Néptanítók lapja 4. évfolyam, 1871
1871-10-19 / 42. szám
toltatik sőt egészsége is koczkáztatik. Azért a tanórák ugy oszlassanak fel, hogy a nehezebb tantárgyakkal kezdve könnyebbekkel végezzük és általán a könnyebb és nehezebb tárgy egymást felváltsák. (Az első órában — midőn még a gyermek teljes erejében van — elővehetjük a vallástant, számtant, nyelvtant; később következhetik a természetrajz, természettan, földrajz, történelem , végre írás, rajzolás, éneklés és tornászat).Emellett úgy intézzük teendőinket, hogy a gyermek majd üljön, majd álljon; közben-közben néhány perczre félbe is szakíthatjuk az oktatást, sőt az udvarra is kibocsáthatjuk időnkint a tanulókat, hogy ott magukat kedvükre kitombolhassák. Németországban — hol 3 — 4/2 óráig tart az iskolai előadás egyfolytában — a pihenésre különös gond fordittatik s minden másfél vagy két órában egy-egy negyedórára kibocáttatnak a tanulók a szabadba játszani. h) A tanítás soha se kezdessék közvetlen ebéd után. Hogy a gyomor a bevett eledelt kellőképen elkészíthesse az emésztésre, szükséges, hogy étkezés előtt egy ideig minden testi és szellmi munkától megpihenjünk és étkezés után egy ideig (legalább fél óráig) ne dolgozzunk. Roszul cselekszik tehát oly elöljáróság, mely a délelőtti és délutáni tanítás idő közben rövid időt hagy ebédlésre. A gyermek a tanórák végeztével — különösen ha az iskolaépülettől kissé távolabb lakik — siet sőt fut haza, otthon megeszi sovány ebédjét, s falatját jóformán le sem nyelte siet vissza. Ha még ehhez számítjuk, hogy délutáni leckéjét is el kell olvasnia és még netalán feladatot is irnia , hol marad az étkezés előtt és utáni pihenés ? Ily eset nálunk nem igen gyakori, de tapasztaltam Württembergben, hol sok helyen reggel 7- illetőleg 8 órától 11 óráig, délután pedig 12 órától 3 óráig tartatnak a tanitási órák.) A tanitási idő ne tartson sokáig. Némely tanitónak szokása a napi rendes tanórákat időnkint megszaporítani. Ily eset többnyire próbatét előtt szokott történni, midőn talán buzgóság vagy épen némi mulasztás helyrehozása végett a rendes tanórákon túl is az iskolában tartatnak a tanulók. Ez a gyermek egészségére — részint a hosszas, egyhelyben, szorult levegőben ülés, részint a szokottnál erősebb elmefeszítés miatt — káros hatással van. Kárpáti Endre. (Vége köv.) A szellem eszméleti állapotáról. *) (Figyelem.) Az eszmélet az embernek azon szellemi állapota, mely arra képesít, hogy a bennünk támadt érzettömbök s a külvilági inger lassan-lassan elváljanak. Most tehát már a szellemi élet azon fokával van dolgunk, melyben az ember belvilágában tudalmatlan érzettömbökre találunk, tehát a külvilág egyes tüneményeiről megerősödött érzeteink vannak. Azt, ami e helyen belvilágunkban már megvan, az első fokozatban, mint már említettük, érzettömbnek, most érzetalapnak nevezzük. Az érzettömb és érzetalap tehát lényegben egy, csak nevek különböző, érzettömb, amennyiben előbb azt akartuk kifejezni, hogy, az egyes érzetnyomok egymásra rakódván, tömörülnek, tömböt, csomót alkotnak; érzetalap, amennyiben az eszméleti fokozatban föl kell tennünk, hogy a további fejlődésnek, a megelőzőleg szerzetteket alapjául kell vennünk; mert világos, hogy továbbfejlődésünk csak úgy lehetséges, ha az előbb szerzettek megmaradnak s az utóbbiaknak alapul szolgálnak. Ezzel alapnak nevezzük ezt továbbá azért, mert most már nemcsak az ingerlékenység találkozik a külvilág egyes tüneményeivel, hanem belvilágunk a már meglevő érzetalapot is magával hozza. E szóval tehát: érzetalap azon szellemi tüneményt akarjuk és kell megjelölni, melyben a külingerre nemcsak az ingerlékenység fogékony, hanem melyben a meglevő érzetek összege is, az érzettömb, megjelenik így tehát az eszméleti fokozat alkalmával már nemcsak érzettömböket alakítunk, hanem az érzetalapok ingereltetése következtében mindjárt az eszmélet fejlődik ki. Ez pedig így megy végbe. A külvilág tüneményeit még az érzettömb megalakulása után is folytonosan szolgáltatja. Ha már most a külvilági inger jelenkezik, nem pusztán az érzékekkel, tehát az ingerlékenységgel, hanem a már meglevő érzetalappal is találkozik, miből természetesen foly, hogy az érzetalap az ingerlékenységgel egyesülten, az inger ellenébe állíttatik, s igy a külső a belsőt életre kiván, figyelünk, eszmélünk, tudni kezdünk. Már a múltkor is említettük, hogy mindaddig, mig az egyes érzetnyomok tömbbé nem lesznek, szellemi fejlődésünk a külvilági ingerek hatása nélkül nem gondolható, és úgy van ez az eszméleti állapotban is. A gyakran támasztott hasoningerek hatása alatt az érzetalap mint már meglevő jelenik meg a szellem felszínén; de ezen megjelenés kezdetben a külvilági inger közvetlen hatása nélkül nem lehetséges, mert, jóllehet az egyes érzetek a szellemben folyton megmaradnak, ta *) Ld „Napt. Lapja" 34. és 35-ik számait. Szerk.