Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)
2024-02-26 / 48. szám
KULTÚRA NÉPSZAVA 2024. február 26., hétfő 12 LAPSZÉL Sztrájk lesz az Operában Március 19-én 18 órától határozatlan ideig sztrájkba kezdenek a Magyar Állami Operaház dolgozói - derül ki egy, az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezete és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezete által közzétett felhívásból, amire a Magyar Narancs hívta fel a figyelmet. A munkáltatóval folytatott kollektív vitában a munkáltató nem hajlandó teljesíteni követeléseiket, s így a 2024-es évre vonatkozó bérmegállapodást sem tudták megkötni. A sztrájk a kollektív szerződés megkötésééig, valamint a kollektív munkaügyi vitát lezáró megállapodás létrejöttéig tart. NÉPSZAVA Süveges Rita közönségdíja Idén első alkalommal osztották ki az Esterházy Art Award közönségdíját, melyet Süveges Rita festőművész vehetett át. Az Esterházy Art Award 2023 díjazottjai, Horváth Gedeon, Trapp Dominika, valamint Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina művészpáros, és Süveges Rita munkáiból április 14-én nyílik kiállítás a kismartoni Esterházy-kastélyban. NÉPSZAVA Lefejezték Radnóti szobrát Megrongálták és ellopták Pannonhalmáról Radnóti Miklós szobrát, amelyet 1983-ban Meszlényi János bronzlemezekből készített - közölte a város polgármestere. Vas Gábor kora délután kapott értesítést arról, hogy a költő szobra eltűnt. Egy látogató jelezte a Tourinform-irodában, hogy járt az emlékhelynél, amelyet ismeretlenek megrongáltak. A polgármester sokkolónak nevezte a látottakat: a fekvő üreges bronzszobrot felfeszítették és a nyakrésznél eltörték, a fejet ott hagyták. A szobor nagyságrendileg húsz kilogramm lehetett. Az emlékművet 1983-ban, a valamikori Wienerberger-téglagyár területén állították fel annak emlékére, hogy a munkaszolgálatra hurcolt Radnóti Miklós a halála előtt ott töltötte utolsó éjszakáját 1944 novemberében. Az ügyben a feljelentés megtörtént. MTI Ember környezetben VILÁGLÁTÁS „A képek azok, amiknek a csendjét szeretem.” Benkő Imre fotóiból nyílt grandiózus tárlat a Műcsarnokban. ROSZNÁKYEMMA Hat évtizednyi szubjektív kordokumentum három termen át április első hetéig tekinthetők meg Benkő Imre magyar fotóművész munkái a Műcsarnokban. A Valós látomások című tárlat sajtóbejárásán az alkotó kifejtette: nem igazán tudna több magyarázatot hozzáfűzni a részletes kiállításhoz. Benkő Imre húszéves korában kezdett el fotózni, 1975-ben és 1978- ban aranyérmet nyert a World Press Photo pályázatán, máig aktív alkotó. A Műcsarnok friss tárlata kiemelte az eddigi életműből a földrajzi vonalat: Benkő Imre húsz országban járt és fotografált élete során. A kiállításba belépve először a Nagyvilág terembe jutunk, ahol a kommunista Kína, a bolgár tengerpart, New York-i gyorséttermek, nyüzsgő nagyvárosok embertömege és eldugott helyek közösségei néznek vissza ránk a falakról. Ezután következik a Magyarország terem, ahol többek között az ikonikus, az ózdi vasgyár leépítését dokumentáló sorozat, a szocialista vidék és az Ercsi Ikertalálkozó fotói láthatók. Végül a Budapest terembe érkezünk, ahol a tömegközlekedés mindennapjai, presszómiliő, majálisok és a Sziget Fesztivál képei vannak. Bár messzi, egzotikus kontinensekről a magyar vidékre, majd a minket is körülvevő magyar fővárosba juthatunk, Benkő Imre nem tesz különbséget a tájak közt: egyik téma sem jelentősebb a másiknál, a fotós figyelme nem válogat. Ezt a sajátos egyenlőséget segíti a képek szürkesége, a gyöngéd fények. A színektől való megfosztottság, a fekete-fehér Benkő Imrénél nem társul erőltetett drámaisággal, szuggesztív szándékkal, a fotóin szereplő jelenetek láttán azt érezzük: a megjelenített élet megy tovább. Ez a hihetetlen szabadság még a művész beállított ikerportréit is jellemzi, örök mozgékonysággal, időtlenséggel tölti föl azokat. Benkő Imre képeit nézve szeretni tudjuk saját világunkat, múltunkat, jelenünket és idegen vidékek kultúráját, mert azA valós látomások - Benkő Imre, a szubjektív dokumentarista című kiállítás április 7-ig tekinthető meg a Műcsarnokban. Kurátor: Tulipán Zsuzsanna ragad ránk az alkotó szeretetteljes figyelme, megértése az iránt a téma iránt, amit éppen rögzít kamerájával. - Egy olyan zajos időszakban élünk, amiben nehézséget okoz, hogy egyáltalán megszólaljak, pont a képek azok, amiknek a csendjét szeretem - mondta el Benkő Imre a sajtóbejáráson. - Akinek van ideje ezt a rengeteg képet végignézni és esetleg elolvasni a régi interjúimból vett részleteket, annak egyértelműen összeáll, mit