Néptanítók lapja 1. évfolyam, 1868
1868-12-03 / 44. szám
«© 590 ak adjam e szép, a varázsteljes szónak nézetem szerint, igazi emberhez legméltóbb magyarázatát. Az igazi demokratia a tudomány ! A tudomány uraim egyenlővé tevé az embert már azon korban, midőn még nem élet, hanem szomorú tény volt, hogy az ember csak a bárónál kezdődött. A tudomány egyenlővé tevé a szerény tudóst a hatalmas olygarchával ; fölemelte a pórt a bíborig, föl néha egész a trónig. Ha ily bűvös ereje volt a tudománynak, az ököljog szomorú korában, ki vonhatja kétségbe annak bűvös hatalmát a fölvilágosodás, az egyenlőség, a szabadság mai századában! És valóban : A tanoda és sajtó : ez korunk műveltségi állapotainak két nélkülözhetlen tényezője; s a nemzet, mely ezekre nézve a többi nemzetekkel lépést nem tartana, úgy járna, mint azon állam, mely területéről a vasutakat száműzni akarná. Hiába mondaná valaki , hogy Európa két legnagyobb, legpolgárosodottabb nemzeteinél: az angolnál és a francziánál a népnevelés el van hanyagolva, s azért e nemzetek mégis nagyok és virágzók ! mert ez ellenében méltán hivatkozhatnánk Európa legkisebb nemzetére, Schweiczra, mely épen virágzó népnevelési és oktatásügyi rendszere következtében, szabadság és jólét tekintetében, (pedig e két legfőbb jó után törekszenek a nemzetek) bátran kiállja a versenyt ama nagy nemzetekkel ! De gondolkozzék valaki bármikép, annyit kénytelen lesz bevallani, miszerint egy kifejlett népnevelési és közoktatási rendszer a legüdvösebb hatással van az ipar és kereskedelem fejlesztésére. Márpedig ipar és kereskedelem nélkül napjainkban nem képzelhető többé jólét; nem képzelhető szabadság , nem képzelhető polgárosodás. Ki tagadhatná, hogy a sajtó a maga jótékony hatalmát a népnevelési és oktatási viszonyok arányától kölcsönzi. Ki a népnevelés és oktatás ily messzeható erejét és hatalmát észleli, lehetlen, hogy szívből ne üdvözölje e napot, mint szeretett városunk jövőjének egyik legfontosabb mozzanatát, midőn a népnevelésnek és oktatásnak egy új tanodát, új menhelyet nyitni nekünk jutott a szerencse, a valódi hazafiúi öröm. Engedjék meg uraim, hogy végszóul egy imaszerű óhajt fejezzek ki. Vajha e falak között a tudományos műveltség terjedésével lépést tartson a magyar geniustól elvárhatlan három erény : a király, a haza és a szabadság-szeretet. Ez erényeknek azért, mert most Istennek hála alkotmányos szabadságunk vissza van adva, soha sem szabad kialudniok. Hadd szivja hát az ifjúság már e falak között fogékony keblébe a király, haza s alkotmányos szabadság szeretetének szent és magasztos elveit, melyekért őseink anynyi vért ontottak és anynyit szenvedtek, hogy egy tudománynyal és jellemmel megáldva elérhessék a valódi polgári méltóságot, mely nélkül a demokratia üres szó, az egyenlőség, csak a barbárság és szolgaság egyenlősége lehet ! Végül Simay negyedik osztálybeli tanító lépett a kathedrára, s sikerült beszédében előadni a tudomány s közműveltség szükségességét Beszédének hathatós részét egy igen sikerült parabola képezé, mely így hangzik: „Alapítsunk — mondja korunk egyik jeles írója — iskolákat, és nem lesz szükségünk börtönökre; terjeszszük meghonosodva a tudományt, s nélkülözhetővé tesszük a koldusbotot. S mily dicsőn oldotta meg sz. kir. Arad városának polgársága irónk eme jelmondatát — megértvén ugyanis a kor intő szavát — épen a börtönből létesített ily diszes tanodát, melyért az utódok hálás elismerését nyerend . . Elismerőleg elősorolja azután mindazon egyéneket, kik e tanoda létrehozásában közreműködtek. Ezek után a körmemet ugyanazon rendben tért vissza a templomig, honnan polgárnagy ur a vendégek nagy része által hazakísértetett. Nyílt kérdés Ráth Károly iparos úrhoz a szalmafonás ügyében. Több lapban találkoztam Ráth úr azon indítványával, mely által a népneveléssel foglalkozók figyelmét kívánná fölhívni a szalmafonásra mint népiparra. Ha komolyan átgondoljuk a köznép, leginkább a szegényebb osztály, nagy részének szorított, s többször és több helyeken egész a sanyarúságig teljes anyagi helyzetét, lehetetlen, hogy az oly sokat igérő indítvány figyelem nélkül hagyassék; különösen azok által, kiknek különben is szent hivatásuk a nép mint anyagi, mint pedig szellemi jólétének előmozdítása és gyarapítása. A szalmafonás annyival is inkább figyelmet érdemel, mivel egyszerűsége és olcsó kiállíthatásánál fogva még a legszegényebbek, aggok és gyöngébbeknek is biztos jövedelem forrásul szolgál , mivel az év bármely szakában is egyaránt mivelhető, azon számtalan munkakör, mik a téli hónapokban, sőt gyakran munka hiányában más évszakokban is kénytelen ittetnek tétlenül heverni, általa haszonnal volna elfoglalható. Óhajtandó volna tehát, hogy e nem megvetendő kedvezményekkel kecsegtető népipar minél szélesb körben elterjedne azok közt is, kiknek foglalkozási körül leginkább kínálkozik. Meghonosítása körül legsikeresb szolgálatot tehetnének a néptanítók , kiknek úgy is kötelességük kiterjeszteni mindazokra munkásságukat, mi által a köznép helyzetén lendíthetnek. Hogy azonban e feladatokat is kedvező sikerrel oldhassák meg, nagyon természetes először is nekik kell a szalmafonást elsajátítani, hogy így ne csak szóval ajánlani, hanem egyszersmind gyakorlatilag is képesek legyenek megmutatni, különben falra hányt borsóként fog széthullni mindenféle fáradozásuk. Ez okból azon kérdést bátorkodom Ráth úrhoz, mint indítványozóhoz intézni. Várjon mily