Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-09 / 7. szám
vÉLEMÉNy_______________________________________________aaaffia I 9 Politikai kényszerzubbony ázár János egészen Debrecenig megy ma, hogy bemutassa a közösségi közlekedésben bevezetendő új tarifarendszert, ami a budapestieket érintheti a leginkább. Nem véletlen a távolságtartás: a Fővárosi Önkormányzattal a HÉV-ek és a kék távolsági buszok átvétele óta működő tarifaközösség felmondása minden szakmai szinten kiverte a biztosítékot, és a népharag hullámai is tornyosulnak. Megérthetetlen, hogy az érintett kerületi önkormányzatok közül eddig miért csak Csepel polgármestere állt bele - igaz, fél lábbal - az ügybe. Az idén urnák elé járuló választók aligha díjazzák, ha márciustól dupla bérletet kell váltaniuk a Volán- és a MÁV-járatokra Budapesten belül. Lázár János közlekedési miniszter már december elején bejelentette, hogy egyszerűsítené a közösségi közlekedés „Kádár-rendszerből örökölt bonyolult, legalább 65-féle jogcímre épülő, elavult” tarifarendszerét. A kormány első körben december elején rábólintott a felvetésre, s március 1-jéig adott haladékot a tárcavezetőnek a részletek kidolgozására, de Lázár még az év vége előtt áldást akart szerezni a tervre. Nem kapta meg. Orbán Viktor háromszor tagadta meg miniszterét egyetlen kormányinfón, köztük a 14 év alattiak ingyenes utazásával kapcsolatban. Lázár azonban nem állt le: emberei egy nappal a kormányülés után közölték a BKK-val, hogy a minisztérium nem hosszabbítja meg a szerződést, és 2024-re már ne számítsanak a 12 milliárdos állami normatívára se. (Ez egyébként Demszky idején még 32 milliárd volt, Tarlós idején csökkent le, részben ebbéli dühében adta át a HÉV-eket.) A két állami cég - a MÁV és a Volánbusz - pánikba esett. Ott ugyanis tudják, amit Nagy Bálint keszthelyi expolgármesterként, szakmailag és emberileg fel nem zárkózott közlekedési államtitkárként nem: képtelenek a fővárosi közlekedési rendszerből kiszakítva működtetni ezeket a járatokat. Az egy dolog, hogy a politikai menekített államtitkár által emlegetett vármegyebérletet nem lesz hol megvásárolni a HÉV-vonalak mentén, lévén egyetlen jegyautomatája sincs ott az állami vasúttársaságnak, ahogy emberük sincs arra, hogy ellenőrizzék, ki váltott egyáltalán jegyet, bérletet az utasok közül, de ha beüt a krach, és bármi okból pótolni kell a végletekig leharcolt, így egyre gyakrabban kieső HÉV-eket, akkor még megállni sem lesz hol a MÁV által nem tudni honnan, kitől, ki által, mennyi idő alatt odavezényelt pótlóbuszoknak, lévén a megállókat a fővárosi közlekedési cég üzemelteti. Az atlétikai stadion építésekor is a BKK engedte át csaknem egy évre a Boráros téri buszfordulót a naponta 40 ezer utast szállító H7-es vonalat helyettesítő pótlóbuszoknak. Most majd nem fogja. Vagy ha mégis, a buszra ültetett csepeliek azért nem fogják imába foglalni az őket dupla bérletvásárlásra kényszerítő döntéshozókat. Azt már nem is említve, hogy ezzel ugrik a menetrendek összehangolása és az utastájékoztatás is. Mindezt ugyanis szintén a BKK végzi most. A kormányon elhatalmasodó Budapest-ellenes őrület kilépett politikai medréből, minden gazdasági és társadalmi racionalitást félrelökve rombol. Lázár már bejelentette, hogy nem indul a következő parlamenti választásokon. Fulladásig rászorult a saját maga húzta politikai kényszerzubbony. Nincs ezzel egyedül, de a többiek a mi fulladásunkig maradnának. SZALAI ANNA Ha, ha, ha.. Az ördög a részletekben rejlik. Ha valamire, hát politikusok szavaira különösen igaz a mondás, Lázár Jánoséra főleg. Róla már vásárhelyi