Népszava, 2023. augusztus (150. évfolyam, 177-203. szám)

2023-08-16 / 190. szám

VÉLEMÉNY______________________________________________2q23.„81,^S I­9 Elszigetelés M­iközben az elmúlt hat nap során is­mét több százezer külföldi és magyar látogató élvezhette végig a ma hajnalban záruló Sziget Fesztivál közel ezer műsorszámát, a kormánymédia még mindig a rendezvény közel fél éve kiadott, 18 éven felüli külföldieknek szóló, on­line reklámfilmjében két nő között elcsattanó csókszerűségen csám­csog. (Ráadásul változatlanul közlik lelkes koncertbeszámolóikat is.) A rendezvény elej­én Rétvári Ben­ce belügyminisztériumi államtitkár és KDNP-alelnök még csak nyaka­­tekert facebookos eszmefuttatás­ban vette védelmébe a „Sziget-mar­keting” ellen úgy a konzervatívokat, mint a homoszexuálisokat. A ren­dezvény léte amúgy szerinte azt bizonyítja, hogy Magyarországon autokrácia helyett szólásszabadság dívik. Majd megérkezett a Nemzeti Jogvédő Alapítvány, amely szerint a félszeg puszi látványa akár a 18 év­nél fiatalabb, internetező magyarok retináján is áthatolhat, így az sérti a „gyermekvédelmi” és az alaptör­vényt. (Az alapítvány ügyvezetője Gaudi-Nagy Tamás, a terrorizmus miatt elítélt, de Novák Katalin által kegyelemben részesített Budaházy György lelkes támogatója, aki ko­rábban arra kérte a „zsidóságot”, mondjon le a világháborús kárté­rítésről.) Majd a stafétát lendület­vesztés nélkül veszi is át a fideszes Sára Botond vezette budapesti kormányhivatal, ahol „fogyasztóvé­delmi” vizsgálat indul. De Bencsik András sem akar lemaradni: a Párt Ökle attól tart, hogy lassan már csak egy azonos neműnek adott puszival léphetünk be a Szigetre. A szomba­ti - amúgy valóban ciki - tolongás kapcsán a Haj­ógyári-sziget másik felét a NER-nek (az év 365 napjára) lefoglaló Demeter Szilárd is kisebb sajtóvitába bonyolódik a területén keresztüli vészkiengedésről. A Fidesz és a szélsőjobb kart karba öltve ezekkel az önmaguk­ban nem feltűnő, mégis egyértel­mű, kellemetlenkedő, szaporodó csípésekkel igyekszik még inkább elszigetelni az EU-szerte egyre in­kább elszigetelt Magyarország töb­bi részéről a fülkeforradalom előtti világból - évi hat napra - valahogy itt ragadt nemzetközi fesztivált, pardon, liberális fertőt. (Pedig a VIP-páholy máig kedvenc NER-ta­­lálkahely.) A szervezők igyekeznek az egész felett elsiklani. Amerikai tulajdono­suk ragaszkodik hozzájuk, valami­lyen szinten még piacgazdaság len­ne, tehát vállalkoznak, építkeznek, reklámoznak, kockáztatnak, nyer­­nek-veszítenek, adóznak. Kicsit tankönyvszagúan: nem hiába Orbán Ráhel is a Szigetet választotta corvi­­nusos szakdolgozatának témájául. És hopp, máris a Sziget Magyaror­szág legnépszerűbb idegenforgalmi eseménye. Budapestről a világ nagy részének ma már nem a (felújított) Lánc-, hanem a (viseltes) K-híd ug­rik be. Bár a szervezők politikamen­tességet hirdetnek, azért változó erővel és érezhető visszafogottság­gal, de kétségkívül rendszeresen ki­állnak az elfogadás és a sokszínűség mellett, a kirekesztés és a rassziz­mus ellen. Voltam kinn a Szigeten. Láttam négy homoszexuális és több ezer heteroszexuális párt. Senkit sem zavart senki. Mindenki önfeledten szórakozott. Elszigetelten. Amíg lehet. MARNITZ ISTVÁN Páros, mérkőzés B­encsik Gábor, a legendás Bencsik testvérpár egyik fele - a másik Bencsik And­rás - ezt tudta írni arról, hogy Szoboszlai Dominik a Liverpool többi labdarúgójával együtt letérdelt a Chelsea-vel vívott bajnoki szezonnyitó előtt. „Nem tehetnek róla, ahogyan azok sem tehettek róla, akiknek