Népszava, 2022. szeptember (149. évfolyam, 203-228. szám)

2022-09-16 / 216. szám

2 NÉPSZAVA 2022. szeptember 16., péntek REFLEKTOR Fasisztaveszély az Unióban POPULIZMUS A megélhetési válság nyomán félő, hogy még inkább jobbra tolódik Európa. Mind több uniós országban kerülhetnek kormányba vagy kormányhoz közel a szélsőjobboldali tömörülések. RÓNAY TAMÁS Ha csak három mandátumnyi több­séggel is, de a jobboldal nyerte a svéd parlamenti választást. Ez elsősor­ban a Svéd Demokraták (SD) szél­sőjobboldali párt előretörésének köszönhető. Ez egyelőre csak beve­zetése mindannak, ami Európára vár. A megélhetési válság ugyanis a jobboldali populisták malmára hajt­ja a vizet, függetlenül attól: az SD esetében inkább arról van szó, hogy a párt keményen lépne fel a beván­dorlókkal szemben. Ugyanakkor szeptember végén Olaszországban is változás lesz, hiszen a voksolást majdnem biztosan a jobboldal, azon belül a jobboldali radikális, fasiszta alapokon nyugvó Olasz Testvérek (Fdl) nyeri. Spanyolországban a Néppárt (PP) már jelentősen ve­zet a felmérésekben a kormányzó szocialisták előtt, s a jobbközép po­litikai erő a jövő év decemberében esedékes parlamenti választás után a szélsőjobb Voxszal foghat össze. Szlovákiában Eduard Heger mi­niszterelnök kisebbségi kormánya a szélsőjobb szavazatainak köszön­hetően maradhat életben a Richard Sulik által fémjelzett Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt kilépé­se után. De akkor sem lenne jobb a helyzet, ha az ellenzék kerülne hata­lomra: visszatérhetne Robert Fico, a Smer párt elnöke, aki közismert nacionalista, euroszkeptikus popu­­lizmusáról. Nem is tétlenkedik, nép­szavazáson buktatná meg a kabine­tet, és tömegtüntetést szervez. Egyre több helyen kerülnek kor­mányba vagy a kormány közelébe a jobboldali populisták, aminek az Európai Unió jövője szempontjából is gyászos következményei lehet­nek. S akkor még nem is szóltunk a nemrég Prágában tízezrek részvé­telével megtartott kormányellenes tüntetésről. A csehek majdnem fele támogatná a tárgyalásokat Orosz­országgal az energiaárak csökken­tése érdekében. Pedig az országban a közhangulat az egyik leginkább oroszellenes az EU államai közül. Recseg-ropog az EU? Vlagyimir Putyin mégis legyőzi az Uniót? En­­­nyire messze azért nem mennénk, hiszen az uniós tagországok - bele­értve Olaszországot és Svédországot a kormányváltás esetén is­­ elköte­lezték magukat Ukrajna támogatása mellett, de az energiaválság súlyos politikai következményekkel jár. Senki sem tudja megjósolni, hány évig kell még horrorisztikus árakat fizetni a gázért, a villanyért vagy az üzemanyagokért. S ha a mostani tél az átlagosnál keményebb lesz, akkor még többen sürgethetik a kiegye­zést Moszkvával. Igaz, sok függ at­tól, hogy alakulnak az erőviszonyok az ukrajnai fronton. Ha az ukránok további területeket lesznek képe­sek szerezni télig, akkor nagyobb az esély arra, hogy a közhangulat to­vábbra is Ukrajna-párti marad. A szélsőjobb veszélyt azonban nem szabad lebecsülni egyetlen or­szágban sem. Az 1988-ban egykori fasiszták által alapított Svéd De­mokraták veszélyes tanokat terjesz­tenek. Bár aligha lesz a jobboldali kormány tagja, tőle függ maj­d a kabi­net többsége, így komoly befolyásra tesz szert. Kivételes szerepét annak köszönheti, hogy a többi jobboldali párt úgy vélte: csak akkor térhetnek vissza a