Népszava, 2022. szeptember (149. évfolyam, 203-228. szám)
2022-09-23 / 222. szám
NÉPSZAVA 2022. szeptember 23., péntek A csökkentés csökkentése mikor először bejelentették a rezsicsökkentés csökkentését, beletelt egy kis időbe, míg sikerült helyesen értelmeznem ezt a szókapcsolatot. Csökkentik a csökkentést, kisebb lesz, már tudniillik a csökkentés, tehát többet kell fizetni ugyanazért. 2013-ban vezette be a fideszes- KDNP-s kormány az energia és a közműszolgáltatások hatósági árát, ezt nevezték el akkoriban rezsicsökkentésnek. A csökkentés jó dolog, ha az árra vonatkozik. Örül az ember, ha kevesebbet kell fizetnie. Van a rezsinek egy, úgymond, reális ára, de a nép jóságos vezetői ezt lecsökkentették, így mi, a magyar emberek kevesebbet fizetünk, mint kéne. Amikor éppen a rezsicsökkentés kilencedik évében megemelkedtek a világpiaci árak, és a hazai hatóságiakat is megemelték, jött a nagy kérdés: minek is nevezzék az új jövevényt. A legnagyobb dilemmába kétségkívül Németh Szilárd került, ő ugyanis hivatalos megnevezése szerint a rezsicsökkentés fenntartásáért felelős kormánybiztos. Felelős kormánybiztosként először a rezsicsökkentés korlátozásáról beszélt, de ez nem hangzott jól. Jóságos kormányunk nem korlátozza az A rezsicsökkentés csökkentése dallamos, jól is hangzik ezzel a tőismétléssel, műveltebbeknek: figura etymologicával. Aztán hogy mennyivel fizet többet a magyar ember, az majd kiderül. embereket, az ilyesmi a baloldaliak sunyi trükkje lehetne csupán, így született a megoldás. A rezsicsökkentés csökkentése dallamos, jól is hangzik ezzel a tőismétléssel, műveltebbeknek: figura etymologicával. Aztán hogy mennyivel fizet többet a magyar ember a csökkentett csökkentés után az energiáért, az majd kiderül, ha megjön a számla. Vagy akkor se, hiszen a magyar ember nem olyan jó a számolásban, és előbb elhiszi, hogy Gyurcsány, Soros és a hazai NGO-k miatt drága az áram, mint hogy rájöjjön arra, hogy a magas áfa miatt ezen csak ő szegényedik, de a csökkentést csökkentő jóságos állam a legkevésbé sem. A valóságot ugyanis ritkán érzékeljük a maga nyers realitásában, legfeljebb akkor, amikor megérintjük a forró vagy a csökkentett csökkentés után hideg fűtőtestet. A legtöbb dolgot a nyelv közvetítésén keresztül értelmezzük. Ez volt a huszadik század elején született nyelvi relativitáselmélet alapgondolata. A Sapir-Whorf-hipotézis szerint az ember világképét nagymértékben anyanyelve határozza meg. Ezt kísérletekkel is igazolták. Azok az emberek, akiknek anyanyelvében sok színnév szerepelt, jobban megkülönböztették egymástól a színeket, mint akiknek a nyelvében kevés van. Van két olyan nyelv a világon, amelyben csak két színnév van a világos és a sötét dolgok megnevezésére. Ez nem jelenti persze, hogy ők fekete-fehérben látják a világot, mint egy régi tévén, de a színes korongok szétválasztásában közel sem voltak olyan ügyesek, mint azok, akiknek anyanyelvében más-más szót használnak a kék, a zöld és a kettő között levő türkiz megnevezésére. A nyelv egyértelműen hat az emberi viselkedésre. A közlekedési szakemberek és a rendőrök sokat mérgelődnek azon, hogy az autósok nem a szabályoknak megfelelően használják a sztrádák szélső sávjait. Itt tulajdonképpen csak a közlekedni képtelen járművek állhatnának, gyakran előfordul azonban, hogy emberek egyszerűen leállnak, és nyugodtan piknikeznek, veszélyeztetve ezzel a maguk és mások épségét. A félreértésnek nyelvi oka van. Ha nem leállósávnak hívnák ezeket, hanem a veszélyre utaló megnevezéssel látták volna el őket annak idején, fegyelmezettebbek lennének az autósok. A nyelvi befolyásolás mindennapi eszköze a politikusnak és a propagandamédiának. Ha egy politikus azt mondja, jövőre ennyire fog emelkedni az önkormányzatokban dolgozók fizetése, az pragmatikai szempontból egy ígéret. Ha nem annyi lesz, számonkérik rajta. Elég azonban egy kis nyelvi trükk, ható igének hívják, hogy úgy ígérjen, hogy nem ígér. Ha azt mondja, jövőre vagy tíz év múlva a hazai GDP elérheti az osztrákok (spanyolok, németek stb.) szintjét, azzal azt mondja: vagy elérjük, vagy nem. A ható ige a hatalomban levő politikusok kis csodafegyvere. Az emberek meg ígéretnek veszik. Hiába, jobban kellett volna figyelni a nyelvtanórán. Hasznos jószág a feltételes mód is. Ezt a baloldal feltételezett cselekvéseire használják. „A baloldal már régen árat emelt volna!” - olvassuk a magabiztos nyilatkozatokat azoktól, akik nemcsak a jövőbe látnak, hanem az alternatív, baloldali kormány igazgatta jelenbe is. Most már csak egy fontos tanács maradt kezdő politikusok és propagandaügyi médiamunkások számára: Mondd el sokszor! Ha sokszor hallják, annyira ismerősnek tűnik, a végén el is hiszik. Ezt a trükköt sem magyar földön találták ki. A hajdani Szovjetunióban az ötéves terv minden egyes évének volt egy külön jelzője. Amikor orosz szakosként részképzésen Leningrádban tanultam, éppen az ötéves terv harmadik, „döntő” évében jártunk. A rádiós, tévés hírekben minden harmadik mondat így kezdődött: „Most, az ötéves terv döntő évében különösen fontos...” Akkor mesélték orosz társaink azt a viccet, hogy egy részeget bevisznek a detoxikálóba. Megkérdezik, hogy hívják, nem tudja. Megkérdezik, hol lakik, azt se. A munkahelyét se. Az orvos kétségbeesetten kérdezi: Hát mit tud maga egyáltalán? „Most vagyunk az ötéves terv döntő évében.” A lényeget tudni kell, a rezsicsökkentés csökkentésének idején különösen. nyelvészA HUSZÁR ÁGNES A széljárás megváltozott Hasonlatos volt az ifjú Orbán Viktor ahhoz az orvostanhallgatóhoz, aki kizárólag azért vesz anatómialeckéket, hogy ismereteit majdan szervkereskedőként kamatoztathassa. Olybá tűnik, mintha miniszterelnökünk is abból a célból szerzett volna jogi diplomát a Bibó István Szakkollégium tagjaként, hogy a távoli jövőben egy egész jogállamot lebonthasson, autokratikus törekvéseinek pedig a jogszerűség látszatát kölcsönözhesse. A 2010-ben teljhatalomhoz jutott Orbán hamar megtagadta a hatalmi ágak szétválasztásának alkotmányos elvét, illetve az igazságszolgáltatás függetlenségének követelményét. Először köztörvényes ügyek jutnak eszembe. A vörösiszap-katasztrófa után maga a kormányfő jelentette be a törvényhozásban a felelősök letartóztatását, mire az Országgyűlésben tapsvihar tört ki. (Nem tudom elhessegetni az asszociációt: a „hosszú kések éjszakáját” követően a Führer is a német parlamentben jelentette be a bírósági A Fidesz jogvégzett elnöke kitűnően improvizált, ha a klientúraépítés érdekében törvényeket kellett kijátszani, eljárás nélküli leszámolásokat, mire a megrettent képviselők ugyanígy vörösre verték a tenyerüket!) A Marian Cozma-gyilkosság ügyében született jogerős ítélet kapcsán pedig Orbán „a nép igazságérzetére” hivatkozva próbált nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra az általa túl enyhének tartott verdikt miatt. Félreértés ne essék: eszem ágában sincs mentegetni a bűnösöket, pusztán a végrehajtó hatalom fejének szereptévesztésére hívom fel a figyelmet. Ezek az ügyek persze eltörpülnek a magyar közjogi rendszerben tizenkét esztendő alatt tett szándékos károkozáshoz képest. A konszenzus nélküli Alaptörvény létrehozásának és főleg negyedik módosításának korántsem csupán az volt a célja, hogy Orbán Viktor leválthatatlan legyen legitim választások útján. Jókai írja: „Az ördög nem dolgozik száz percenten alul.” A hatalom kizárólagos birtoklására való törekvésen túl fontos szempont volt a rezsim számára az uniós pénzek lenyúlásának, baráti kezekbe juttatásának jogszerűvé tétele is. A Fidesz jogvégzett elnöke kitűnően improvizált, ha a klientúraépítés érdekében