Népszava, 2023. december (150. évfolyam, 280-303. szám)

2023-12-29 / 302. szám

KULTÚRA A Pókember győzelme Mintegy tízezer, idei filmre leadott szavazat alapján a Magyar Filmadatbázis toplistájá­nak első helyén a Pókember - A pókverzu­­mon át végzett. Több magyar alkotás rend­kívül magas értékelést, ám sajnos kevesebb voksot kapott a magyar nézőktől, így egy sem került be az idei top 10-be. NÉPSZAVA Meghalt David Leland Nyolcvankét éves korában elhunyt David Leland, a számos díjjal kitün­tetett Bárcsak itt lennél alkotója. A brit filmrendező, forgatókönyvíró, színész olyan sikeres sorozatokban is közreműködött, mint az Elit alaku­lat vagy a Borgiák. NÉPSZAVA Kényszerű költözés A Duna magas, 700 centimétert meg­haladó vízállása miatt lehetetlenné vál­hat az A38 biztonságos megközelíthe­tősége a budai alsó rakpartról, ezért a hét végéig ismét az MTVA Kunigunda úti székházában lévő stúdiókból szól a Petőfi rádió. MTI ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­4­ls Jfc------------------------------------------------------------------------­ 2023. december 29., péntek­­ 11 Az MI nem fogja lekörözni József Attilát BUROK Tök jó év lett volna, ha a magyar kormánynak nincs kedve ennyire fóliázni - idén hazánkban főként nem az olvasásról szólt az irodalom. ROSZNÁKY EMMA Július óta újra és újra eszembe jut Sylvia Plath Az üvegbura című műve, de nagyon sokáig nem tudtam megmondani, pontosan miért. A sú­lyosan depressziós fiatal, tehetséges hölgy története világhírű lett, és ha­zánkban is több mint tíz kiadást élt meg Tandori Dezső fordításában. A sikerhez közvetlenül hozzátarto­zott a szerző öngyilkossága, ame­lyet épp a könyv megjelenésének évében, 1963-ban követett el, az olvasóközönség és a szakma csak a tragédia után kezdte el értékelni a művet. Plath könyve pontosan festi le a depresszió (egyes szakvélemé­nyek szerint a bipoláris depres­­­szió, esetleg borderline szindróma) miatt tapasztalt valóságtorzulást. Maga az üvegbúra a depresszió metaforájaként is értelmezhető, az üvegbúra alatti lét jól kifejezi azt az állapotot, amikor a pszichés beteg tompán érzékeli a külvilágot, nem jutnak el hozzá eléggé az ingerek, de ő sem tud rájuk kellőképp reagálni, érzelmileg megbénul. Ebben a felál­lásban igen gátló tárgynak tűnik az üvegbura, elszakít a külvilágtól, de mégis látni enged. Valami hasonló egészségtelen folyamat kezdődött el nyáron hazánkban a könyvek be­­fóliázásával. Talán épp ezért jutott eszembe a Plath-mű. Máskor csak a fesztiválok és a könyvhét az a fontosabb esemény, amire nyaranta számítani lehet a hazai irodalmi életben, most júni­usban egy nap se telt el az olvasók és szerzők talán legfontosabb ün­nepe után, hirtelen hideg zuhany­ként érte az irodalomszeretőket a hír, miszerint a Fidesz káderkép­­zőjeként ismert Mathias Corvinus Collegium Alapítvány (MCC) le­ányvállalata majdnem teljesen fel­vásárolta a Libri-csoportot, így az MCC vált a hazai könyvkereske­delmi és -kiadói piac meghatáro­zó szereplőjének 98,41 százalékos tulajdonosává. Hatalmas kavaro­dás támadt, egyre-másra szólaltak föl a szerzők a Libri ellen vagy mel­lett, a nagy részük továbbra is ma­radt a céghez tartozó kiadójánál, az írók úgy vélik, amíg nem érzékelnek ideológiai nyomást, nem lépnek. Még el sem ült a botrány, már­is jött a következő: a Librire 1 mil­lió, a hazai könyvpiac másik fontos szereplőjére, a Lírára pedig sosem látott mértékű, 12 millió forintos bírságot szabtak ki LMBTQ-témá­jú könyvek nem megfelelő árusítá­sa miatt. Már majdnem kezdtünk megfeledkezni a melegellenes pe­­dofiltörvényről, amelyet 2021-ben fogadott el a fideszes többségű par­lament. Az alapvetően sokak által támogatott, pedofil bűnelkövetők­ről szóló jogszabályba utólag csem­pészték bele a szexuális kisebb­ségekre vonatkozó kiegészítést, a törvény így a gyerekek fejlődésé­re veszélyesnek állítja be azt, ha 18 éves koruk előtt ismereteket szerez­nek a különböző szexuális orientá­ciókról. Ennek értelmében a köny­vesboltokban a többitől elkülönítve, zárt csomagolásban lehet árulni minden olyan gyermekeknek szóló terméket, amely a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való elté­rést, a nem megváltoztatását, a ho­­moszexualitást népszerűsíti, illetve a szexualitást öncélúan ábrázolja. Bármit is jelentsen ez. A könyvszakma a büntetések miatt megpróbálta betartani a ba­­gatell törvényt, ráadásul semmi­lyen segítséget nem kapott az ér­telmezéséhez. A