Népszava, 2022. július (149. évfolyam, 151-176. szám)

2022-07-08 / 157. szám

KULTÚRA Rövidesen startol az EFOTT Ősbemutatóval nyit a Thealter Akon, John Newman (képünkön), Regard, Riton, Halott Pénz, Bagossy Brothers Com­pany, Margaret Island, Honeybeast és még sokan mások - világsztárokkal és a legjobb hazai előadókkal várja látogatóit az ország leg­­nagyobb hallgatói fesztiválja, az EFOTT a Ve­lencei-tónál július 13-17. között. NÉPSZAVA Július 29-én Németh Nikolett Fajankó című drámájának ősbemutatójával kezdő­dik és augusztus 6-ig tart a 32. Thealter fesztivál Szegeden. A 9+1 nap alatt 8 hely­színen 37 csapat, illetve alkotó 32 produk­ciójával várja az idén is változatos program­­sorozat a közönséget Szegeden. NÉPSZAVA NÉPSZAVA 2022. július 8., péntek Díjnyertes filmek Miskolcon Két cannes-i díjnyertes játékfilm is meg­hívást kapott a 18. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál versenyprog­ramjába. A Szent pók a legjobb színész­nő díját érdemelte ki Cannes-ban, míg a Fiú a mennyből a legjobb forgatókönyv elismerését kapta meg. NÉPSZAVA Lázadó vagy anarchista?­ ­ •• INTERJÚ A Cannes-ban Arany Pálmával jutalmazott, Ruben Ostlund rendezte A szomorúság háromszöge Karlovy Varyban a Horizontok szekcióban mutatkozott be. A filmben marxista oligarchát alakító Zlatko Buricot anyanyelvén, horvátul köszöntöttem. CSÁKVÁRI GÉZA KARLOVY VARY Dobar dan! Ja­sam Géza. Géza, pont úgy beszél, mintha vajdasági lenne. Édesapám ott született. Tényleg? Én eszéki vagyok, a beszélt „szerbhorvát” nyelv annak idején rengeteg német és magyar szót tartalmazott. Például egy idő­sebb embert bácsikának hívtunk, nem „csikónak”. Csikó Géza he­lyett Géza bácsi! Ha már a kulturális keveredéseknél tartunk, a Wikipedia szerint ön hor­­vát-dán színész. Nincs ezzel semmi baj. A nem­zeti identitásom alapján splitinek hívnám magam. A jugoszláv évek alatt kísérleti színházzal foglalkoz­tam, ám Dániában lettem filmszí­nész. Méghozzá a dánnál is dánabb városi történetben, a Pusher - Az elveszett városban. A gyermekeim bilinguálisak, dánul és horvátul is perfektek, csakúgy, mint az unoká­im. Nekem mindegy, melyik nyel­ven játszom, ha kell, dán, ha kell, horvát vagyok, és senki nem tud ebbe belekötni. Ruben Östlund Cannes-ban Arany Pálmával elismert A szomorúság há­romszögében pedig orosz oligarchát alakít. Hogyan kerülte el az archetipi­­kusság csapdáját? Úgy, hogy én nem abban gondol­kodom. Nézze, őszintébb leszek, mint ő, mert én el merem monda­ni: dán színészre volt szüksége a koprodukciós finanszírozás miatt. Ez az igazság része. Miképpen az is, hogy semelyik dán színész sem tudta volna eljátszani ezt az oli­garchát, aki szart gyárt és ad el, mint én. Jugoszláviában én a saját bőrömön tapasztaltam, amikor a Színész, Eszéken született 1953 május 13-án. 1972-ben végzett színészként, majd a zágrábi Kugla glumiste társulatához szerződött. 1981- ben költözött Dá­niába, ahol neves filmszínész lett, Nicolas Winding Refn filmjeiben gyakori szerep­lő. Hollywoodi produkciókban is feltűnik, komszomolból átléptek a piacgaz­daságba. Szóval nem féltem attól, hogy valamit félreértek, csak emlé­keznem kellett a hitelességhez. Eb­ben szakértő vagyok. De persze ér­tem, miért kérdezi, alakítottam én már orosz oligarchát a St George’s Day című gengszterblődliben, ott az volt a feladat, de képes vagyok különbséget tenni a kettő között. Utóbbi vegytiszta szórakoztatás volt, Ruben