Népszava, 2024. február (151. évfolyam, 27-51. szám)

2024-02-26 / 48. szám

KULTÚRA NÉPSZAVA 2024. február 26., hétfő 12 LAPSZÉL Sztrájk lesz az Operában Március 19-én 18 órától határo­zatlan ideig sztrájkba kezdenek a Magyar Állami Operaház dolgo­zói - derül ki egy, az Operaházi Dolgozók Független Szakszerve­zete és a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszerveze­te által közzétett felhívásból, ami­re a Magyar Narancs hívta fel a figyelmet. A munkáltatóval foly­tatott kollektív vitában a munkál­tató nem hajlandó teljesíteni kö­veteléseiket, s így a 2024-es évre vonatkozó bérmegállapodást sem tudták megkötni. A sztrájk a kol­lektív szerződés megkötésééig, valamint a kollektív munkaügyi vitát lezáró megállapodás létre­jöttéig tart. NÉPSZAVA Süveges Rita közönségdíja Idén első alkalommal osztották ki az Esterházy Art Award közön­ségdíját, melyet Süveges Rita fes­tőművész vehetett át. Az Ester­házy Art Award 2023 díjazottjai, Horváth Gedeon, Trapp Domi­nika, valamint Kortmann-Járay Katalin és Mendreczky Karina művészpáros, és Süveges Rita munkáiból április 14-én nyílik kiállítás a kismartoni Esterhá­­zy-kastélyban. NÉPSZAVA Lefejezték Radnóti szobrát Megrongálták és ellopták Pan­nonhalmáról Radnóti Miklós szobrát, amelyet 1983-ban Mesz­­lényi János bronzlemezekből ké­szített - közölte a város polgár­mestere. Vas Gábor kora délután kapott értesítést arról, hogy a költő szobra eltűnt. Egy látogató jelezte a Tourinform-irodában, hogy járt az emlékhelynél, ame­lyet ismeretlenek megrongáltak. A polgármester sokkolónak ne­vezte a látottakat: a fekvő üreges bronzszobrot felfeszítették és a nyakrésznél eltörték, a fejet ott hagyták. A szobor nagyságrendi­leg húsz kilogramm lehetett. Az emlékművet 1983-ban, a valami­kori Wienerberger-téglagyár te­rületén állították fel annak em­lékére, hogy a munkaszolgálatra hurcolt Radnóti Miklós a halála előtt ott töltötte utolsó éjszakáját 1944 novemberében. Az ügyben a feljelentés megtörtént. MTI Ember környezetben VILÁGLÁTÁS „A képek azok, amiknek a csendjét szeretem.” Benkő Imre fotóiból nyílt grandiózus tárlat a Műcsarnokban. ROSZNÁKYEMMA Hat évtizednyi szubjektív kordoku­mentum három termen át­­ április első hetéig tekinthetők meg Benkő Imre magyar fotóművész munkái a Műcsarnokban. A Valós látomások című tárlat sajtóbejárásán az alko­tó kifejtette: nem igazán tudna több magyarázatot hozzáfűzni a részletes kiállításhoz. Benkő Imre húszéves korában kezdett el fotózni, 1975-ben és 1978- ban aranyérmet nyert a World Press Photo pályázatán, máig aktív alkotó. A Műcsarnok friss tárlata kiemelte az eddigi életműből a földrajzi vona­lat: Benkő Imre húsz országban járt és fotografált élete során. A kiállítás­ba belépve először a Nagyvilág terem­be jutunk, ahol a kommunista Kína, a bolgár tengerpart, New York-i gyors­éttermek, nyüzsgő nagyvárosok em­bertömege és eldugott helyek közös­ségei néznek vissza ránk a falakról. Ezután következik a Magyarország terem, ahol többek között az ikoni­­kus, az ózdi vasgyár leépítését doku­mentáló sorozat, a szocialista vidék és az Ercsi Ikertalálkozó fotói látha­tók. Végül a Budapest terembe érke­zünk, ahol a tömegközlekedés min­dennapjai, presszómiliő, majálisok és a Sziget Fesztivál képei vannak. Bár messzi, egzotikus kontinen­sekről a magyar vidékre, majd a min­ket is körülvevő magyar fővárosba juthatunk, Benkő Imre nem tesz kü­lönbséget a tájak közt: egyik téma sem jelentősebb a másiknál, a fotós figyelme nem válogat. Ezt a sajátos egyenlőséget segíti a képek szürkesé­ge, a gyöngéd fények. A színektől való megfosztottság, a fekete-fehér Benkő Imrénél nem társul erőltetett drá­­maisággal, szuggesztív szándékkal, a fotóin szereplő jelenetek láttán azt érezzük: a megjelenített élet megy to­vább. Ez a hihetetlen szabadság még a művész beállított ikerportréit is jel­lemzi, örök mozgékonysággal, időt­lenséggel tölti föl azokat. Benkő Imre képeit nézve szeretni tudjuk saját vi­lágunkat, múltunkat, jelenünket és idegen vidékek kultúráját, mert az­A valós láto­mások - Benkő Imre, a szubjek­tív dokumenta­­rista című kiál­lítás április 7-ig tekinthető meg a Műcsarnokban. Kurátor: Tulipán Zsuzsanna ragad ránk az alkotó szeretetteljes figyelme, megértése az iránt a téma iránt, amit éppen rögzít kamerájával. - Egy olyan zajos időszakban élünk, amiben nehézséget okoz, hogy egyáltalán megszólaljak, pont a ké­pek azok, amiknek a csendjét szere­tem - mondta el Benkő Imre a saj­tóbejáráson. - Akinek van ideje ezt a rengeteg képet végignézni és eset­leg elolvasni a régi interjúimból vett részleteket, annak egyértelműen ös­­szeáll, mit gondolok a fotográfiáról. Benkő Imre kiemelten beszélt a Szigetről készített fotóiról, harminc éven át állandó dokumentálója volt a fesztiválnak. - Mindig is érdekelt a generációk egymáshoz való viszo­nya. Ennyi idősen már tényleg érzem, hogy mit jelentenek ezek a generáci­ós váltások. Amikor egykor, pályám elején a Tabánban fényképeztem az LGT-t meg Hobót, akkor ők egy erő­teljes, a korhoz illő alapérzést adtak, amikor a Sziget elindult '93-ban, ak­kor úgy éreztem, tulajdonképpen ez Benkő Imre képeit nézve szeretni tudjuk saját világunkat, múltunkat, j­eleminket és idegen vidékek kul­túráját, mert átragad ránk az alkotó szeretettel­jes figyelme, folytatódik. Ott, a Haj­ógyári-szigeten találkoztak a generációk, és a kezdet­ben még nagyon jól elkülöníthető­ek voltak a zenei irányzatok és ahhoz kapcsolódó táborok. Azóta a Sziget diákszigetből egy nagy európai feszti­vál lett, így a végére a globalizációs fo­lyamatoknak megfelelően egy olyan tömeggé váltak a szigetlakók, amely­ben már nehéz volt vizuálisan elkülö­níteni az irányzatokat. Tulipán Zsuzsanna kurátor értő munkája nyomán egy olyan fotókiál­lítás született a Műcsarnokban, mely­re mindenkinek érdemes ellátogatni. Feltűnő Benkő Imre humanitása: a tárlaton alig akad pár fotó, melyen ne szerepelne ember. Ember környezet­ben­­ akár így is összefoglalható a há­rom teremnyi anyag, jelezve a fontos­sági sorrendet: előbb az ember, s csak aztán az őt körülvevő világ. Benkő Imre hatvan éve rögzít hétköznapo­kat és ünnepnapokat sajátos üzenet­tel: az ünnepben ott a hétköznapiság, a hétköznapban az ünnep. F­O­T­Ó : L­A­D­J­Á­N­S­Z­K­I M­Á­T­É Benkő Imre hatvan éve rögzít hét­köznapokat és ünnepna­pokat sajátos üzenettel INFÓ Vasból és fémből épült életmű HIÁNYPÓTLÓ Egy hatalmas, vas­ból készült Dózsa György-fej „figye­li” a látogatót, amint belép a Pozso­nyi út 6. szám alatti Amikor Galéria új kiállítóterébe, ahol Perez János öt­vös, fémműves életművét tekintheti meg, melynek darabjai a tulajdonos, Molnár Viktor műgyűjtő kollekció­jából származnak. - Ez egy nagyon értékes anyag, mintha a tenger mé­lyén találnánk egy kincsesládát, és azt fölhoznánk onnan - mondta Vá­raljai Anna kurátor a tárlat megnyi­tóján. A művészettörténész szerint a kiállítás azért jelentős, mivel a Mun­kácsy Mihály-díjas művész életműve kevéssé ismert, hisz nincs benne a művészettörténet­ könyvekben és lexikonokban, mivel húsz évig vis­­­szavonultan élt a nyolcvanas évektől INFO Határátlépés - Kiállítás Perez János (1920-2000), a magyar Giacometti életművéből. Amikor Galéria (Bu­dapest, XIII. kerület, Pozsonyi út 6.), megtekinthető március 28-ig. Kurátor: Váraljai Anna a 2000-ben bekövetkezett haláláig, a hagyatéka csak húsz év múlva került nyilvánosságra. Nem hiába telt meg a megnyitó estéjén az Amikor Galé­ria. Az esemény másrészt az új, közel százötven négyzetméteres kiállító­térnek is a bemutatója volt. A tárlat két részre tagolódik: a bal oldalon Perez azon munkáit láthat­juk, melyeket nem tart nyilvános­ságra, míg a jobb oldalon azokat az iparművészeti tárgyakat, melyeket elsősorban a piacra szánt. Az első szobrok a művészetének archaizá­ló, primitivista oldalát mutatják be, ezután Perez szakrális témájú mű­vei sorakoznak, melyek még ritka­ságnak számítottak a hatvanas évek­ben. A tárlaton több keresztet és keresztre feszített Jézust ábrázoló plasztikát láthatunk, melyek a vallá­sosság mellett a világba vetett, szen­vedő ember szimbólumai is. A terem végében a hatalmas Dózsa György-fej szimbolikusan is összekö­ti a kiállítás két oldalát. Perez művé­szetében az 1514-es parasztfelkelés vezére többször is megjelenik, az ülő Dózsa-szobrai célzottan Derkovits Gyula Büdös paraszt című metsze­­tére utalnak - a tárlaton az egyiken még a felirat is szerepel. A nagy mé­retű Dózsa-fejnek, akárcsak Janus is­tennek, neki is két arca van, az egyik a múltba, a másik a jövőbe tekint. A tárlat másik felében talált tár­gyakból készített műveket láthatunk, illetve az 1954-ben alakult Iparművé­szeti Vállalatnál értékesített ötvös­tárgyakat A kiállítás emellett egy-egy művel Perez azon kortársait is meg­idézi, akik hatást gyakoroltak rá. Lát­hatjuk például Korniss Dezső egyik szitanyomatát, rajta stilizált növény­motívumokkal, melyek Perez mun­káin is megjelennek, Kondor Béla Ikarosz alakjára szintén haj­az a mű­vész hasonló témájú vasszobra. Az utolsó szekció az 1976-os, Műcsarnokban rendezett tárlatát idézi meg a biomorf plasztikáival, melyeket Perez eredeti tartóállvá­nyain mutatnak be, így idézve meg a korabeli enteriőrt. P. SZABÓ DÉNES A megnyitó estéjén megtelt az Ami­kor Galéria. A háttérben a vasból készült Dózsa György-fej

Next