Népszava, 2022. szeptember (149. évfolyam, 203-228. szám)

2022-09-17 / 217. szám

2 NÉPSZAVA 2022. szeptember 17., szombat REFLEKTOR Drága lesz a nagyhatalmi álom BERUHÁZÁS Sorra épülnek az akkumulátorgyárak itthon, ami gyors gazdasági sikereket hozhat, de a szennyezés, illetve az óriási energia- és vízigény rendkívüli kockázatokat hordoz. FEKETE NORBERT „Ezek a gyárak olyanok Magyar­­országon, mint amikor az elefánt begyalogol egy gyümölcsösbe” - szemlélteti lapunknak az akkumu­látorüzemek hazai elszaporodását Bod Péter Ákos közgazdász, korábbi jegybankelnök. Csakhogy - tesszük hozzá - ezeket az elefántokat mi hívtuk ide, kárt pedig nemcsak egy gyümölcsösben tehetnek, hanem az ország vízkészleteiben, bérszín­vonalában, és tovább növelhetik az energiafüggőségünket. A kormány mégis ünnepel: épp tegnap Menczer Tamás külügyi ál­lamtitkár büszkélkedett el egy bia­­torbágyi beruházás elindításakor, hogy Magyarország mára akkumu­látorgyártó nagyhatalommá lépett elő, és ezzel is alátámasztotta, hogy szerinte helyes volt a kormány kele­ti nyitás­politikája. Pusztán gazdaságilag egyelőre sikersztorinak tűnik az akkumu­látorgyárak idecsábítása: eddig 20 kisebb-nagyobb, többségben ázsiai beruházó cég jelent meg nálunk, ezek 17 településen működnek. Összesen 2800 milliárd forintot fektettek be, 308 milliárdos kor­mányzati támogatás mellett. Ehhez jön még hozzá a kínai Contempo­rary Amperex Technology (CATL) debreceni üzemének építése, ami egymaga 3000 milliárd forintos befektetés, 88 milliárdos állami tá­mogatás mellett. A második legna­gyobb befektető ezermilliárddal a koreai SK Innovation (állami támo­gatás 95 milliárd), a harmadik pedig a szintén koreai Samsung 760 mil­­liárddal (150 milliárdos támogatás­sal). Az akkuiparhoz kapcsolódóan eddig több mint 10 ezer munkahely jött létre, a debreceni gyár pedig egymaga további kilencezer ember­nek fog munkát adni. Mire ez utóbbi 2025-ben megnyílik, Magyarország a harmadik legnagyobb akkumu­látorgyártó országgá lép elő az EU- ban Németország és Lengyelország után. (Menczer Tamás egyébként úgy számolt, hogy már tavaly mi voltunk a harmadikak). Kaderják Péter, a kormányzati, ipari és oktatási szereplőket tömö­rítő, nyáron megalakult Magyar Akkumulátor Szövetség (MASZ) ügyvezetője szerint ez a növekedés annak köszönhető, hogy az ország­ban közel vannak az autógyárak mint felhasználók, jól kiépített a logisztikai hálózat, illetve sikerült felkelteni az ázsiai befektetők ér­deklődését. Azt elismeri, hogy mivel az akkugyártás nehéz­ vegyipari te­vékenység, vannak környezetvédel­mi kockázatai, ezekre pedig a MASZ igyekszik megoldásokat találni. KEVÉSSÉ ZÖLD TECHNOLÓGIA - A befektetők tudják, hogy a jö­vőjük a környezetvédelmi elkö­telezettségüktől is függ - mondja Kaderják. Érvelése szerint mivel az akkumulátoripar a zöld gazdaság­ra történő átállás egyik pillére, ha ezek a cégek nem lesznek „zöldek", megakaszthatják a technológia ter­jedését, ami nyilván nekik sem jó. Az ügyvezető idéz is néhány gyár­tó tájékoztatójából, melyek „telje­sen karbonmentes megoldásokat” ígérnek. Ugyanakkor Kaderják Péter „abszolút egyetért” azzal a közbevetéssel, hogy a szép tervek­kel szemben egyelőre a veszélyes A magyar gazda­ság nem lett sem innovatívabb, sem