Néptanítók lapja 2. évfolyam, 1869

1869-06-03 / 22. szám

-«*1 338 f­­ is. A német nők művelésének elhibázott , he­lyes czélja. Dr. Maier lübecki igazgatótól. 19. Munka és tőke. Tiedemanntól. 20. Kicsoda köteles a tanitói állásnak megfe­lelő jövedelemről gondoskodni? Püschel grün­bergi tanítótól. 21. Egy általános német helyesírás behozata­láról. Schneider phalzi tanítótól. 22. A vallástanítás az iskolában. Budich dres­dai tanítótól. 23. A műveltség és nevelés közvetlen, istentől adott tényezői az ész, a természet és a szeretet ; minden eltérés ezektől kárhoztató tévedés. Schmidt A. naumburgi tanítótól. 24. A sajtó mint a művelődés tényezője s an­nak viszonya az iskolához. Doubler fürthi ta­nítótól. 25. Egy iskolamester igénytelen álláspontjáról tett észrevételei azon szellemről, mely uralkodott a porosz regulativ­ák előtt ellentétben azon szel­lemhez, mely most uralkodik. Klein tanítótól. 20. A bölcsődék és kisdudovodák czélja, szer­vezése és azok szükséges szerves összeköttetése a népiskolával, Kastein hannoveri tanitótól. Ezek közül az első gyűlésre az 5-dik és 3-dik sze thesiseket fogadták el. Elnökökül megválasz­tattak Hoffmann, hamburgi főtanító, Böhm, ber­lini iskolai felügyelő és Bornemann lipcsei igaz­gató. Az első főgyűlés május 18-án reggel 9 órakor vette kezdetét a nagy és zászlókkal díszített tor­nacsarnokban, mely azonban a körülbelül 5000-nyi közönséget alig bírta befogadni. A gyűlés díszét képezte a porosz oktatásügyi miniszter, sok tanácsos és 200-nál több nő. Egy helybeli dalárda által elénekelt zsoltárral nyittatott meg a gyűlés. Ezután üdvözölte Böhm, berlini iskolai felügyelő a tanítókat, különösen pedig az idegen nemzetbelieket. A berlini polgárok az iskolák iránt mindig nagy érdekeltséget tanúsítottak s ezért annál szivesebben látják városukban a ta­nítókat. Fürbringer, városi iskolai tanácsos, üdvözli a gyűlést a berlini tanitók részéről, kik ezen gyülö­léseket mindig nagy figyelemmel kisérték. Ezen tanitógyűlések általánosak, mint ilyeneknek czél­juk az iskola egysége; mint német gyűléseknek kell, hogy megfeleljenek a német józanságnak, kerüljék az üres frázisokat és tiszteljék a nem­zeti szokásokat. A tanító nem a maga, hanem a nagy czél érdekében működjék. Kochhann a berlini polgárok nevében üdvözli a gyűlést, mely Poroszországból oly hosszú ideig volt száműzve. Ezért sokan aggodalommal jöttek ide. Elismeri, hogy mivel kevés még a belső sza­badság , sok a hiány , de ezek a műveltség elter­jedése által mindinkább megszűnnek. Dr Schultze közli a tegnapi előtanácskozmány határozatait, melyek elfogadtatnak. Hoffmann elnöktől nyeri a szót. Jost Vilmos, iskolai felügyelő Francziaország­ból, üdvözli a gyűlést a franczia kormány­t ta­nítók részéről. A német általános tanítógyűlés­­­piár az által nyert nagy fontosságot, hogy min­­­­den város nagy megtiszteltetésnek veszi, ha falai között üdvözölheti. Ezért ő is másodízben vesz már részt benne, mint a franczia okt. miniszter küldöttje. Náluk is sokat tesznek most a népne­velés érdekében, mert átlátják, hogy csak ez le­het biztos alapja az ország épületének. Kívánja mielőbb azon időt, midőn a nemzetek nem a fegy­ver, hanem tudomány és műveltségben verse­nyeznek egymással. (Bravo.) Seyffarth kezdi előadását „Poroszország és a német paedagogiáról." Szerinte a gyűlés nem akar részt venni sem politikai sem egyházi küz­delmekben. Ő a német s nem a particularisticus paedagogiáról akar értekezni. Ezen kifejezés nem sérti az idegen nemzetbeli tagokat, mert ebben csak a német nevelés értelme fekszik ugy, mint azt Pestalozzi és Diesterweg kívánták. Czélja ezen nevelésnek­ képezni az emberben mindazon tehetségeket, melyeket istentől nyert ; alapja tehát a vallás s nem önkényesen felállított elvek. E nevelés ellentétben van az „anyagi­gépies" s a „nihilisticus-vallásellenes" iránynyal. Sokan csodálkoztak azon, hogy az egyház és is­kola közti viszonyt nem vettük fel tárgyul. Ezen kérdésen régen túl vagyunk, mert a német pae­dagogia nem ismer semmi felekezetet az iskolá­ban, ez nem akarja a gyermeket az egyháztól elvonni, csak azt követeli, hogy az iskola paeda­gogiai elvek szerint igazgattassák és nem oly egyének által, kik ahhoz semmit sem értenek. A theologia magában nem képesít még az iskola­igazgatásra. Itt a főkérdés az iskola szabadsága paedagogiai tekintetben.Nagy Frigyes Pestalozzi születésnapján, 1746. január 12-kén kibocsátott rendeletében az iskolát állami intézménynek mondja, ez által ő az iskolát a helyes útra vezette s megállapította a német paedagogia irányát. Volt ugyan Eichhorn miniszter alatt reactio, mely a paedagogokat üldözte, de III. Frigyes Vil­mos alatt Pestalozzi eszméi Poroszhonban termé­keny földre találtak s ennek köszönheti Porosz­hon felemelkedését és haladását. Előadását így végzi : „A mi feladatunk a gyermekhez lebocsát­kozni, hogy hivatásunkat betöltsük ; evvel azon­ban korántsem akarom önöket isten jutalmára figyelmeztetni, melylyel bizonyos oldalról az éhező és nélkülöző tanítókat vigasztalják és ez által isten nevével visszaélnek. (Bravo) Porosz­ország sokat tett a paedagogia érdekében, de ez mind még csak a külső alak, melyet ki kell töl­teni." (Zajos helyeslé­i.) Schäfer a berlini szabad­ egyház tanítója kény­telen több tétel ellen felszólalni. Az egyház és parjai (und ihre Kleinsei) (nagy ellenmondás) el­nyomták az iskolát. Azon tétel : „A paedagogia minden az istentől nyert tehetséget ki akar ké­pezni" szóló szerint így módosítandó „minden a természettől nyert tehetséget. " Annak helyessé­gét sem ismeri el, hogy az ember élete czélját a túlvilági életben keresse (Nagy ellenmondás.) Szerinte csak a szabadegyházban van igazi pae­dagogia. Poroszország elvetette azt magától 1 1948-ban és a regulatívák behozatala által, most­­ azonban kezd már ismét visszatérni.

Next