hatalomba, ha kiegyeznek a szélsőjobbal. Ráadásul e pártok re­torikájukban is egyre inkább az SD-t Ennyi képviselői helyet szerzett Jimmie Akesson szélsőjobboldali pártja a stockholmi törvényhozás­ban, ami 20,5 százalékos szavazati aránynak felel meg mímelik. Ann-Cathrine Jungar ku­tató, a Södertörni Egyetem szélső­­jobboldallal foglalkozó szakértője a Le Monde-nak elmondta: ez a jobb­ra tolódás „a szociáldemokratákra is vonatkozik, akik a korábbiaknál keményebb migrációs politikát hir­dettek”. A 43 éves Jimmie Akesson, aki 2005 óta áll az SD élén, folyvást azt bizonygatja, hogy pártja végleg szakított a neonáci mozgalomból eredő gyökerekkel. A párt még egy történészt is felbérelt, hogy bizo­nyítsa ezt. Anna-Lena Lodenius új­ságíró, a szélsőjobboldalról szóló több könyv szerzője elismeri, a párt „már nem ugyanaz, mint a kezde­tekben volt”. Történelmét azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni - mutat rá, megemlítve az aktivis­tákat és választott tisztségviselőket érintő sorozatos botrányokat. Au­gusztus végén a svéd média jelentet­te, hogy a párt egyik alkalmazottja mintegy harminc kollégáját hívta meg egy partira, amin Lengyelor­szág lerohanását ünnepelték a náci Németország által. Több helyi jelölt­nek vissza kellett vonulnia, miután rasszista megjegyzéseket tettek. Egyikük megosztott egy üzenetet, amelyben „a kib...ott muszlimok ki­végzésére” szólított fel. A párt magát „nacionalistaként” és „szociálisan konzervatívként” határozza meg. Alma a régi idők Svédországának visszahozatala, amikor még szinte nem is volt bevándorlás. Akessonhoz hasonlóan Giorgia Meloni, az Olasz Testvérek elnö­ke szintén úgy foglalt állást, pártja teljesen szakított a fasiszta múlt­tal. Ehhez képest az FdI több helyi politikusáról derült ki, hogy ma is egyfajta mintának tartják a Benito Mussolini által fémjelzett érát. Tény ugyan, hogy már sem az SD, sem az FdI nem sürgeti az Európai Unióból való kilépést. Az azonban nem is kérdés, hogy az Unió komoly szakítópróba elé néz. Jimmie Akke­­son és a svéd „demokraták" ünnepelnek, talán ők sem számítot­tak ilyen jó eredményre. A pártot egy­kori fasiszták alapították 73 mandátum Politizálás titkos orosz pénzből LELEPLEZÉS Egyre több részlet derül ki arról, hogy az Európai Unió működését megnehezítő európai populisták milyen támogatásokat kaptak Moszkvától. Egy a napok­ban megjelent amerikai hírszerzési jelentés szerint 2014-től napjainkig Oroszország több mint 20 ország­ban, Európában, de Afrikában és Délkelet-Ázsiában is 300 millió dol­lárral finanszírozott politikai párto­kat és jelölteket. A jelentést Antony Blinken ame­rikai külügyminiszter küldte el az Egyesült Államok több mint száz nagykövetségének. Ebben leírják, Moszkva milyen módon avatkozik be más országok politikai folyama­taiba, és Washington hogyan tud válaszolni erre a gazdasági szank­cióktól az utazási tilalomig terjedő intézkedésekkel. Sem a titokban támogatott sze­mélyek, sem a pártok nevét nem hozták nyilvánosságra, bizonyos részletek mégis napvilágra kerültek. Hírek szerint a támogatottak között volt a szerbbarát montenegrói poli­tikai erő, a Demokrata Front (DF). Igaz, a párt tagadta, hogy bármiféle titkos orosz támogatásban részesült volna. Mint az Amerika Hangja kö­zölte, a titkos támogatottak között megtalálhatjuk Milorad Dodik, a háromtagú boszniai elnökség szerb