Népszava, 2023. november (150. évfolyam, 255-279. szám)

2023-11-11 / 263. szám

A plakátmagány vagánya FOLYTATÁS AZ 1. OLDALRÓL Munkáit precízen és kimérten építi fel, azt vallja, hogy a plakát képlete „1+1+3”, hiszen ha két motívumot egymás mellé helyez, abból mindig valami több születik, mint az elemek összege. Gyerekkorában azonban még nem érdeklődött a művészet iránt, bár az otthonukban a pedagógus anyja zongorán Lisztet és Chopint játszott, apja pedig építész volt. - A szüleim életében nem játszott akkora szerepet a művészet, így én sem tudtam „szagot és mintát” venni - mondja Pócs Péter. Zenét azonban tanulnia kellett, a rit­musérzék pedig a plakátok tervezése­kor hasznára vált Lázadó gyerekkor - Renitens gyerek voltam, mivel min­dig valami olyat akartam csinálni, amit nem lehetett. Sőt, tudni akartam, miért nem lehetett. Minden érdekelt, és mindennek utánamentem - mond­ja a művész. 1957 nyarán szüleivel a Mecsek másik lábához, Kővágószőlős tízházas lakótelepére költöztek, ahol olyan kíváncsi volt, hogy két barátjá­val a közeli uránbányába is leereszke­dett hatszáz méter mélyre, ahonnan úgy kellett felhozni őket. Egy másik alkalommal a környéken második világháborús lövészárkokat találtak, ahol ágyúhüvelyekre és lőszerre lel­tek. - Karbidot is szereztünk, amivel lövőeszközöket készítettünk, szóval életveszélyes dolgokat csináltunk, de szerencsém volt, hogy ezt megúsztam - mondja. A Mecsek és a Babás-szer­­kövek szintén magukkal ragadták, melyekre mindennap felszaladt, Aba­­ligetre pedig átjárt apjával, aki mesélt neki a táj legendáiról, miközben olda­lukon lógott a tarisznya, benne a sza­lonna, a kenyér és a kulacs. Lázadó természete az iskolába is elkísérte.­­ Egyszer a november 7-ei ünnepségen el kellett volna monda­nom egy verset, mire azt válaszoltam a tanárnőnek: én ezt a verset nem sze­retem, és nem fogom elszavalni. Mire kikapta a szenesvödörből a lapátot, és a lapos fejével a fejemre ütött. Aztán mint öntudatos gyerek hazamentem, a pedagógus anyám meg azt mondta: jól tetted, Petikém. Maradj itthon, aztán egy hét múlva visszamész, így is volt. Művészettel nem foglalkozott, s később is a véletlennek köszönhette, hogy az alkotás felé sodorta az élet. Mivel a szülei között megromlott a viszony, ezért a nagynéniknél Debre­cenben, Kaposváron és Budapesten élt, így végezte el a hetedik osztályt a fővárosban a Csaba Utcai Általános Iskolában, ahol a rajztanára és osz­tályfőnöke motiválta. - Ekkor is sok magatartásbeli probléma volt velem, a deviáns emberekben viszont mindig van valami különleges, csak meg kell találni. A rajztanárom ezért felvetette, hogy mi lenne, ha rajzolnék, így hát cselekedtem, és rögtön díjakat is nyer­tem A bizonyítványa viszont tele volt rossz érdemjegyekkel, ezért nem re­mélhette, hogy neves középiskolába fog bejutni. Aztán mégis megoldódott a helyzet: 1966-ban a rajztudása miatt felvették a Pécsi Művészeti Gimnázi­umba, de nem a remélt grafikára, ha­nem ötvös szakra. - Persze ott is rossz voltam, ki is rúgtak egy évre, de sze­rencsére a fiatal, agilis tanár, Rétfalvi Sándor szobrászművész a szárnyai alá vett, mert látott bennem valamit, amit én továbbra sem éreztem. 