Népszava, 2023. november (150. évfolyam, 255-279. szám)

2023-11-18 / 269. szám

8 VISSZHANG El HETI ABSZURD Kilenc-egész-kilenc BALASSA TAMÁS Mint általában, ezúttal is több eset lehetséges: D. Tamásnak elmentek otthonról vagy D. Tamás ment el otthonról, D. Tamás mókázik, eset­leg elszabadult a posztoló kiborg­­ja, vagy D. Tamás megtiborodott. Mármost, hogy mi is az a megtibo­­rodás? A megtikorodás az kérem kilenc-egész-kilenc. És kék. Mos­tantól. Azt mondja D. Tamás, aki beírta magát a politikai „ennyi”-történet­­be, méltó szobrot emelve szellemi nagyságának, hogy az „októberi infláció: 9,9%. Ennyi.” Mint általá­ban, ezúttal is több eset lehetséges. Nézzük őket sorban (vannak még halovány emlékeink következmé­nyekkel súlyosbított politikai rend­szerekről, amikor a szavaknak még volt értelmük, és hellyel-közzel a kormánypárti politikusok sem vol­tak feltétlenül és jóformán kivétel nélkül tőrőlmetszett paprikajani­csárok.) 1. Tegyük fel, hogy D. Tamás kebelét valóban büszkeség dagasztja a 9,9 százalékos októberi inflációs adat miatt (feltételezve egyúttal, hogy nem rabolta el a Gyurcsány Ferenc, Soros György és Che Guevara Fel­szabadításáért Küzdő Népi Front, hogy erőszakkal vegye rá a nagy nyilvánosság előtt elkövetett os­tobaságra). Ez több kérdést felvet. Először is azt, hogy tudja-e D. Ta­más, hol van? Nem a megpörgetés után, hanem alapesetben, amikor Gajdics Ottó vagy az mtk.hu teszi föl neki a gyilkos keresztkérdése­ket, esetleg a nyomorult brüsszeli levegőt szívja havi nettó kétmilli­óért, és gyötri a lelkiismerete érte nap nap után. Elemi iskolai szintű (via Bencsik András) ismeretekkel kideríthető, hogy Magyarország két éve gyászosan szerepel az uni­ós inflációs összevetésekben. Ez év májusában például (durván egy év­vel a fideszes pénzromlásparittyá­ba való beülés után) így alakultak a számok: Magyarország 21,9, EU-át­­lag 7,1, a mélyen lesajnált euróöve­zet: 6,1 százalék. Fél évvel ezelőtt tehát több mint háromszorosa volt hazánk pénzértékvesztése az uniós­nak. Háromszor gyorsabban nőttek az árak, mint amennyit a másik 26 tagország átlagosan összehozott. Szeptemberben idehaza még min­dig 14,2 százalékos infláció apasz­totta a tárcánkat, míg az unióban már mindenki 10 alatt járt (egye­dül Csehország lógott ki felfelé 0,1- gyel), míg az EU-átlag 5,9-re esett. És itt van a bűvös október, amikor a kormány a fene nagy kirakatörömé­ben már Dom Pérignonokkal mossa a szolgálati gépjárműveket, és meg­­lágyulása jeléül csak tíz pedagógust lehetetlenít el naponta a sokéves százas átlaghoz képest: 9,9. A nyam­vadt liberalizmus bölcsőjeként rothadó Franciaországban mind­eközben 4, a hét ágra heverésző Spanyolországban pedig 5 száza­lékos inflációval birkóznak. Az ok­tóberi Eurostat-jelentés szerint az euróövezet éves inflációja már csak 2,9 százalék volt: Ausztriában 4,9, Horvátországban 6,7, Szlovéniában 6,6, míg Szlovákiában 7,8 százalékos inflációt mértek. Idehaza a fogyasz­tói árak kétéves inflációs összeve­tésben 33,1 százalékkal nőttek. Sűrű elnézéskérés a számtengerért, de hátha ebben is megtanul úszni egy illiberális pártmatematikus, nem csak a valóságtól fényévekre elszállt dumafüggő jómódban. 2. Tegyük fel, hogy D. Tamás azt felté­telezi, Magyarországot vukik lakják (a Csillagok háborújánál frissebb plüssállatszereplőkről nincs szá­mottevő tudomásunk), esetleg buc­kalakó evokok. Tehát mind közön­ségesen félkegyelműek. Mindegy nekik, mit ír D. Tamás, mert nem ér­tik. Inkább elhiszik. Csodálkoznak ugyan a szabad szemmel is látható áremelkedésen, és futva teszik meg az utat a pénztárhoz, nehogy addig is megemeljék a lédig csirke szárny árát, de eztán megnyugvással veszik tudomásul, hogy a hajléktalanok to­vábbra sem szírek. És szemlátomást a kis nyugdíjból éldegélő konyhás nénik sem bácsik még. Megéri a sok ezer milliárdos felár! - sóhaj­tanak föl az evokok egy emberként D. Tamás lehetséges víziója szerint. Ebben az esetben azoknak volna igazuk, akik szerint a Fidesz a legki­sebb közös osztóra alapozza a poli­tikáját (a legkisebb közös megosztó maga a főnök), és úgy beszél, hogy a legkevésbé értelmes szavazója is megértse (súlyos pillanat, de üssék fel a YouTube-ot, és nem lesz nehéz megtámasztani ezt az elméletet). 3. Nézzük azt az esetet, amikor D. Ta­más esetleg mégis okosabb, mint negyvennégy éve. Nem nézi síkhü­lyének a honpolgárt, csak azt, aki igényt tart rá, mi több, menetrend­­szerű békemenetek hátsó soraiban követeli, hogy tessék őt egy marék lepkeként kezelni. Az értelmiségi­eknek meg fizet egy sört vagy egy gyárat: bocs, srácok, hogy agyon­bombáztam az agysejtjeiteket, de jövedelmező üzlet lesz, meglássá­tok! Ez az eset a számító fideszesé. A bizniszhon mentőé. Akinek egy hite van, hogy előbb-utóbb ő is eljut ötről­ Hatvanpusztára. Ez esetben D. Tamás mégiscsak egy gyíkember. Aki pontosan tisztában van vele, hogy a 9,9 az bizony még drágulás. Októberben ennyivel drágábban vásároltunk a boltokban. Sőt! Mi­vel az infláció komplikált jószág, a 24,5 százalékos magyar rekord ide­jén például ennek kétszerese volt az élelmiszerár-növekedés, nem nagyon van mit ünnepelni a tíz szá­zalékban. Egy bokszoló is kevéssé szokott örülni, ha csak feleannyira verik péppé szegény fejét. Vagy fe­­le­„ennyire”. O­u '< I— N­OL un => _i N­un yLUZo_ > / ADAPTIVOS IiSZAROK 1 £ WP 7F MoNPP/ JW Bun­ m n Ifc WINGOV MÉLYE­B LTB KORLÁT, BIZTOSÍTÓ KÖTÉL, FŐNÖK? NYUGI, OTHELLO, ÉN CSAK FELFELÉ TUDOK BUKNI!

Next