tagjának nevét is, aki közismerten az orosz elnök, Vlagyimir Putyin elkötelezett híve. Azt teszi, amit Moszkvából diktálnak neki. Moszk­va offshore cégen keresztül segítette az albán ellenzéki tömörülést, a De­mokrata Pártot is, amely nemegy­szer káoszt idézett elő Tiranában. Mindenesetre az amerikai hír­szerzési értesülés nyomán ismét felerősödik a vita arról, Oroszor­szág mennyire képes befolyásolni az egyes európai választásokat. A Wa­shington Post úgy tudja, a Kremlhez kötődő erők fedőcégeket, agytrösz­töket és más eszközöket használtak fel a politikai események befolyá­solására, sokszor a szélsőjobboldali csoportok javára. Az amerikai jelen­tés szerint az EU-val ellenséges erők finanszírozásában kiemelt szerepet játszottak egyes orosz oligarchák, köztük Jevgenyij Prigozsin, Alek­­szandr Babakov vagy Oleg Gyeri­­paszka. Az elmúlt években több esemény­nél volt tetten érhető az orosz be­avatkozás: a Brexit-népszavazásnál Nagy-Britanniában, Donald Trump győzelménél a 2016-os amerikai elnökválasztáson, miután ellopták Hillary Clinton személyes e-mail­­jeit; a 2017-es francia elnökválasz­tásnál; a katalán zavargásoknál; a német választásoknál a szélsőjobb­­oldal javára; a 2016-os olaszországi alkotmányos népszavazásnál, amely Matteo Renzi kormányfő bukását jelentette, valamint az oltásellenes mozgalmak előretörésénél. Igaz, azt nem tudni, hogy valójában mekkora volt az orosz hatás. Az amerikai dosszié híre bom­baként robbant az olasz választási kampányban. A szeptember 25-én esedékes parlamenti választás miatt Róma különösképpen a figyelem kö­zéppontjában áll: a Kreml azt remé­li, a voksolás után gyengül az ukrán­barát front kohéziója. Guido Crosetto, az Olasz Test­vérek (FdI) társalapítója a Twitte­­ren azt írta, nem lepik meg a hírek, de „szeretném tudni az olasz ked­vezményezettek nevét, ha vannak ilyenek. Mert ez hazaárulás.” Közis­mert az Öt Csillag Mozgalom (M5S) oroszbarátsága, de nincs bizonyí­ték arra, hogy a pártot a háttérből a Kreml segítette volna pénzügyileg. Hasonló vádak érték Matteo Salvini Ligáját is. Utóbbi azonban mindig is tagadta a Putyinnal való gazdasági kapcsolatokat. Pedig a Liga politi­kai együttműködési megállapodást kötött Putyin pártjával, az Egységes Oroszországgal, és Salvini gyakran védte nyilvánosan a Kreml állás­pontját, nemrég például a cernob­­biói fórumon diasorozatot mutatott be, amelyben azt ábrázolta, „miért nem működnek” az Oroszország el­leni uniós szankciók. Salvini ideges­ségét jelzi, hogy perrel fenyegetett mindenkit, aki pártja nevét össze­függésbe hozza az amerikai hírszer­zésből származó leleplezésekkel. Olaszországban a kampány so­rán dezinformációs kampányok­ra derült fény, valamint arra, hogy a közösségi médiát széles körben használják fel a Moszkva érdekeit elősegítő álhírek terjesztésére. A demokratikus folyamatokba való orosz beavatkozás gyanúja más országokban is felmerült, minde­nekelőtt Franciaországban, ahol Marine Le Pen orosz hitelekből fi­nanszírozta választási kampányát. 2014-ben, az akkor még Nemzeti Frontnak nevezett párt 9,4 millió eu­­rós hitelt vett fel az Első Cseh- Orosz Banktól (FCRB). Az idei elnökvá­lasztás előtt már Magyarországhoz fordult segítéségért: Marine Le Pen ezúttal 10,6 millió euró hitelt kapott az MKB Banktól. RÓNAY TAMÁS Matteo Salvini most ideges, de nemrég még Putyin-pólóban pózolt

Next