1971- ben, az érettségi előtt azonban apám és anyám meghalt, így érettségizni úgy mentem, hogy ők már nem éltek. Csak a távoli nagynénik és egy féltestvérem maradt, vele azonban akkoriban nem tartottam a kapcsolatot - mondja. Később a felesége lett Horváth Mária rajzfilmrendező, majd Kecskemétre költöztek, amely évek múlva kulturá­lis virágzásba kezdett, így Pécs beleve­tette magát a munkába. Két évig a Pe­tőfi Népe megyei napilapnak készített grafikákat, de közben gyakran utazott Kelet-Európába és főleg Lengyelor­szágba, ahol a plakátművészet annyi­ra megfogta, hogy rádöbbent: ezzel a műfajjal tudja a leginkább kifejezni magát. Showgyurma El is határozta, hogy ezt az utat vá­lasztja, főiskolai végzettség és kap­csolati tőke nélkül. De mindez nem szegte kedvét. 1979-ben elnyert egy féléves megyei művészeti ösztöndíjat, otthagyta a Petőfi Népét, és trenírozni kezdte magát. Aztán jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára, hogy terve­zőgrafikát tanulhasson. - A harmadik fordulóig jutottam, amelyen közölték velem, hogy nem vesznek fel, mert túlságosan kialakult a stílusom. Hogy annyira kész személyiség vagyok min­den vonatkozásban, hogy ők engem már nem tudnak fejleszteni. Mappájával a kezében ezért 1980- ban a Moképhez ment, ahol egy elbí­rálás során a Kis rendőr nagy napjai című szovjet filmhez három grafikus kilenc tervéből az ő munkáját válasz­tották ki. - Innentől kezdve jöttek a megbízások, és keményen dolgoztam is, mert tudtam, hogy szállítani kell a plakátokat, ha meg akarok kapasz-„A plakátmagány az ország helyzetére is utal. Mindenki az elmagányosodás felé tart, és ez egyre rosszabb lesz. Ezért lenne ideje cselekedni, mert az embereknek épphogy kinn van a fejük a vízből.” kodni­­ emlékszik vissza. Arculatokat és kiadványokat tervezett, miközben a nyomdatechnikában is kiművelte magát: a plakátjai elkészültét az első lépéstől az utolsóig végigkövette, hogy a végeredmény pontosan olyan le­gyen, mint amit elképzelt. - Ha éjjel kettőkor indult a gép, akkor fel kellett engem hívni előtte egy órával, és ki­mentem a Petőfi Nyomdába. Szeren­csére a művésztelepen laktam, amely a közelben volt. Eközben kereste a hangját, de egyik mesterét sem akarta követni. Érde­kelte, hogy mitől működik egy plakát, amely tényleg felhívja magára a fi­gyelmet. Szembe akart menni az ár­ral, így számos technikát kipróbált. A hetvenes évek végén amikor a két kis­lánya az óvodából sógyurmát hozott haza, Pócs kíváncsiskodva kérdezte, hogy miféle anyag ez, mire a gyerekek mondták neki, hogy só, liszt és víz ke­veréke. A művész ezután úgy döntött, kisplasztikákat készít belőle, melyeket befestett, majd az eredményt lefotóz­va készítette el a térbeli plakátjait. A munkák sikert arattak, Pécs művésze­téről külföldi publikációk is születtek, 1984-ben pedig a Stuttgarti Akadé­mián előadást tartott a plakátjairól. Később a Műcsarnoknak is dolgozott, ahol több neves képzőművész kiállítá­sának katalógusát és plakátját tervezte meg. - A nyolcvanas évek végére már a világ több pontján kiállítottam Ka­nadától Japánig, Csehországtól a Bal­kánig. Rengeteget utaztam, igazából nem is tartottam a kapcsolatot a hazai szakmával. Kicsit mindig kívülálló voltam, mert mindent a magam erejé­ből, külön úton kellett megszervezni. Sajtszabadság - Politikai plakátokat soha nem akar­tam tervezni, de mindig volt valami politika a műveimben, ha a téma úgy kívánta - mondja Pócs. Arra töreke­dett, hogy olyan képeket készítsen, amelyeknek az első olvasata mellett vannak további rétegei is. 1983-ban a Szerencsés Dániel című filmhez ké­szített plakátján egy a magyar triko­lórból kiemelkedő, üvöltő szál szere­pelt, amely az 1956-os lyukas zászlót idézte fel. - Aczél engedélyezte a mű­vet, és bár március 14-én, hétfő reggel a budapesti oszlopokra kiragasztot­ták, délután már egy másik plakáttal fedték le - mondja. 