Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-09 / 7. szám

vÉLEMÉNy_______________________________________________aaaffia I 9 Politikai kényszerzubbony ázár János egészen Debrece­nig megy ma, hogy bemutassa a közösségi közlekedésben be­vezetendő új tarifarendszert, ami a budapestieket érintheti a leginkább. Nem véletlen a távolság­­tartás: a Fővárosi Önkormányzattal a HÉV-ek és a kék távolsági buszok átvétele óta működő tarifaközösség felmondása minden szakmai szinten kiverte a biztosítékot, és a népharag hullámai is tornyosulnak. Megérthe­tetlen, hogy az érintett kerületi ön­­kormányzatok közül eddig miért csak Csepel polgármestere állt bele - igaz, fél lábbal - az ügybe. Az idén urnák elé járuló választók aligha díjazzák, ha márciustól dupla bérletet kell vál­taniuk a Volán- és a MÁV-járatokra Budapesten belül. Lázár János közlekedési miniszter már december elején bejelentette, hogy egyszerűsítené a közösségi köz­lekedés „Kádár-rendszerből örökölt bonyolult, legalább 65-féle jogcím­re épülő, elavult” tarifarendszerét. A kormány első körben december ele­jén rábólintott a felvetésre, s március 1-jéig adott haladékot a tárcavezető­nek a részletek kidolgozására, de Lá­zár még az év vége előtt áldást akart szerezni a tervre. Nem kapta meg. Orbán Viktor háromszor tagadta meg miniszterét egyetlen kormányinfón, köztük a 14 év alattiak ingyenes uta­zásával kapcsolatban. Lázár azonban nem állt le: embe­rei egy nappal a kormányülés után közölték a BKK-val, hogy a miniszté­rium nem hosszabbítja meg a szerző­dést, és 2024-re már ne számítsanak a 12 milliárdos állami normatívára se. (Ez egyébként Demszky idején még 32 milliárd volt, Tarlós idején csök­kent le, részben ebbéli dühében adta át a HÉV-eket.) A két állami cég - a MÁV és a Volánbusz - pánikba esett. Ott ugyanis tudják, amit Nagy Bá­lint keszthelyi expolgármesterként, szakmailag és emberileg fel nem zár­kózott közlekedési államtitkárként nem: képtelenek a fővárosi közleke­dési rendszerből kiszakítva működ­tetni ezeket a járatokat. Az egy dolog, hogy a politikai menekített államtit­kár által emlegetett vármegyebérletet nem lesz hol megvásárolni a HÉV-vo­nalak mentén, lévén egyetlen jegyau­tomatája sincs ott az állami vasúttár­saságnak, ahogy emberük sincs arra, hogy ellenőrizzék, ki váltott egyálta­lán jegyet, bérletet az utasok közül, de ha beüt a krach, és bármi okból pótol­ni kell a végletekig leharcolt, így egy­re gyakrabban kieső HÉV-eket, akkor még megállni sem lesz hol a MÁV ál­tal nem tudni honnan, kitől, ki által, mennyi idő alatt odavezényelt pótló­buszoknak, lévén a megállókat a fő­városi közlekedési cég üzemelteti. Az atlétikai stadion építésekor is a BKK engedte át csaknem egy évre a Bor­áros téri buszfordulót a naponta 40 ezer utast szállító H7-es vonalat he­lyettesítő pótlóbuszoknak. Most majd nem fogja. Vagy ha mégis, a buszra ül­tetett csepeliek azért nem fogják imá­ba foglalni az őket dupla bérletvásár­lásra kényszerítő döntéshozókat. Azt már nem is említve, hogy ezzel ugrik a menetrendek összehangolása és az utastájékoztatás is. Mindezt ugyanis szintén a BKK végzi most. A kormá­nyon elhatalmasodó Budapest-elle­­nes őrület kilépett politikai medréből, minden gazdasági és társadalmi racio­nalitást félrelökve rombol. Lázár már bejelentette, hogy nem indul a következő parlamenti válasz­tásokon. Fulladásig rászorult a saját maga húzta politikai kényszerzub­bony. Nincs ezzel egyedül, de a töb­biek a mi fulladásunkig maradnának. SZALAI ANNA Ha, ha, ha.. A­z ördög a részletekben rejlik. Ha valamire, hát politikusok szavaira különösen igaz a mon­dás, Lázár Jánoséra főleg. Róla már vásárhelyi polgár­­mester korában azt mondták: egy mondatában minden betűnek oka van. Töri is a fejét az egész ország, pontosan mit akar jelenteni a va­sárnapi vacsora után kitett Face­­book-bejegyzése, melyben a hét lezárásaként szinte kézenfekvő tényként posztolja: 2026-ban nem indul egyéni parlamenti mandátu­mért, de politikus marad. Majd a lényegre tér: a szülővárosában gyö­keres változásra van szükség. A vasárnapi mondatok kifeje­zetten a hódmezővásárhelyieknek és Márki-Zay Péternek szólnak. Miért most, miért így? - ad latol­­gatnivalót az építési és közlekedé­si miniszter. Nos, igen, ha képvise­lő nem is lesz, a tárcavezetői - vagy ki tudja, milyen - rangot ezek sze­rint szívesen megtartaná a követ­kező ciklusban. Tavaly a parlamen­ti választáson a körzetben maga mögé utasította Márki-Zayt, aki viszont polgármester-választáson kétszer kerekedett felül Lázár em­berein. Biztos, hogy a választópol­gárok is sakkoznak fejben, hogy mire jutnak, júniusban kiderül. Ha a vásárhelyiek többségében még mindig elég erős a Fidesz elleni gyűlölet, Márki-Zayra bízzák a vá­ros kulcsát. Ez esetben csúnya vi­lág jön, Lázár megígérte, hogy ne számítson támogatásra Vásárhely, ha Márki-Zayt választják meg. De meglehet az is, hogy a helyiek be­leuntak a két fél háborúsdijába, és ebből egy harmadik játékos jöhet ki jól. Lázár viszont biztosan nyer. Vagy saját embert a polgármesteri pozícióban, vagy legördíti a vállá­ról Vásárhely gondját, hogy a csa­ládi és ménesbirtokügyekre össz­pontosítson. Ha egyáltalán így értette. Ha a leköszönés az ő döntése. Ha nem gondolja meg magát. Ha a Face­­book-bejegyzés nem csupán egy, fejben sokszor végigpróbált, több­utas játszma kis lépése. Králik Emese AlDofT <! Az­ tfiZpMoK.KcZr /WMCcPpc N l £ Sf €?, tji £ FéRfiTNe/MIMIcRcK? NK/W?./Hycpfc NINCS ÁLDÁS, BÉKESSÉG PÁPAI GÁBOR RAJZA CZENE GÁBOR A helyzet azonban az, hogy Tarlós István nem véletlenül terjeszthet olyan plety­kákat, ame­lyek kínosan érintik az LMP t. Tarlóskodás­ arlós István csak azt te­szi, ami politikailag el­várható tőle: a maga de­­cens és kimért stílusában próbál minél nagyobb za­vart kelteni az egységesnek amúgy se mondható ellenzéki táborban. Budapest volt kormánypárti fő­polgármestere - aki történetesen Karácsony Gergelytől szenvedett választási vereséget - a Hír TV vendégeként számolt be arról a hozzá eljutott „pletykáról”, misze­rint előfordulhat, hogy az „egyik ellenzéki párt” a kormánypárttal közösen készül főpolgármester-je­löltet állítani. A szereplők könnyen beazono­síthatók. A pártok: LMP és Fidesz. A jelölt: Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ alapító vezér­­igazgatója, a fideszes kormány volt államtitkára. Persze Tarlós nem tud semmi biztosat (vegyük úgy, hogy meg se szólalt), arról sem akar markáns véleményt alkotni, hogy Vitézy Dávidot alkalmas városve­zetőnek tartaná-e (a maga részéről nem javasolja főpolgármesternek, ám nem is ellenzi az ötletet, hiszen bármilyen vitáik voltak a múltban, „kreatív ember”). Ha a sors kiszá­míthatatlan szeszélye folytán Vi­tézy kerülne a főpolgármesteri székbe, akkor Tarlós mindenkép­pen azt tanácsolná számára, hogy vegyen maga mellé egy erős pénz­ügyi szakembert és egy rutinos hi­vatalvezetőt (tényleg csupán a fel­tevések szintjén maradva). A gondolatkísérlet, hogy egy el­lenzéki párt netán a Fidesszel ös­­­szeborulva indít jelöltet a főpolgár­mesteri választáson, meglehetősen bizarrul hangzik. Az LMP gyorsan cáfolta is, hogy lenne ilyen szándék. A párt szóvivője elképzelhetetlen­nek nevezte, hogy az LMP egyálta­lán tárgyaljon közös jelöltről azzal a Fidesszel, amely éppen most veri szét a budapesti