Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)

2024-01-25 / 21. szám

VÉLEMÉNY___________________________________________________________________________________________________ Az utolsó csepp­ el emlékezhetünk a decem­beri uniós csúcsra, amikor úgy sikerült elérni az Ukraj­nával való uniós csatlakozá­sok megkezdését, hogy Or­bán Viktor kivonult a teremből, miközben a többiek megszavaz­ták a történelmi döntést. Az akkori diplomáciai szégyent most sikerült tetézni azzal, hogy a magyar par­lament utolsóként ratifikálja Svéd­ország NATO-csatlakozását. Az a Magyarország akadályozza még mindig a védelmi szövetség további megerősítését a globális biztonsági fenyegetések árnyékában, amelyik katonai szempontból a szervezet egyik leggyengébb láncszeme. A mostani történések azonban a tavalyi kivonulásnál is kínosabbak a kormány szempontjából. Akkor mi­niszterelnökünk a terem elhagyá­sával próbálta elleplezni azt, hogy a csatlakozási tárgyalások megkez­désére vonatkozó vétófenyegetései csak az EU-val szembeni zsarolás­ként szolgáltak, s így akarta elér­ni az uniós pénz egy részének fel­szabadítását. Ezúttal azonban nagy „barátunk”, Recep Tayyip Erdo­­gan támadta hátba Orbán Viktort, aki még decemberben is azt állítot­ta, folyamatosan egyeztetünk a tö­rökökkel a svédek NATO-ba való felvételét illetően. Hogy azonban a török elnök számára nem jelentett prioritást a magyar vezetés előze­tes értesítése, azt az a sebesség jelzi, ahogyan a törökök elfogadták a své­dek NATO-csatlakozását: hétfő dél­után érkezett az első hír erről, kedd este pedig már meg is szavazta a tö­rök parlament az előterjesztést. Az ankarai szavazás a máskor oly magabiztos magyar diplomáci­át is derült égből villámcsapásként érhette. Ezzel azonnal hiteltelenné vált Budapest a svéd kormány sze­mében, hiszen illetékeseink folyvást azt hangoztatták: Ankara előtt hoz­zuk meg a döntést. Hogy Erdogan ügyet sem vetett budapesti barát­jára, az is bizonyítja: kedden Orbán Viktor Budapestre invitálta Ulf Kris­­tersson svéd miniszterelnököt, hogy a csatlakozásról tárgyaljanak. Ha miniszterelnökünk előre tudott vol­na a törökök döntésről, nem az utol­só utáni pillanatban tette volna meg ezt az ajánlatot. Így azonban ez nem­csak egy kétségbeesett, hanem telje­sen értelmetlen meghívás is, hiszen Szijjártó Péter többször deklarálta: ha Törökország megváltoztatja véle­ményét a svéd csatlakozást illetően, mi sem állunk a ratifikáció útjába. A svéd kormányfő külügyminiszterén keresztül jelezte, esze ágában sincs találkozni Orbánnal. Ráadásul nyil­ván Stockholmba is eljutott a híre kormányfőnk decemberi kijelenté­sének, amikor azt mondta, a magyar képviselőknek „nincs nagy gusztu­suk” megszavazni a döntést a svédek ügyében. Most Kristerssonnak sem volt gusztusa Budapestre jönni. A magyar kormány már elhiszi azt, hogy európai, sőt világmére­tű tényező, ám Erdogannak fonto­sabb volt az, hogy Antony Blinken külügyminiszter beígérte számára az áhított F-16-os amerikai vadász­gépeket, illetve az, hogy a svéd kor­mány lépéseket tett a törökök által terroristáknak bélyegzett kurd sze­mélyek ellen. Más szóval a magyar kormány még az állítólagos szö­vetségek számára sem tényező. Ide vezet az illiberális politikusokhoz való dörgölőzés. Mindent elvesztet­tünk. A hitelünket, a becsületünket, a nyugati partnereinket, és persze a sosem volt barátokat is. RÓNAY TAMÁS Torkoskodók orkig vagyok az ilyenfaj­ta módszerekkel és embe­rekkel - mondta Kubatov Gábor FTC-elnök, miután a női kézilabdacsapattal felbontotta szponzori szerződését a