Néptanítók lapja 4. évfolyam, 1871

1871-10-19 / 42. szám

toltatik sőt egészsége is koczkáztatik. Azért a tanórák ugy oszlassanak fel, hogy a ne­hezebb tantárgyakkal kezdve könnyebbek­kel végezzük és általán a könnyebb és ne­hezebb tárgy egymást felváltsák. (Az első órában — midőn még a gyermek teljes ere­jében van — elővehetjük a vallástant, szám­­tant, nyelvtant; később következhetik a ter­mészetrajz, természettan, földrajz, történe­lem , végre írás, rajzolás, éneklés és torná­szat).Emellett úgy intézzük teendőinket, hogy a gyermek majd üljön, majd álljon; köz­ben-közben néhány perczre félbe is szakít­hatjuk az oktatást, sőt az udvarra is kibo­csáthatjuk időnkint a tanulókat, hogy ott magukat kedvükre kitombolhassák. Német­országban — hol 3 — 4­/2 óráig tart az isko­lai előadás egyfolytában — a pihenésre kü­lönös gond fordittatik s minden másfél vagy két órában egy-egy negyedórára kiboc­áttat­nak a tanulók a szabadba játszani. h) A tanítás soha se kezdessék közvetlen ebéd után. Hogy a gyomor a bevett eledelt kellőké­pen elkészíthesse az emésztésre, szükséges, hogy étkezés előtt egy ideig minden testi és szellmi munkától megpihenjünk és étke­zés után egy ideig (legalább fél óráig) ne dolgozzunk. Roszul cselekszik tehát oly elöl­járóság, mely a délelőtti és délutáni tanítás idő közben rövid időt hagy ebédlésre. A gyermek a tanórák végeztével — különö­sen ha az iskolaépülettől kissé távolabb la­kik — siet sőt fut haza, otthon megeszi so­vány ebédjét, s falatját jóformán le sem nyelte siet vissza. Ha még ehhez számítjuk, hogy délutáni lec­kéjét is el kell olvasnia és még netalán feladatot is irnia , hol ma­rad az étkezés előtt­­ és utáni pihenés ? Ily eset nálunk nem igen gyakori, de tapasztal­tam Württembergben, hol sok helyen reggel 7- illetőleg 8 órától 11 óráig, délután pedig 12 órától 3 óráig tartatnak a tanitási órák.­­) A tanitási idő ne tartson so­káig. Némely tanitónak szokása a napi rendes tanórákat időnkint megszaporítani. Ily eset többnyire próbatét előtt szokott történni, midőn talán buzgóság vagy épen némi mu­lasztás helyrehozása végett a rendes tan­órákon túl is az iskolában tartatnak a tanu­lók. Ez a gyermek egészségére — részint a hosszas, egyhelyben, sz­orult levegőben ülés, részint a szokottnál erősebb elmefeszí­tés miatt — káros hatással van. Kárpáti Endre. (Vége köv.) A szellem eszméleti állapotáról. *) (Figyelem.) Az eszmélet az embernek azon szellemi álla­pota, mely arra képesít, hogy a bennünk támadt érzettömbök s a külvilági inger lassan-lassan el­váljanak. Most tehát már a szellemi élet azon fo­kával van dolgunk, melyben az ember belvilágá­ban tudalmatlan érzettömbökre találunk, tehát a külvilág egyes tüneményeiről megerősödött érze­teink vannak. Azt, a­mi e helyen belvilágunkban már megvan, az első fokozatban, mint már emlí­tettük, érzettömbnek, most érzetalapnak nevez­zük. Az érzettömb és érzetalap tehát lényegben egy, csak nevek különböző, érzettömb, a­mennyi­ben előbb azt akartuk kifejezni, hogy, az egyes érzetnyomok egymásra rakódván, tömörülnek, tömböt, csomót alkotnak; érzetalap, a­mennyiben az eszméleti fokozatban föl kell tennünk, hogy a további fejlődésnek, a megelőzőleg szerzetteket alapjául kell vennünk; mert világos, hogy tovább­fejlődésünk csak úgy lehetséges, ha az előbb szer­zettek megmaradnak s az utóbbiaknak alapul szol­gálnak. Ezzel alapnak nevezzük ezt továbbá azért, mert most már nemcsak az ingerlékenység talál­kozik a külvilág egyes tüneményeivel, hanem belvilágunk a már meglevő érzetalapot is magá­val hozza. E szóval tehát: érzetalap azon szellemi tüneményt akarjuk és kell megjelölni, melyben a külingerre nemcsak az ingerlékenység fogékony, hanem melyben a meglevő érzetek összege is, az érzettömb, megjelenik így tehát az eszméleti fo­kozat alkalmával már nemcsak érzettömböket ala­kítunk, hanem az érzetalapok ingereltetése kö­vetkeztében mindjárt az eszmélet fejlődik ki. Ez pedig így megy végbe. A külvilág tüneményeit még az érzettömb megalakulása után is folytono­san szolgáltatja. Ha már most a külvilági inger jelenkezik, nem pusztán az érzékekkel, tehát az ingerlékenységgel, hanem a már meglevő érzet­alappal is találkozik, miből természetesen foly, hogy az érzetalap az ingerlékenységgel egyesül­ten, az inger ellenébe állíttatik, s igy a külső a belsőt életre kiván, figyelünk, eszmélünk, tudni kezdünk. Már a múltkor is említettük, hogy mindaddig, mig az egyes érzetnyomok tömbbé nem lesznek, szellemi fejlődésünk a külvilági ingerek hatása nélkül nem gondolható, és úgy van ez az eszmé­leti állapotban is. A gyakran támasztott hasonin­gerek hatása alatt az érzetalap mint már meg­levő jelenik meg a szellem felszínén; de ezen meg­jelenés kezdetben a külvilági inger közvetlen ha­t­ása nélkül nem lehetséges, mert, jóllehet az egyes érzetek a szellemben folyton megmaradnak, ta­ *) Ld „Napt. Lapja" 34. és 35-ik számait. Szerk.

Next