polgármester korában azt mondták: egy mondatában minden betűnek oka van. Töri is a fejét az egész ország, pontosan mit akar jelenteni a vasárnapi vacsora után kitett Facebook-bejegyzése, melyben a hét lezárásaként szinte kézenfekvő tényként posztolja: 2026-ban nem indul egyéni parlamenti mandátumért, de politikus marad. Majd a lényegre tér: a szülővárosában gyökeres változásra van szükség. A vasárnapi mondatok kifejezetten a hódmezővásárhelyieknek és Márki-Zay Péternek szólnak. Miért most, miért így? - ad latolgatnivalót az építési és közlekedési miniszter. Nos, igen, ha képviselő nem is lesz, a tárcavezetői - vagy ki tudja, milyen - rangot ezek szerint szívesen megtartaná a következő ciklusban. Tavaly a parlamenti választáson a körzetben maga mögé utasította Márki-Zayt, aki viszont polgármester-választáson kétszer kerekedett felül Lázár emberein. Biztos, hogy a választópolgárok is sakkoznak fejben, hogy mire jutnak, júniusban kiderül. Ha a vásárhelyiek többségében még mindig elég erős a Fidesz elleni gyűlölet, Márki-Zayra bízzák a város kulcsát. Ez esetben csúnya világ jön, Lázár megígérte, hogy ne számítson támogatásra Vásárhely, ha Márki-Zayt választják meg. De meglehet az is, hogy a helyiek beleuntak a két fél háborúsdijába, és ebből egy harmadik játékos jöhet ki jól. Lázár viszont biztosan nyer. Vagy saját embert a polgármesteri pozícióban, vagy legördíti a válláról Vásárhely gondját, hogy a családi és ménesbirtokügyekre összpontosítson. Ha egyáltalán így értette. Ha a leköszönés az ő döntése. Ha nem gondolja meg magát. Ha a Facebook-bejegyzés nem csupán egy, fejben sokszor végigpróbált, többutas játszma kis lépése. Králik Emese AlDofT <! Az tfiZpMoK.KcZr /WMCcPpc N l £ Sf €?, tji £ FéRfiTNe/MIMIcRcK? NK/W?./Hycpfc NINCS ÁLDÁS, BÉKESSÉG PÁPAI GÁBOR RAJZA CZENE GÁBOR A helyzet azonban az, hogy Tarlós István nem véletlenül terjeszthet olyan pletykákat, amelyek kínosan érintik az LMP t. Tarlóskodás arlós István csak azt teszi, ami politikailag elvárható tőle: a maga decens és kimért stílusában próbál minél nagyobb zavart kelteni az egységesnek amúgy se mondható ellenzéki táborban. Budapest volt kormánypárti főpolgármestere - aki történetesen Karácsony Gergelytől szenvedett választási vereséget - a Hír TV vendégeként számolt be arról a hozzá eljutott „pletykáról”, miszerint előfordulhat, hogy az „egyik ellenzéki párt” a kormánypárttal közösen készül főpolgármester-jelöltet állítani. A szereplők könnyen beazonosíthatók. A pártok: LMP és Fidesz. A jelölt: Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ alapító vezérigazgatója, a fideszes kormány volt államtitkára. Persze Tarlós nem tud semmi biztosat (vegyük úgy, hogy meg se szólalt), arról sem akar markáns véleményt alkotni, hogy Vitézy Dávidot alkalmas városvezetőnek tartaná-e (a maga részéről nem javasolja főpolgármesternek, ám nem is ellenzi az ötletet, hiszen bármilyen vitáik voltak a múltban, „kreatív ember”). Ha a sors kiszámíthatatlan szeszélye folytán Vitézy kerülne a főpolgármesteri székbe, akkor Tarlós mindenképpen azt tanácsolná számára, hogy vegyen maga mellé egy erős pénzügyi szakembert és egy rutinos hivatalvezetőt (tényleg csupán a feltevések szintjén maradva). A gondolatkísérlet, hogy egy ellenzéki párt netán a Fidesszel összeborulva indít jelöltet a főpolgármesteri választáson, meglehetősen bizarrul hangzik. Az LMP gyorsan cáfolta is, hogy lenne ilyen szándék. A párt szóvivője elképzelhetetlennek nevezte, hogy az LMP egyáltalán tárgyaljon közös jelöltről azzal a Fidesszel, amely éppen most veri szét a budapesti közlekedést. Ennél a pontnál akár le