magyar kormány intézkedéseinek köszönhetően bi­zalmatlanság férkőzött az irodalom berkeibe: gyanús lett az a könyv, amelyikre fólia került (még ha csu­pán biztonsági okokból is történt ez), emellett a Libri sokak fejében összefonódott a kormánypárttal. Nyár óta a fóliázásról szól min­den, kár ezt szépíteni, ha megjelent egy kiváló könyv (nem egy, szám­talan jelent meg), a szerzőt a műve mellett szinte kötelező volt meg­kérdezni arról, mégis mit gondol a fóliázásról. Többnyire minden­ki ugyanazt gondolta: ostobaság. Többen vicceltek vele, mások tün­tetőleg befóliáztak köteteket vagy magukat, vagy épp kicsomagoltak. Az egész fóliamizéria pedig töké­letesen elvitte a fókuszt a lényeg­ről: a könyvek, a kultúra szereteté­­ről. Olyan fontos problémákról sem tudtunk érdemben beszélni, mint hogy miért olyan fontos könyvet ol­vasni technostressztől átitatott vi­lágunkban, és hogy mit kezd az iro­dalommal az ML Hogy a mesterséges intelligen­cia (MI) nem fogja lekörözni sem Thomas Mannt, sem József Attilát, de még egy épkézláb viccet sem tud mondani, az viszonylag hamar ki­derült, a szerzők mégsem érzik biz­tonságban magukat. Egy petíción keresztül több mint kilencezer iro­dalmár - köztük Margaret Atwood tiltakozott világszerte az ellen, hogy a műveiket engedély és jogdí­jak megfizetése nélkül az MI betaní­tására használják a fejlesztő cégek. Az anyagi és szellemi javak elkob­zásán túl valahol az is felháborító, hogy egy gép pár másodperc alatt elolvas egy nagyregényt, a szerző élete munkáját csak azért, hogy új szavakat és mondatszerkezeteket tanuljon belőle. Az irodalom ennél talán többre hivatott. Intézményi szinten nem tör­tént komoly változás hazánkban: a hír, hogy Demeter Szi­lárd újabb öt évre lesz a Petőfi Irodalmi Múze­um főigazgatója, nem ért senkit sem meglepetésként. Pedig a mandátuma lejártakor még arra engedtek következtetni a saj­tóban, hogy a főigazgató karrierje más pályára áll, ám ez végül nem következett be. Demeter Szilárd­nak nem akadt kihívója a PIM Olyan fontos problémák­ról sem tud­tunk érdem­ben beszélni, mint hogy miért olyan fontos köny­vet olvasni techno­stressztől átitatott világunkban, élére kiírt vezetői pályázaton. Pe­dig akadtak elmozdulások az év má­sodik felében a kormány számára fontos kulturális intézmények ve­zetői posztjain (L. Simon Lászlót menesztették, Vidnyánszky Attilát visszaküldték), de az irodalom ha­zai világa ilyen szempontból érin­tetlen maradt. A bicentenárium kapcsán felme­rült bennem, mit szólna a szabad­ságot és a szerelmet egyaránt rend­kívül fontosnak tartó, az emlékév során agyonünnepelt és szanaszét hivatkozott Petőfi Sándor ahhoz, hogy hőn szeretett hazájában, év­századokkal őutána ilyen sajátos, faramuci módon „szabályozzák a szerelmet”: értékelik, felbecsülik, és ha nem tartják megfelelőnek, elrej­tik azt, ráadásul átlátszó burokba. Talán meglepődött volna. Talán. Nem hiszem, hogy bárki homo­szexuálissá válik attól, hogy bele­kukkant Alice Oseman Heartstop­­per című tiniképregényébe, és azt gondolom, hogy a magyar kormány sem hisz ebben. Ez az értelmetlen fóliázás a megfélemlítésre volt jó, hiszen számtalanszor elmondták a könyvszakma szereplői, hogy a tör­vény értelmezhetetlen. Mégis mit jelent az, hogy „öncélú szexualitás”, és mégis hogyan lehet „népszerű­síteni a homoszexualitást”? Sen­ki nem adott erre épkézláb választ, ahogy arra sem, miért pont a köny­vek a legveszélyesebbek. A fólia olyan, mint az üvegbú­ra: valahol haszontalan anyag, elválaszt minket attól, amit be­zár, láthatjuk, de nem fogadhat­juk be, nem kérdezhetünk, csak bambulhatunk, nem értve az egészet. Amikor a ma­gyar diákok szövegérté­se az oktatás mostoha helyzete okán évről évre romlik, talán van fontosabb an­nál, hogy könyveket fóliázzunk. Remél­jük, a 2024-es évün­ket már nem fedi ez a kirekesztő, sen­ki számára nem ké­nyelmes, félelemmel és frusztrációval teli burok. WnV90 I0/.ZIII ihr! Júniusban, a Pride-hónap kezdetén már sok köny­vesboltban találkozhatott a vásárló a befóliázott kötetekkel. Júliusban a Rákóczi úti Libri előtt tiltakozó fia­talok ingyen, a jogszabályok­tól eltérően fólia nélkül osztottak könyveket Idén is bebizo­nyosodott: ha itt az Ünnepi Könyvhét, akkor esni fog az eső Libri Libri Könyvesboltok < £ oo Most vajon rabok va­­gyunk-e, vagy szabadok? - tette föl a kér­dést Margócsy István iroda­lomtörténész Petőfi nyomán az Ünnepi Könyvhét megnyitóján ec 2 \Z CoQ›Z'<

Next