyt Novák Katalinnal szemben." (népi megfigyelés) Novák Katalin családügyi miniszter edzőterem­ben kezdett a malmöi holokausztkonferencián. Pink felsőben eleresztett képeire 873 kedve­lést kapott az Instán. Szentkirályi Alexandra ez idő tájt divatos barna posztókabátban feszített (bánat tudja ezt Vogue-osan közlendeni) egy napelemerdő közepén, 1579 kedvelés. A kor­mányszóvivő egyre kevesebb kormányszót visz gyakori útjaira, aminek láthatóan egyetlen lé­nyege az Insta-oldal vad pumpálása, amiben el­ismerésre méltó eredményeket ér el. Hogy a kor­mánynak esetleg a szava is elakad, azzal egyelőre nem foglalkoznak a közösségimédia-menedzse­­rek. Akik mindeközben elérték, hogy Menczer Tamás államtitkár negyvenkettő kiadásban jár­hassa folyamatosan a budakeszi választókerüle­tet: mindenhol ott van, egy közülük a rossz nyel­vek szerint még dolgozni is bejár. GRAFITEMBER RAJZA

Next