Népszava, 2023. március (150. évfolyam, 51-76. szám)
2023-03-24 / 70. szám
10 I ?oTm24.,p.n,e,_____________________________________________________________VÉLEMÉNY A szöveggenerátor kultúrsokkja Alig heverték ki az iskolák az online átállás okozta didaktikai és technológiai sokkot, nyakukon van egy újabb digitális cunami. A szöveggeneráló program - a ChatGPT - már-már félelmet keltő módon tud válaszolni a kérdéseinkre, és sokoldalú (akár matematikai, fizikai vagy programozói) feladatmegoldó, esszéírói képességekkel is rendelkezik, sőt, képes a digitálisan beadott dolgozatok értékelésére és javítására is. Míg egy-egy hagyományos dolgozatírást hetekig tartó előkészület vezet be, és 90 perc jut a megírásra, addig ugyanazt a témát a program 23 másodperc alatt prezentálja átlagos középiskolás színvonalon. Rákérdezéssel, trükkös tanítással magas színvonalú egyetemi esszé is előállítható. Mennél okosabban kérdezünk, mennél többet kommentáljuk a válaszokat, a gép annál okosabb lesz. Ha a ravasz és okos diák angolul kérdez, majd a választ a DeepL nevű fordítóval átteszi magyarra, esetleg még igazít is egyet s mást a A mesterséges intelligencia drasztikus belépése a tanulási rendszerekbe viszont újra és nagy súllyal veti fel azt a kérdést, hogy mit is tanítsunk, azaz mi is legyen a tudásátadás tárgya, a tanterv tartalma. szövegen, akkor nincs az a tanár, aki meg tudná mondani, hogy a dolgozatot ember vagy gép alkotta-e. S amíg a tanárok és a szülők éppen csak ismerkedni kezdenek a programmal, a hálózatba jól szerveződő középiskolai és egyetemi diákság máris használja is - kétségbeesésbe kergetve ezzel tanáraikat. A kétségbeesés jogos. Hiszen milyen tudásátadó rendszer az, amelyben a gépi és a humán megoldásokat nem lehet egymástól megkülönböztetni, vagy amelyben egy program a féligazságokat, közhelyeket is jó szövegfelépítéssel, logikusan és helyesírási hiba nélkül képes tálalni, sőt, parancsszóra stílusréteget is tud váltani? Nem őrjítő az, hogy a zseniális és a triviális (vagy helytelen) válaszok egymás mellett jöhetnek ki a programból, kifogástalan nyelvi köntösben, anélkül, hogy hitelességük igazolható lenne? Mi legyen a házi feladattal, az esszékkel, a „beadandókkal”, ha ezeket gépileg is le lehet gyártatni? Ha ezentúl csak az élő szóbeli kikérdezés, vagy a reális vizsgáztatási térbe tett zárthelyi íratás marad hiteles, megbízható ellenőrzési formaként? Hol lesz erre idő, logisztikai kapacitás? A hitelesség bizonytalanságából fakadó vészjelzések is komolyak. Nem véletlen, hogy a Microsoft által támogatott ChatGPT vetélytársa, a Google Bard azzal az ígérettel szállt be a versenybe, hogy - a Google keresési eredményeinek integrálásával - magas fokon biztosítani tudja információi hitelességét. Nem sokáig késett a hasonló lépéssel a Microsoft sem: a „bing” kereső és a ChatGPT összevonásával ugyanezt a teljesítményt ígérte meg. Ezek a lépések azonban nemhogy megkönnyítenék a tanárok dolgát, ellenkezőleg, még nehezebbé teszik a gépi és a humán teljesítmény közti különbségtételt. Hiszen ha a gépi esszébe nem kerülnek be nyilvánvaló tévedések, a megkülönböztetés még bonyolultabbá válik. Sőt, a ravasz gép még néhány enyhe hibát is képes parancsszóra beépíteni a dolgozatba, további okot adva az értékelésen töprengő tanár teljes elbizonytalanodására. De vajon ellensúlyozzák-e a program sok fejtörést okozó veszélyeit az iskolai felhasználás pozitívumai? A program egyik leginkább figyelemre méltó tulajdonsága a közvetlen, kreatív interaktivitás: a kérdezz-felelek játszmában a mesterséges intelligencia