Népszava, 2023. szeptember (150. évfolyam, 204-229. szám)

2023-09-21 / 221. szám

9 I népszava ^ I 2023. szeptember 21., csütörtök peri ri/THP ixLr LLl­ I W Visszatérő hidegháborús frontok • P / UJ VILÁGREND Moszkva és Phenjan „összeborulásának” fő veszélye Észak-Korea atomhatalomként való elismerése lehet - vélekedett lapunknak Csom­a Mózes Korea-kutató, volt szöuli nagykövet. HARSÁNYI GYÖRGY Kim Dzsongun észak-koreai vezető­nek az orosz Távol-Keleten tett múlt heti látogatását óriási médiafigyelem kísérte, főként arra fókuszálva, hogy Oroszországnak az ukrajnai háború­jához égető szüksége van utánpót­lásra lőszerekből és tüzérségi lövedé­kekből, és emiatt bizonyosra vették, hogy Moszkva és Phenjan közt ka­tonai megállapodások születnek. Az elemzésekből ugyanakkor kiviláglott, hogy e látogatás számos elmozdulást eredményezhet a nemzetközi viszo­nyokban. Csom­a Mózes Korea-kutató en­nek kapcsán lapunknak felidéz­te, hogy 2017-ben teljes nemzetközi egységfront alakult ki Észak-Kore­­ával szemben, Kína és Oroszország is megszavazta az ellene kidolgozott ENSZ-szankciókat, mert mindenki­nek elege volt a phenjani rakétatesz­tekből, nukleáris kísérleti robbantá­sokból. Úgy tűnt, a phenjani rezsim teljes elszigeteltségbe kerül. Azóta vi­szont Oroszország számára hihetet­lenül felértékelődött az észak-koreai rezsim politikai és katonai támogatá­sának ügye. „Emellett az elmúlt 3-4 évben a világban egy új hidegháborús szembenállás van kialakulóban, és ennek megfelelően Kelet-Ázsiában is megerősödnek a klasszikus hideghá­borús frontvonalak­­ az egyik oldalon Oroszország, Észak-Korea és Kína, míg a másikon az Egyesült Államok, Dél-Korea és Japán együttműködé­sének megerősödésével.” Az észak-koreai rezsim a '90-es évek óta Kína érdekszférájába tarto­zott, bár a putyini időszakban Moszk­va is lojálisan viseltetett Phenjannal szemben. Ám az elmúlt 2-3 évben az orosz pozíciók rendkívül megerősöd­tek Phenjanban, Észak-Korea jelen­tősége - elsősorban az ukrajnai há­ború miatt - megnőtt Oroszország számára, „az észak-koreaiak pedig kihasználják ezt, szinte versenyezte­tik egymással Moszkvát és Pekinget, ahogy arra a '60-as, 70-es évek idő­szakában is volt már példa”. Az Oroszországnak szállított lőszerekért cserébe Kim Dzsongun anyagi természetű és nagyhatalmi, politikai támogatásra is számíthat. Az előbbibe tartozik a szakértő sze­rint a segélyként küldött orosz ga­bonaszállítmányok folytatólagos biztosítása. Energiahordozókra is szükségük van, mert Észak-Korea semmiféle szénhidrogén-lelőhel­­­lyel nem rendelkezik. Oroszország­ban emellett több ezer észak-koreai dolgozik állami közvetítéssel, ami valutabevételt jelent az országnak, holott az ENSZ határozatai tiltják az ilyen együttműködést a phenja­ni rezsimmel. Alekszandr Macego­­va phenjani orosz nagykövet pedig nemrég kijelentette, tárgyalnak ar­ról, hogy az oroszok által annektált kelet-ukrajnai területekre vigye­nek olcsó észak-koreai munkaerőt az újjáépítési munkákhoz. Kim Dzsongun „bevásárlólis­táján” nyilván szerepelnek kato­nai célú rakéta- és űrtechnológi­ák - nem véletlen, hogy Putyinnal a Vosztocsnij űrrepülőtéren találkoz­tak -, s az orosz elnök fel is ajánlotta, hogy segítenek műholdak pályára állításában Észak-Koreának, amely nemrég két kudarcot is elszenve­dett e téren. Emellett szeptember 8-án adtak át egy új dízel-elektro­mos tengeralattjárót Észak-Korea­ A szakértő szerint ha Oroszország atomha­talomként ismeri el Észak-Ko­reát, „ezt a nemzetközi közösség már nem tudná vissza­fordítani” ban, s az eseményen Kim kijelentet­te, a következő cél az, hogy nukleáris meghajtású tengeralattjárót tudja­nak építeni. Ehhez