gondolok a fotográfiáról. Benkő Imre kiemelten beszélt a Szigetről készített fotóiról, harminc éven át állandó dokumentálója volt a fesztiválnak. - Mindig is érdekelt a generációk egymáshoz való viszonya. Ennyi idősen már tényleg érzem, hogy mit jelentenek ezek a generációs váltások. Amikor egykor, pályám elején a Tabánban fényképeztem az LGT-t meg Hobót, akkor ők egy erőteljes, a korhoz illő alapérzést adtak, amikor a Sziget elindult '93-ban, akkor úgy éreztem, tulajdonképpen ez Benkő Imre képeit nézve szeretni tudjuk saját világunkat, múltunkat, jeleminket és idegen vidékek kultúráját, mert átragad ránk az alkotó szeretetteljes figyelme, folytatódik. Ott, a Hajógyári-szigeten találkoztak a generációk, és a kezdetben még nagyon jól elkülöníthetőek voltak a zenei irányzatok és ahhoz kapcsolódó táborok. Azóta a Sziget diákszigetből egy nagy európai fesztivál lett, így a végére a globalizációs folyamatoknak megfelelően egy olyan tömeggé váltak a szigetlakók, amelyben már nehéz volt vizuálisan elkülöníteni az irányzatokat. Tulipán Zsuzsanna kurátor értő munkája nyomán egy olyan fotókiállítás született a Műcsarnokban, melyre mindenkinek érdemes ellátogatni. Feltűnő Benkő Imre humanitása: a tárlaton alig akad pár fotó, melyen ne szerepelne ember. Ember környezetben akár így is összefoglalható a három teremnyi anyag, jelezve a fontossági sorrendet: előbb az ember, s csak aztán az őt körülvevő világ. Benkő Imre hatvan éve rögzít hétköznapokat és ünnepnapokat sajátos üzenettel: az ünnepben ott a hétköznapiság, a hétköznapban az ünnep. FOTÓ : LADJÁNSZKI MÁTÉ Benkő Imre hatvan éve rögzít hétköznapokat és ünnepnapokat sajátos üzenettel INFÓ Vasból és fémből épült életmű HIÁNYPÓTLÓ Egy hatalmas, vasból készült Dózsa György-fej „figyeli” a látogatót, amint belép a Pozsonyi út 6. szám alatti Amikor Galéria új kiállítóterébe, ahol Perez János ötvös, fémműves életművét tekintheti meg, melynek darabjai a tulajdonos, Molnár Viktor műgyűjtő kollekciójából származnak. - Ez egy nagyon értékes anyag, mintha a tenger mélyén találnánk egy kincsesládát, és azt fölhoznánk onnan - mondta Váraljai Anna kurátor a tárlat megnyitóján. A művészettörténész szerint a kiállítás azért jelentős, mivel a Munkácsy Mihály-díjas művész életműve kevéssé ismert, hisz nincs benne a művészettörténet könyvekben és lexikonokban, mivel húsz évig visszavonultan élt a nyolcvanas évektől INFO Határátlépés - Kiállítás Perez János (1920-2000), a magyar Giacometti életművéből. Amikor Galéria (Budapest, XIII. kerület, Pozsonyi út 6.), megtekinthető március 28-ig. Kurátor: Váraljai Anna a 2000-ben bekövetkezett haláláig, a hagyatéka csak húsz év múlva került nyilvánosságra. Nem hiába telt meg a megnyitó estéjén az Amikor Galéria. Az esemény másrészt az új, közel százötven négyzetméteres kiállítótérnek is a bemutatója volt. A tárlat két részre tagolódik: a bal oldalon Perez azon munkáit láthatjuk, melyeket nem tart nyilvánosságra, míg a jobb oldalon azokat az iparművészeti tárgyakat, melyeket elsősorban a piacra szánt. Az első szobrok a művészetének archaizáló, primitivista oldalát mutatják be, ezután Perez szakrális témájú művei sorakoznak, melyek még ritkaságnak számítottak a hatvanas években. A tárlaton több keresztet és keresztre feszített Jézust ábrázoló plasztikát láthatunk, melyek a vallásosság mellett a világba vetett, szenvedő ember szimbólumai is. A terem végében a hatalmas Dózsa György-fej szimbolikusan is összeköti a kiállítás két oldalát. Perez művészetében az 1514-es parasztfelkelés vezére többször is megjelenik, az ülő Dózsa-szobrai célzottan Derkovits Gyula Büdös paraszt című metszetére utalnak - a tárlaton az egyiken még a felirat is szerepel. A nagy méretű Dózsa-fejnek, akárcsak Janus istennek, neki is két arca van, az egyik a múltba, a másik a jövőbe tekint. A tárlat másik felében talált tárgyakból készített műveket láthatunk, illetve az 1954-ben alakult Iparművészeti Vállalatnál értékesített ötvöstárgyakat A kiállítás emellett egy-egy művel Perez azon kortársait is megidézi, akik hatást gyakoroltak rá. Láthatjuk például Korniss Dezső egyik szitanyomatát, rajta stilizált növénymotívumokkal, melyek Perez munkáin is megjelennek, Kondor Béla Ikarosz alakjára szintén hajaz a művész hasonló témájú vasszobra. Az utolsó szekció az 1976-os, Műcsarnokban rendezett tárlatát idézi meg a biomorf plasztikáival, melyeket Perez eredeti tartóállványain mutatnak be, így idézve meg a korabeli enteriőrt. P. SZABÓ DÉNES A megnyitó estéjén megtelt az Amikor Galéria. A háttérben a vasból készült Dózsa György-fej