a válaszaiban alkalmazkodik a kérdező kérdéseiben rejlő tudástartalomhoz, így számára hatékony egyéni tanulási utakat tud képezni. Mindehhez konkrét forrásokat és gyakorlóanyagokat is ajánl. Ezzel a diák egy fáradhatatlan tanulási tutorra tehet szert, amely - mivel elképzelhetetlenül nagy tudásbázisra támaszkodik - a témakörök nagyon széles körében képes értelmes párbeszédet folytatni (amellyel egyúttal biztosítja az iskolai hiánycikklista egyik legkritikusabb elemét, a folyamatos visszajelzést is.) A tanároknak is hasznos munkaeszközként szolgálhat a program. Előállíthat dolgozat-előkészítő szövegeket, feleletválasztásos kérdéseket, óratervet, szövegkivonatokat. Képes értékelni a beadott dolgozatokat a megadott szempontok szerint. A program időt takaríthat meg a tanároknak azáltal, hogy segít a diákoknak megválaszolni a kérdéseiket és megérteni a fogalmakat, így a tanároknak több idejük marad arra, hogy a tanítás más területeire például a csoportos projektmunka megszervezésére - összpontosítsanak. Ha a leíró, a meglévő hagyományos szakirodalmi (tankönyvi) forrásokra épülő dolgozatok ideje a ChatGPT és társai képességeinek árnyékában lejárt, akkor adódhatna az a - pedagógiai fordulatot jelentő - megoldás, hogy nem a diák tanulásának végeredménye lenne az értékelés tárgya, hanem a munkájuk módszerei, tudásszerzésük folyamata, kérdésfeltevéseik relevanciája, a mesterséges intelligencia kreatív és dokumentált felhasználásának szintje. Nehezen képzelhető persze el, hogy egy hagyományosan formatív értékelési módon alapuló rendszer be tudna fogadni egy puha, sokkal több és bonyolultabb pedagógiai munkával járó értékelési rendszert: az alternatív iskolák ez irányú kísérleteinek sanyarú sorsa túlságosan is ismert. A pandémia idejének kényszerű átállási vitái a „hogyan tanítsuk meg online a hagyományos tananyagot” kérdésköre körül forogtak. Nem merült fel - legalábbis általánosabb oktatáspolitikai szinten -, hogy nemcsak a technológiák iskolai felhasználásának módszertani kérdéseire kell figyelni, hanem a tartalmakra is. A mesterséges intelligencia drasztikus belépése a tanulási rendszerekbe viszont újra és nagy súllyal veti fel azt a kérdést, hogy mit is tanítsunk, azaz mi is legyen a tudásátadás tárgya („tan”-tárgya), mi is legyen az iskolai tudás tartalma és terjedelme, s hogy mit is kellene tartalmazniuk a tanterveknek. Nem voltak véletlenek a NAT körüli viták már a pandémia előtt sem, de a NAT mélységes konzervativizmusa a tudást előállító és tároló technológiák forradalmasodásának szemszögéből mutatkozik meg igaz valójában. BESSENYEI ISTVÁN oktatásszociológus A&eo«1 cjp =5 in PO Alapítsuk újra a Közmunkatanácsot! A médiában egyre többet foglalkoznak a városvezetők és a politikusok a felújított Lánchíd forgalmával. Úgy vélem, ez fontos kérdés, de valójában csak a jéghegy csúcsa. Ennél sokkal több megoldandó gondunk van. Történelmünk során a különböző korokban igen eltérő ütemben épültek hidak a fővárosban. A kiegyezés utáni szűk ötven év alatt három közúti híd épült a Lánchíd alatt és felett. A két világháború között egy új híd épült, és egy másik építése kezdődött meg. A második világháború után az összes hidunkat újra kellett építeni. Ezt megelőzően a Kossuth híd épült meg ideiglenes jelleggel. A rendszerváltás utáni harminc évben egyetlen fővárosi híd épült, bár a két MO híd is segíti a külső kerületek forgalmát, ezek azonban a belváros közlekedésére nincsenek pozitív hatással. Mindez azt jelenti, hogy a Dunán való átkelést az utolsó évtizedek építései nem segítették elő. A