Népszava, 2022. szeptember (149. évfolyam, 203-228. szám)

2022-09-23 / 222. szám

NÉPSZAVA 2022. szeptember 23., péntek A csökkentés csökkentése mikor először beje­lentették a rezsicsök­kentés csökkentését, beletelt egy kis időbe, míg sikerült helyesen értelmeznem ezt a szókapcsolatot. Csökkentik a csökkentést, kisebb lesz, már tudniillik a csökkentés, tehát többet kell fizetni ugyanazért. 2013-ban vezette be a fideszes- KDNP-s kormány az energia és a közműszolgáltatások hatósági árát, ezt nevezték el akkoriban rezsi­csökkentésnek. A csökkentés jó do­log, ha az árra vonatkozik. Örül az ember, ha kevesebbet kell fizetnie. Van a rezsinek egy, úgymond, reá­lis ára, de a nép jóságos vezetői ezt lecsökkentették, így mi, a magyar emberek kevesebbet fizetünk, mint kéne. Amikor éppen a rezsicsökkentés kilencedik évében megemelkedtek a világpiaci árak, és a hazai hatósá­giakat is megemelték, jött a nagy kérdés: minek is nevezzék az új jö­vevényt. A legnagyobb dilemmába kétségkívül Németh Szilárd került, ő ugyanis hivatalos megnevezése szerint a rezsicsökkentés fenntar­tásáért felelős kormánybiztos. Fe­lelős kormánybiztosként először a rezsicsökkentés korlátozásáról be­szélt, de ez nem hangzott jól. Jósá­gos kormányunk nem korlátozza az A rezsi­­csökkentés csökkentése dallamos, jól is hang­zik ezzel a tőismétlés­­sel, művel­tebbeknek: figura ety­­mologicával. Aztán hogy mennyivel fizet többet a magyar em­ber, az majd kiderül. embereket, az ilyesmi a baloldaliak sunyi trükkje lehetne csupán, így született a megoldás. A rezsi­csökkentés csökkentése dallamos, jól is hangzik ezzel a tőismétléssel, műveltebbeknek: figura etymologi­­cával. Aztán hogy mennyivel fizet többet a magyar ember a csökken­tett csökkentés után az energiáért, az majd kiderül, ha megjön a szám­la. Vagy akkor se, hiszen a magyar ember nem olyan jó a számolásban, és előbb elhiszi, hogy Gyurcsány, Soros és a hazai NGO-k miatt drá­ga az áram, mint hogy rájöjjön arra, hogy a magas áfa miatt ezen csak ő szegényedik, de a csökkentést csök­kentő jóságos állam a legkevésbé sem. A valóságot ugyanis ritkán ér­zékeljük a maga nyers realitásá­ban, legfeljebb akkor, amikor meg­érintjük a forró vagy a csökkentett csökkentés után hideg fűtőtestet. A legtöbb dolgot a nyelv közvetítésén keresztül értelmezzük. Ez volt a hu­szadik század elején született nyel­vi relativitáselmélet alapgondolata. A Sapir-Whorf-hipotézis szerint az ember világképét nagymérték­ben anyanyelve határozza meg. Ezt kísérletekkel is igazolták. Azok az emberek, akiknek anyanyelvé­ben sok színnév szerepelt, jobban megkülönböztették egymástól a színeket, mint akiknek a nyelvé­ben kevés van. Van két olyan nyelv a világon, amelyben csak két szín­név van a világos és a sötét dolgok megnevezésére. Ez nem jelenti per­sze, hogy ők fekete-fehérben látják a világot, mint egy régi tévén, de a színes korongok szétválasztásában közel sem voltak olyan ügyesek, mint azok, akiknek anyanyelvében más-más szót használnak a kék, a zöld és a kettő között levő türkiz megnevezésére. A nyelv egyértelműen hat az emberi viselkedésre. A közlekedési szakemberek és a rendőrök sokat mérgelődnek azon, hogy az autósok nem a szabályoknak megfelelően használják a sztrádák szélső sávja­­it. Itt tulajdonképpen csak a köz­lekedni képtelen járművek állhat­nának, gyakran előfordul azonban, hogy emberek egyszerűen leállnak, és nyugodtan piknikeznek, veszé­lyeztetve ezzel a maguk és mások épségét. A félreértésnek nyelvi oka van. Ha nem leállósávnak hívnák ezeket, hanem a veszélyre utaló megnevezéssel látták volna el őket annak idején, fegyelmezettebbek lennének az autósok. A nyelvi befolyásolás minden­napi eszköze a politikusnak és a propagandamédiának. Ha egy po­litikus azt mondja, jövőre ennyire fog emelkedni az önkormányza­tokban dolgozók fizetése, az prag­matikai szempontból