Népszava, 2024. január (151. évfolyam, 1-26. szám)
2024-01-30 / 25. szám
10 I________________________________________________VÉLEMÉNY A szükséges bizalom mél több emberben tudunk bízni, annál kellemesebben alakul az életünk. Ha olyanok vesznek körül, akik megértik céljainkat, sőt azonosulni is tudnak velük, könnyen kapunk segítséget, kérni sem kell. A pszichológusok beszélnek az úgynevezett ősbizalomról, amely a csecsemő életének első hónapjaiban alakul ki. Hozzászokik, hogy van mellette valaki, aki figyel rá, eteti, dajkálja, igényeit kielégíti, még a magáét is háttérbe szorítva. Az a kicsi, aki nem részesül ebben a kivételezett gondoskodásban, akár azért, mert szülője nem képes erre, akár mert a nevelőotthoni nevelőnek túlságosan sok gyermekről kéne gondoskodnia, sérül. Később nehezen képes megbízni másokban, kiépíteni szeretetkapcsolatokat. Szerencsére a legtöbb ember képes másokban megbízni, és méltónak is tud bizonyulni a többiek bizalmára. A bizalmi kapcsolatok először a családban alakulnak ki, aztán bővülnek a rokonságban, a szomszédságban, iskolában, sportegyesületben. Felnőttként munkahelyi kapcsolathálózatban élünk, dolgozunk, bizonyos mértékű bizalom az együtt végzett munka sikerességének alapfeltétele. Francis Fukuyama A bizalom című művében szoros kapcsolatot tételez fel egy nemzet jóléte, versenyképessége és az adott társadalomra jellemző bizalomszint között. Megkülönböztet egymástól magas és alacsony bizalomszintű nemzeteket. Előbbire az Amerikai Egyesült Államokat, Németországot és Japánt hozza példának, az utóbbira Kínát, Francia- és Olaszországot, különösen azok déli vidékeit. Az alacsony bizalomszintű közösségekben jellemző módon kis- és középvállalatok a dominánsak, a magas bizalomszintűekben a nagyvállalatok. Ez azzal függ össze, hogy az előbbiekben az emberek főleg a családtagjaikban bíznak meg, míg az utóbbiban hajlandók megelőlegezni a bizalmat a nem rokon, nem ismerős szakembereknek is. Jó példát szolgáltatnak az előzőre a dúsgazdag dél-olaszországi maffiacsaládok, amelyek kezében egész iparágak vannak. Ebben a modellben - amely egyáltalán nem csak a bűnözőszférán belül működik - a bizalom a családra és a hozzá hűbéresként kapcsolódó emberekre korlátozódik. Ez viszont gátjául szolgálhat a cég növekedésének, hiszen a rokoni, de még az ismeretségi kör sem terjed túl egy bizonyos határon. A minőségi munkának viszont egyáltalán nem kedvez az, hogy alkalmazni kell nemcsak a tehetséges, hanem a tehetségtelen, buta vagy lusta rokonokat vagy lekötelezett ismerősöket is. Fukuyama bebizonyítja, hogy csak a magas bizalmi szintű nemzetgazdaságok képesek harmonikus fejlődésre, s tudják biztosítani a polgáraik ellátását - beleértve a közoktatást, egészségügyet és az egész szociális szférát. A magyarországi törvényesített nepotizmus külföldről is látszik. Ha az ember belenéz egy másik ország tévéhíradójába, kevés oka lesz büszkének lenni a magyarságára. Magyarország a történelmileg kialakult kulturális és gazdasági kapcsolatok révén a német modellhez állna közelebb. Tény viszont, hogy az utóbbi tizenhárom évben újra beköszöntött az urambátyám világ: mintha kizárólag a miniszterelnök szőkébb és tágabb családjának tagjai lennének méltók közmegbízatások elnyerésére, s a túlárazott munkákból származó gigantikus jövedelmek zsebre tételére. Aligha van ebben az országban épeszű ember, aki elhinné, hogy a miniszterelnök gyermekkori barátja a maga gázszerelői képzettségével képes lenne szerteágazó cégbirodalmának (banki szféra, energetika, útépítés, média) akár felületes áttekintésére is. A nepotizmus - a hatalmi pozíciók vagy előnyök családon belüli elosztása - önmagában