is szükség van egy hosszú távú együttműködésre. Csom­a Mózes egyetért azzal, hogy ez a közeledés beleillik a pu­tyini rezsim azon ideológiai tételébe, hogy véget kell vetni az egypólusú világrendnek, az Egyesült Államok és szövetségesei dominanciájának, s ennek érdekében úgymond széles nemzetközi összefogást kell kiala­kítani. „Ám ha Oroszország tényleg egy ilyen stratégiai együttműködés­re törekszik - Kínával, Indiával és Brazíliával, továbbá 4-5-6 olyan pe­riférikus országgal, mint Észak-Ko­rea, Szíria, Kuba és Venezuela -, egy ilyen csoportosulásban nyilván Pekingé lenne a vezető szerep, és Moszkva csak másodhegedűs lehet­ne. Ez pedig híven tükrözi az ukraj­nai háborúban és a nyugati szank­ciók nyomása alatt meggyengült Oroszország jelenlegi állapotát.” „Még egy nagyon fontos dolgot kell megemlíteni annak kapcsán, hogy Észak-Korea mit szeretne el­érni Oroszországtól” - hangsúlyoz­za Csom­a Mózes. Amióta Phen­jan 2006-ban végrehajtotta első föld alatti kísérleti atomrobbantá­sát, Kína többször leszögezte, hogy nem fogja Észak-Koreát elismerni nukleáris hatalomként, s hogy egy atomfegyverek nélküli Koreai-fél­szigetben érdekelt. „Ugyanakkor Moszkva és Phenjan összeborulá­­sa azt is eredményezheti - és én ezt tartom nagyon aggasztó dolognak -, hogy az ENSZ BT-tag Oroszor­szág elismeri Észak-Koreát atom­hatalomként. Ezt a helyzetet pedig a nemzetközi közösség már nem tud­ná visszafordítani” - mutat rá. A volt szöuli magyar nagykövet szerint természetes, hogy a kirajzo­lódó orosz-észak-koreai együttmű­ködés aggasztó fejlemény az Egyesült Államok, Dél-Korea és Japán számá­ra, és szembemegy az ENSZ BT hatá­rozataival, amelyek tiltják bármiféle fegyverkereskedelmi ügylet kötését Észak-Koreával. „A nemzetközi kö­zösség, illetve az Egyesült Államok és szövetségesei kezében azonban nincs olyan eszköz, amivel megakadályoz­hatnának ilyen szállításokat, mivel Oroszország és Észak-Korea határos egymással egy rövid, 17 kilométeres szakaszon.” Az amerikaiak már 2022 főmunkatársa második felében közöltek olyan mű­holdfelvételeket, amelyek szerintük arról árulkodtak, hogy a közös hatá­ron muníciót szállító tehervonatok haladnak át Oroszországba. Ami a Phenjan és Washington közti viszonyt illeti, itt a volt szöu­li nagykövet szerint aligha lesz for­dulat. Felidézi, hogy Kim Dzsongun 2018-19-ben, a Trump-adminisztrá­­ció idején elérte - amit sem nagyap­jának, Kim Ir Szelnek, sem apjának Kim Dzsongilnek nem sikerült -, hogy Dél-Korea mellőzésével közvet­lenül tárgyalhasson a hivatalban lévő amerikai elnökkel. Donald Trump­pal tartott második, hanoi találkozó­juk azonban zsákutcába vezetett: az amerikaiak azt mondták, hogy amíg Phenjan nem kezdi meg nukleáris programjának felszámolását, addig nem lehet szó az ellene hozott szank­ciók feloldásáról, az észak-koreaiak viszont ez utóbbit szabták a nukleáris tárgyalások előfeltételül. Egyértelmű, hogy az észak-kore­aiak egyetlen ütőkártyája a nukle­áris kapacitásuk, erről nem fognak lemondani, az Egyesült Államok ugyanakkor soha nem fogja el­fogadni őket atomhatalomként. „Orosz részről viszont ez bekövet­kezhet, különösen hogy a putyini rezsim az Ukrajna elleni invázió­val ennyire kétségbeejtő helyzetbe kormányozta Oroszországot.” Kim oroszországi látogatásának témája előkerülhet az ENSZ-köz­­gyűlés héten megnyílt 78. üléssza­kán, és a Peking által kezdett inten­zív diplomáciai kampányban is. „A lényeg azonban az, hogy a kelet-ázsi­ai térségben a klasszikus hideghábo­rús frontok alakultak ki újra. Azzal a különbséggel, hogy az Egyesült Álla­moknak az elmúlt másfél évben si­került új fejezetet nyitnia Dél-Korea és Japán történelmi