itt, Magyar­­országon negyven éven át kellett énekelniük az Internacionálét, be kellett lépniük a KISZ-be, és csönd­ben kellett maradniuk, amikor a szónok azt mondta, hogy éljen a szovjet-magyar barátság.” E kommentárhoz a Bencsik fa­míliában vastag arcbőrre volt szük-Bencsik András ugyanis a Nép­­szabadság 1986. november 22-én megjelent számában - mondom, a Népszabadságban, amelynek párt- és társadalompolitikai rovatában belülről próbálta bomlasztani a rendszert - a következőket tette közzé mindjárt a harmadik oldalon: „A Magyar-Szovjet Baráti Társa­ságnak jól körülhatárolható, fontos szerep jut a magyar közéletben. A társaság az MSZMP céljainak szel­lemében tevékenykedő, a párt po­litikájának megvalósulását segítő, széles tömegbázisra épülő olyan politikai tömegmozgalom, amely­nek munkájában áldozatkész, a ma­gyar-szovjet barátságot felelősség­­teljes elkötelezettséggel, önzetlenül szolgáló tisztségviselők, társadalmi munkások népes tábora vesz részt.” B. A. (Buzgó Aláfúró) csak annyi­ban nem tagadj­a meg önmagát, hogy ma is lelkes híve a magyar-orosz ba­rátságnak. Függetlenül attól, hogy a háborús bűnös Putyin gyilkos had­járatot folytat Ukrajna ellen, Gábor testvér meg arról papol: „A futballisták tudják, hogy ez az egész hazugság, a térdelés nem bátor kiál­lás, hanem ellenkezőleg, megalku­vás.” Ahogyan Szijjártó Péter megkap­ta Szergej Lavrov kollégától a Barát­ság Érdemrendet, úgy Bencsik Gá­bor is számíthat a térdszalagrendre. „Szegény fiúk” - zárta sorait. Jobb nekem sem jut eszembe. JEGYZET Hegyi Iván De akkor KI MARAD? i4frolta>sz/lk PÁPAI GÁBOR RAJZA ELLENSÉGKÉP BONTA MIKLÓS Uniós pén­zek nélkül a gazdaság növekedé­sének pénz­ügyi alapjai csak drága külföldi hitelekkel és különadók kivetésével biztosítha­tók. Hol az a pénz? A szakképzett munkaerő hiánya miatt a kis és közepes méretű vál­lalkozások negyede komolyan fontolgatja, hogy megszűnik. Ennek pedig két fő oka van: nem áll rendelkezés­re megfelelő számú szakképzett munkaerő, és a cégek tulajdonosai folyamatosan elérik a nyugdíjkor­határt, a generációváltásra pedig nincsenek felkészülve. Ez a felmé­rés készülhetett volna akár Ma­gyarországon is, de ezúttal Német­ország problémáit tükrözi, s ott az egész gazdasági rendszer stabilitá­sát veszélyezteti. Mivel a helyzet nálunk sem ró­zsás, a gazdaságfejlesztési tárca felismerte, hogy lépni kell. Augusz­tus első napjaiban nem kevesebbre szánta el magát, mint hogy szem­bemegy Orbán Viktor emlékezetes kijelentésével: „Az uniós pénz nem ajándék az országnak, és nélküle is lehet működtetni a magyar gaz­daságot, mert nem az a növekedés motorja.” Ezt 2017-ben hallhattuk először, majd még számtalanszor, a miniszterelnök pénteki rádiószó­zatainak egyikében. A pökhendi kijelentéskor éppen arra volt büsz­ke, hogy évről évre az elsők között hívtuk le a támogatások teljes ös­­­szegét. A 2021-ben kezdődött uniós gazdasági ciklusban azonban a Ma­gyarországnak juttatott pénzek már nem áramlanak szinte gond nélkül. Csak az agrártámogatások érkez­nek meg, és azok, amelyek még az előző időszakból járnak. A többit blokkolja az Európai Unió, mert a magyar kormány képtelen hiteles­nek bemutatni az elvárt jogállami követelmények megvalósításának esélyét. Márpedig, szemben az or­­báni kijelentéssel, uniós pénzek nélkül a gazdaság növekedésének pénzügyi alapjai csak drága külföldi hitelekkel és különadók kivetésével biztosíthatók. Nem beszélve arról, hogy az ország kockázati megítélése is folyamatosan romlik. Mindennek tudatában a gazda­ságfejlesztési tárca nemes