korrupt, és magával hozza bűncselekmények egész sorának lehetőségét. Áthatja a társadalom egészét, még ott is jelenlétét sejtjük, ahol talán valódi teljesítményen alapuló siker van a háttérben. A fiatalok, sőt már a gyerekek is látják ezt, akárhány hittanórán magyarázzák is el nekik, hogy az ország irányítása derék emberek kezében van, akik igazi keresztényekhez méltó döntéseket hoznak. A tények és a szöveg ellentmondását a gyerekek is felismerik. És a példa, a felülről mutatott rossz példa nagyon is ragadós, egy velejéig erkölcstelen társadalomban idővel maga a tisztesség válik nevetség tárgyává. A magyarországi törvényesített nepotizmus külföldről is látszik. Ha az ember belenéz egy másik ország tévéhíradójába, kevés oka lesz büszkének lenni a magyarságára. (Íme egy ok, miért ne tanuljunk meg idegen nyelveket.) A magyar politikusok viszont tiszteletet követelnek maguknak, ezt Orbán újabban „radikális” tettekkel próbálja elérni. Kis ország lévén, mondja, „nem engedhetünk azoknak a szirénhangoknak, amelyek jól nevelt külpolitikai viselkedésre” próbálnak rávenni bennünket. Egyik legutóbbi „radikális” tette a szomszédos Ukrajna ellen irányult. Azt próbálta megakadályozni, hogy a megtámadott ország pénzügyi és katonai segítséget kapjon. A szomszédság jó esetben bizalmi viszony, a rossz szomszédság „török átok”, ahogy a közmondás tartja. Ezt tapasztalja meg általunk keleti szomszédunk. Pedig az ott élő magyar kisebbség képviselői még levelet is írtak a magyar miniszterelnöknek, amelyben valósággal könyörögtek, ne próbálja meg rájuk hivatkozva megfúrni hazájuk, Ukrajna EU-s csatlakozási tárgyalásának megkezdését. Az orosz televízióban viszont dicsérik Orbánt, s azt jósolják, aknamunkája következtében megnagyobbíthatja országa területét, így lesz közös határa Oroszországnak és Magyarországnak a legyőzött ukrán államtól elrabolt területen. Kutatások igazolták, hogy a mai iskolások túlnyomó része nem Magyarországon képzeli el további életét. Orbán „radikális” politikája megfosztotta őket az ország jövőjébe vetett bizalomtól. Bennünket pedig a jövő nemzedéktől. HUSZÁR ÁGNES nyelvész M B D1*kP Szn, T oe? o >< öo Döglött macskák az asztalon ónapokon át mantrázta a kormány, hogy „Brüsszel tartozik a pedagógusoknak”. Közben csaknem kimondták, hogy a kormányzattal szembeni harcaik miatt maguk akadályozzák meg a pénz megszerzését, pedig akár milliós fizetésük is lenne. Habár napi tapasztalat, még ma is nehezen hihető el, hogy egy „felelős” politikus ilyen gátlástalanul hazudjon - pedig ez mostanra valamennyi politikus alkalmasságának az alapjává vált. A mindenkori politika bevett eszköze az olyan meghökkentő dolgok és gondolatok felvetése, amelyek elvonják az emberek figyelmét aktuálisabb, fontosabb gondjaikról. Ezt a fajta váratlan témaváltást Amerikában „döglött macska” stratégiának nevezik, hiszen a sorsdöntő gondokat tárgyalók is elvesztik a fonalat, ha az asztalukra egy döglött macskát, azaz valamilyen felháborító, új témát vetnek. Természetesen ezt a „szellemi terméket” is elő kell állítani. A leggyakoribb módszer a különféle mítoszok teremtése, amelyek skálája végtelenül változatos. Előkerülhetnek korábbi nemzeti mítoszok, felmerül a sosem volt korszakok idealizálása, nemzeti hősök teremtése. A lelki pórázokkal irányított társadalmak ma is éppoly védtelenek a hatalom szándékaival szemben, mint a korábbi korszakokban élők voltak. A hazugságokra épített nemzeti büszkeség a legnagyobb veszélyek egyike, vagy egy-egy politikus különleges adottságainak népszerűsítése. Ha mindezek valóságát vizsgáljuk, akkor rádöbbenhetünk, hogy zömük csupán céltudatos manipuláció terméke. eszköz