Népszava, 2022. július (149. évfolyam, 151-176. szám)
2022-07-08 / 157. szám
KULTÚRA Rövidesen startol az EFOTT Ősbemutatóval nyit a Thealter Akon, John Newman (képünkön), Regard, Riton, Halott Pénz, Bagossy Brothers Company, Margaret Island, Honeybeast és még sokan mások - világsztárokkal és a legjobb hazai előadókkal várja látogatóit az ország legnagyobb hallgatói fesztiválja, az EFOTT a Velencei-tónál július 13-17. között. NÉPSZAVA Július 29-én Németh Nikolett Fajankó című drámájának ősbemutatójával kezdődik és augusztus 6-ig tart a 32. Thealter fesztivál Szegeden. A 9+1 nap alatt 8 helyszínen 37 csapat, illetve alkotó 32 produkciójával várja az idén is változatos programsorozat a közönséget Szegeden. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2022. július 8., péntek Díjnyertes filmek Miskolcon Két cannes-i díjnyertes játékfilm is meghívást kapott a 18. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjába. A Szent pók a legjobb színésznő díját érdemelte ki Cannes-ban, míg a Fiú a mennyből a legjobb forgatókönyv elismerését kapta meg. NÉPSZAVA Lázadó vagy anarchista? •• INTERJÚ A Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott, Ruben Ostlund rendezte A szomorúság háromszöge Karlovy Varyban a Horizontok szekcióban mutatkozott be. A filmben marxista oligarchát alakító Zlatko Buricot anyanyelvén, horvátul köszöntöttem. CSÁKVÁRI GÉZA KARLOVY VARY Dobar dan! Jasam Géza. Géza, pont úgy beszél, mintha vajdasági lenne. Édesapám ott született. Tényleg? Én eszéki vagyok, a beszélt „szerbhorvát” nyelv annak idején rengeteg német és magyar szót tartalmazott. Például egy idősebb embert bácsikának hívtunk, nem „csikónak”. Csikó Géza helyett Géza bácsi! Ha már a kulturális keveredéseknél tartunk, a Wikipedia szerint ön horvát-dán színész. Nincs ezzel semmi baj. A nemzeti identitásom alapján splitinek hívnám magam. A jugoszláv évek alatt kísérleti színházzal foglalkoztam, ám Dániában lettem filmszínész. Méghozzá a dánnál is dánabb városi történetben, a Pusher - Az elveszett városban. A gyermekeim bilinguálisak, dánul és horvátul is perfektek, csakúgy, mint az unokáim. Nekem mindegy, melyik nyelven játszom, ha kell, dán, ha kell, horvát vagyok, és senki nem tud ebbe belekötni. Ruben Östlund Cannes-ban Arany Pálmával elismert A szomorúság háromszögében pedig orosz oligarchát alakít. Hogyan kerülte el az archetipikusság csapdáját? Úgy, hogy én nem abban gondolkodom. Nézze, őszintébb leszek, mint ő, mert én el merem mondani: dán színészre volt szüksége a koprodukciós finanszírozás miatt. Ez az igazság része. Miképpen az is, hogy semelyik dán színész sem tudta volna eljátszani ezt az oligarchát, aki szart gyárt és ad el, mint én. Jugoszláviában én a saját bőrömön tapasztaltam, amikor a Színész, Eszéken született 1953 május 13-án. 1972-ben végzett színészként, majd a zágrábi Kugla glumiste társulatához szerződött. 1981- ben költözött Dániába, ahol neves filmszínész lett, Nicolas Winding Refn filmjeiben gyakori szereplő. Hollywoodi produkciókban is feltűnik, komszomolból átléptek a piacgazdaságba. Szóval nem féltem attól, hogy valamit félreértek, csak emlékeznem kellett a hitelességhez. Ebben szakértő vagyok. De persze értem, miért kérdezi, alakítottam én már orosz oligarchát a St George’s Day című gengszterblődliben, ott az volt a feladat, de képes vagyok különbséget tenni a kettő között. Utóbbi vegytiszta