modernebb, sem dinamiku­sabb az elmúlt harminc évben, ezeken a terü­leteken mind az utolsó harmad­ban vagyunk anyagok kiszivárgása, a dolgozói mérgezések és brutális mennyi­ségű ivóvíz­gyárakba csatornázása kíséri az iparág hazai hódítását. Ezen szerinte az állam dolga lenne változtatni. Ennek azonban nem nagyon lát­ja nyomait Simon Gergely, a Green­peace regionális vegyianyag-szak­­értője. „Ez nagyon nehéz kérdés környezetvédőként” - mondta la­punknak, hiszen egyrészt támogat­ják az elektromos autók elterjedé­sét, ugyanakkor a gyárak építésével és üzemelésével már komoly prob­lémáik vannak. Simon szerint sem­miképp nem kívánatos, hogy ezek az üzemek kiemelt beruházásként, hatástanulmányok és a lakosság érdemi bevonása nélkül, termőföl­dekre és ivóvízbázisokra épüljenek. Példaként említi a Göd környéki vizekben talált, akkumulátorgyár­táshoz is használt NMP nevű oldó­szert, ami a Samsung-gyár megnyi­tása után jelent meg. Ez a vegyület magzatkárosító lehet, illetve szem- és légúti irritációt okozhat. De nemcsak az aggasztó, ami kijöhet, hanem az is, ami bemegy ezekbe az üzemekbe: több millió li­ter tiszta ivóvíz. A gyárak vízfelhasz­nálásáról Kaderják azt mondja, szö­vetségük - amelynek a Samsung és az SK is tagja - arra törekszik, hogy a gyárak a hűtést tisztított szenny­vízből vagy ipari hulladékvízből oldják meg. Ennek a törekvésnek viszont ellentmond, hogy Palkovics László akkori innovációs (ma ipari és technológiai) miniszter tava­szi parlamenti meghallgatásán azt mondta, csak friss víz jó ezeknek a gyáraknak. A gyakorlat is ez: a Samsung gödi üzeméhez napi 21 ezer köbmétert a váci Déli Forte vízbázisról, az SK új komáromi gyárhoz pedig napi 10 ezer köbméter vizet a tatai karszt­vízből fognak szállítani­­ tízmilliár­­dokért épülő vezetékeken, amelye­ket Mészáros Lőrinc érdekeltségei húzhatnak fel. A Debrecenben épít­kező BMW, illetve a Mercedes számára termelő kínai CATL hi­vatalosan várhatóan napi 20 ezer köbméter vizet, lényegében ivóvizet fog elhasználni, de ez a gyár mére­teit tekintve alábecsültnek tűnik. Pontos számok azonban nincsenek, és a beruházás ellenzői szerint nincs is elegendő víz a környéken. HIGH TECH OLCSÓ MUNKAERŐVEL „Békén kell hagyni őket, mert ide jöttek, és mi támogatjuk őket” - mondta a Népszavának az állami hivatalok hozzáállásáról Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezetének elnöke, arra utalva, hogy az iparágban nemcsak a kör­nyezetben és vízgazdálkodásban tett károkkal, hanem a dolgozók mérgezéses eseteivel „sem foglal­koznak kellő mélységben” az álla­mi szervek, szerinte nem függetle­nül a százmilliárdos kormányzati támogatástól. Székely azt mondja, több esetben különböző veszélyes anyagok törvény által meghatá­rozott határértékeit nem vették figyelembe. Volt, hogy rákkeltő anyagokat találtak a dolgozók szer­vezetében - tette hozzá. A Samsungot vagy tucatszor megbüntették a hatóságok, de a szankció minden esetben néhány millió forint volt, ami egy ekkora üzemnél aprópénz.