célokat tűzött ki. A kormány határozatát végrehajtva nyolcmilliárd forintot szánnak a kkv-k megerősítésére és versenyképességük növelésére. Nem nehéz kitalálni, hogy miből: az uniós források felhasználásával. De hol van ez az elvitathatatlanul szükséges pénz? Az utolsó aranytól ORWELL VILÁGA etörve az ablak, felfeszít­ve a rács, rémülten rohant a kincstárba az igazgató. Balsejtelme igazolódott. Éjszaka betörtek a Hohen­­zollern-kastélyba, a volt porosz-né­met uralkodóház ősi fészkébe a sváj­ci határnál. Roppant érték tűnt el: ékszerek, érdemrendek, keresztek és szelencék, egy marsallbot, csu­pa drágakővel kirakott arany-ezüst holmi. Csak két történelmi ereklye maradt meg: az utolsó császár, II. Vilmos koronája és egy puskagolyó roncsolta dohánytartó, amely a ha­gyomány szerint megmentette II. (Nagy) Frigyes életét. A nyugatnémet nyomozók sötét­ben tapogatóztak 1953 nyarán, míg­nem a közeli általános iskola tanára bejelentette, hogy csapszegvágót foglalt le egyik diákjától. A tízéves Heinz Seidenbergert a tanításról vitték be kihallgatni. A fiú és két bátyja bizonygatta, hogy két héttel a betörés előtt találták az erdőben, kötéllel és egy kalapáccsal együtt. Okosan azt hangsúlyoz­­ta, hogy a császári ko­ronát hazafi­as megfonto­lásból hagyta békén, sen­kit sem akart megbántani ez sokak­ban rokon­szenvet keltett, direkt a bűncselekmény hírére szedték elő, hátha a betörőé. Ám a rendőrök őket gyanúsították, mert a rácson olyan kicsi volt a rés (25 x 37 cm), hogy szerintük csak gyerek bújhatott át rajta. Csakhogy a fiúk következetesen kitartottak a maguk verziója mellett. Sehogyan sem sikerült őket kifá­rasztani, keresztkérdésekkel megza­varni, hazugságon kapni. Az sem volt életszerű, hogy éjjel csak úgy kisur­rantak a szülői házból, kirámolták a hegyi várkastélyt, elrejtették a zsák­mányt, majd észrevétlenül hazaér­tek hajnalig, azután meg elmentek iskolába, mintha mi sem történt vol­na. Ekkor jött a fordulat; krimibe, sőt inkább ifjúsági kalandregénybe illő. A gyerekek tippje buktatta le az igazi tettest. Jobb ötlet híján a nyo­mozók utánajártak a csapszegvágó eredetének. Megtalálták a gyártót, ellenőriztek egy sor kereskedőt, míg végül­­ szívós aprómunkával meg jó adag szerencsével - elkapták a be­törőt. Paul Falk börtönviselt, profi bűnöző volt, féltucatnyi álnéven bujkált a törvény elől. Vallomásá­ból kiderült, hogy elsőre el kellett halasztania az akciót, mert eltűnt az erdőben elrejtett célszerszám. Ugyanabban a szaküzletben vásá­rolt újat, az lett a veszte. Fáik romantikus betyárönérzet­tel, részletesen kitálalt, mondván, „ért valamicskét a szakmához”. A helyszíni szemlén átfűzte magát a rácsok között. Apró termetű férfi volt, 46 évesen is hajlékony, koráb­ban cirkuszi akrobata; meg sem kottyant neki ez a mutatvány. Oko­san azt hangsúlyozta, hogy a császá­ri koronát hazafias megfontolásból hagyta békén, senkit sem akart meg­bántani - ez sokakban rokonszenvet keltett. Hat évet ült le, utána szaba­dult. Ám a lopott holmi végleg odave­szett, az ékköveket ugyanis nyom­ban a betörés után kifeszegette, a nemesfémet beolvasztotta, így vé­gezte a régi királyi étkészlet mutató­ba megmaradt egyetlen darabja is. A sors fintora, hogy tudtán kívül a tol­vaj porosz fejedelmi példát követett. A többi aranytálat maga Nagy Fri­gyes áldozta be katonai kiadásaira a hétéves háborúban (1756-63), ami­kor mindenfelől ellenség szorongat­ta, üresen kongott az államkincstár, és a briliáns magyar hadvezér, Ha­dik András huszáraival megsarcolta Berlint. BÁRTFAI GERGELYB

Next