A legújabb korban az ellenségkép létrehozása vált a leggyorsabban terjeszthető, leghatékonyabb közvélemény-formálóké. Ősi, kollektív tudatunk mélyén bennünk él a mindenkori ellenségtől való félelem, amelyet csak aktualizálni kell, hogy higgyünk benne. Ellenségeink lehetnek a pusztító külső erők, a háborúk, a barbárnak tekintett népek, a belső árulók. Csak az aktuális politikai érdektől függ, hogy ki legyen a kiválasztott külső vagy belső ellenség, vagy a tradicionális előítéletekből táplálkozó veszélyforrás, ami ellen vezéreink megvédenek bennünket, ha összefogunk és támogatjuk őket. Az ezekre épülő propagandaakciók azért sikeresek, mert nem kellenek bizonyítékok, mindenki könnyen azonosul velük. Végeredményük a „mi” illúziójának megteremtése, egyfajta törzsi mítoszvilág kialakítása ellenfeleinkkel szemben. A valóságnak itt már nincs köze a legendákhoz. Ráadásul a valóság mindig bonyolult, megértéséhez olyan átfogó információkra és ismeretekre van szükség, amelyek az egyszerű emberek számára elérhetetlenek és feldolgozhatatlanok. „Akiknek nincs meg a kellő tudásuk, azoknak ahhoz sincs elég tudásuk, hogy felismerjék a tudatlanságukat.” (David Dunning) Emiatt a leegyszerűsített üzenetek fogyasztóivá válnak, azt hiszik el, amit szeretnének elhinni. Egy idő után a propagandisták által teremtett hazug valóság gondolkodásunk meghatározójává válik, fontos eszköze lesz annak, hogy megerősítsen a hitünkben. Abban például, hogy „mi magyarok” különbek vagyunk másoknál, küldetésünk, hogy megvédjük a kereszténységet, nem keveredünk másokkal és így tovább. A lényeg az, hogy a nekünk felszolgált „örök igazságok” a jelenben is tanulságként szolgáljanak. Kétségtelen, hogy a jelenlegi kormányzat sikeres „szórakoztató iparágának” a közbeszéd asztalára dobott „döglött macskáival” mostanra sikerült megmérgezni az ország népének lelkét. Nem menti őket, hogy minden országban hasonló történik, és néha a mostani ellenzék is hasonló eszközökkel próbálkozik. A nagyobb országokban nagyobb hazugságok születtek és születnek, hiszen sikerük csakis a faji vagy a kulturális felsőbbrendűségükön alapulhatott. (Otto English a Hamisított történelem című könyvében bőséges áttekintést ad arról, hogy hogyan lettek „igazsággá” a múlt koholmányai.) Sosemvolt hősökre emlékeznek a szomszédos népek is, igyekeznek elfeledtetni azt az ezer évet, ameddig a Magyar Királyság keretében éltek, ugyanolyan sorsban, mint magyar kortársaik. A lelki pórázokkal irányított társadalmak ma is éppoly védtelenek a hatalom szándékaival szemben, mint a korábbi korszakokban élők voltak. A hazugságokra épített nemzeti büszkeség a legnagyobb veszélyek egyike, amelyik eddig is tragédiák forrása volt.Lengyelországban 2018-tól már az is büntethető, ha valaki szerint a lengyelek is bűnrészesek voltak az ottani zsidóság elpusztításában. Törökországban is törvény tiltja az általuk elkövetett örmény népirtás felvetését. Lehet-e változás? Aligha. „Könnyebb rászedni az embereket, mint meggyőzni arról, hogy rászedik őket” - írta a már említett Otto English. Ráadásul az igazság kimondása fájdalommal jár és mindenkinek bonyodalmakat okozhat. Az új világ, a demokrácia alapjait megteremtő polgári mozgalmak jelszava a „Szabadság és tulajdon” volt. Mostanra kiderült, hogy ezek csak a jogi és egzisztenciális kereteit teremtik meg egy jobb világnak. Gondolkodó, művelt, humanista közerkölcsű társadalom nélkül csak a hatalomgyakorlás játékai változnak, a magasabb életszínvonaltól a világ nem válik sem jobbá, sem szabadabbá. DR. KÖTELES LAJOS társadalomkutató, ny. főiskolai tanár Az oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére rövidítésére.