egy ígéret. Ha nem annyi lesz, számonkérik rajta. Elég azonban egy kis nyel­vi trükk, ható igének hívják, hogy úgy ígérjen, hogy nem ígér. Ha azt mondja, jövőre vagy tíz év múlva a hazai GDP elérheti az osztrákok (spanyolok, németek stb.) szintjét, azzal azt mondja: vagy elérjük, vagy nem. A ható ige a hatalomban levő politikusok kis csodafegyvere. Az emberek meg ígéretnek veszik. Hi­ába, jobban kellett volna figyelni a nyelvtanórán. Hasznos jószág a feltételes mód is. Ezt a baloldal feltételezett cse­lekvéseire használják. „A baloldal már régen árat emelt volna!” - ol­vassuk a magabiztos nyilatkozato­kat azoktól, akik nemcsak a jövőbe látnak, hanem az alternatív, balol­dali kormány igazgatta jelenbe is. Most már csak egy fontos tanács maradt kezdő politikusok és propa­gandaügyi médiamunkások számá­ra: Mondd el sokszor! Ha sokszor hallják, annyira ismerősnek tűnik, a végén el is hiszik. Ezt a trükköt sem magyar földön találták ki. A hajdani Szovjetunió­ban az ötéves terv minden egyes évének volt egy külön jelzője. Ami­kor orosz szakosként részképzésen Leningrádban tanultam, éppen az ötéves terv harmadik, „döntő” évében jártunk. A rádiós, tévés hí­rekben minden harmadik mondat így kezdődött: „Most, az ötéves terv döntő évében különösen fontos...” Akkor mesélték orosz társaink azt a viccet, hogy egy részeget bevisznek a detoxikálóba. Megkérdezik, hogy hívják, nem tudja. Megkérdezik, hol lakik, azt se. A munkahelyét se. Az orvos kétségbeesetten kérdezi: Hát mit tud maga egyáltalán? „Most va­gyunk az ötéves terv döntő évében.” A lényeget tudni kell, a rezsi­csökkentés csökkentésének idején különösen. nyelvészA HUSZÁR ÁGNES A széljárás megváltozott H­asonlatos volt az ifjú Orbán Viktor ahhoz az orvostanhallgatóhoz, aki kizárólag azért vesz anatómialeckéket, hogy ismereteit majdan szervkereskedő­ként kamatoztathassa. Olybá tűnik, mintha miniszterelnökünk is abból a célból szerzett volna jogi diplomát a Bibó István Szakkollégium tagja­ként, hogy a távoli j­övőben egy egész jogállamot lebonthasson, autokrati­kus törekvéseinek pedig a jogszerű­ség látszatát kölcsönözhesse. A 2010-ben teljhatalomhoz jutott Orbán hamar megtagadta a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmá­nyos elvét, illetve az igazságszolgál­tatás függetlenségének követelmé­nyét. Először köztörvényes ügyek jutnak eszembe. A vörösiszap-ka­­tasztrófa után maga a kormányfő jelentette be a törvényhozásban a felelősök letartóztatását, mire az Országgyűlésben tapsvihar tört ki. (Nem tudom elhessegetni az asszo­ciációt: a „hosszú kések éjszakáját” követően a Führer is a német par­lamentben jelentette be a bírósági A Fidesz jog­végzett elnö­ke kitűnően improvizált, ha a klien­túraépítés érdekében törvényeket kellett kiját­szani, eljárás nélküli leszámolásokat, mire a megrettent képviselők ugyanígy vörösre verték a tenyerüket!) A Marian Cozma-gyilkosság ügyében született jogerős ítélet kapcsán pe­dig Orbán „a nép igazságérzetére” hivatkozva próbált nyomást gya­korolni az igazságszolgáltatásra az általa túl enyhének tartott verdikt miatt. Félreértés ne essék: eszem ágában sincs mentegetni a bűnösö­ket, pusztán a végrehajtó hatalom fejének szereptévesztésére hívom fel a figyelmet. Ezek az ügyek persze eltörpül­nek a magyar közjogi rendszer­ben tizenkét esztendő alatt tett szándékos károkozáshoz képest. A konszenzus nélküli Alaptörvény létrehozásának és főleg negyedik módosításának korántsem csupán az volt a célja, hogy Orbán Viktor le­­válthatatlan legyen legitim válasz­tások útján. Jókai írja: „Az ördög nem dolgozik száz percenten alul.” A hatalom kizárólagos birtoklására való törekvésen túl fontos szem­pont volt a rezsim számára az uniós pénzek lenyúlásának, baráti kezek­be juttatásának jogszerűvé tétele is. A Fidesz jogvégzett elnöke kitűnő­en improvizált, ha a klientúraépí­tés érdekében