sérelmek miatt feszült viszonyában, így szorosabb­ra fűzheti kapcsolatait kelet-ázsiai szövetségeseivel”, és az elmúlt hó­napokban már közös haditengeré­szeti gyakorlatokra is sort is kerítet­tek. Ennek ellenpárjaként viszont Szergej Sojgu orosz védelmi minisz­ter azt javasolta július végén Phen­janban, hogy Észak-Korea, Kína és Oroszország tartson közös flot­tagyakorlatokat. „Szóval, itt állunk az új hideghábo­rú kellős közepén.” Putyin és Kim Dzsongun barátkozása „híven tükrözi az ukrajnai háborúban meggyengült Oroszország jelenlegi álla­potát" POZÍCIÓHARC CSOMA MÓZES: Az elmúlt 2-3 évben az orosz pozíciók rendkí­vül megerősöd­tek Phenjanban - mutat rá a Korea-kutató, volt szöuli nagy­követ, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Straté­giai Védelmi Ku­tatóintézetének C £ 2 170 oo O >< <öo Megfordítják-e a háborút Phenjan lőszerei? FEGYVEREK Amerikai tisztvi­selők fegyverüzletek megkötését valószínűsítették Kim Dzsongun észak-koreai vezető és Vlagyimir Putyin orosz elnök múlt heti találko­zója kapcsán, annak ellenére, hogy a Kreml szóvivője szerint a látogatás tervei között nem szerepelt ilyesmi. Katonai elemzők a napokban úgy vélték, ha Phenjan tüzérségi löve­dékeket és más fegyvereket szállít Oroszország ukrajnai háborújához, az segíthet feltölteni a Kreml erőinek fogyatkozó készleteit, de nem való­színű, hogy megváltoztatná a konflik­tus menetét. Az észak-koreai lőszerek és rakéták kompatibilisek a szovjet korszakban gyártott fegyverekkel, avultságuk mértéke azonban kérdé­seket vet fel - vélte Joseph Dempsey, a Stratégiai Tanulmányok Nemzet­közi Intézetének kutatója. „Bár az ilyen készletekhez való hozzáférés meghosszabbíthatja a konfliktust, nem valószínű, hogy megváltoztatja a kimenetelét” - tette hozzá. Mind Ukrajna, mind Oroszor­szág hatalmas mennyiségű lövedéket használt el, és a világ minden tájáról szövetségeseket és partnereket ke­resnek, hogy feltöltsék készleteiket. Oroszország tavaly 10-11 millió löve­déket lőtt ki Ukrajnában - becsülte pénteken egy nyugati tisztviselő. Az Egyesült Államok által Ukraj­ A kérdés felhívta a figyelmet Ukraj­na lőszerutánpótlási gondjaira is nának biztosított lőszerek között vannak fejlett képességekkel ren­delkezők, mint az Excalibur, amely GPS-vezérléssel mindössze 3 mé­teres eltéréssel képes célba találni akár 40 kilométerről is. Észak-Korea készletei nem rendelkeznek ilyen ké­pességekkel, rövid távon mégis jelen­tősen növelhetik Oroszország képes­ségeit, az észak-koreai gyártósorok pedig hosszabb távon is segíthetnek mondta Siemon Wezeman, a Stock­holmi Nemzetközi Békekutató Inté­zet munkatársa. A Fehér Ház szerint Oroszország „szó szerint több millió” tüzérségi lövedéket és rakétát akar vásárolni Észak-Koreától. A kérdés ráirányította a figyelmet Ukrajna lőszerhiányára és nyugati szövetségeseinek riasztóan alacsony gyártási kapacitásaira is. Roman Kosztenko, az ukrán parlament vé­delmi bizottságának titkára egy hét­végi rádióinterjúban összevetette az Egyesült Államok és Oroszország ka­pacitását a tüzérségi lövedékek gyár­tásában. „Különböző jelentések sze­rint Oroszország újraindította (a gyártást), és évente akár kétmillió lőszert is képes előállítani; ez nagyon sok” - mondta. A képviselő szerint az Egyesült Államok nemrég azt mond­ta, hogy 2025-re havi 100 ezer löve­dék előállítását tervezi. „Az oroszok már most is képe­sek erre,... és ez nagy probléma szá­munkra. Kosztenko azt is megjegyez­te, hogy a nyugati szankciók ellenére Oroszország vissza tudta állítani a há­ború előtti termelési szintjét a Kalibr, Kinzhal és Kh-55 rakéták tekinteté­ben, sőt, meg is haladta azt. H. GY. <73 -33

Next