Néptanítók lapja 14. évfolyam, 1881
1881-12-03 / 34. szám
s idéztük e beszédeknek a közoktatásra vonatkozó részeit. Azt hittük, hogy minden tanító csak örvendeni fog e nyilatkozatoknak, melyek a ministernek a magyar nemzeti közoktatás, s annak széles keretében a népoktatás egészséges fejlesztése iránt élénk érdeklődését tanúsítják. „Szándékozom különösen a népoktatással tüzesen — és reméltem, gyümölcsözőleg — foglalkozni". »Mi a népoktatás valódi feladata? — mondja továbbá Trefort — a nép erkölcsi és értelmi egészségi és gazdasági állapotának javítása". Azt hittük, hogy a ministernek ilyen kifejezéseit örömmel veszi minden tanító és igaz tanügybarát. Ám vannak Barna urak, akik a ministert, akár van rá ok, akár nincs, szeretnék feketére mázolni. Mert hát, igaz, azt is mondta a minister, hogy „a leányok oktatására is azért kell nagy súlyt fektetni, mert a nép erkölcsi, egészségi, s anyagi jóllétére nézve a nők oly fontos tényezők, s azért a leányokat a szükséges elemi ismereteken kivül a kézi munkákban és háztartásban is alaposan kell oktatni; s mivel ezt csak nő tanítóktól várhatjuk, elemi iskola tanítónő nélkül nem is gondolható helyesen". Alkalmazni kell tehát a nőket a tanítónői pályára s mindenüvé, a mire alkalmasak; de ebből nem következik, hogy olyan pályákra is bocsátassanak, melyekre „a nemi különbség és női természetnél fogva" nem alkalmasak. Mert vannak oly pályák, ahová »egész ember kell", íme, ezt is mondani találta a minister, és ez a pár szó elég arra, hogy Barna úr lelkülete elsötétedjék és egy hosszú vezérczikkben a Népnevelők Lapja nagy gyönyörűségére gyanúsítsa, lerántsa, piszkolja azt a magyar közoktatási ministert, aki több 9 événél, hogy a legválságosabb időkben vezeti a közoktatás ügyeit oly eredményekkel, melyek a haza, a király és a műveit külföld előtt már régen elismertették és a mely eredmények a magyar kultúra történetében a Trefort nevével együtt mindenkor fényeskedni fognak. Hogy mit érthetett a minister a fennebbi kifejezés alatt, az bizonyára világos minden gondolkozó ember előtt, nem mást, minthogy vannak pályák, melyeken ember kell a gátra, azaz férfi, tehát nem nő. És ezt igen bölcsen mondta a minister; ezen nézetét bizonyára még a Barna úr előtt félő auctoritásnak látszó "Paul Bert" (magyarul Bert Pál) is teljesen osztani fogja. Furcsa és jellemző észjárás különben az is, hogy Barna úr, illetőleg a Népnevelők Lapja Trefortot, a régi, tettei s érdemei által márrégen tekintélylyé emelkedett ministert egy újdonsült külföldi minister ítélete elé állítja, aki még egészen más viszonyok közt is egy sok tekintetben aggasztó beszéden kívül eddig semmit sem tett, s hogy mit teend vagy tehet még? az egészen a bizonytalan jövő homályában van. Még van egy pár megjegyzésünk Lakics Vendel és Tráttler Károly tanító uraknak az első országos tanítói gyűlés lefolyásáról tett jelentéseikre, melyek részint ugyancsak a Népnevelők Lapjában, részint a pécsi Néptanodában jelentek meg. Ezen jelentésekben ismételtetik mindaz a töméntelen gyanúsítás, rágalom és teljes elítélés, ami a nyáron általuk s társaik által a minister, a közokt. ministérium, s minden legális tényező ellen már sokféle változatokban elmondatott, és amelyekre akkor mi is elmondtuk e lap hasábjain észrevételeinket. Idő és tér pazarlás volna most megint reflectálni azokra a kesergő ismétlésekre. De egy pár jellemző tételt mégis csak idézünk, hogy lássák t. olvasóink említett urak eszejárását és kenetes stílusát. Pl. a „Néptanítók Lapjának" magatartásáról referálván Lakics úr, keserűen mondja, hogy »hiában hangsúlyoztam én is (t. i. Lakics ur), hogy erkölcsi kötelessége a bizottságnak az ily otromba támadások ellen Magyarország néptanítóinak tekintélye és becsületes törekvéseinek megvédésére síkra szállani, a húsos fazék mellett sütkérezőket tisztességtudásra oktatni és túlkapásaikért megfenyíttetéseket szorgalmazni nem sikerült". A többség, úgy látszik, józanabb felfogást tanúsított. Azt kérdjük már most az ország összes tanítóitól, hogy váljon szolid emberhez illő kifejezések-e a fennebb gyérített betűkkel szedettek ? Hiszen szolid műveltségű ember még az ellennézetűek irányában is megszokta válogatni szavait és óvakodik az aljas és sértő kifejezésektől. Ismeri-e Lakics Vendel úr azt a régi közmondást, hogy az embert stílusából lehet megismerni? Hát ha azokat az embereket, akik a Néptanitók Lapját a minister bizalmából szerkesztik, s az első orsz. tanitógyűlés többségét a népnevelés ügye iránt ép oly forró és önzetlen szeretet vezérelték, mint önöket a kisebbséget, s hát ha a különbség önök közt és köztünk csak az, hogy mi a dolgokat szélesebb látkörrel és minden létező körülmények méltó figyelembe vételével nyugodtabban ítéljük meg, mint önök ? Minek tehát ily hitvány szavakat használni oly emberek irányában, akik akármi tekintetben ide értve a népoktatás szeretetét is, legalább is egy vonalon állanak önökkel? akiknek intenzióik legalább is oly nemesek és szentek, mint az önökéi? Bizony. Lakics Vendel úr, ha elmondhatjuk némelyekről, hogy nem tudják, mit cselekesznek, azokat leginkább az önök körében találhatjuk fel. Az országos tanítói gyűlés tisztelt elnökével Békey Imre tanfelügyelővel, a »Népnevelők Lapja", s főleg a jelentést tevő urak szintén nem voltak megelégedve, s ahol csak lehet neki is juttatnak egy-egy vágást. Tán elfeledték már az urak, hogy Békeyt az orsz. tángyűlés tagjainak nagy többsége választotta elnökévé, s hogy a gyűlés egyhangúlag szavazott neki köszönetet a tanácskozásoknak és oly tapintatos és erélyes, mint igazságos vezetéséért. Valóban nem a leg-