­­ A bődületes állami támogatás egyik indokaként felhozott munka­helyek jó részét török, Fülöp-szige­­teki, vietnámi, indiai munkásokkal töltik fel, nem utolsósorban azért, hogy az alacsony bérszínvonalat­­ bruttó 1200-1700 forintos órabér - tartani tudják - mondta Székely Ta­más. A Samsungnál foglalkoztatott nagyjából 3000 dolgozónak például a fele külföldi, de Székely szerint pontos adatokat nem lehet tudni. A szakszervezeti elnök hozzátette: az utóbbi 10 évben olyan beruházá­sok valósultak meg az autóiparban, amelyek nem a magas hozzáadott értéket biztosító, hanem olcsó mun­kahelyeket teremtettek, és ezt a ten­denciát látja folytatódni az elektro­mos autók és az ehhez kapcsolódó akkugyárak esetében is.­­ A magasabb hozzáadott értékű munkát a befektetők (jelen eset­ben ázsiaiak) végzik, azt is „otthon”, mivel az elektromos közlekedés te­rületén Európa elaludt - ezt pedig már Kaderják Péter tette hozzá. A fejlesztések Ázsiában és az USA- ban már egy évtizede megindultak, és reményei szerint majd mi is meg­tanulunk akkumulátorokat gyárta­ni, ahogy autókat is megtanultunk. „Ha Magyarországon legyártot­tak egymillió Audi motort, abból kö­vetkezik, hogy a Tóth és Társa Kft. átvesz öt mérnököt a németektől és elkezd autót gyártani? Hát, nem” - hozott egy sarkított példát Bod Péter Ákos. Szerinte a multik szaktudásá­ból szinte semmi nem szivárgott le a kis- és közepes vállalkozásokhoz, a magyar gazdaság nem lett sem in­novatívabb, sem modernebb, sem dinamikusabb az elmúlt harminc évben, ezeken a területeken mind az utolsó harmadban vagyunk. Csak abban lehet reménykedni, hogy né­hány magyar tulajdonú cég bekerül a beszállítói körbe. ALIG VANNAK TANULMÁNYOK A magyar akkugyár-forradalomból egyelőre zömében az árnyoldalak látszódnak, olyan számítások nem elérhetők, hogy hosszú távon meg­éri-e a magyar embereknek, hogy energia- és vízzabáló monstrumok telepednek meg az országban. „Ilyen tanulmányok nagyon rit­kán készülnek”, válaszolta Kaderják Péter arra a kérdésre, vannak-e ha­tásvizsgálatok arról, hogy a gazda­sági mellett összességében milyen társadalmi, környezeti, egészség­­ügyi és oktatási haszonnal jár az or­szágnak, hogy teljesen beleálltunk az akkumulátor iparba. Az ugyan­akkor látható, hogy egy a jövőt meg­határozó kulcsfontosságú iparágról van szó, ami nagy tempóban bővül, és ebből nem szabad kimaradni. - Lehet, hogy készülnek kalku­lációk, de ezeket soha nem kötik az orrunkra - fogalmazott Bod Péter Ákos. Pedig ezeknek a döntéseknek messze ható következményei van­nak, és minél nagyobbak ezek a cé­gek, annál nehezebben korrigálható a „stratégia” a jövőben. Épül a koreai SK Innovation iváncsai gyá­ra. A kormány mindent egy lapra tesz fel SEREGHAJTÓK BOD PÉTER ÁKOS: JAVASLAT KADERJÁK PÉTER: Arra kell töreked­ni, hogy ezeknek a gyáraknak a hűtését tisztított szennyvízből vagy ipari hulla­dékvízből oldják meg Túl nagy a lábnyom Bod Péter Ákos szerint az akkugyártásnak „túl nagy a lábnyoma" az ország méreteihez képest. Ha egy ilyen monstrum Amerikában épül fel, az „fel sem tűnik", míg itt kimutatható hatással van az energia- és munkaerőpiacra, közvetve pedig a környezeti ál­lapotokra, az oktatásra és az életminőségre. Ezek a gyárak ugyanis túl sok energiát, vizet és munkaerőt igényelnek, hazánk pedig egyikben sem dúskál: az energia külföldről, jórészt orosz forrásból érkezik, a vízbázisok folyamatosan csökkennek a túlzott kivétel és a folyók apadása miatt, a munkaerő-szükségletet pedig sok helyen az országon kívülről kell biztosítani.

Next