alkotása társadalom­kritika. Méghozzá a rendező azt is mondja: ha marxizmusról állít valaki valamit, ad absurdum filmet forgat, kicsit hinnie is kell benne. Ön hogy van ezzel? Nyilván egyetértek ebben Ru­­bennel, de én azért nem vagyok akkora szocialista, mint ő. Leg­alábbis a szó nyugati értelmében. Jugoszláviában a kísérleti színház a kontrakultúrát jelentette, a so­rok közötti tiltakozást, én ebben a lázadásban hittem. Mi nem a marxizmust tagadtuk, csak éppen a megvalósításában nem hittünk. Még akkor sem, ha az a keleti blokk legvidámabb módján működött. Amikor Zágrábban tanultam szo­ciológiát, úgynevezett hideghábo­rús marxisták csoportjai alakultak, akik hittek az eszmében, csak épp Titóban nem. Keleten a lázadás a baloldalon belül történt meg, Nyu­gaton már inkább az anarchizmus elvét jelenti. Én még az előbbihez tartom magam a mai napig. Van ma még értelme a bal- és jobbol­­daliság fogalmának? Hogyne lenne, csak éppenséggel ezek az idő előrehaladtával egyre összetettebb fogalmakká válnak. Dániában a szociáldemokraták nacionalisták és homofóbok, gyű­lölnek minden idegent. Őket még véletlenül sem nevezném balolda­linak. Szerencsére a kultúrában a határok ennél sokkal egyértelműb­bek. Nem idegesíti, amikor a bevándorló­kat okolják? Dehogynem. Sőt, undort kelt bennem. Ez nagyon érzékeny pont. Kelet-Európában nagyon soká­ig azt hallgattuk, hogy a Nyugat mennyivel jobb, demokratikusabb, és szívesen látnak majd minket. Erre amikor egyesült Európa, és kinyíltak a határok, az idegengyű­lölet fogadott minket. Amikor an­„Jugoszlá­­viában a kísérleti színház a kontrakul­­túrát jelen­tette, a sorok közötti tiltakozást, én ebben a lázadásban hittem.” nak idején sokat utaztam busszal Dániába, már az osztrák határnál leszállították a buszt, és minden sötét bőrűt és kelet-európait külön vizsgálat alá vettek. Jöttek a ke­resztkérdések: honnan jöttél, hova mész, hol alszol, mennyi pénzed van. Elvileg ugyanolyan európaiak voltunk immár, mint ők, de az a fene nagy szabadság, amit maguk­ról hirdettek, egyszerre nem volt sehol. Mit szólt ahhoz, hogy A szomorúság háromszögében mint az orosz oligar­cha a marxista amerikai hajóskapi­tánnyal találja szemben magát, tulaj­donképpen azt jelenti, hogy Woody Harrelsonnal fog együtt játszani? Sokkoló meglepetés volt, mert nagyon sokáig úgy volt, nem Woo­dy, hanem egy másik színész lesz a kapitány. Sőt a legelején, amikor megkaptam a forgatókönyvet, és olvasópróbára kellett mennem, azt hittem, nekem kell majd a ka­pitányt alakítani, így az ő szövegét tanultam meg. De visszatérve a kérdésre, amikor kiderült, hogy vé­gül Woody Harrelson leszerződött, nagyon örültem, mert a zabolátlan energiái zseniálisak. Ő nem brahi­­ból bolond, hanem valóban az. Ez persze olyankor furcsa lehet ma­gánszférában, furcsa helyzeteket okozhat, viszont ezt ő képes abszo­lút befordítani a színészi játékba, és ettől lesz ő minden egyes pilla­natban hiteles a kamerák előtt. A kapitány papíron groteszk módon túlzó volt, de Woody energiáival lenyűgöző, így, hogyan is fogalmaz­zak, pazar volt vele együtt dolgozni. A bónuszkérdés: Nicolas Winding Refn, ha bajba kerül, forgat egy Pu­­sher-filmet. Lesz negyedik rész? Lesz hát. Amíg Nicolas és én élünk, mindenképpen. De ez titok, nem is mondtam semmit. ZLATKO BURIC Zlatko Buric: A nemzeti identitásom alapján spli­tinek hívnám magam A szomorúság háromszöge című film egyik vízparti jelenete

Next