közlekedést. Ennél a pontnál akár le is zárhat­nánk az ügyet. A helyzet azonban az, hogy Tarlós István nem vélet­lenül terjeszthet olyan pletykákat, amelyek kínosan érintik az LMP-t. Tény ugyanis, hogy az LMP eddig nem sorakozott fel Karácsony Ger­gely támogatói közé, hanem való­ban szeretné Vitézy Dávidot meg­nyerni jelöltnek. Ez pedig nem az ellenzék, hanem jól láthatóan a Fi­desz érdeke. A profán diadal a BEUGRÓ ajon mit gondolnánk arról a képzőművész­ről, aki a lehető legvá­ratlanabb helyeken élné ki alkotási vágyát, és telepingálna egy-két frissen fes­tett házat? Majd arra hivatkozva, hogy Magyarország a művészet kedvelőinek hazája, nem enged­nénk eltávolítani? És ha valaki mégis lefestené a műveket, máris művészetüldözést kiáltanánk? És kirúgnánk, vagy hagynánk elmen­ni az épületek tisztaságáért felelős hivatal vezetőjét? Ugye, hogy ab­szurd? Hát valahogy így vagyok én a nagykovácsi szappanoperával, amelyben majd minden hónapban akad valamilyen fejlemény. Szeretném gyorsan leszögez­ni, amúgy keresztény vagyok (re­formátus), de nem élek hitéletet, legalábbis nem az egyház által elő­írtak szerint. Sok minden van eb­ben a hazai valláspolitikától addig a meggyőződésig, hogy a hit számára nem feltétlenül kell közvetítő­em-A vallás megint ott mutatja meg magát mes­terkélten, ahol a hit láthatatlanul érvényesült volna legin­kább. Kér és Isten között. Ez nem jelenti azt, hogy nem tartom fontosnak az egyházat vagy annak szolgáit, csak megvagyok nélkülük. Jókat dumá­lunk a Teremtővel, már ha van ked­ve meghallgatni bokros teendői mellett. Ebből is látszik, hogy úgy vélem, a valódi hitet se nem gyengíti a ke­reszt (vagy bármilyen kellék) hiá­nya, se nem erősíti annak meglé­te. (A gyújtogatást viszont, tegyem gyorsan hozzá, mélységesen elíté­lem, szolgáljon bármilyen célokat.­ Azt hiszem, a még hitéletet élő ke­resztény ember is tudja, hol van a helye hite megváltásának, építé­sének, erősítésének. És ez bizto­san nem a védett területen, nem a nemzeti parkban történik. Pusz­tán azért, mert nem oda való. Mert ott még a szent is profánul hat. A természet ugyanis a teremtett vi­lág, Isten igazi territóriuma, amit az ember egy ideje már csak kihasz­nál, és még azt a keveset sem tiszte­li, amit elvileg védelmi célból körül­határolt. Az éj leple alatt, a „polgári en­gedetlenség” büszke jelszavával, öt asztalos jóvoltából megint áll a kereszt Nagykovácsin. Nem cso­da viszont, hogy a helyzet politikai hasznát lefölöző államtitkárnak, Mencer Tamásnak az akció nem nyerte el a tetszését. Ő ugyanis lát­ványos és demonstratív kormány­zati sikert szeretett volna elérni, mintegy megkoronázva addigi erő­feszítéseit, és nem civilt, ami még a hatályos törvényeket is sérti. Most viszont kevés mozgástere maradt, hiszen a keresztállítókkal mégsem harcolhat úgy, ahogy korábban a „keresztényüldözőkkel” tette. És az ekként „megoldódott” ügy nehezen tart ki a választásokig, nem ad elég muníciót. Isten útjai valóban kifür­­készhetetlenek. Nehéz mindezt győzelemnek, de még döntetlennek is elköny­velni. Hiszen megint a természet vesztett, a teremtett örökségünk­be hurcoltunk be megint valamit az épített világ hívságából, és így megint nem az erőnket, hanem épp hogy a gyengeségünket jelképe­zi. A vallás megint ott mutatja meg magát mesterkélten, ahol a hit lát­hatatlanul érvényesült volna leg­inkább. Hiszen kit nem késztet­ne töprengésre, az isteni kegyelem (vagy bármilyen más, rajtunk kívüli erő) megtapasztalására a romlatlan természet nyugalma? A profán dia­dala ez, még ha pont fordítva is tű­nik. Az emberi kicsinyesség ül tart a már nem is értett teremtés felett. PAPP SÁNDOR ZSIGMOND

Next