is zárhatnánk az ügyet. A helyzet azonban az, hogy Tarlós István nem véletlenül terjeszthet olyan pletykákat, amelyek kínosan érintik az LMP-t. Tény ugyanis, hogy az LMP eddig nem sorakozott fel Karácsony Gergely támogatói közé, hanem valóban szeretné Vitézy Dávidot megnyerni jelöltnek. Ez pedig nem az ellenzék, hanem jól láthatóan a Fidesz érdeke. A profán diadal a BEUGRÓ ajon mit gondolnánk arról a képzőművészről, aki a lehető legváratlanabb helyeken élné ki alkotási vágyát, és telepingálna egy-két frissen festett házat? Majd arra hivatkozva, hogy Magyarország a művészet kedvelőinek hazája, nem engednénk eltávolítani? És ha valaki mégis lefestené a műveket, máris művészetüldözést kiáltanánk? És kirúgnánk, vagy hagynánk elmenni az épületek tisztaságáért felelős hivatal vezetőjét? Ugye, hogy abszurd? Hát valahogy így vagyok én a nagykovácsi szappanoperával, amelyben majd minden hónapban akad valamilyen fejlemény. Szeretném gyorsan leszögezni, amúgy keresztény vagyok (református), de nem élek hitéletet, legalábbis nem az egyház által előírtak szerint. Sok minden van ebben a hazai valláspolitikától addig a meggyőződésig, hogy a hit számára nem feltétlenül kell közvetítőem-A vallás megint ott mutatja meg magát mesterkélten, ahol a hit láthatatlanul érvényesült volna leginkább. Kér és Isten között. Ez nem jelenti azt, hogy nem tartom fontosnak az egyházat vagy annak szolgáit, csak megvagyok nélkülük. Jókat dumálunk a Teremtővel, már ha van kedve meghallgatni bokros teendői mellett. Ebből is látszik, hogy úgy vélem, a valódi hitet se nem gyengíti a kereszt (vagy bármilyen kellék) hiánya, se nem erősíti annak megléte. (A gyújtogatást viszont, tegyem gyorsan hozzá, mélységesen elítélem, szolgáljon bármilyen célokat. Azt hiszem, a még hitéletet élő keresztény ember is tudja, hol van a helye hite megváltásának, építésének, erősítésének. És ez biztosan nem a védett területen, nem a nemzeti parkban történik. Pusztán azért, mert nem oda való. Mert ott még a szent is profánul hat. A természet ugyanis a teremtett világ, Isten igazi territóriuma, amit az ember egy ideje már csak kihasznál, és még azt a keveset sem tiszteli, amit elvileg védelmi célból körülhatárolt. Az éj leple alatt, a „polgári engedetlenség” büszke jelszavával, öt asztalos jóvoltából megint áll a kereszt Nagykovácsin. Nem csoda viszont, hogy a helyzet politikai hasznát lefölöző államtitkárnak, Mencer Tamásnak az akció nem nyerte el a tetszését. Ő ugyanis látványos és demonstratív kormányzati sikert szeretett volna elérni, mintegy megkoronázva addigi erőfeszítéseit, és nem civilt, ami még a hatályos törvényeket is sérti. Most viszont kevés mozgástere maradt, hiszen a keresztállítókkal mégsem harcolhat úgy, ahogy korábban a „keresztényüldözőkkel” tette. És az ekként „megoldódott” ügy nehezen tart ki a választásokig, nem ad elég muníciót. Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek. Nehéz mindezt győzelemnek, de még döntetlennek is elkönyvelni. Hiszen megint a természet vesztett, a teremtett örökségünkbe hurcoltunk be megint valamit az épített világ hívságából, és így megint nem az erőnket, hanem épp hogy a gyengeségünket jelképezi. A vallás megint ott mutatja meg magát mesterkélten, ahol a hit láthatatlanul érvényesült volna leginkább. Hiszen kit nem késztetne töprengésre, az isteni kegyelem (vagy bármilyen más, rajtunk kívüli erő) megtapasztalására a romlatlan természet nyugalma? A profán diadala ez, még ha pont fordítva is tűnik. Az emberi kicsinyesség ül tart a már nem is értett teremtés felett. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND