Néptanítók lapja 4. évfolyam, 1871
1871-02-23 / 08. szám
só 230 ős hazáját egy „Általános nevelés- és oktatástannal" vagy más afféle művel azonnal meg ne lepje ! Mi ennek következménye ? Hogy sokat akarván adni, semmit sem adott; hogy a példabeszéd szavai szerint járt: keveset szőrít, aki sokat markol. Mert „általános" igazságok rendszeresítése csak részletes kutatásokban és tapasztalatokban jártas tudást illethet meg: a fiatal kezdő író szájából, ha ama nehéz munkába fog, valódi megpróbált igazságok helyett többnyire csak félszeg frázisokat, érettlen általánosságokat hallhatunk,tehát oly dolgokat, melyek nem, hogy felvilágosítanának, hanem csak félre vezethetnek. Vájjon érdemes-e ily eredmény előteremtése végett hosszú könyv, vagy akár csak a legrövidebb újságbeli czikk megírására is a drága időt is papiros elpazarolni? Kereken tagadom. Pedig vajmi sokan űzik nálunk idejükkel és papirosukkal azon fényűzést. Valóságos kedvenc foglalkozássá vált szépen kikerekített általános szabályokat gyártani a túlcsigázott elvontság ködében hadorázni, a legmagasabb elvek körül bibelődni, forgolódni. Ez nem maradhat így. Mert ezen az úton nem juthatnak sem az egyesek alapos paedagogikai meggyőződésekre és ennek megfelelő helyes gyakorlatra, sem pedig paedagogikai irodalmunk nem vergődhetik zöld ágra, az eredetiség, önállóság és életrevalóság zöld ágára. Az egész téves irány abból a téves utógondolatból ered, mintha csakel ki tudomást vett bizonyos elvekről és általánosságokról, avval azon részletek és alkalmazási esetek birtokába is jutott volna, melyekre ama általánosságok vonatkoznak. Azt hiszik tehát sokan, hogy aki pl. azon követelést ismeri: Oktass nézletileg! — avval már tájékozva van aziránt is, mire kell ügyelnie ama követelés értelmében a számtan, földrajz, terményrajz, mértan, stb. stb. tanításánál. Pedig dehogy van e felfogásban csak egy mákszemnyi igazság is! Semmit, de épen semmit sem tud még az a nézleti oktatásról, aki még csak azt tudja: oktass nézletileg! sőt — mi több — meg sem érti ama követelést. Üres hang az reá nézve, mely lelkén nyomtalanul átvonul. Csak aki pl. számtant és földrajzot tanított, s minden egyes leczke előtt és leczke alatt minden úton-módon igyekezett ugy intézni el tanítását, hogy az illető tananyagot a legkönnyebben és legsikeresebben a gyermekek birtokába vezesse át, s aki aztán szemügyre vette, mily eljárás mellett ért legbiztosabban ezért s mi volt eljárásában, az ami a sikert biztosította — csak az érti meg és fogja fel a nézlettség elvét, s az is egyelőre csak a számtanra és földrajzra nézve. Ugyanazon az úton kell a többi tantárgyakra nézve is haladnia annak, aki magának a nézletiségről tartalmas hasznavehető fogalmat akar szerezni, és csak a ki így minden tantárgy tanításánál ráakad a nézletiség mozzanatára, csak az nekndhatja ki joggal és csak az értheti meg igazán a nézletiség elvét. Ebből pedig az világlik ki: legelső és legfőbb az egyes esetet tanulmányozni! Legelső és legfőbb minden egyes tantárgy egyes nehézségeit meghányni-vetni, a megoldás legkönnyebb módját az egyes talányokra nézve fürkészni és kutatni, csak ha ez sikerült nekünk minél több esetben, csak akkor szabad egy lépéssel tovább haladnunk, és ami az eljárásban közös volt, mint általános szabályt kimondani. Ez út folytatásán pedig fel a legáltalánosabb elvekig juthatunk, és csakis ha ezen az úton haladva közelítettük meg azokat, csak akkor mondhatjuk, hogy meg is értettük. Azért ne is merészeljen általános szabályokat hirdetni vagy elveket fejtegetni, aki egyes eseteket nem tanulmányozott. Ha mégis teszi, csak a következő eset egyike foroghat fen: vagy idegen tollal ékeskedik, azaz lopja kútfejét és csalja olvasóját, vagy pedig képzelt légvárak alkalmazhatatlan alaptervét nyújtja nekünk s igy köszönetünkre sem az egyik sem a másik esetben nem tarthat számot. A dolog ilyetén állásánál fogva hagyunk tehát fel ama sok érettlen általánosságokkal, melyek paedagogikai hírlapjaink és paedagogikai műveink legnagyobb részét eltöltik. Lépjünk a monographiák, az egyes esetek tanulmányozásának és leírásának terére! Ezen az úton erősödött meg a német neveléstani irodalom s az egész német nevelésügy, amennyiben az paedagogikai tájékozottságot tételez föl. Ezen az úton lettek az egyes írók is na-i gyokká! Nem világtörténettel kezdték a