Mahart Passnave Kft. A hirtelen ha­ragú, ellenvetést nem ismerő klub­elnök szerint az állami tulajdonú cég vezetőjének, Bényi Szabolcsnak fo­galma nincs a sport oktatásban be­töltött szerepéről meg a nemzeti ér­zésekről, úgyhogy legott jelezte, jogi útra viszi az ügyet. Mondjuk azt nem tudom, Kuba­tov miért van torkig, a Mahart va­jon hányadik szponzorként veszi a bátorságot, hogy szembemenjen a fideszes pártigazgató akaratával, mindenesetre megérteni meg tu­dom: az mégsem járja, hogy vala­ki csak úgy megkérdőjelezze annak jelentőségét, hogy a zöld-fehérek együttese mindinkább haj­az egy vi­lágválogatottra, vagy hogy Kubatov az edzőket - nem csak kézilabdában - úgy cserélgeti, mint más az alsó­neműt, és ha ez sok-sok milliós le­­lépti díjat jelent, ennyit csak megér­demel ez a fránya nemzet. Szerencsétlen Bényi képte­len fölfogni, hogy az FTC nemze­ti kincs, Kubatov ennek a kincsnek a kincstárnoka, ha megvonják a tá­mogatást a kézisektől, akkor nem­csak a világsztárok fizetése kerül veszélybe, hanem az egész nemzet egészségügyi állapota, ha már kor­mányunk ezzel a címszóval indokol­ja az ágazat ezer milliárdos támoga­tását. Szóval Bényi egy áruló, abból is a legrosszabb fajtából, aki konkré­tan a haza érdekei ellen cselekszik. Legalábbis Kubatov szerint. Az­tán kiderül, hogy forráshiány miatt Bényi főnöke, a közlekedési és építé­si miniszter Lázár „a MÁV vezetése ne okoskodjon, hanem csinálják azt, amire utasítom őket” János rendel­te el a támogatás megvonását. Csodás, amikor egy párt leuralja a komplett országot, és tagjai nemze­ti érdekekre hivatkozva esnek egy­másnak. Semleges szemlélőként már csak az kellene, hogy ezt ne a közéletben, hanem egy MMA-ket­­recben tegyék. JEGYZET Varga T. Róbert JKiüIRfSZ? CSAK IDc 4 Al­SD^ PÁPAI GÁBOR RAJZA PILÓTAJÁTÉK 2024. január 25., csütörtök I 9 Trump egy fordított Mi­vé válik: Szabadság vagy halál edd este hétkor urnazá­rást tartottak New Hamp­shire államban, ahol aznap a Republikánus Párt elővá­lasztásán induló jelöltekre voksolhattak a „Granite State” lakói. Bár a közvélemény-kutatók rend­re Donald Trump előnyét mérték a voksolás előtt. Nikki Haley egyko­ri ENSZ-nagykövet és dél-karolinai kormányzó nagy reményeket fűzött az állam mintegy 40 százaléknyi, pártállását tekintve független, fő­ként diplomás szavazójához. Nyakas emberek erős puritán gyökerekkel, akik nem dőlnek be holmi aranyha­jú Cipolla bűvésztrükkjeinek. Ezt a független gondolkodást szimboli­zálja New Hampshire állam mottója is: „Szabadság vagy halál”. A szavazatok összeszámlálása után már tudjuk, hogy Haley as­­­szonynak csalódnia kellett, ahogy nekünk, demokratikusan gondol­kodó embereknek is itt a Nagy Ví­zen túl. Trump a leadott szavazatok 54 százalékát begyűjtve, több mint tíz százalékkal előzte meg a mérsé­keltebb Haley-t. Még egyetlen re­publikánus indulóval sem fordult elő, hogy Iowa és New Hampshire államokban aratott győzelme után ne zsebelte volna be a végső jelölt­séget is. Ezt a szívességet Trump sem kívánja megtenni, erre utalt is Nashua városában tartott győzelmi beszédében. Mégsem hagy nyugodni a gon­dolat, hogy Trump egy fordított Midász király, amihez nyúl, az kor­rupttá, hitvánnyá, kétes értékűvé válik. Vegyük csak megint az állam mottóját. Négy szövetségi bűncse­lekmény miatt összesen 91 vád­pontban zajlik eljárás a volt elnök ellen, akinek egy elnökválasztási győzelem a szó szerinti szabadsá­got jelentheti a nyikorgó börtönaj­tó helyett. Nincs példa rá az Egye­sült Államok történetében, hogy egy elnök saját magán gyakorolta volna kegyelmi jogkörét, de nem is tiltja semmi a demokratikus jóér­zésen kívül. Ebben az erényben az üzletember-showman-volt elnök pedig nem bővelkedik. Novemberig mindent meg fog tenni, hogy mókás paprikajancsi táncával elbűvölje kö­zönségét az utcán, a tárgyalóterem­ben és a közösségi médiában is. MOSOLYGÓ MIKLÓS olasz király, amihez nyúl, az korrupttá, hitvánnyá, kétes értékű- A szent, együgyű demokrácia NÉZELŐDŐ A­z Európai Bizottság Jourová nevű alelnöke sajnálkozik, amiért nem sikerült Orbánt vissza­vezetnie a demokrati­kus útra. Ó, szent együgyűség! Köz­ben a Bizottság elérhetővé tesz egy újabb adag pénzt a magyar maffia számára. A legújabb „nagy dobás”, hogy 120 képviselő kezdeményezé­sére az Európai Parlament beperel­né a kifizetések miatt a Bizottságot, újabb évekig tartó folyamatot indít­va meg az aztán további évekig nyú­ló 7-es cikkelyfolyamat előszobája­ként. Hiába, hamar munka ritkán jó. Közben Ukrajnának már az USA is azt javasolja, álljon be védekezés­re, magyarán a legjobb esetben is kínáljon fel majd területeket a bé­kéért. Putyin azonban inkább meg­várja Trumpot, akinél adott esetben kivívhatja az egész ország bekebele­zését, esetleg Kárpátalját kivéve. Minden hónappal romlanak Eu­rópa stratégiai pozíciói - eddig az idézet, Béndek Péter filozófus ke-A magyar nép is csend­ben nézi, amint a rendszer bé­kés úton már leválthatat­lanná lesz, az ország pedig kifelé sodródik az EU­ból. Demű szavai ezek a Facebookról, amely keserű igazság tömören le­írja az egész Uniót, lehet mondani, a demokratikus Európa egészét il­lető kritikát. Mindenekelőtt azért, mert túl későn reagált az Orbán-je­­lenségre, hagyta, hogy az autoriter gondolkodás-berendezkedés gyö­keret verjen, hogy a magyar példa kikezdje az európai demokráciát. Attól kezdve, hogy az Orbán-kor­­mány hatalomra került 2010-ben, és utána az erős Unió mellett szóno­kolt, módszeresen bontotta le a de­mokrácia intézményrendszerét, ad­dig, amíg a magyar társadalomban ki nem virágzott az autoriter rend­szer. Ez volt Angela Merkel legna­gyobb tévedése, meg az, hogy Or­bánt meg lehet győzni, hogy téves úton jár. De: meggyőzhetetlen. A magyar nép is csendben nézi, amint a rendszer békés úton már le­­válthatatlanná lesz, az ország pedig kifelé sodródik az EU-ból, amely el­késett. Magyarországnak, amíg ez a rendszer hatalmon van, semmi ke­resnivalója az Unióban, ha az EU nem szabadul meg tőle, magát teszi tönkre. Ha későn is, de felébredt az Euró­pai Parlament is. Az EU semmilyen módon sem engedhet a zsarolás­nak. A 26 tagállam a több mint öt éve tartó és döntéseket eddig nem pro­dukáló hetes cikkelyes eljárás ke­retében juthat erre az álláspontra, aminek eredményeként megvon­hat a magyar kormánytól bizonyos, a tagsággal járó jogokat, például a szavazati jogot. Egy 120 aláírást tar­talmazó parlamenti petíció is szüle­tett, hogy a képviselő-testület önálló indítványban sürgessen lépéseket a folyamatban. A finn keresztényde­mokrata Petri Salvamaa azzal ma­gyarázta az akciót, hogy az idő sür­get, mivel Magyarország valóban kezd ártani az Unió döntéshozatali képességének. Megszólalt a luxem­burgi miniszterelnök, Luc Frieden: Budapestre látogatna, mert „Orbán elszigeteltségéért az EU is okolha­tó... Néha megdöbbent, milyen ke­vés erőfeszítést tesznek egyesek annak megértésére, mit gondol a másik fél”- magyarázta. Csakhogy tudjuk, mire gondol, Orbán maga árulta el. Ha az EP-vá­­lasztás úgy hozza, át akarja venni a hatalmat az EU-ban is. A magya­rok pedig már megtapasztalhatták, hová vezet az efféle parlamentáris puccs. FRISS RÓBERT

Next