Népszava, 2023. március (150. évfolyam, 51-76. szám)

2023-03-24 / 70. szám

10 I ?o­Tm24.,p.n,e,_____________________________________________________________VÉLEMÉNY A szöveggenerátor kultúrsokkja A­lig heverték ki az is­kolák az online átállás okozta didaktikai és technológiai sokkot, nyakukon van egy újabb digitális cunami. A szöveg­generáló program - a ChatGPT - már-már félelmet keltő módon tud válaszolni a kérdéseinkre, és sokol­dalú (akár matematikai, fizikai vagy programozói) feladatmegoldó, es­­­széírói képességekkel is rendelke­zik, sőt, képes a digitálisan beadott dolgozatok értékelésére és javításá­ra is. Míg egy-egy hagyományos dol­gozatírást hetekig tartó előkészület vezet be, és 90 perc jut a megírásra, addig ugyanazt a témát a program 23 másodperc alatt prezentálja át­lagos középiskolás színvonalon. Rákérdezéssel, trükkös tanítással magas színvonalú egyetemi esszé is előállítható. Mennél okosabban kérdezünk, mennél többet kom­mentáljuk a válaszokat, a gép annál okosabb lesz. Ha a ravasz és okos diák ango­lul kérdez, majd a választ a DeepL nevű fordítóval átteszi magyarra, esetleg még igazít is egyet s mást a A mester­séges in­telligencia drasztikus belépése a tanulási rendszerek­be viszont újra és nagy súllyal veti fel azt a kér­dést, hogy mit is tanít­sunk, azaz mi is legyen a tudásá­tadás tárgya, a tanterv tartalma. szövegen, akkor nincs az a tanár, aki meg tudná mondani, hogy a dolgo­zatot ember vagy gép alkotta-e. S amíg a tanárok és a szülők ép­pen csak ismerkedni kezdenek a programmal, a hálózatba jól szer­veződő középiskolai és egyetemi diákság máris használja is - kétség­­beesésbe kergetve ezzel tanáraikat. A kétségbeesés jogos. Hiszen milyen tudásátadó rendszer az, amelyben a gépi és a humán meg­oldásokat nem lehet egymástól megkülönböztetni, vagy amely­ben egy program a féligazságokat, közhelyeket is jó szövegfelépítés­sel, logikusan és helyesírási hiba nélkül képes tálalni, sőt, parancs­szóra stílusréteget is tud váltani? Nem őrjítő az, hogy a zseniális és a triviális (vagy helytelen) válaszok egymás mellett jöhetnek ki a prog­ramból, kifogástalan nyelvi kön­tösben, anélkül, hogy hitelességük igazolható lenne? Mi legyen a házi feladattal, az esszékkel, a „beadan­­dókkal”, ha ezeket gépileg is le le­het gyártatni? Ha ezentúl csak az élő szóbeli kikérdezés, vagy a reá­lis vizsgáztatási térbe tett zárthe­lyi­ íratás marad hiteles, megbízha­tó ellenőrzési formaként? Hol lesz erre idő, logisztikai kapacitás? A hitelesség bizonytalanságából fakadó vészjelzések is komolyak. Nem véletlen, hogy a Microsoft által támogatott ChatGPT vetély­­társa, a Google Bard azzal az ígé­rettel szállt be a versenybe, hogy - a Google keresési eredményeinek integrálásával - magas fokon biz­tosítani tudja információi hiteles­ségét. Nem sokáig késett a hasonló lépéssel a Microsoft sem: a „bing” kereső és a ChatGPT összevonásá­val ugyanezt a teljesítményt ígérte meg. Ezek a lépések azonban nem­hogy megkönnyítenék a tanárok dolgát, ellenkezőleg, még nehezeb­bé teszik a gépi és a humán teljesít­mény közti különbségtételt. Hiszen ha a gépi esszébe nem kerülnek be nyilvánvaló tévedések, a megkülön­böztetés még bonyolultabbá válik. Sőt, a ravasz gép még néhány enyhe hibát is képes parancsszóra beépí­teni a dolgozatba, további okot adva az értékelésen töprengő tanár tel­jes elbizonytalanodására. De vajon ellensúlyozzák-e a program sok fejtörést okozó veszé­lyeit az iskolai felhasználás pozití­vumai? A program egyik leginkább fi­gyelemre méltó tulajdonsága a közvetlen, kreatív interaktivitás: a kérdezz-felelek játszmában a mes­terséges intelligencia a válaszaiban alkalmazkodik a kérdező kérdései­ben rejlő tudástartalomhoz, így számára hatékony egyéni tanulási utakat tud képezni. Mindehhez konkrét forrásokat és gyakorló­anyagokat is ajánl. Ezzel a diák egy fáradhatatlan tanulási tutorra tehet szert, amely - mivel elkép­zelhetetlenül nagy tudásbázisra támaszkodik - a témakörök nagyon széles körében képes értelmes pár­beszédet folytatni (amellyel egyút­tal biztosítja az iskolai hiánycikk­lista egyik legkritikusabb elemét, a folyamatos visszajelzést is.) A tanároknak is hasznos munka­eszközként szolgálhat a program. Előállíthat dolgozat-előkészítő szö­vegeket, feleletválasztásos kérdése­ket, óratervet, szövegkivonatokat. Képes értékelni a beadott dolgoza­tokat a megadott szempontok sze­rint. A program időt takaríthat meg a tanároknak azáltal, hogy segít a diákoknak megválaszolni a kérdé­seiket és megérteni a fogalmakat, így a tanároknak több idejük marad arra, hogy a tanítás más területeire például a csoportos projektmun­ka megszervezésére - összponto­sítsanak. Ha a leíró, a meglévő hagyomá­nyos szakirodalmi (tankönyvi) for­rásokra épülő dolgozatok ideje a ChatGPT és társai képességeinek árnyékában lejárt, akkor adódhat­na az a - pedagógiai fordulatot je­lentő - megoldás, hogy nem a diák tanulásának végeredménye lenne az értékelés tárgya, hanem a mun­kájuk módszerei, tudásszerzésük folyamata, kérdésfeltevéseik rele­vanciája, a mesterséges intelligen­cia kreatív és dokumentált felhasz­nálásának szintje. Nehezen képzelhető persze el, hogy egy hagyományosan formatív értékelési módon alapuló rendszer be tudna fogadni egy puha, sokkal több és bonyolultabb pedagógiai munkával járó értékelési rendszert: az alternatív iskolák ez irányú kí­sérleteinek sanyarú sorsa túlságo­san is ismert. A pandémia idejének kénysze­rű átállási vitái a „hogyan tanítsuk meg online a hagyományos tan­anyagot” kérdésköre körül forog­tak. Nem merült fel - legalábbis általánosabb oktatáspolitikai szin­ten -, hogy nemcsak a technológiák iskolai felhasználásának módszer­tani kérdéseire kell figyelni, hanem a tartalmakra is. A mesterséges intelligencia drasztikus belépése a tanulási rendszerekbe viszont újra és nagy súllyal veti fel azt a kér­dést, hogy mit is tanítsunk, azaz mi is legyen a tudásátadás tárgya („tan”-tárgya), mi is legyen az isko­lai tudás tartalma és terjedelme, s hogy mit is kellene tartalmazniuk a tanterveknek. Nem voltak véletlenek a NAT kö­rüli viták már a pandémia előtt sem, de a NAT mélységes konzervativiz­musa a tudást előállító és tároló technológiák forradalmasodásának szemszögéből mutatkozik meg igaz valójában. BESSENYEI ISTVÁN oktatásszocio­lógus A&e­o«1 cjp =5 in PO Alapítsuk újra a Közmunkatanácsot! A médiában egyre többet foglalkoznak a város­vezetők és a politiku­sok a felújított Lánchíd forgalmával. Úgy vé­lem, ez fontos kérdés, de valójában csak a jéghegy csúcsa. Ennél sokkal több megoldandó gondunk van. Történelmünk során a különbö­ző korokban igen eltérő ütemben épültek hidak a fővárosban. A ki­egyezés utáni szűk ötven év alatt három közúti híd épült a Lánchíd alatt és felett. A két világháború kö­zött egy új híd épült, és egy másik építése kezdődött meg. A második világháború után az összes hidun­kat újra kellett építeni. Ezt megelő­zően a Kossuth híd épült meg ide­iglenes jelleggel. A rendszerváltás utáni harminc évben egyetlen fő­városi híd épült, bár a két MO híd is segíti a külső kerületek forgalmát, ezek azonban a belváros közleke­désére nincsenek pozitív hatással. Mindez azt jelenti, hogy a Dunán való átkelést az utolsó évtizedek építései nem segítették elő. A fővárosi közösségi közleke­dés európai összehasonlításban is jó minőségűnek tekinthető. Kü­lönösen az új fonódó villamosvo­nalakat lehet követendő példának mondani. Sokat segítene a főváros közlekedésén, ha az elővárosi vas­utak (HÉV) már tervbe vett kor­szerűsítése sürgősen megtörtén­ne. A négyes metró igénybevétele igen pozitív eredményt mutat, a közlekedők ma már a tervezettnél jelentősen nagyobb mértékben használják. Tovább javítana az igénybevételén, ha mindkét végén meghosszabbítanák a metró vona­lát A fővárosi közlekedés jellem­zőivel már korábban foglalkozott egy lelkes, független mérnök tár­saság, azt a módszert alkalmazva, amellyel az EU is méri több száz város közúti közlekedésének mi­nőségét. Egy minőségi mutatót is kidolgoztak a hazai megyeszék­helyekre és másodvárosokra, ös­­­szesen 24-re. Az eredmény azt mutatta, hogy a főváros sokszoro­san rosszabb helyzetben van, mint bármelyik megyeszékhelyünk. Ennek történelmi okai vannak. A legfontosabb az, hogy a megye­­székhelyek városszerkezetének működőképességét a fejlődésük elején a legújabb, a forgalmat szol­gáló létesítményekkel segítette elő A főváros több szem­pontból is megérde­melné, hogy az elmúlt év­tizedekben elmaradt fejlesztései megvalósul­janak: az országos vezetés (elkerülő utak, körgyűrűk, gyalogos-aluljárók és -felüljárók). A továbblépéshez jó példa lenne a kiegyezés után, 1870-ben létreho­zott Fővárosi Közmunkák Tanácsa munkamódszere. Akkor a kormány és a főváros részvételével, paritásos alapon felállt FKT egyebek mellett azt a célt szolgálta, hogy elősegítse a monarchiában Budapest felzár­kózását Bécshez. A tanács elnöke Andrássy miniszterelnök volt, a munkát alelnökként báró Podma­­niczky Frigyes irányította, rendkí­vüli meghatalmazással. A főváros nemcsak a lakos­ságszámát alapul véve, hanem a nemzeti jövedelem előállításában betöltött szerepe miatt is megérde­melné, hogy az elmúlt évtizedek­ben elmaradt fejlesztései megva­lósuljanak. Szerepelt a fejlesztési tervekben a körvasútsor melletti, úgynevezett Munkás körút meg­építése, valamint egy új, sugárirá­nyú út kialakítása is, a Salgótarjáni út nyomvonalában. Új Duna-híd építése is szerepelt a tervekben a főváros déli területén. Ezek, va­lamint más újabb létesítmények, parkolóhelyek, kerékpárutak ké­peznének egy új fővárosi fejlesztési koncepciót, amelynek megvalósu­lásához azonban szükség lenne az ország vezetésének sokszor han­goztatott céltudatosságára: „Mer­jünk nagyokat álmodni!” El kell fogadni, hogy a belváros­ban új közlekedési felületet létesí­teni a sűrű beépítettség miatt nem lehetséges. Még az újabb parkolási lehetőségek megvalósítása is ne­hézségbe ütközne, hiszen már alig vannak foghíjak, és az útfelületen parkolót kialakítani is egyre nehe­zebb lenne a lakosság ellenállása miatt. Más országok példáját lehet csak követni: a város sűrűn beépí­tett területének határán új, nagy parkolóhelyek létesítésével (ilyen az M2-M0 találkozása, az M3 be­vezető szakasza, Vecsés térsége, az M5 bevezető melletti terület). A főváros közlekedését a jövő­ben nem csupán a Lánchíd szerepe határozza meg, hanem a tömeg­­közlekedés fejlesztése, a parko­lóhelyek létesítése és a lakosság közlekedési szokásainak gyökeres változása. A főváros körül, az agg­lomerációban, sokezres úgyneve­zett „alvótelepülések” jöttek létre, ahonnan mindennap a fővárosba járnak munkába az emberek. A jövő útja tehát nemcsak a belváros, hanem az agglomerációval együtt kezelt közlekedésfejlesztés lehet. DR. TÖRŐCSIK FRIGYES okleveles építőmérnök, mérnök közgazda Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére.

Next