Népszava, 2023. december (150. évfolyam, 280-303. szám)

2023-12-20 / 296. szám

VÉLEMÉNY__________________________________________________________________________________________ Market Zrt résen leegyszerűsítve: Ma­gyarország népessége közjo­­gilag ma két részből áll. Van­nak az átlagemberek és van­­ felettük a kormánypolitiku­sok kasztja. Az utóbbiak írják a tör­vényt az előbbiekre. Például ha az átlagember vesz magának egy jobb autót a céges keresetéből, akkor ké­szen kell állnia arra is, hogy ha az adóhivatalnak olyan kedve kere­kedik, egy vagyonosodási vizsgálat keretében az utolsó petákig elszá­moltathatja arról, hogy miből lett a verda. És ha nem tudja megmonda­ni, vagy nem fogadják el a magya­rázatot, nos akkor ellenbizonyítá­sig vélelmezik az adócsalást. Ugrik a bírság, nem is kevés. Sőt, egészen 2016-ig nemcsak a vállalkozók, de magánemberek is számíthattak rá, hogy az adóhivatal belenéz a buk­szájukba, majd szigorú szemmel végigmustrálja a ruházatukat, hogy ugyan a nyugdíjból vagy az ösztön­díjból futott-e a farmerra, vagy a sportcipőre? A magyar politikai kaszt tagjaira mindez nem vonat­kozik. Budai kerületekben, városköze­li lakóparkokban sorakoznak köz­hivatalnokaink, kormánypolitiku­saink kacsalábon forgó luxusvillái, amelyekről teljesen nyilvánvaló, hogy a tulajdonosaik a legális, köz­­hivatalnoki fizetéséből a következő jégkorszakra sem tudták volna ös­­­szespórolni. Érdekes mód esetük­ben fel sem merül, hogy az adóható­ság megkérdezze a magyar politikai kaszt tagjait, hogy ugyan miből? Pél­dául, hogy a tisztelt­ versenypiacon egy pillanatot sem dolgozott fő szu­verén miniszterelnök úrnak a párt­elnöki, közhivatalnoki fizetéséből négy gyerek és asszony mellett még­is miből lett egy svábhegyi luxusvil­lája? Vagy a világéletében közhiva­talokban dolgozott miniszter úrnak ugyan miből lett egy tucat földje, va­dászkastélya? A másik miniszter úr­nak miből lett luxuslakóparki háza? Az valahogy nem merül fel, hogy a tisztelt politikusoknál alkalmaz­zák ugyanazt az elvet, amit minden cégtulajdonosnál igen, azaz, hogy ő bizonyítsa be, hogy honnan szár­mazik a vagyon, ellenkező esetben pedig áll a vélelem, hogy az vala­milyen törvénytelen jövedelemből származik. Ma vagyonosodási vizs­gálat legfeljebb konkrét, korrup­ciós ügyben kezdeményezhető, már ha elindult egy ilyen nyomo­zás. Márpedig nem árt tudni, hogy a magyar politikusbűnözés a világ egyik legkevésbé rizikósabb meg­élhetése: egy Völnerre ezer másik ügy jut, minimális elővigyázatosság mellett simán meg lehet úszni a le­bukást. Legfeljebb a sajtó kukacko­dására, amikor kiderül, hogy X pol­gármester úrnak, frakcióvezetőnek valahogy leesett egy több száz négy­zetméteres luxusnyaraló, villa, ak­kor lehet előhúzni a közhelyet ar­ról, hogy „családi összefogásból lett a kacsalábon forgó. Mindebből kifolyólag az Integritás Hatóság a napokban közzétett, némileg naiv javaslata, hogy az adóhatóság rend­szeres vagyonosodási vizsgálatokat tartson a politikai elit körében, az nemcsak hogy kívánatos, de egye­nesen elképesztő, hogy még 2023- ban is ott tartunk, hogy ebben az országban egy politikai döntéshozó simán felhúzott szemöldökkel mél­tatlankodhat, ha valaki megkérdezi tőle, hogy ugyan miből gazdagodott meg ilyen látványosan, vagy mit ke­resett egy luxusjachton. Az átlag­embernek csak az marad, hogy nyel egy jókorát, amikor naponta elmegy a képviselő hölgy vagy az úr terpesz­kedő csodapalotája előtt, amiről pontosan tudja, hogy minden téglá­ját vele fizettették meg, dupla áron. BATKA ZOLTÁN IMBIW­­/e­r PÁPAI GÁBOR RAJZY Fókusz imét egy újabb negatív szám: no­vemberben 6780 gyermek szüle­tett, csaknem 7 százalékkal, 502 új­szülöttel kevesebb, mint egy év­vel korábban. És, ha ez nem lenne elég, 3107 pár kötött házasságot, 2,2 százalékkal, 69-cel kevesebb mint tavaly ilyenkor. Ez a tendencia bi­zony a magát családbarátnak neve­ző kormány szándékával teljesen ellenkező irányba halad. Rengeteg oka lehet, ezerféle szempont alap­ján vizsgálható egy ilyen folyamat. És az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nemcsak Magyarországon, ha­nem minden fejlett társadalomban problémát jelent a gyermekvállalás kitolódása. Jó esetben 23 éves ko­rig egyetemre járnak a fiatalok, utá­na elkezdenek dolgozni, és csak ezt követően jöhetnek a babák. A csalá­dokért felelős államtitkár nemrég arról beszélt, a magyar családpoliti­ka három fő pillére az otthonterem­tés, az anyagi biztonság és a döntési szabadság. Igaza van, sok más mel­lett ezek a feltételek egészen bizto­san fontosak akkor, amikor egy pár a családalapítást tervezi. Csakhogy ebből semmi nem valósul meg, és ennek látjuk az eredményét. Anyagi biztonság Magyarországon csak ke­vés embernek adatik meg, az Unió második legszegényebb állama va­gyunk. Az EU-rekorder hazai inflá­ció miatt az emberek többsége csak a legszükségesebb dolgokat tudja megvásárolni. Az oktatásban a szo­ciális szelekció uralkodik, az isko­lákban példa nélküli a tanárhiány. Az otthonteremtés kizárólag a hi­telképes, több gyereket vállaló fia­talok kiváltsága. Fontos lenne a csa­ládi pótlék emelése, de a kormány erről hallani sem akar. Nem tud mindenki saját lakást venni, de bér­lakásprogram nincs. Tudni kellene azt is, aki nem szeretne gyereket, miért érzi így. De a magyar család­­politika az okokat nem keresi, kizá­rólag arról szól, hogy megfoganjon az élet. Utána már nem számít sem­mi. Középpontjában ugyanis nem a gyerek, hanem a Fidesz ideológiája áll. Jól látszik, ez nem a jó irány. JEGYZET Muhari Judit 2023. december 20., szerda I 9 Nem híres telivéreinkre asszociál­nak, sokkal inkább egy trójai faló­ra, amely az Európai Unióban mintha egy keleti megbí­zó érdekeit képviselné. Lóvá tettek a utólag megkérdeznék a török elnököt, mi volt az értelme hétfői buda­pesti látogatásának, alig­ha tudná könnyen meg­adni a választ. Mert ugyan egy lóval gazdagodott, de ehhez talán még nem kellett volna megtennie a hos­­­szú utat Magyarországra. Bár a ma­gyar lótenyésztés híres, mostanság Nyugaton Magyarország kapcsán nem híres telivéreinkre asszociál­nak, sokkal inkább egy trójai falóra, amely az Európai Unióban mintha egy keleti megbízó érdekeit képvi­selné. Miniszterelnökünktől az is el­hangzott, hogy Erdogantól megtud­ta: a következő száz év Törökországé lesz, s mivel mi Ankara szövetségesei vagyunk, ezért miénk a jövő. Ám ha az utóbbi évek török gazdasági mu­tatóit vesszük szemügyre, lehetnek némi kétségeink afelől, hogy valóban Erdogan hozza meg a török gazdaság reneszánszát. Ezért egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy e te­kintetben jó lóra tettünk-e Törökor­szággal. De hát ismerjük a mondást: ahol ló nincs, szamár is jó. Mindezeknél azért lett volna módjuk fontosabb dolgokról is esz­mét cserélni - biztosan meg is tették - de ezekről már nem árultak el in­formációkat a publikumnak, s hogy biztosra menjenek, csak sajtónyilat­kozatot adtak ki, így újságírók nem tehettek fel kérdéseket, még csak vé­letlenül se jusson eszükbe felhozni a svéd NATO-csatlakozás oly kelle­metlen témáját. Ezt az idillt, ami a tö­rök elnök és a magyar kormányfő kö­zött kialakult, senki se zavarja meg! Stockholmban és Washingtonban persze lehetett némi hiányérzetük a politikai vezetőknek, hiszen a két fő­városban úgy érzik: Orbán és Erdo­gan a bolondját járatja velük, egyik ország parlamentje sem ratifikálta még a svéd csatlakozást. A török ál­lamfő még a nyári NATO -csúcson el­viekben zöld utat adott a svédeknek, de azóta semmi sem történt, Erdo­gan újabb és újabb kifogásokkal ho­zakodik elő. Magyarország szintén eljátszhatja, milyen fontos nemzet­közi tényező, miközben semmi érvet sem tud felhozni, miért is akadályoz­za a svéd integrációt. Közben Stock­holmban - látva a magyar gazdaság mutatóit, vagy a hadügy helyzetét - azon értetlenkednek: a magyar veze­tés miért is beszél magas lóról? RÓNAY TAMÁS Nagy kalandok északon ORWELL VILÁGA­ événézők milliói izgulták végig a 64 ezer dolláros kérdés című népszerű ve­télkedőt, az amerikai CBS csatorna műveltségi kvíz­játékát, amelyben a nyeremény min­den helyes válasszal duplázódott. Az 1956-os szezon fődíját valószerűtlen figura nyerte: egy hetvenéves, nagy szakállú, féllábú óriás. De nem ez volt Peter Freuchen (1886-1957) első ka­landja - és korántsem a legnagyobb. A 200 centis dán felfedező, tudós, író, színész és antifasiszta ellenálló nem félt a veszélytől, sőt. Vakmerőn vágott változatos vállalkozásaiba. Természetét hajóskapitány nagyap­jától örökölhette, aki Dél-Ameriká­­ban volt csempész. A fiú Koppen­hágában orvosnak tanult, nem túl fényesen. Az egyetemi csapatban együtt focizott fizikushallgató ba­rátjával, a leendő Nobel-díjas Niels Bohrral. Tanulmányait félbehagyva jelent­kezett egy grönlandi expedícióra. Ki­sebb megszakításokkal két évtizedet Mire kiásta magát, bal lába elfa­gyott;az üszkösödő ujj­aka­t maga vágta le fogó­val. Lábfejét amputálni kellett, töltött a földkerekség legnagyobb szigetén. Kutyaszánon bejárta az is­meretlen északnyugati partvidéket. Geográfiai, néprajzi, antropológiai, meteorológiai kutatásokat végzett. Kereskedőtelepet nyitott, annak be­vételéből finanszírozta munkáját. Eszkimók között élt, eszkimó mód­jára. Eszkimó lányt vett el, két gyere­kük született. Az első világháború után Dániába hazalátogatva elkapta a spanyolnát­hát, sokáig élet-halál között lebegett. Felépült, de ifjú felesége, Navara­­na belehalt a szövődményekbe. Egy újabb grönlandi felfedezőúton elsza­kadt társaitól, a hófúvás betemette. Mire kiásta magát, bal lába elfagyott, az üszkösödő ujjakat maga vágta le fogóval. Lábfejét amputálni kellett (1923). Kényszerűen végleg elbúcsúzott a jégmezőktől, és megírta élményeit. Két arktiszi témájú könyve, egy útle­írás és egy regény nemzetközi sikert aratott, Hollywoodban is felfigyeltek rájuk. Történetei alapján a Metro- Goldwyn-Mayer filmstúdió játékfil­met forgatott Eszkimó címmel. Eb­ben színészként debütált­­ a gonosz hajóskapitány szerepében­­, a mozi a legjobb vágásért Oscar-díjat nyert (1934). Privát kis balti-tengeri szigetén, Enehojén rendezkedett be, de ott sem bírt sokáig egy helyben meg­maradni. Utazgatott Szibériától Dél-Afrikáig. Németországból el­távolították, mert meggyőződéses szocdemként nem volt hajlandó él­tetni Hitlert, még fenyegetések ha­tására sem. Amikor kitört a háború, és a nácik megszállták Dániát, této­vázás nélkül csatlakozott az ellenál­láshoz (1940). Otthonában sebesült brit pilótá­kat rejtegetett, hajóján üldözötte­ket menekített át a semleges Svéd­országba. Kétszer is letartóztatta a Gestapo, társai mindkétszer meg­szöktették. Halálbüntetés várt vol­na rá, de sikerült átjutnia az Egyesült Államokba, ott telepedett le. Meg­nősült, újabb könyveket írt. A kvíz­műsorban, miután mind a 17 kérdés­re rávágta a jó választ, tévésztár lett. Sohasem unt rá a kalandokra. Fe­­j­ébe vette, hogy három másik veterán kutatóval együtt átrepülnek az Észa­ki-sark fölött. Éppen Alaszkában ké­szültek a startra, amikor szempillan­tás alatt elvitte az infarktus. Hamvait Grönlandon szórták szét. Hetvenegy évet élt - micsoda hetvenegy évet! BÁRTFAI GERGELY

Next