törvényeket kellett kijátszani. A hatalom ellenőrzésére hivatott, ám Orbánhoz lojális szer­vezetek képviselői pedig széttárták a karjukat, mondván: tehetetlenek, hiszen kenyéradó gazdájuk cseleke­detei az Alaptörvény keretei között maradnak! Ez a stratégia olajozot­tan működött a Merkel-érában, hi­szen a volt kancellár asszony tétle­nül nézte a magyarországi jogállam leépítését csakúgy, mint az európai adófizetők pénzének elsíbolását ha­zánkban. A széljárás azonban most meg­változott. Elege lett az EU-nak abból, hogy az általa folyósított milliárdok nem jutnak el a címzet­tekhez, vagyis a szegénységünket, lemaradásunkat csökkenteni hi­vatott felzárkóztatási támogatások kézen-közön elfolynak Orbán oli­garcháihoz. A hazai igazságszolgál­tatás függetlenségét az EB máris megkérdőjelezi, amiért nem lép fel e szemérmetlen rablás ellen. Bár égető szükségünk lenne az uniós pénzre, jómagam szkeptikus va­gyok a folyósítást illetően mindad­dig, amíg a legfőbb ügyészt Polt Pé­ternek hívják. BECK TAMÁS publicista Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. 1 SZERINTEM Mi mennyi? Nem tudom, ki mennyire érzi, de én nagyon, hogy lassan szinte le­hetetlen a megélhetés. Most nem foglalkoznék az energiaárakkal, csak azzal, hogy ami asztalra kerül, mennyibe kerül. Félbarna kenyér a kispesti piacon 1250, 40 dekás sertéspárizsi az Aldiban 999,­, 8 dekás (azelőtt 10 dekás volt) szarvasi mini-mozzarella­­sajt szuperajánlattal 419 forint. Egy kiló piros szőlő a Lidlben 1199, egy kiló tv-paprika 999, negyvendekás bécsi virsli 1399. Egy liter 2,8 százalékos ESL ma­gyar tej 629 forint a Sparban. Nem folytatom, megáll az ész. Az érvényben lévő törvény szerint a kétmillió nyugdíjas november­ben 1,8 százalékos nyugdíjeme­lésre számíthat. Mit lehet tenni, szavazzunk újra a Fideszre. DR. JÓKAI OSZKÁR Pálinka Szombat, Kossuth rádió. A mű­sor címe: Országjáró. Különfé­le országrészeket mutatnak be ilyenkor, a maguk módján. Most az Alföld délkeleti sarkát. Az egyik fénypont a pálinkafesztivál Gyulán, benne az összetartozás pálinkája. Az ötlet nem eredeti: a Kárpát-medence különböző részeiről származó almapálin­kákat kotyvasztanak össze. Hal­lottunk már hasonlóról. Ez nekik a nemzeti összetartozás tárgyia­sult jelképe, ezt dicsőítik minden hangnemben. Hungarikum (!): büszkék rá. A műsor a tömény italhoz jól illő tömény népbutí­tás, amihez pedig a pálinka is elég volna, magában, tisztán. Mert az alkoholizmus a magyar vidék régi és ismert rákfenéje, de most meg is ideologizálják az összetartozással. Tudjuk, hogy Orbán szereti a pálinkát, mint ahogy a futballt is. Ami köztu­dottan tíz- és százmilliárdokba kerül az országnak. A pálinka mégiscsak olcsóbb, jobban já­runk vele. Aki a pálinkát szereti, rossz fideszes nem lehet. Az Or­­bán-féle nemzeti összetartozás meg a pálinka kétségkívül jól összeillenek: mindkettő a töme­ges népbutítás hatékony eszköze. Orbán Magyarországának so­katmondó attribútumai. Habár lehetne más jelképet is választa­ni az összetartozásnak. Csere SZÉCSEI JÓZSEF Olvasom a Népszavában, hogy a kormány a gazdasági összerop­panás árnyékában is úgy költe­kezik, mintha nem lenne holnap. Pár tízmilliárd stadionokra, né­hány tucat milliárd a budai Vár cifra épületeire, ötvenmilliárd különféle nemzetközi sportverse­nyekre. Ebben a tempóban költve persze gyorsan fogy a pénz, nem csoda, hogy nem jut a tanárok vagy az ápolók béremelésére. Az jutott eszembe: nem lehetne leg­alább a sorrendet megfordítani? Költsék, amit a büdzsében talál­nak, a tanárokra és a gyógyítók­ra, és kérjenek az EU-tól arra, hogy betonból megcsinálhassák néhány közepes minőségű ek­lektikus irodaépület mását a világörökség területén. Igazán szeretném Von der Leyen asszony arcát látni, amikor ezt előterjesz­tik neki. CZIRÓK MANCI Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelinepszava.hu

Next