törvényeket kellett kijátszani. A hatalom ellenőrzésére hivatott, ám Orbánhoz lojális szervezetek képviselői pedig széttárták a karjukat, mondván: tehetetlenek, hiszen kenyéradó gazdájuk cselekedetei az Alaptörvény keretei között maradnak! Ez a stratégia olajozottan működött a Merkel-érában, hiszen a volt kancellár asszony tétlenül nézte a magyarországi jogállam leépítését csakúgy, mint az európai adófizetők pénzének elsíbolását hazánkban. A széljárás azonban most megváltozott. Elege lett az EU-nak abból, hogy az általa folyósított milliárdok nem jutnak el a címzettekhez, vagyis a szegénységünket, lemaradásunkat csökkenteni hivatott felzárkóztatási támogatások kézen-közön elfolynak Orbán oligarcháihoz. A hazai igazságszolgáltatás függetlenségét az EB máris megkérdőjelezi, amiért nem lép fel e szemérmetlen rablás ellen. Bár égető szükségünk lenne az uniós pénzre, jómagam szkeptikus vagyok a folyósítást illetően mindaddig, amíg a legfőbb ügyészt Polt Péternek hívják. BECK TAMÁS publicista Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére. 1 SZERINTEM Mi mennyi? Nem tudom, ki mennyire érzi, de én nagyon, hogy lassan szinte lehetetlen a megélhetés. Most nem foglalkoznék az energiaárakkal, csak azzal, hogy ami asztalra kerül, mennyibe kerül. Félbarna kenyér a kispesti piacon 1250, 40 dekás sertéspárizsi az Aldiban 999,, 8 dekás (azelőtt 10 dekás volt) szarvasi mini-mozzarellasajt szuperajánlattal 419 forint. Egy kiló piros szőlő a Lidlben 1199, egy kiló tv-paprika 999, negyvendekás bécsi virsli 1399. Egy liter 2,8 százalékos ESL magyar tej 629 forint a Sparban. Nem folytatom, megáll az ész. Az érvényben lévő törvény szerint a kétmillió nyugdíjas novemberben 1,8 százalékos nyugdíjemelésre számíthat. Mit lehet tenni, szavazzunk újra a Fideszre. DR. JÓKAI OSZKÁR Pálinka Szombat, Kossuth rádió. A műsor címe: Országjáró. Különféle országrészeket mutatnak be ilyenkor, a maguk módján. Most az Alföld délkeleti sarkát. Az egyik fénypont a pálinkafesztivál Gyulán, benne az összetartozás pálinkája. Az ötlet nem eredeti: a Kárpát-medence különböző részeiről származó almapálinkákat kotyvasztanak össze. Hallottunk már hasonlóról. Ez nekik a nemzeti összetartozás tárgyiasult jelképe, ezt dicsőítik minden hangnemben. Hungarikum (!): büszkék rá. A műsor a tömény italhoz jól illő tömény népbutítás, amihez pedig a pálinka is elég volna, magában, tisztán. Mert az alkoholizmus a magyar vidék régi és ismert rákfenéje, de most meg is ideologizálják az összetartozással. Tudjuk, hogy Orbán szereti a pálinkát, mint ahogy a futballt is. Ami köztudottan tíz- és százmilliárdokba kerül az országnak. A pálinka mégiscsak olcsóbb, jobban járunk vele. Aki a pálinkát szereti, rossz fideszes nem lehet. Az Orbán-féle nemzeti összetartozás meg a pálinka kétségkívül jól összeillenek: mindkettő a tömeges népbutítás hatékony eszköze. Orbán Magyarországának sokatmondó attribútumai. Habár lehetne más jelképet is választani az összetartozásnak. Csere SZÉCSEI JÓZSEF Olvasom a Népszavában, hogy a kormány a gazdasági összeroppanás árnyékában is úgy költekezik, mintha nem lenne holnap. Pár tízmilliárd stadionokra, néhány tucat milliárd a budai Vár cifra épületeire, ötvenmilliárd különféle nemzetközi sportversenyekre. Ebben a tempóban költve persze gyorsan fogy a pénz, nem csoda, hogy nem jut a tanárok vagy az ápolók béremelésére. Az jutott eszembe: nem lehetne legalább a sorrendet megfordítani? Költsék, amit a büdzsében találnak, a tanárokra és a gyógyítókra, és kérjenek az EU-tól arra, hogy betonból megcsinálhassák néhány közepes minőségű eklektikus irodaépület mását a világörökség területén. Igazán szeretném Von der Leyen asszony arcát látni, amikor ezt előterjesztik neki. CZIRÓK MANCI Olvasóink leveleit a következő címre várjuk: olvasoilevelinepszava.hu