fővárosi közösségi közlekedés európai összehasonlításban is jó minőségűnek tekinthető. Különösen az új fonódó villamosvonalakat lehet követendő példának mondani. Sokat segítene a főváros közlekedésén, ha az elővárosi vasutak (HÉV) már tervbe vett korszerűsítése sürgősen megtörténne. A négyes metró igénybevétele igen pozitív eredményt mutat, a közlekedők ma már a tervezettnél jelentősen nagyobb mértékben használják. Tovább javítana az igénybevételén, ha mindkét végén meghosszabbítanák a metró vonalát A fővárosi közlekedés jellemzőivel már korábban foglalkozott egy lelkes, független mérnök társaság, azt a módszert alkalmazva, amellyel az EU is méri több száz város közúti közlekedésének minőségét. Egy minőségi mutatót is kidolgoztak a hazai megyeszékhelyekre és másodvárosokra, összesen 24-re. Az eredmény azt mutatta, hogy a főváros sokszorosan rosszabb helyzetben van, mint bármelyik megyeszékhelyünk. Ennek történelmi okai vannak. A legfontosabb az, hogy a megyeszékhelyek városszerkezetének működőképességét a fejlődésük elején a legújabb, a forgalmat szolgáló létesítményekkel segítette elő A főváros több szempontból is megérdemelné, hogy az elmúlt évtizedekben elmaradt fejlesztései megvalósuljanak: az országos vezetés (elkerülő utak, körgyűrűk, gyalogos-aluljárók és -felüljárók). A továbblépéshez jó példa lenne a kiegyezés után, 1870-ben létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa munkamódszere. Akkor a kormány és a főváros részvételével, paritásos alapon felállt FKT egyebek mellett azt a célt szolgálta, hogy elősegítse a monarchiában Budapest felzárkózását Bécshez. A tanács elnöke Andrássy miniszterelnök volt, a munkát alelnökként báró Podmaniczky Frigyes irányította, rendkívüli meghatalmazással. A főváros nemcsak a lakosságszámát alapul véve, hanem a nemzeti jövedelem előállításában betöltött szerepe miatt is megérdemelné, hogy az elmúlt évtizedekben elmaradt fejlesztései megvalósuljanak. Szerepelt a fejlesztési tervekben a körvasútsor melletti, úgynevezett Munkás körút megépítése, valamint egy új, sugárirányú út kialakítása is, a Salgótarjáni út nyomvonalában. Új Duna-híd építése is szerepelt a tervekben a főváros déli területén. Ezek, valamint más újabb létesítmények, parkolóhelyek, kerékpárutak képeznének egy új fővárosi fejlesztési koncepciót, amelynek megvalósulásához azonban szükség lenne az ország vezetésének sokszor hangoztatott céltudatosságára: „Merjünk nagyokat álmodni!” El kell fogadni, hogy a belvárosban új közlekedési felületet létesíteni a sűrű beépítettség miatt nem lehetséges. Még az újabb parkolási lehetőségek megvalósítása is nehézségbe ütközne, hiszen már alig vannak foghíjak, és az útfelületen parkolót kialakítani is egyre nehezebb lenne a lakosság ellenállása miatt. Más országok példáját lehet csak követni: a város sűrűn beépített területének határán új, nagy parkolóhelyek létesítésével (ilyen az M2-M0 találkozása, az M3 bevezető szakasza, Vecsés térsége, az M5 bevezető melletti terület). A főváros közlekedését a jövőben nem csupán a Lánchíd szerepe határozza meg, hanem a tömegközlekedés fejlesztése, a parkolóhelyek létesítése és a lakosság közlekedési szokásainak gyökeres változása. A főváros körül, az agglomerációban, sokezres úgynevezett „alvótelepülések” jöttek létre, ahonnan mindennap a fővárosba járnak munkába az emberek. A jövő útja tehát nemcsak a belváros, hanem az agglomerációval együtt kezelt közlekedésfejlesztés lehet. DR. TÖRŐCSIK FRIGYES okleveles építőmérnök, mérnök közgazda Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére.