Népszerű Technika, 1962 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

E­gy falevélre rásüt a nap: a le­vél nyomban nyelni kezdi a levegő széndioxidját. Széntar­talmát saját testének építésére for­dítja, s oxigént bocsát vissza a leve­gőbe. Amikor besötétedik, a fotoszin­tézis véget ér, fényhatásra azonban újrakezdődik. Mindez régóta ismert jelenség — — de vajon melyik tudomány kö­rébe tartozik? A növény táplálkozik — ez kétségtelenül biológiai folya­mat. A széndioxid meglehetősen bonyolult vegyi átalakuláson megy át. Egyezzünk meg abban, hogy bio­kémiai témáról van szó? Ez igaz, de még nem a teljes igazság. A fény szerepét ugyanis nem érthetjük meg a kvantummechanika ismerete nél­kül ebben a folyamatban, ez pedig az atommatgfizika egyik fejezete. A rák felismerésének egyik mód­szere arra épül, hogy a rákos sejtek dielektromos állandója eltér az egészséges sejtekétől. Ha tehát kon­denzátor lemezei közé kerülnek, megváltozik a kondenzátor­­kapaci­tása. Vajon orvostudomány ez, vagy híradástechnika? Természetesen mindkettő. Vérünk sótartalma ugyanannyi, mint a tengeré­é, de nem m­int a mai tengeré, hanem azé, amelyben vízi­­állat-őse­ik úszkáltak 500 millió év­vel ezelőtt. Íme, fiziológia, geológia és őslénytan egyetlen tényében. A természettudományok között HÍD A TUDOMÁNYOK KÖZÖTT ma már nincsenek határok, a régi felosztások mesterkéltnek tűnnek. H. G. Wells tömör és találó mon­dása szerint: Először tudományok voltak, aztán lett a tudomány. AZ ANYAG LEGBONYOLULTABB MOZGÁSA De végigemlent-e már teljesen a tudományoknak ez az egyesülése? Van a tudományoknak egy csoport­ja, amely az ember egyéni és tár­sadalmi viselkedését kutatja. Ebbe a csoportba tartozik például a pszi­chológia, a nyelvtudomány, a művé­szetelmélet, a közgazdaságtan és a néprajz. Ezek bizony egyáltalán nem olvadtak össze a természettu­dománnyal. Végbemegy-e majd ez az összeol­vadás a jövőben? Erről kétféle né­zet alakult ki. Az idealisták szerint az ember gondolkodását, cselekvé­sét szellemi erők irányítják. Az em­ber viselkedésével foglalkozó tudo­mányokat ezért ők «szellemtudomá­nyoknak­« tartják. Úgy gondolják, hogy ezek alapjukban véve külön­böznek az anyagi jellegű­­természet­tudományoktól. A materialisták sze­rint az ember agyával gondolkodik — ez a folyamat az anyag legbo­nyolultabb mozgása. Az ember vi­selkedését tehát anyagi törvénysze­rűségek szabályozzák. Ha ez így van, akkor az ember viselkedését kutató tudományok is anyagiak, te­hát alapjuk nem különbözik a ter­mészettudományokétól . Érdemes te­hát olyan törvényszerűségeket ke­resni, amelyek a tudomány egészé­ben érvényesek. A XIX. században nagy szerepet játszott az energia fogalma a ter­mészettudományok egyesülésében. A fizika, a kémia, a biológia legkülön­bözőbb jellegű folyamatait egyaránt az energia átalakulásának szem­pontjából vizsgálva azt tapasztalták, hogy az energia megmaradásának törvénye a természettudomány min­den ágában érvényes. Nem lehetne talán olyan mennyiséget találni, amely az energiához hasonlóan ob­jektíven mérhető, de nem korláto­zódik csupán a természettudo­mányra, hanem minden tudomány­ban szerepet játszik? AZ INFORMÁCIÓ FOGALMA A kibernetikusok találtak ilyen mennyiséget, az információt. A gé­pekben, élőlényekben, társadalmak- A kártyák és kódolásuk. Két különböző kódolást mutatunk be. A 0% redundanciája kódnak minden fele egy-egy bitet jelöl — semmit sem lehet belőle elhagyni. Az 50*.. redundanciáid kód jelel körül 1*% nem jelöl új Információt. Ha zavarok kö­vetkeztében kiesik, a hír még érthető marad .

Next