szórakoztatás volt, Ruben alkotása társadalomkritika. Méghozzá a rendező azt is mondja: ha marxizmusról állít valaki valamit, ad absurdum filmet forgat, kicsit hinnie is kell benne. Ön hogy van ezzel? Nyilván egyetértek ebben Rubennel, de én azért nem vagyok akkora szocialista, mint ő. Legalábbis a szó nyugati értelmében. Jugoszláviában a kísérleti színház a kontrakultúrát jelentette, a sorok közötti tiltakozást, én ebben a lázadásban hittem. Mi nem a marxizmust tagadtuk, csak éppen a megvalósításában nem hittünk. Még akkor sem, ha az a keleti blokk legvidámabb módján működött. Amikor Zágrábban tanultam szociológiát, úgynevezett hidegháborús marxisták csoportjai alakultak, akik hittek az eszmében, csak épp Titóban nem. Keleten a lázadás a baloldalon belül történt meg, Nyugaton már inkább az anarchizmus elvét jelenti. Én még az előbbihez tartom magam a mai napig. Van ma még értelme a bal- és jobboldaliság fogalmának? Hogyne lenne, csak éppenséggel ezek az idő előrehaladtával egyre összetettebb fogalmakká válnak. Dániában a szociáldemokraták nacionalisták és homofóbok, gyűlölnek minden idegent. Őket még véletlenül sem nevezném baloldalinak. Szerencsére a kultúrában a határok ennél sokkal egyértelműbbek. Nem idegesíti, amikor a bevándorlókat okolják? Dehogynem. Sőt, undort kelt bennem. Ez nagyon érzékeny pont. Kelet-Európában nagyon sokáig azt hallgattuk, hogy a Nyugat mennyivel jobb, demokratikusabb, és szívesen látnak majd minket. Erre amikor egyesült Európa, és kinyíltak a határok, az idegengyűlölet fogadott minket. Amikor an„Jugoszláviában a kísérleti színház a kontrakultúrát jelentette, a sorok közötti tiltakozást, én ebben a lázadásban hittem.” nak idején sokat utaztam busszal Dániába, már az osztrák határnál leszállították a buszt, és minden sötét bőrűt és kelet-európait külön vizsgálat alá vettek. Jöttek a keresztkérdések: honnan jöttél, hova mész, hol alszol, mennyi pénzed van. Elvileg ugyanolyan európaiak voltunk immár, mint ők, de az a fene nagy szabadság, amit magukról hirdettek, egyszerre nem volt sehol. Mit szólt ahhoz, hogy A szomorúság háromszögében mint az orosz oligarcha a marxista amerikai hajóskapitánnyal találja szemben magát, tulajdonképpen azt jelenti, hogy Woody Harrelsonnal fog együtt játszani? Sokkoló meglepetés volt, mert nagyon sokáig úgy volt, nem Woody, hanem egy másik színész lesz a kapitány. Sőt a legelején, amikor megkaptam a forgatókönyvet, és olvasópróbára kellett mennem, azt hittem, nekem kell majd a kapitányt alakítani, így az ő szövegét tanultam meg. De visszatérve a kérdésre, amikor kiderült, hogy végül Woody Harrelson leszerződött, nagyon örültem, mert a zabolátlan energiái zseniálisak. Ő nem brahiból bolond, hanem valóban az. Ez persze olyankor furcsa lehet magánszférában, furcsa helyzeteket okozhat, viszont ezt ő képes abszolút befordítani a színészi játékba, és ettől lesz ő minden egyes pillanatban hiteles a kamerák előtt. A kapitány papíron groteszk módon túlzó volt, de Woody energiáival lenyűgöző, így, hogyan is fogalmazzak, pazar volt vele együtt dolgozni. A bónuszkérdés: Nicolas Winding Refn, ha bajba kerül, forgat egy Pusher-filmet. Lesz negyedik rész? Lesz hát. Amíg Nicolas és én élünk, mindenképpen. De ez titok, nem is mondtam semmit. ZLATKO BURIC Zlatko Buric: A nemzeti identitásom alapján splitinek hívnám magam A szomorúság háromszöge című film egyik vízparti jelenete