1989-ben aztán a rendező, Sándor Pál megkereste, így a film plakátját a művész egy másik terve alapján újranyomták. A nyolcva­nas évek során egyre merészebb pla­kátokat készített. 1987-ben bízta meg Kecskemét városa, hogy tervezzen egy szemetelés elleni plakátot, a művész azonban a csikkekkel, buszjeggyel, üvegszilánkkal teli utcát mutató ké­pen az Élet és Irodalom egy összegyűrt lapját is elhelyezte, rajta a jogállamiság felirattal.­­ A munkát csak dián mutat­tam meg a bírálóknak, akik nem vették észre a cselt. Később aztán volt belőle botrány, és bár „próbáltuk” kitakar­ni azt a bizonyos részt, nem sikerült. A plakátot végül nem fizették ki, és ki sem ragasztották - mondja. 1988-ban nyomtatta ki híres Erdély-plakátját, amely egy lapok nélküli Biblia borító­ját ábrázolta, benne egy román zász­lóval. Az egyik leghíresebb plakátján pedig nyers húsból vágott ki egy vörös csillagot, amelyet egy egérfogóba tett. Ez a munka azóta a londoni Victoria and Albert Museum gyűjteményébe is bekerült. 1987-ben aztán megalapította a DOPP csoportot három kollégájá­val, Krzysztof Ducki, Orosz István és Pinczehelyi Sándor plakátművészek­kel, 2004-ben pedig több alkotóval ki­egészülve létrehozták a Magyar Plakát Társaságot, amelynek első elnöke lett. A rendszerváltás után azonban egyre kevesebb megbízást kapott, mivel a plakátok helyzete is megváltozott.­­ A multinacionális cégek és ügynöksé­gek nem mindig szeretik az autonóm gondolkodású embereket. Másrészt '89-től a kultúrától egyre több pénzt vontak el, és a területen a politika egy­re erősebben nyilvánult meg, még job­ban, mint a Kádár-rendszer végén. Pócsnak egyetlen kereskedelmi megrendelője mégis volt: T. Nagy Ta­más sajtkereskedő, akivel egy véletlen során hozta össze a sors. A művész Kecskeméten gyakran látogatta a Vá­rosi Mozit, melynek vezetője, Teriké néni egy alkalommal a nevelt fiát aj­án­­lotta neki, hogy tervezzen a budapesti Gerlóczy utcában induló sajtkereske­dése számára plakátokat. Elfogadta a felkérést, a vállalkozóval pedig úgy állapodott meg, hogy teljes szabadsá­got kap, még terveket sem mutat neki, a plakáton pedig mindig ugyanaz a felirat fog szerepelni: „T. Nagy Tamás Sajtkereskedése Anno 1994”, majd a cím és a telefonszám.­­ A megrendelő csak a kész produktumot látta, amiből leszállítottam neki ötszáz darabot. De mindig elégedett volt, az üzlet 2007-es megszűnéséig a tizenöt sajtplakátból pedig egyes munkákkal komoly nem­zetközi díjakat is nyertem. Egyedül társaságban A kilencvenes évektől aztán a harma­dik, diplomata feleségével Európá­ban több helyen és Afrikában is élt, miközben direkt politikai plakátokat is tervezett. - Ezeket már senki nem rendelte meg, így pénzt sem kaptam értük, de legalább kifejezhettem velük a véleményemet az aktuális történé­sekről - mondja Pócs. És bár mosta­nában nem hívják kiállítani, ő bármi­kor összehozna egy tárlatot, ugyanis számos saját és külföldi plakát van a birtokában. 2008-ban pedig létrehoz­ta a Magyar Plakátmagány Társaságot, amelyben - ahogy azt a Pilinszkytől kölcsönzött név is mutatja - csupán egyedül van. - A plakátmagány rí­mel arra, amilyen vagyok, amilyen az életutam és a plakátjaim. Másrészt a név az ország jelen helyzetére is utal, hiszen mindenki az elmagányosodás felé tart, és ez egyre rosszabb lesz. Ezért lenne ideje valamit cselekedni, mert az embereknek éppen hogy kinn van a fejük a vízből. P. SZABÓ DÉNES freedom m fpSZAV^ WMysten -A3 I w Q_ OooLU CQ 5LU CL öI— o 202S VISSZHANG CQ __I LU o Cl oOOLU íi i-C

Next